Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)
A FEHÉR EMBER ALKONYA - Rashwan Mohamed: A próféta profitál a próféciából
A próféta profitál a próféciából Annak ellenére, hogy a muzulmán teológusok több száz éven át próbálták olykor rejteni, olykor menteni Mohamedet a szexuális mohóság vádja alól, a pszichológiai tények - finoman szólva - nevetségessé teszik minden próbálkozásukat, egyszerűen azért, mert az érvelések és ellenérvelések bárhova is vezetnek, olyan karakterre világítanak, akiről korántsem lehet azt állítani, hogy szexuális viselkedése prófétai jellegű lett volna. Szerény tudomásunk szerint Mohamed „próféta” életében 12 nőt vett feleségül, mellette rabszolgaként 16 nő nyújtott szexuális szolgáltatást házasságon kívül. Az abnormális szexuális mohóság védelmére, mely messze áll a lelki felemelkedettségtől, a muzulmán teológia az alábbi három érvet sorakoztatja fel. A primitív beduin törzsi közösségekben a poligámia bevett szokás volt, és Mohamed viselkedése beleilleszkedett a korszellembe, sőt Mohamed avval, hogy szabályozta a többnejűség számát (maximum négy feleség párhuzamosan), kemény korlátozást tett az olyan társadalomban, ahol a férfi annyi nőt vett feleségül, amenynyit akart, és mellette számtalan ágyast tarthatott. Az ellenséggel való harc során sok muzulmán férfi áldozatul esett, maga mögött hagyva özvegyét anyagi támasz nélkül, és a jószívű Mohamed kénytelen volt gyám alá venni ezeket a nőket, úgy, hogy feleségül vette őket. Mohamed sok házasságot kötött politikai megfontolásból, hiszen több esetben házasodott más törzs előkelő■ emberének lányával, hogy szövetséget kössön, politikai támogatást biztosítson az új vallásnak, vagy békét teremtsen az ellenséges törzzsel, és így sikerült erős fundamentumokra helyezni az új államot. A vér szerinti kötődés a nomád törzsek között egyetlen biztosítéka az örök barátságnak. Ezek a fő érvelések, amelyeket a muzulmán teológusok és az úgynevezett iszlámbarát orientalisták szoktak hajtogatni Mohamed védelmében. Ugyanakkor, akárhogy is nézzük, ezen érvelések szilárdsága és hitelessége több , mint kétséges, egyszerűen azért, mert egyrészt ellentmondanak egymásnak, másrészt a részleteket vizsgálva összeomlik az egész komikus védekezés. Azzal érvelni, hogy a beduin társadalmakban a poligámia bevett szokás volt, és ebbe beleilleszkedett a próféta, megfosztja a prófétizmust legnemesebb értékétől, az önmegtartóztatástól és a példamutatástól egy olyan vallásban, ahol a szexuális puritanizmus nagy értéknek számít. Ráadásul - ami több, mint komikus - miközben Mohamed korlátozta, hogy a hívők legfeljebb négy feleséget vehetnek egyszerre, megengedte magának, hogy jóval több felesége legyen, mint amennyit a Korán, Mohamed szent könyve lehetővé tett. Vagyis a jó prófétánk bort iszik és vizet prédikál. Például 630-ban, két évvel halála előtt, nyolc felesége volt egyszerre. Ahogy Róbert László írta „Allah nevében?” című könyvében (Kossuth Kiadó, 2001.), Mohamed maga először monogám házasságban élt, később háromszor annyi felesége volt, mint amennyit a Korán egy közönséges halandónak megengedett. (142.o.) A muzulmán teológia állítása, miszerint az iszlám korlátozta a feleségek számát, nem állja meg a helyét, egyszerűen azért, mert nem korlátozta a birtokukban lévő rabszolganőkkel való szexuális kapcsolatot. Miközben a Korán a korlátozott feleségszámról beszél, ugyanabban a versben megengedi az ágyasok korlátlan mennyiségét. (ld. Korán 4. versének 3. szakasza: „...közösüljetek a nőkkel (házasságban), akiket kívántok, akár eggyel vagy kettővel vagy néggyel, és ha féltek attól, hogy nem lesztek igazságosak velük, akkor eggyel, vagy amennyi rabszolganő a birtokotokban van.”) Érdekes módon a Korán, amiről feltételezzük, hogy szent könyv, a szexuális kapcsolatról beszélve gyakran használja az „inkahou” szót, ami szó szerint azt jelenti, „közösüljetek”, sőt ennek a szónak a durvább változatát. Az angol és a magyar fordításban a fordító szégyelli, vagy nem tudja a szó jelentését, és a „házasodjatok meg” kifejezést használja. Vagyis amikor a Korán a szexuális kapcsolatokról beszél, a legprimitívebb és a legdurvább szót használja, ezzel kiüríti a házasság lelki tartalmát, és a fizikai aktusra korlátozza azt, amelynek feladata csupán az utódnemzés és a szaporodás, avagy ahogy Mohamed próféta mondta egyik híres „hadísz”-ában: „közösüljetek, sokasodjatok, büszke leszek rátok emiatt a többi nép előtt az ítélet napján”. Eszerint és a Korán tanítása szerint a szaporodás, a nemzés és a házasság egyetlen célja a dominancia és az uralkodás a többi nép és a többi vallás fölött. A muzulmán teológia Mohamed poligámiája védelmében előhoz tarsolyából humánus tényezőket is - ami szánalmassá és rosszabbá teszi a védekezést azt, hogy Mohamed úgy vette gyámsága alá a csaták során megözvegyült nőket, hogy feleségül vette őket. Az ilyen érvelés óhatatlanul felveti a kérdést: vajon megoldása-e ez az özvegység problémájának olyan vallásban, amely több éven át harcot folytatott és a csaták során több száz férj meghalt? Hiszen Mohamed össze tud házasodni öt vagy tíz nővel, de nem tud gyámsága alá venni minden olyan nőt, aki elvesztette férjét az iszlám szent háborújában, a dzsihádban. Az „ohod” csatában például, amit a muzulmánok elvesztettek, háromszáz muzulmán harcos esett áldozatul. A másik tényező, ami kritikussá teszi ezt a védekezést, hogy ha Mohamed gyámolítani akarja ezeket a szerencsétlen özvegyeket, akkor miért pont ebben a formában? Miért nem tett erőfeszítést például arra, hogy csupán anyagi támogatást nyújtson nekik vagy közreműködjön abban, hogy más férfiakkal házasodjanak össze? Miért éppen magának vette őket, miközben a többségük jóval fiatalabb volt nála az átlagos korkülönbség Mohamed és feleségei többsége között 25-30 év. A próféta szexuális dominanciáját többször próbálta alátámasztani a Korán kinyilatkoztatásával. Mohamed a szentírásán keresztül megtiltotta a vele házasságon belül vagy kívül szexuális kapcsolatba kerülő nőknek, hogy halála után más férfiakkal közösüljenek. Felmerül az a kép, ahogy a falkavezér hím kiválasztja magának a legtöbb nőstényt, s harcba kerül olyan hímekkel, akik megpróbálják megszerezni egyik nőstényét. Az iszlám ismét primitív kőkori eszmének mutatkozik, amely állati szintre alacsonyítja híveit. A teológia érvelése a politikai érdekházasságról, a törzsi kötelékek megerősítéséről és az új vallás megszilárdításáról nem áll a helyén, egysze- A FEHÉR EMBER ALKONYA 2005. 11-12.