Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-02-14 / 36. szám
X3fís. Itostae, &Ž& leSuruéf 14. SsmriMt KASSAI »IW! K*»s?w ®*art8ií^ As «OSICfi, rŐ*ttn« AASK szAn.PMMMSK T*í ® fI 164. IWWU«! Nhegks2e«il-» «asMs*«» 4. «.196r*fc«Mr POLITIKA! NAPILAP FKŠ.44.0S AÄEaiCiSrXT# I usaio set.«. KIANsoÁésId»a% afeftsz ftvr« «3 hősim«, iAílvr» IS Jsor, négy*#* Sin 24 hwomi, mmr A#ra A Mr. «uegyes nni ára 40 ttN*r. oAi az államtól és társadalomtól mindenki, anélkül azonban, hogy az állammal és társadalommal szemben fennálló kötelezettségeknek mindenki iparkodnék is eleget tenni. A segítséget nem úgy értelmezik ma, mint valamikor, hogy tudniillik az állam és társadalom a maga erkölcsi és anyagi erejével támogatást nyújt egyeseknek is, hogy a köz érdekében kifejtendő munkálkodásaikat gyorsabbá, eredményesebbé tehessék, hanem, hogy mindent csak az állam és társadalom végezzen s ha az egyes emberek munkálkodnak, ezt kényelmesebben, minden nagyobb kockázat nélkül tehessék. A segítség tehát tulajdonképen az ember kényelmét biztosítaná, vagyis kevesebb munkát igényelne tőle. Amikor a gyakori behívások folytán megcsappant a munkaerő és a hatóságok arra szólították fel a földmíves embereket, hogy saját munkájuk elvégzése után segítsenek a többieknek, mert különben nem lesz bevetve minden föld s éhezni fog a nép, akkor a jólelkű szomszédok csak azért lassították munkájukat, hogy másoknak ne segíthessenek s ha a főszolgabíró rajok parancsolt, egyszerűen azt felelték, adjon segítséget az állam, az rendelkezik elegendő erővel. El is maradt a szántás és vetés és még most is ennek a segítségnek hatását érezzük, amikor panaszkodunk, hogy kevés a kenyér s ami van, az is rossz. Gyárakat, műhelyeket, ipartelepeket is szerettek volna sokan létesíteni, valamint kultúrintézményeket is, sőt képesek is lettek volna erre sok esetben magánosok; mivel azonban állami támogatást nem nyertek, ezt nem cselekedték meg s igy igen sok értékes alkotás elmaradt, minthogy az államnak nem volt módjában ilyeneket saját erejéből létesíteni. A szükségletek fedezéséről minden téren gondoskodni kellett, előtérbe lépett tehát az állami omnipotencia, amely ellen az egész társadalom protestált, de békén kellett eltűrnie, mert hiszen a gyámkodást úgyszólván a társadalom erőszakolta ki. Az állam egyébként sok esetben meg is vonta a nyújtott segítséget, amikor azt látta, hogy például az általa adományozott gépek pihentek, dacára, hogy a gépeken kívül még ezerekre rugó készpénz-segélyben is részesítette az illető vállalkozókat, gyártulajdonosokat, akik azután kígyót-békát kiáltottak az államra és megvádolták azzal, hogy ellensége az iparnak, kereskedelemnek, kultúrának stb. Sohasem vették figyelembe, hogy a „segíts magadon, az isten is megsegít“ közmondás örök érvényű s hogy nem szabad és nem is lehet mindent csak az államtól várni. Csehország ipari fejlettségét valóban annak köszönheti, hogy a nép nem várt mindent az államtól, hanem saját erejéből biztosította magának mindama föltételeket, amelyek boldogulásához szükségeltettek s most, a hosszú háborús esztendők után is abban a kellemes helyzetben van, hogy a nyugati nagy nemzetek is rászorulnak ipari termékeire. Ha adott is az állam támogatást a csehországi iparosoknak, gyárosoknak, az kitűnő befektetésnek bizonyult s hasznát látták annak a vállalkozók, a közönség és állam egyaránt. Csehországban nem akartak egyik napról a másikra milliomosok lenni, hogy hamarabb nyugalomba vonulhassanak a munkakerülők, nem is irigykedtek egymásra, de mindig segítettek egymáson az emberek. Ott volt is rendes termelés, amint azt a mai állapotok is igazolják s hogy virágozni fog ez az állam továbbra is, arra garancia a nép szorgalma és erősen kifejlődött testvéri érzülete. í Segítséget vár az újhelyi kommunisták bűnpere. Halálos ítéletek várhatók. Sátoraljaújhelyből jelentik: Tegnap délelőtt 9 órakor kezdte meg a sátoraljaújhelyi törvényszék ötös tanácsa a négy kommunista bűnper tárgyalását. A vádlottak, akiknek száma húszon felül van, gyilkossággal, gyilkosokkal való cinkossággal, gyilkosságra való felbujtással, rázítással, izgatással, a személyes szabadság megsértésével és rablással vannak vádolva. Sátoraljaújhelyen — mint ismeretes — a proletárdiktatúrát különösen a városnak a csehszlovák csapatok által való megszállása előül, időben igen szigorúan kezelték. A város főterén felállított akasztófon nem egy ártatlanul elitélt hullája lógott napokon keresztül. Az igazságszolgáltatás most vonja felelősségre az akkori rendszer exponált egyéneit. A vádlottak sorában vannak : Morvai vádbiztos, Gara Imre kormányzótanácsi biztos, Fenyő és Csuta direktóriumi elnökök, dr. Fűzi Bertalan, a kormányzótanácsi biztos titkára, dr. Rácz Samu, főmunkások szakszervezetének titkára, Pásztor detektívfőnök, a „bur zsujok" réme és még sok másán. A tárgyalások iránt úgy a város közönsége, mint a vidék részéről oly nagyfokú érdeklődés mutatkozott, amire példa ritkán van. A tárgyalásokra néhány száz társa van beidézve. Különös érdekességgel bír Gerő Alfréd postafőnk, vöt kosicei postafőtiszt bűnügyi pere. Gerőt azzal vádolják, hogy egy a forradalmi törvényszék által halálra ítélt főszolgabíró kegyelmi sürgönyét mindaddig visszatartotta, meig csak az ítéletet végre nem hajtották. A tárgyalások előreláthatólag néhány napot, esetleg egy. két hetet se igénybe fognak venni. Az Ítéletek kihirdetésénél — amint az előre látható — néhány halálos ítélet is várható. Hirdessünk a „Kassai Hírlapiban \ A vendéglősök ipartársulatinak közgyűlése. A kosicei szállodások, vendéglősök, korcsmárosok és kávésok ipartársulata tegnap délután három órakor tartotta rendes évi közgyűlését Sámsony-féle Royal étteremben. A gyűlésen az ipartársulat tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Bogoli Antal jegyző az ipartársulat nevében üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt, Sámsony Jánost és egyben javasolta, hogy a távozó Herdiczky János, volt elnöknek szavazzanak jegyzőkönyvi köszönetet. Sámsony János megköszönte a beléje helyezett bizalmat és ígéretet tett, hogy a jövőben a társulat érdekeiért minden tőle telhető módon küzdeni fog. A vendéglősök és szállodások még soha olyan nehéz helyzetben nem voltak, mint most, igyekeznek kell tehát a bajokat eliminálni. Ezután a költségvetés tárgyalására tértek át, amelyet kisebb módosításokkal elfogadtak. Majd az alkalmazottak és a tulajdonosok között kötött kollektív szerződést ismertették és tárgyalás alá vették a hatósági, munkaközvetítő átiratát, melyben arra való hivatkozással, hogy a kávéházi, szállodai és éttermi munkások elhelyezése havonta 1400 koronájába kerül a hivatalnak, kéri a társulatot, hogy a munkaközvetítő hivatal részére ennek az összegnek a felét megtéríss. Az ügyet albizottság elé utalták. Majd az alapszabályok módosítását és a tagdíjaknak havi 10 koronára való felemelését határozta el a közgyűlés. Az indítványok során megvitatásra került azon már több ízben beharangozott rendelet, hogy a jövőbe szigorúbb szesztilalmat léptetnek életbe, amennyiben kávéházakban, vendéglőkben és korcsmákban égetett szeszes italt nem szabad árusítani Különösen sérelmesnek tartják a rendelet azon részét, mely égetett szeszes italoknak zárt palackosban való áruslását a kereskedőknek, akiknek csak ez mellékkeresetét képezi, megengedi, az ezzel foglalkozó és ebből élő társulati tagoknak pedig nem. E határozták, hogy ez ügyben küldöttségileg keresik fel dr. Fábry Pál zsupán kormánybiztost és a bratislavai teljhatalmú minisztériumot, hogy a sérelmesnek tartott rendelet hatályon kívül való helyezését kérjék. Apróbb ügyek tárgyalása után a közgyűlés este 7 órakor ért végett. Millerand és Zürichből jelentik. Párisi értesülés szerint legközelebb Franciaország volt miniszterelnökei értekezletet tartanak, amelynek különös jelentőséget tulajdonítanak. Biztosra veszik, hogy e hó 18-a után Millerand visszalép és utódja Briant vagy egy más politikus Lloyd George: Is lesz környeztéből (Berlin ) A „Hamburger Fremdenblatt“ jelenti Londonból: Anglia politikai köreiben az a hír van forgalomban, hogy Lloyd George szándéka legközelebb visszalépni és hosszabb időre a külföldre utazik. 3$. siAm, Mire fordítják a sok táncmulatság jövedelmeit ? — i Korlátozzák a világítást, de a tánctermeknek jutott villamosáram. j Máskor hat esztendőn át nem mulattak az emberek annyit, mint az idei hat heti farsangon Valamikor a régi időkben még csak gondolni sem mertek volna arra, hogy más napokon rendezzenek táncmulatságokat, mint szombaton és vasárnap; ez idén kevésnek bizonyult mulatságok rendezésénél a hétnek 7 napja. A háború előtt majdnem minden bálról azt írták a lapok, hogy a táncterem kongott az ürességtől és félve fogott akárki 19 bál rendezéséhez ; ma minden alkalommal zsúfolásig megtelnek a tánctermek , helyszűke miatt legalább is annyian kiszorulnak, mint ahányan bent vannak, ha mindjárt három-négy bált is rendeznek. De nemcsak belépődíjra és báli ruhára jut a közönségnek, hanem alkoholra is bőven, amint at a bor- és sörfogyasztás is fényesen igazolja. Hogy honnan veszi a nép a bálozásra szükséges összeget, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy kinek zsebében reked meg a sok tiszta jövedelem Annyit azonban mondhatunk, hogy amennyi tiszta jövedelme volt az idei farsangon rendezett sok bálnak, abból szépen fel lehetne segélyezni a város összes szegényeit, úgy kellett volna tehát csinálni a dolgot, hogy a hatóságok gyakoroljanak ellenőrzést a bevételek fölött, azokat vegyék kezelés alá és fordítsák tényleg jótékony célokra a sok mulatozás árát. Vegyük csak szemügyre a farsangokat. Nem látunk a hirdetőoszlopokon mást, mint színházi és mozi szinlapot s ezek mellett ugyanannyi báli meghívót, nagyobbára olyan egyesületek és körök részéről, amelyeket eddig még nem is ismertünk s amelyek javarészben csak bálrendezés céljából alakultak. Kiáltó ellentétet képez a rettenetes sok bálozás mellett a munkanélküliek szomorú sorsa. Azt hihetnők, hogy ahol mindennapra esik egy-két bál ahol százezrekre rúg a bevételek összege, ott talán nincsenek is nyomorgók, mert hiszen a tiszta jövedelem mindig „jótékony célra“ fordíttatik-De van még más furcsaság is a sok táncmulatság mellett. Magánháztartásoknál, üzletekben, sőt az utcákon is korlátozzák a világítást, mert kevés a szén s ugyanakkor nap-nap mellett engedélyt adnak arra, hogy meghosszabbított záróra mellett száz meg száz leányka fogyassza a kevés és drága áramot, amelyet bizony sokkal okosabban lehetne fölhasználni ebben a petroleum- és szénínséges világban. Egy napon takarékosság szempontjából egyetlen lámpát sem gyújtanak meg az utcán, de ugyanakkor két bálteremre is jutott villany. Hát nem furcsaság ez? Megírhattuk volna ezt már előbb is, de tekintettel a bejelentett sok „jótékony célra“ hallgattunk a farsang végéig. Cserébe azonban elvárjuk, hogy a farsang lezajlása után nem fogyunk ki a bálok jövedelmeiből fölsegélyezettek neveinek fölsorolásából, mert látni kívánjuk, hogy a sok-sok rendezőség miféle jótékonyságot gyakorolt akkor, amikor a világosságra szolgáló villamosáramnak tekintélyes részét táncmulatságokon pazarolták el.