Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)

A FEHÉR EMBER ALKONYA - Rashwan Mohamed: A próféta profitál a próféciából

A próféta profitál a próféciából A­nnak ellenére, hogy a muzul­mán teológusok több száz éven át próbálták olykor rejteni, oly­kor menteni Mohamedet a szexuális mohóság vádja alól, a pszichológiai té­nyek - finoman szólva - nevetségessé teszik minden próbálkozásukat, egy­szerűen azért, mert az érvelések és el­lenérvelések bárhova is vezetnek, olyan karakterre világítanak, akiről koránt­sem lehet azt állítani, hogy szexuális vi­selkedése prófétai jellegű lett volna. Szerény tudomásunk szerint Moha­med „próféta” életében 12 nőt vett fe­leségül, mellette rabszolgaként 16 nő nyújtott szexuális szolgáltatást házas­ságon kívül. Az abnormális szexuális mohóság védelmére, mely messze áll a lelki felemelkedettségtől, a muzul­mán teológia az alábbi három érvet sorakoztatja fel. A primitív beduin törzsi közössé­gekben a poligámia bevett szokás volt, és Mohamed viselkedése beleil­leszkedett a korszellembe, sőt Moha­med avval, hogy szabályozta a többne­­jűség számát (maximum négy feleség párhuzamosan), kemény korlátozást tett az olyan társadalomban, ahol a férfi annyi nőt vett feleségül, ameny­­­nyit akart, és mellette számtalan ágyast tarthatott. Az ellenséggel való harc során sok muzulmán férfi áldozatul esett, maga mögött hagyva özvegyét anyagi támasz nélkül, és a jószívű Mohamed kényte­len volt gyám alá venni ezeket a nőket, úgy, hogy feleségül vette őket. Mohamed sok házasságot kötött politikai megfontolásból, hiszen több esetben házasodott más törzs előkelő­­■ emberének lányával, hogy szövetséget kössön, politikai támogatást biztosít­son az új vallásnak, vagy békét teremt­sen az ellenséges törzzsel, és így sike­rült erős fundamentumokra helyezni az új államot. A vér szerinti kötődés a nomád törzsek között egyetlen bizto­sítéka az örök barátságnak. Ezek a fő érvelések, amelyeket a mu­zulmán teológusok és az úgynevezett iszlámbarát orientalisták szoktak hajto­gatni Mohamed védelmében. Ugyan­akkor, akárhogy is nézzük, ezen érvelé­sek szilárdsága és hitelessége több , mint kétséges, egyszerűen azért, mert egyrészt ellentmondanak egymásnak, másrészt a részleteket vizsgálva össze­omlik az egész komikus védekezés. Azzal érvelni, hogy a beduin társa­dalmakban a poligámia bevett szokás volt, és ebbe beleilleszkedett a prófé­ta, megfosztja a prófétizmust legne­mesebb értékétől, az önmegtartózta­tástól és a példamutatástól egy olyan vallásban, ahol a szexuális puritaniz­mus nagy értéknek számít. Ráadásul - ami több, mint komikus - miközben Mohamed korlátozta, hogy a hívők legfeljebb négy feleséget vehetnek egyszerre, megengedte magának, hogy jóval több felesége legyen, mint amennyit a Korán, Mohamed szent könyve lehetővé tett. Vagyis a jó pró­fétánk bort iszik és vizet prédikál. Pél­dául 630-ban, két évvel halála előtt, nyolc felesége volt egyszerre. Ahogy Róbert László írta „Allah nevében?” cí­mű könyvében (Kossuth Kiadó, 2001.), Mohamed maga először mo­­nogám házasságban élt, később há­romszor annyi felesége volt, mint amennyit a Korán egy közönséges ha­landónak megengedett. (142.o.) A muzulmán teológia állítása, mi­szerint az iszlám korlátozta a felesé­gek számát, nem állja meg a helyét, egyszerűen azért, mert nem korlátoz­ta a birtokukban lévő rabszolganőkkel való szexuális kapcsolatot. Miközben a Korán a korlátozott feleségszámról beszél, ugyanabban a versben megen­gedi az ágyasok korlátlan mennyisé­gét. (ld. Korán 4. versének 3. szaka­sza: „...közösüljetek a nőkkel (házas­ságban), akiket kívántok, akár eggyel vagy kettővel vagy néggyel, és ha fél­tek attól, hogy nem lesztek igazságo­sak velük, akkor eggyel, vagy amennyi rabszolganő a birtokotokban van.”) Érdekes módon a Korán, amiről fel­tételezzük, hogy szent könyv, a szexu­ális kapcsolatról beszélve gyakran használja az „inkahou” szót, ami szó szerint azt jelenti, „közösüljetek”, sőt ennek a szónak a durvább változatát. Az angol és a magyar fordításban a fordító szégyelli, vagy nem tudja a szó jelentését, és a „házasodjatok meg” ki­fejezést használja. Vagyis amikor a Ko­rán a szexuális kapcsolatokról beszél, a legprimitívebb és a legdurvább szót használja, ezzel kiüríti a házasság lelki tartalmát, és a fizikai aktusra korlátoz­za azt, amelynek feladata csupán az utódnemzés és a szaporodás, avagy ahogy Mohamed próféta mondta egyik híres „hadísz”-ában: „közösülje­tek, sokasodjatok, büszke leszek rátok emiatt a többi nép előtt az ítélet nap­ján”. Eszerint és a Korán tanítása sze­rint a szaporodás, a nemzés és a há­zasság egyetlen célja a dominancia és az uralkodás a többi nép és a többi vallás fölött. A muzulmán teológia Mohamed po­­ligámiája védelmében előhoz tarso­lyából humánus tényezőket is - ami szánalmassá és rosszabbá teszi a véde­kezést azt, hogy Mohamed úgy vet­te gyámsága alá a csaták során megöz­vegyült nőket, hogy feleségül vette őket. Az ilyen érvelés óhatatlanul fel­veti a kérdést: vajon megoldása-e ez az özvegység problémájának olyan vallásban, amely több éven át harcot folytatott és a csaták során több száz férj meghalt? Hiszen Mohamed össze tud házasodni öt vagy tíz nővel, de nem tud gyámsága alá venni minden olyan nőt, aki elvesztette férjét az isz­lám szent háborújában, a dzsihádban. Az „ohod” csatában például, amit a muzulmánok elvesztettek, háromszáz muzulmán harcos esett áldozatul. A másik tényező, ami kritikussá te­szi ezt a védekezést, hogy ha Moha­med gyámolítani akarja ezeket a sze­rencsétlen özvegyeket, akkor miért pont ebben a formában? Miért nem tett erőfeszítést például arra, hogy csupán anyagi támogatást nyújtson nekik vagy közreműködjön abban, hogy más férfiakkal házasodjanak össze? Miért éppen magának vette őket, miközben a többségük jóval fia­talabb volt nála­­ az átlagos korkü­lönbség Mohamed és feleségei több­sége között 25-30 év. A próféta szexu­ális dominanciáját többször próbálta alátámasztani a Korán kinyilatkoztatá­sával. Mohamed a szentírásán keresz­tül megtiltotta a vele házasságon belül vagy kívül szexuális kapcsolatba kerü­lő nőknek, hogy halála után más férfi­akkal közösüljenek. Felmerül az a kép, ahogy a falkavezér hím kiválaszt­ja magának a legtöbb nőstényt, s harc­ba kerül olyan hímekkel, akik meg­próbálják megszerezni egyik nősté­nyét. Az iszlám ismét primitív kőkori eszmének mutatkozik, amely állati szintre alacsonyítja híveit. A teológia érvelése a politikai ér­dekházasságról, a törzsi kötelékek megerősítéséről és az új vallás megszi­lárdításáról nem áll a helyén, egysze- A FEHÉR EMBER ALKONYA 2005. 11-12.

Next