Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Kisebb közlemények - Szauder József: Csokonai, Kazinczy és a Magyar Hírmondó 1794. III. 8-i levele 469–472. p.
igyekezetű" tanuló ifjúság értékelésének keretében annak „két nagyot mutató zsengéjét" ismerteti a nyilvánosság előtt. Ez a szerkezet és tartalom igen hasonló módon egy Kazinczy-levélben fordul elő. Kis Jánoshoz szól, és — bőven idézve is belőle —lényegét így adhatjuk vissza : Kazinczy nem sikerült társaságszervezéseiről (többek között árkádiai akadémiai tervezetéről) ír. Lakos bevezette a soproni társaságba , „s már erről merem reményleni, hogy ez, ha csak egy-két Kist és Lakost találunk, dicsőségére fog válni nemzetünknek . . . Igazán, kedves barátom, ti vagytok azok, és tágasabban, a sopronyi társaság az, amiből mindent várok... a lutheránusok oskoláiból jönnek ki azok az ifjak, akik aesthesissel dicsekedhetnek ... A pápista ifjúság ... A kávinista ..." (róluk eléggé negatív véleményt ad).— "Patakon hiába igyekeztem proselátusokat kapni . . . Debrecen két barátot ad nekem. Az egyik Csokonay Mihály, egy sok jeles tulajdonságokkal bíró ifjú, ki mind virtusiban, mind hibáiban is! A második Horváth Ádám lesz. Ennek minden munkáimon kívül egy Kleistots Bürgert küldöttem, s kértem, hogy ezeknek példájuk szerint ne névnapi köszöntőket, ne török marsokat írjon, hanem dallja a szív szelíd érzékenységeit . . . Még eddig kevés jelét adta megtérésének. A második Nagy Sámuel, bibliothekáriusa a kollegiumnak. — De már erről kevélykedve szólok. — Ez a szeretetre méltó ember áprilisban írt nekem először, s első levelében az a kérés vala, hogy engedjem meg néki, hogy ő egy munkáját, Sander v. der Weisheit u. Gute Gottes in der Natur (wb.' ő ezt a magyar fordításban így nevezi : REND A TERMÉSZETBEN . . .) nékem dedikálhassa ..." E levél dátuma: 1793. július 27 (Váczy : Kazinczy F. levelezése, II. 297—98. I.). Vagyis az a nap, amelyiken Nagy Gábor Kazinczyt Csokonairól és Nagy Sámuelről való beszélgetései által úgy megörvendeztette. Az összefüggés nyilvánvaló : Kazinczy ebben a felbuzdulásában válaszol az első levelével s munkáival jelentkező Kisnek, vázolja fel a tanuló ifjúság körképének s értékelésének keretében a két jeles debreceni diák alakját, érdemeit, akik különben az ő hívei. Sander műve 1794-ben jelent meg, Nagy Sámuel és Csokonai együttes munkájaként (vö. Csokonai V. Mihály, Összes Művei, szerk. Harsányi I. — Gulyás J., Genius-kiad. II. kötet első fele, 125. 1.), így Csokonai és Nagy Sámuel nevét ez a tény is szorosan egymáshoz fűzte Kazinczy tudatában. A Hírmondó levele ugyanebben a keretben, ugyanez elvi célkitűzéssel (a tanuló ifjúság legjobbjainak számbavétele) ugyanezt a két debreceni ifjat mutatja be a nagyközönségnek. A hasonlóság tehát lényegbe vágó, még ha a szövegek több ponton eltérnek is egymástól — de vegyük figyelembe, hogy a Kishez írt s a Hírmondóban megjelent levél időpontjai között háromnegyed év telt el, amely alatt Kazinczy bízvást értesülhetett Csokonainak a „megtérésé"ről, s munkáiról is (1793 júl. 29-én azt írta Csokonainak, hogy „várom a Béka-egér harcot . . ."), hiszen leveleztek egymással. Pusztán e szövegbeli összefüggés (valamirtt Nagy Gábornak Csokonait Nagy Sámuellel összekapcsoló híradása) alapján nem merném a Hírmondóban megjelent levelet Kazinczy sugallatára vezetni vissza (noha tudjuk, hogy szándéka volt, 1792 -i levele szerint, Csokonait „a világ elébe vezetni"). Nem elég ehhez az a tény sem, hogy a Nagy Gábornak mindjárt kiszabadulása után írt első levelében (1801. aug. 1.) Kazinczy Nagy Sámuel és Csokonai iránt érdeklődik melegen. Mivel a Magyar Hírmondónak levele 1794. márc. 8-i dátumú s Debrecenben kelt — más nem írhatta, s ennek nem is sugalmazhatta volna más, mint oly valaki, aki akkor éppen Debrecenben volt. Kazinczy ott volt — ezt szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk. Egy 1794. márc. 4-i levelét (Kis Jánoshoz) Nagyváradról keltezi, ennek végén ez áll : Kevés napok alatt Ér Semlyénbe megyek ki, anyai nagyanyámhoz ... Onnan Debrecennek veszem utamat, s Tokajnak, s Regmecre az Anyámhoz." Következő levelét, szintén Kishez, már Regmecről írja, márc. 17-én. A kijelentett szándékot, az útirányt s a rendelkezésre álló időt tekintve Kazinczy március 8-án biztosan Debrecenben volt — ahol persze csak rövid időt, legfeljebb egy napot tölthetett el. Csokonaival nem találkozott — ő talán ismét „erdőn, mezőn" barangolt. De találkozhatott jogtanácsosával, bizalmas barátjával, Nagy Gáborral. S ez esetben ővele együtt fogalmazták meg, közösen, azt a levelet, mely ennek a napnak dátumával jelent meg a Hírmondóban. Kazinczynak, mint ismeretes (s idéztem is), szándékában volt Csokonait „a világ elébe vezetni" ; a Sander-fordítás, és Nagy Gábor lelkes szóbeli ismertetése révén Nagy Sámuel és Csokonai neve szorosan egymás mellé került Kazinczy tudatában ; ennek megfelelően, amikor a Hirmondóbeli levélen szereplő dátum időpontjában Debrecenben volt, egy már korábban megírt ss tanuló ifjúság „nagyot mutató zsengéit" épp Csokonaiban és Nagy Sámuelben kereső szövegének (ez az 1793. júl. 27-i levele Kishez) mintájára sugallt 471 10*