Kapu, 2005. június-július (18. évfolyam, 6-7. szám)
GONDOLKODÓ - Rashwan Mohamed: Magyarországon diszkriminálják a magyarokat
2. Piacszerzés, illetve a behatoló multinacionális cégek vámmentes övezetekbe letelepedése, ami a termeltetéssel felmerülő összes költséget áthárította a társadalomra. Miközben a hazai vámövezeti termelést tudatosan elsorvasztotta. 3. A külföldi nagykövetségek a diplomáciai tevékenységen túlmutató politikai orientáló és összefogó szerepének túlsúlyba kerülése a magyarországi belpolitikai eseményekben. 4. A külföldi behatolást és térnyerést biztosító belföldi „kalauzi” szerepet (civilizátorok) felvállalók kikeresése, pozícióba helyezése, jutalmazása, védettségük biztosítása. 5. A nemzetgazdaság kötelezettsége 2005. közepére elérheti a 110 milliárd dollárt, ami megközelítőleg 22 ezer milliárd forintnak felel meg. A nem rezidens, külföldi pénzügyi alapok tulajdonában levő kötvények, és egyéb pénzügyi instrumentumok forintkövetelése megközelíti a 18 ezer milliárd forintot, amit, mindössze, a számlákon és kézpénzben levő 11-12 ezer milliárd forint ellentételez (Varga István: Csak látszólag miénk a forint, MN Hétvége, 2005. június 11., szombat). Vagyis 15 év ultraliberális közgazdasági és pénzügypolitikai döntéseinek köszönhetően a magyar nemzeti valuta is külföldi tulajdonba került. A magyar társadalom teljesen kiszolgáltatottá vált a nemzetközi bankrendszer pillanatnyi érdekeinek. A 2006-os választások nyertese előtt nemcsak a magyarországi gazdaság és a pénzügyek rendbetétele, hanem azon túlmutató, elengedhetetlen társadalompolitikai lépések megtétele is kikerülhetetlen. Sőt, túlmenve ezen, a 2006-ban győztes politikai erőknek újra kellene fogalmazniuk azokat a külpolitikai és külgazdasági keretkapcsolatokat, amelyek felülvizsgálata lehetővé tenné Magyarország egyenjogú integrálódását a nyugat-európai térséghez. Fel kell tételezni, hogy az uniós alkotmánytervezet francia és holland elutasítása, valamint annak kihatása valamilyen jellegű visszatérés felcsillanását jelentheti majd a De Gaulle/Adenauer nevével fémjelzett európai fejlődéshez (szociális piacgazdaság). Ehhez az EU meghatározó államai - elsősorban Francia- és Németország - hatalmi elitjeinek elhatározására lesz szükség. Ez viszont a transzatlanti és közel-keleti kapcsolódási pontok meglazulásához vezethetnek. Elkerülhetetlennek tűnik a kétsebességes Európa kialakulása. Az egyre mélyülő szociális válságot remélhetőleg túlélő magyar társadalom számára sem lesz mindegy, hogy melyik sebességű Európához fog tartozni. Csontos Gábor ■ Dr. Rashwan Mohamed* Magyarországon diszkriminálják a magyarokat AVAGY A KISEBBSÉGI ÉRZÉS TÜNETEI Újra és újra ránk vetíti árnyékát az a tény, hogy a történelmi megalázottság és a földrajzi kiszolgáltatottság, a gazdasági és szociális megnyomorítottság kifejtette hatását a magyar politikai és kulturális elitre, és vele együtt, de nagyobb mértékben a magyar tömegekre. Ugyanakkor - és ez a dolog érdekessége, egyben természete - a kisebbségi érzés és a meghunyászkodás olyan mélyen gyökerezett a magyar lélekben, hogy csak egy hozzám hasonló külföldi elemző veszi észre megdöbbenve. A mindennapi események bizonyítják hogy a politikai és a kulturális elit kisebbségi érzése és gyökértelensége olyan mértékben kiterebélyesedett, hogy magával rántotta a széles tömegeket. Józan érvelés helyett hisztérikus felháborodás A Moszkva téren megszúrt cigányfiú esete ismét bizonyítja André Maurois híres mondását: „a nemzeti karakterisztikában a kisebbségi érzés legfontosabb jele a hisztérikus reagálás olyan esetekben, amelyek érintik - ha messziről is — a nemzeti ügyet, és ennek a reagálásnak bármilyen formája ennek az érzésnek szülötte”. A fiatalember megszúrása nyilvános helyen és a tömeg közönyössége mindennapi esemény. Nemcsak Magyarországon, hanem a legfejlettebb demokratikus országokban is (lásd a New York-i lány megfojtását a pályaudvaron a közömbös tömeg szeme láttára, vagy a két belga lány autóba toloncolását fényes nappal, a tömeg közbelépése nélkül). A közöny, a félelem és a nemtörődömség általános jelenség. A cigányfiú esetében a média és a politikai elit számára nem az volt a baj, hogy fényes nappal leszúrtak a buszon egy védtelen embert, hanem az, hogy cigány volt. Az első pillanattól kezdve a média és a politikai elit kész ténynek vette, hogy az utcai támadás rasszista jellegű, a támadónak elsősorban magyarnak kellene lennie, és a támadás oka nem személyes, hanem etnikai színezetű. Ezzel egy olyan jelenség szemtanúi lettünk, amelyet sok magyar ember nem vesz észre, annak ellenére, hogy naponta átéli. Ez a kisebbségi érzés és a megfélemlítés. A baj ebben az esetben az - a feltételezés szerint - hogy magyar ember leszúrt egy cigányt. Ezért kellett napokig szónokolni a fasizmus újraélesztéséről, a rasszizmus fellángolásáról és a cigányok elleni diszkriminációról. Az volt a baj, hogy magyar a tettes. Ezért ki kell nyilvánítani a felháborodást. Ha fordítva történt volna, a magyar az áldozat, és cigány a tettes, akkor az a baj, ha felemeljük a szavunkat, hiszen hallgatni kell róla, mert a felháborodás kinyilvánítása ebben az esetben diszkrimináció a cigányokkal szemben. Magyarul, az íratlan szabály ebben az országban ez: ha a tettes magyar, akkor hisztériázni kell, ha az áldozat magyar, akkor hallgatni. Mindkét esetben a mozgatóerő a kisebbségi érzés és a megfélemlítés, vagyis, ha szólunk, ha hallgatunk róla, akkor diszkrimináljuk a cigányokat. Ha élünk, ha felakasztjuk magunkat, akkor diszkrimináljuk a cigányokat. Az átlagember teljes mértékben összezavarodott. Nem tudja, mit kell tennie, vagy mit kell gondolnia, ha a cigányokról van szó. A hisztéria gépezete és a megfélemlítés hólabdája nem állt meg. Május 14- én, szombaton hatalmas tüntetés zajlott a tett helyszínén, olyan személyiségeket láttunk, és olyan kijelentéseket hallottunk, amelyek bizonyítják, hogy a jogegyenlőség és az igazságosság nevében szabad vádolni a magyarokat és megalázni őket. Természetesen büntetlenül, hiszen Magyarországon vagyunk. A magát filozófusnak nevező Tamás Gáspár Miklós, aki Erdélyből, a nyomorúságból és a koszból menekült Magyarországra, háláját kifejezve új urainak, nem szalasztja el az alkalmat, hogy kinyilvánítsa sajátos véleményét a demokráciáról és a jogállamról. Idé n filozófus 2003. 06-07.