Kapu, 2005. június-július (18. évfolyam, 6-7. szám)

GONDOLKODÓ - Rashwan Mohamed: Magyarországon diszkriminálják a magyarokat

2. Piacszerzés, illetve a behatoló multinacionális cégek vámmentes övezetekbe letelepedése, ami a ter­meltetéssel felmerülő összes költ­séget áthárította a társadalomra. Mi­közben a hazai­ vámövezeti termelést tudatosan elsorvasztotta. 3. A külföldi nagykövetségek a dip­lomáciai tevékenységen túlmutató politikai orientáló és összefogó szere­pének túlsúlyba kerülése a magyaror­szági belpolitikai eseményekben. 4. A külföldi behatolást és tér­nyerést biztosító belföldi „kalauzi” szerepet (civilizátorok) felvállalók ki­keresése, pozícióba helyezése, jutal­mazása, védettségük biztosítása. 5. A nemzetgazdaság kötelezettsége 2005. közepére elérheti a 110 milliárd dollárt, ami megközelítőleg 22 ezer milliárd forintnak felel meg. A nem rezidens, külföldi pénzügyi alapok tu­lajdonában levő kötvények, és egyéb pénzügyi instrumentumok forintkö­vetelése megközelíti a 18 ezer milli­árd forintot, amit, mindössze, a szám­lákon és kézpénzben levő 11-12 ezer milliárd forint ellentételez (Varga Ist­ván: Csak látszólag miénk a forint, MN Hétvége, 2005. június 11., szom­bat). Vagyis 15 év ultraliberális köz­­gazdasági és pénzügypolitikai dön­téseinek köszönhetően a magyar nemzeti valuta is külföldi tulajdonba került. A magyar társadalom teljesen kiszolgáltatottá vált a nemzetközi bankrendszer pillanatnyi érdekeinek. A 2006-os választások nyertese előtt nemcsak a magyarországi gazdaság és a pénzügyek rendbetétele, hanem azon túlmutató, elengedhetetlen tár­sadalompolitikai lépések megtétele is kikerülhetetlen. Sőt, túlmenve ezen, a 2006-ban győztes politikai erőknek újra kellene fogalmazniuk azokat a külpolitikai és külgazdasági keretkap­csolatokat, amelyek felülvizsgálata le­hetővé tenné Magyarország egyenjogú integrálódását a nyugat-európai térséghez. Fel kell tételezni, hogy az uniós alkotmánytervezet francia és holland elutasítása, valamint annak ki­hatása valamilyen jellegű visszatérés felcsillanását jelentheti majd a De Gaulle/Adenauer nevével fémjelzett európai fejlődéshez (szociális piac­­gazdaság). Ehhez az EU meghatározó államai - elsősorban Francia- és Né­metország - hatalmi elitjeinek elhatá­rozására lesz szükség. Ez viszont a transzatlanti és közel-keleti kapcsoló­dási pontok meglazulásához vezethet­nek. Elkerülhetetlennek tűnik a kétse­­bességes Európa kialakulása. Az egyre mélyülő szociális válságot remélhető­leg túlélő magyar társadalom számára sem lesz mindegy, hogy melyik sebes­ségű Európához fog tartozni. Csontos Gábor ■ Dr. Rashwan Mohamed* Magyarországon diszkri­minálják a magyarokat AVAGY A KISEBBSÉGI ÉRZÉS TÜNETEI Ú­jra és újra ránk vetíti árnyékát az a tény, hogy a történelmi megalázottság és a földrajzi ki­szolgáltatottság, a gazdasági és szoci­ális megnyomorítottság kifejtette hatását a magyar politikai és kulturális elitre, és vele együtt, de nagyobb mér­tékben a magyar tömegekre. Ugyan­akkor - és ez a dolog érdekessége, egyben természete - a kisebbségi ér­zés és a meghunyászkodás olyan mé­lyen gyökerezett a magyar lélekben, hogy csak egy hozzám hasonló külföl­di elemző veszi észre megdöbbenve. A mindennapi események bizonyítják hogy a politikai és a kulturális elit kisebb­ségi érzése és gyökértelensége olyan mértékben kiterebélyesedett, hogy ma­gával rántotta a széles tömegeket. Józan érvelés helyett hisztérikus felháborodás A Moszkva téren megszúrt cigányfiú esete ismét bizonyítja André Maurois híres mondását: „a nemzeti karakte­risztikában a kisebbségi érzés legfon­tosabb jele a hisztérikus reagálás olyan esetekben, amelyek érintik - ha messziről is — a nemzeti ügyet, és en­nek a reagálásnak bármilyen formája ennek az érzésnek szülötte”. A fiatal­ember megszúrása nyilvános helyen és a tömeg közönyössége mindennapi esemény. Nemcsak Magyarországon, hanem a legfejlettebb demokratikus országokban is (lásd a New York-i lány megfojtását a pályaudvaron a kö­zömbös tömeg szeme láttára, vagy a két belga lány autóba toloncolását fé­nyes nappal, a tömeg közbelépése nélkül). A közöny, a félelem és a nem­törődömség általános jelenség. A cigányfiú esetében a média és a politikai elit számára nem az volt a baj, hogy fényes nappal leszúrtak a buszon egy védtelen embert, hanem az, hogy cigány volt. Az első pillanattól kezdve a média és a politikai elit kész ténynek vette, hogy az utcai támadás rasszista jellegű, a támadónak elsősorban ma­gyarnak kellene lennie, és a támadás oka nem személyes, hanem etnikai színezetű. Ezzel egy olyan jelenség szemtanúi lettünk, amelyet sok ma­gyar ember nem vesz észre, annak ellenére, hogy naponta átéli. Ez a ki­sebbségi érzés és a megfélemlítés. A baj ebben az esetben az - a feltétele­zés szerint - hogy magyar ember le­szúrt egy cigányt. Ezért kellett napokig szónokolni a fasizmus újraéleszté­séről, a rasszizmus fellángolásáról és a cigányok elleni diszkriminációról. Az volt a baj, hogy magyar a tettes. Ezért ki kell nyilvánítani a felháborodást. Ha fordítva történt volna, a magyar az áldozat, és cigány a tettes, akkor az a baj, ha felemeljük a szavunkat, hiszen hallgatni kell róla, mert a felhá­borodás kinyilvánítása ebben az eset­ben diszkrimináció a cigányokkal szemben. Magyarul, az íratlan szabály ebben az országban ez: ha a tettes magyar, akkor hisztériázni kell, ha az áldozat magyar, akkor hallgatni. Mind­két esetben a mozgatóerő a kisebbségi érzés és a megfélemlítés, vagyis, ha szólunk, ha hallgatunk róla, akkor diszkrimináljuk a cigányokat. Ha élünk, ha felakasztjuk magunkat, ak­kor diszkrimináljuk a cigányokat. Az átlagember teljes mértékben összeza­varodott. Nem tudja, mit kell tennie, vagy mit kell gondolnia, ha a cigá­nyokról van szó. A hisztéria gépezete és a megfélemlí­tés hólabdája nem állt meg. Május 14- én, szombaton hatalmas tüntetés zaj­lott a tett helyszínén, olyan személyisé­geket láttunk, és olyan kijelentéseket hallottunk, amelyek bizonyítják, hogy a jogegyenlőség és az igazságosság ne­vében szabad vádolni a magyarokat és megalázni őket. Természetesen bün­tetlenül, hiszen Magyarországon va­gyunk. A magát filozófusnak nevező Tamás Gáspár Miklós, aki Erdélyből, a nyomorúságból és a koszból menekült Magyarországra, háláját kifejezve új urainak, nem szalasztja el az alkalmat, hogy kinyilvánítsa sajátos véleményét a demokráciáról és a jogállamról. Idé­­ n filozófus 2003. 06-07.

Next