Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - Csűrös Miklós: Bertók László: Így élt Csokonai Vitéz Mihály
tatlanság helyesbítése is. A magyar verscsinálásról közönségesen c. tanulmány aligha nevezhető „elsőnek a maga nemében" (147.), hiszen Földi verstani értekezései nemcsak időben előzték meg, hanem közvetlenül inspirálták Csokonaiét.) A felvilágosodás és a francia forradalom problémáival, Csokonai világképére tett hatásával foglalkozó részletek - úgy tűnik - nem elég életszerűek és konkrétak ahhoz, hogy a tankönyvek régi eredetű szkémáit kiszorítsák és a politika-történetet a fiatal olvasók valódi, a kort és irodalmát megérteni segítő élményévé tegyék. Részben innen eredhet Bertók koncepciójának az a vonása, hogy Csokonai 1795 utáni ideológiai és művészi megingásaiban csak a mecénásai kedvét kereső, az idő rostájára számítva tudatos kompromisszumokra is képes költő mimikrijét látja, és a felvilágosodáshoz való hűségét lényegében töretlennek mutatja. E felfogás jegyében a nemesi világnézet hatását tükröző versek eleve kívül esnek érdeklődésén, pedig ezek legjobbjai - éppen esztétikaipoétikai értékeik révén - Csokonai világnézeti válságára figyelmeztetnek, s azt a hipotézist valószínűsítik, hogy nemcsak ihlet nélküli szerepjátszás vezette költőnket forradalmi eszményei részleges visszavonásakor. A kötetet személyes hangú epilógus zárja, amelyben Bertók, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium egykori tanulója e nevezetes iskola máig eleven Csokonaikultuszára s a húsz évvel ezelőtti kettős évforduló („az iskola alapításának százhatvanadik, a névadó költő-tanár születésének száznyolcvanadik évfordulója") méltó megünneplésére emlékezik. Az önképzőköri és az oktatói munkát oly komolyan vevő Csokonai életrajza végén igen stílszerűnek érezzük a nevezetes magyarórák és szakköri foglalkozások felidézését, valamint Bertók Csokonai és c. diákköri verse részletének beiktatását. E lelkes hangulatú, Csokonai vágyainak megvalósulásáról szóló és A reményhez ritmikáját követő vers („Itt Somogyországban / Virul az a táj, / Ahol bunyik élt csak, / Tolvaj vagy betyár . . .") Bertók azóta megérett és egyre súlyosabbá váló lírájától kapja meg visszamenőleg a jelentőségét — nem utolsó sorban Csokonai c. versétől, amely visszafojtott indulatával, fenyegető kérdőmondataival, a Csokonaiéban megtestesülő költő-sors modern és személyes vonatkozásainak hangsúlyozásával a fontos évfordulóra írott költői művek legjavához tartozik. 1104