Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-01-29 / 23. szám

Xlfii. évfolyam. Kosica, 1922. január 29. Csütörtök*3. szám­. KASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP mi&a&äom Szar­ituMiMg ét ^lAúchinstai: SOSICI, 1-6-lfTCft CG.IK SZáM. TalefsmuáM 1184. amaum naponta 8. «.11 órakor mCléS SZtRKESZTé < LáSZLÓ BÉLA. cHjak: Egén évra fM létéma 18 kor» tagyté* korona, assz kéra 8 kaa szém éra 40 Wtlér. ai Nehezen totók el népünk a szolgai meghunyász­­odástól, amelyre századokon át ránevel­ik és rákényezeritették. Minden falunak megvan a maga mágnása, vagy hétszilva­­ts nemese, aki megkövetelte, hogy hét­it görnyedjen előtte mindenki és cifrább­at-cifrább titulussal illessék őt. A közön­­?ges „ur“ szó nem elég nekik, mert isten ma már mindenki ur és ők mégis rdemelnek­­ valami kis megkülönböztetést­­ gondolják magukban — s azért meg­­övetelik, hogy a régi sallangos címekkel lesse őket akárki is, de legkiváltkép­p araszt. Ma már — a legöregebbek ki­jelével — minden falusi ember tud­ni­ olvasni, újság is jár minden faluba, vassák is, meg is értik, hogy a köztár­sságban más szelek fujdogálnak, m nt a­­narchiákban, hogy itt nincs semmiféle ás titulus, mint amit a foglalkozás ágával hoz, de ennek dacára nyakra­­re titulálgatnak mindenkit, különösen a gi arisztokratákat és a hivatalbéli ura­it H jó, évszázados rossz szokásokat ak ar önérzetnek ápolásával, új irányú íveléssel lehet megszüntetni. Nem megy egyszerre. De sokkal hamarább menne, s maguk a megtituláltak hárítanák el­agukról a titulusokat, ha maguk az­telligens emberek figyelmeztetnék az öttü­k hajlongókat arra, hogy a tekinte­­t, nagyságos, méltóságos , más urak ár a múlté, ma csak munkás emberek anak, akik teljesen egyenlő rangu pol­cai a köztársaságnak. Különösen a hivatalbéli emberek ne­ Ihetik rá a népet a köztársasági életre,­­eknek ki kell mutatniok a régi és az állapot közötti különbségeket. Meg kell tenniök a néppel, hogy előbb az volt a­z az, hogy ha valaki magasabb rangra lelkedett, annál kevesebbet dolgozott annál nagyobb rabszolgasereg csopor­­t ült körülte; ma pedig minél magasabb leot ér el az ember, annál többet kell igáznia s annál többnek a szolgája, ijdanában, nem is olyan régen, még a­­ közvetetlen vezetésére hivatott egyé­­k is fejedelmi magasságban érezték igukat s ajtajok csak bizonyos időkben ottak nyitva a nép számára, mert hát nagyuraság csak igy volt kimutatható, tiszteletet csak igy lehetett kierősza­ Ini a népből. Ma mindenféle magas ást betöltő egyénnek ajtaja nyitva van nép előtt, mert hiszen a tisztviselő van népért és nem megfordítva ! A néppel való könnyebb érintkezés és ■ bajainak megismerhetése és azoknak inyebb orvosolhatása céljából minél •b alkalmat kell adniok a főfunkcioná­­soknak arra, hogy mindenki eléjök hasson, mert ezáltal a bizalom is job­ i kifejlődik irántuk, ami pedig első­­idő követelmény.­ Ilyen érintkezéseknél asztalra azután a nép, hogy mennyire tozott a helyzet. Figyelem el kell n­ arra, hogy a nép a titulusoktól zokjék. A köztársaság kormánya eltö­­te a címeket és rangokat: ne marad­­ez csak írott malaszt, hanem legyen­­ egyszer valóság. A szlovák népet önösen hozzászoktatták régi urai «zolgasághoz. Minden kaputos ember a­­ levett kalappal kellett állania, min­­t hivatal ajtaja előtt remegnie kellett, dja-e az ott pipázgató nagyur; sza­ Ae elmondani panaszát, mivelhogy ő a szegény ember, így természetesen te lehetett önérzetét nevelni. Kicsinysé­ge elhagyatottságát állandóan éreznie tett. Tekintsünk csak be dr. Fábry Pál :s4n előszobájába, látni fogjuk, milyen s tommal megy eléje mindenki, még a egyszerűbb ember is, mert tudja, hogy Meghallgatásra talál panasza, hogy ittis beszélnek vele, amint tisztessé­­eapberrel beszélni kell. Konstantinápoly nemzetközi ellenőrzés alatt. A szultánt­­Cisássiába küldik Párisból jelentik . A békeértekezlet körében azzal a javaslattal foglalkoznak, hogy Kon­­stantinápolynak és a Dardanelláknak kormányzását nemzetközi bizottságra bízzák, amelyben Amerika megbí­zottja elnökölne. A javaslat a görög delegációtól indult ki, amely különösen a fran­ciákat akarja a görög politikának megnyerni. A londoni tanácskozásokon LLoyd George minden erejével rá akarta venni Philipp Berthelot­t, a francia külügyminisztérium vezetőjét arra, hogy az angol megoldást fogadják el, amelynek értelmében a szultánt Kisázsiába relorálnák és a török bi­rodalom székhelye is Kisázsia va­lamelyik városa lenne. Venizelos megérkezése óta tanács­­­­kozásokat folytat a francia, hivatalos­­ körökkel. Venizelos, aki igen erős­­ akaratú em­ber, a békeértekezleten­­ továbbra is fontos szerepet fog ját­szani és a török kérdés megoldási­ban is nagy szava lesz. A görög miniszterelnök görög mandátumot kiván Konstantinápoly felett azon az alapon, hogy Konstantinápolynak túl­nyomó számú görög lakossága van. Azt még nem tudják, hogy javasla­tának elutasítása esetén az angol vagy francia állásponthoz fog e csat­lakozni. Mégis az a meggyőződés, hogy az angol mandátum tervét fogja támogatni és a törököknek Európából való kiűzése mellett fog­lal állást. A francia és angol álláspont ellen­tétességét akarják kiegyenlíteni a nemzetközi bizottság és nemzetközi ellenőrzés tervével. A javaslat pár­­tolói azt hangoztatják, hogy ha Ame­rika nem bizottságban, vállalja az elnökséget , úgy Svájcot fogják erre felkérni. Deschanel elnök Masaryk elnökhöz. (Praha.) Deschanel francia köz­­társasági elnök Masaryk elnökhöz a következő táviratot intézte: a Masaryk ur ő excellenciájának, csehszlovák köztársaság elnö­kének Prahában. Van szerencsém meghatva megköszönni önnek ked­ves és szives üdvözletét. Igaza van elnök úrnak, ha azt mondja, hogy az én barátságom az önök dicső hazája iránt nem mai keletű és abban is igaza van, hogy arra a jövőben is számít. Az ön atya­­fiainak szívesebb és dicső elnöküknek leg üdvözletemet küldöm. Deschanel. Mit kapnak a nyugdíjasok ? Késik a segély kifizetése. Még a múlt év december havának legelső napjaiban az alábbi értesítést vettük, melyet akkor közöltünk is: „Az állam által átvett állami pol­gári nyugdíjasok, özvegyek és árvák J k­özül az 1918 évi október hó elseje előtt nyugdíjazottak részére az­ 1919. évi augusztus hó 8 án kelt 484. számú központi rendelet alapján 1920. január hó 1 én kifize­tésre kerül visszahatólag 1918. évi október hó 1-től folytatólagosan járó évi 600 korona. Az özvegyek 200 koronát, az árvák pedig összesen 100 koronát, illetve fejenként 40 korona drágasági pót­lékot kapnak. Az 1918. október elseje után nyug­díjazottakra vonatkozó javaslat most van tárgyalás alatt.“ A rendelet közlését érthetően öröm­mel fogadták az érdekeltek, akiknek csekély nyugdíjuk mellett valóban szükségük lett volna erre a segélyre Azonban a kifizetésre nézve mind­máig nem történt intézkedés és az érdeklődők azt a választ kapják kér­dezősködéseikr­e, hogy a segélyt talán nem is fogják megkapni. Mivel a rendelet világosan kimondja az igényjogosultságot, sőt annak ha­táridejét és hatályának kezdetét is megállapítja, ismételten hangoztatjuk, hogy itt csak valamely adminisztrációs zökkenőről lehet szó annál is inkább, mert — mint értesülünk — például Tőketerebesen a segélyek kifizetése folyamatban van. Az igényjogosultak érdekében fel­hívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy hassanak oda, miszerint az idézett rendeletnek érvény szerez­tessék. A népet nevelni kell, de nem rabszol­gaságra. A titulusok özöne, vagy azok eltüntetése fokmérője a nép intelligenciá­jának és önérzetének. És ha a nép a funkcionáriusokban nem a titulusos elérhetlen személyt lát, hanem a bajai jóakaró megértőjét, az az öntudat­i alapjában erősíti a köztársasági eszmét. ) R rejtélyes repülőgép. Dolgozik a Marconi Olk». Az utóbbi napokban, különösen es­ténként, a katonai gyakorlótér irányából sajátságos, éles beregés hallatszik, amely a gyakorlott fülekre is oly hatást kelt, mintha valamely repülőgép motorja kattogna .i hanganalógia kapcsán hiszékeny kedélyek azonnal elkészültek vélemé­nyükkel és városszerte azt a hírt ter­jesztették, hogy a város nyugati része fölött éjjelenkin­t egy titokzatos repülő­gép kering. Sőt némelyek holdfényes éjszakákon a gépet látni is vélték-Tekintettel arra, hogy a titokzatos berregés nem hallucináció­ és hogy an­nak eredetéről senki felvilágosítást nem tudott adni, megbíztuk saját nyomozón­kat, hogy derítse fel a titokzatosságot, mely a közönség egy részének kép­zeletében mint éji látogatásra járó repülőgép él. Nyomozónk kiindulási pontul a volt hadtestparancsnokság épületét vette, tudva, hogy ott dolgozott eddig egy motor, mely a Dohány­ utca csendjét addig zavarta, míg a sajtó köréből emelkedő hangok kapcsán a motort elaltatták. Erről a kiindulási pontról nagyszerűen lehetett hallani a katonai gyakorlótér felől eredő hangokat­ Nyomozónk a hang irányába indult, azonban a hangok meg-megszakítása és a különböző vissz­hangzások folyton munkája első napján nem jutott eredményre annál is inkább, mert a város szélső területein kóborolva, lépten-nyomon oly alkalmakba botlott amiknek földi szépségeit kár lett volna egy képzeletbeli repülőgépért elmulasz­tani. A kutatás nap-nap után eredmény­­telenül végződött, talán éppen az utóbb említett körülmények folytán. Míg végül nyomozónk megemberelte magát és miután összes hipotéziseit nem tar­totta valószínűnek, azaz tisztában volt azzal, hogy a hang nem eredhet sem egy láthatatlan repülőgéptől, sem egy titokzatos aknafúró géptől, amely az egész várost fenékbe akarja tűrni, sem egyébb ördöngős masinériától, bán­asai­ban és buzgalmában felkerekedett és a Kálvária felé vette útját azzal a ko­moly (és bölcs !) elhatározással, hogy vagy felderíti a titkot, vagy a teme­tőbe jut. Szerencséje volt. Mert mindkét „vagy“­­ot egyszerre találta meg. A Rozália és a Kálvária közti terepen egyszerre csak felhangzott a titokzatos berregés. S mindjárt nyomozónk elébe tévedt egy katona is, aki a repülőgép miatt hozzá intéze­t kérdésére kinevette és csak ennyit mondott : A Marconi állomás dolgozik. És ha dolgozik, akkor ilyen furcsa hangot ad.Tehát nem repülőgép és nem rejtély. Marconi felvevő­ állomás, mely ha dol­gozik, olyan furcsán szól, mint a repü­lőgép motorja És sokszor szól ilyen furcsán, tehát úgy látszik, gyakran van igénybe véve ez a Marconi-állomás, ami viszont nem jelenti azt, hogy a titokzatos repülőgép eredete után ne ez legyen az első és utolsó nyomozás, melyért nyo­mozónk külön díjat amúgy se kap. Lé­vén még ezek után is nagyon sokan, akik inkább fognak hinni a repülőgép meséjében, mint az ő nyomozási ered­ményének a valódiságában.

Next