Kassai Ujság, 1922. október-december (84. évfolyam, 223-295. szám)
1922-11-14 / 258. szám
Petőfi emlékezetére Van-e számottevő Petőfi-kultuszunk? IBB: Szomorú és szegény a költő emléke A Dante-irodalom Ikönytárakra rúg; Shakespearenak külön színháza van Londonban; Goethének, Schillernek hány szobra van Németországban... a Petőfi-kultusz pedig milyen szerény! " Pedig Petőfi, amikor ivaskalapos kritikusai még ledorongolták őt, a nagyközönségnek már bálványa lett, ámbátor költeményeit, amíg élt, csak négy ember méltatta eléggé: Vörösmarty Mihály, Arany János, Jókai Mór és báró Eötvös József. És hogy még halála után is mily kevéssé olvasnák őt idehaza is, kiviláglik abból, hogy halála után majd egy évtized múlt el, amíg Emich Gusztáv újra kiadta költeményeit. A kiegyezésig még három kiadás jelent meg, ezután a múlt század végéig vagy húsz képes és kép nélkül való kiadás jelent meg Emich Gusztáv utódénál, az Athenaeumnál. 1858-ban,tehát halála után kilenc évvel érte a költőit az első hivatalos számottevő elismerés: a Magyar Tudományos Akadémia, mely a helytartóság engedélye alapján akkoriban vette fel újra működési fonalát. Petőfi költeményeit az 1000 forintos nagy díjjal tüntette ki, a díjat pedig Petőfi Zoltán kapta. Az erre vonatkozó hivatalos iratokban az olvasható, hogy Zoltánnak nagybácsija, a költő öccse, Petőfi Sándor a gyámja. Az egyik rovatban ez áll: (németül) Petőffy Sándor, meghalt 1848-ban. (Nem 1849- ben állt az ügyiratban.) Az akadémia 913 forint.. 20 krajcár diját pedig „Horváth Árpádné Szendrey Julia vette át. És azután a költőt jóformán elfelejtették. Gyulai Pál már 1854-ben nagyszerű tanulmányával Petőfire felhívta a nemzet figyelmét, de hiába. Halálának negyedszázados (1873-ban), születés »ének félszázados (1883-ban) fordulója is számottevő nyom nélkül múlt «I. S ma? van-e számottevő Petőfi-kultuszunk? A budapesti, a volt segesvári, a kiskőrösi szótárokon, a kiskőrösi szülői házon és a budapesti Petőfi-házon kívül, csakis a Muzeum néhány, szent Petőfi-ereklyéje tanúskodik, hogy a magyarok szent kegyelettel őrzik Petőfi emlékét. A Petőfi-szobrot, mely Huszár Adolf remekműve, 1882 október 15-én leplezték le. Nagy Imre, a Nemzeti Színház kitűnő művésze, elszavalta Endrődy Sándornak pályadíjat nyert ódáját, Jókai Mór pedig az Akadémiában emlékbeszédet mondott barátja felett. Érdekes, hogy a román királyné, aki Carmen Sylva néven regényeket és verseket írt, szintén helyezett a szoborra koszorút, e felirattal: „Petőfi Sándornak, a nagy magyar költőnek, egy imádója." Három év múlva Francois Copppée, Lesseps, Dreyfuss, Parisei és Massenet ünnepélyt rendeztek a szobor előtt. Lesseps Ferdinand maga tette le egy beszéd kíséretében a koszorút, melynek ez volt a felirata: „Les amis francaig de la Hoigrie* a Petőfi" Emellett a szobor melllett a segesvári Petőfi- Szobor már igénytelen alkotás, a kiskőrösi szobor pedig egészen szerény mű. A Petőfi-kultusznak leghívebb ápolója a Petőfi-Társaság. Az alakításban részt vettek Petőfi Sándor barátai: Jókai Mór, Lauka Gusztáv, Balás Sándor és Szigligety Ede is: első elnöke Jókai Mór, alelnöke pedig Éjszaka Károly volt; az első gyűlést 1876. évi januárus 1-én tartották s habár felolvasó gyűlésein ritkán esett szó Petőfiről, mégis korán elkezdték a Petőfikéziratok, emlékek és ereklyék gyűjtését. A Petőfi-Társaság 1880 október 17-én szentelte fel Petőfi kiskőrösi születése házát középületnek, 1909. év november 7-én pedig felavatta a budapesti Petőfi-házat. A Bajza utcai Petőfi-ház Jókai Mór otthona volt, aki Stáció-utcai kis fészkéből költözött ide. A ház emeleti helyiségei voltaképpen Jókai-szobák, Jókai-ereklyékkel. Szobrászok és művészek is a Petőfi-kultusz ízeláglatába léptek. Orlay Pethes Soma és Barabás Miklós egykorú festményein kívül, főleg Munkácsy Mihály: Petőfi búcsúja, Benczúr Gyula: Petőfi arcképe, Révész Imre: Petőfi a táborban és Madarász Viktor: Petőfi halála az ismertebbek. Műveinek illusztrációi között pedig: Vastagh Györgyé, Zichy Mihályé, Lotz Károlyé, Thorma Jánosé, Székely Bertalané és Jankó Jánosé érdemelnek említést; néhány szobor, sőt egy lovasszobor is fenmaradt Petőfiről. Talán még erősebb az a Petőfi-kultusz, arra a költőről való közvetlen megemlékezésben nyilvánul meg: a róla írt versekben, a külföldi elismerésben és az idegen nyelvekre való fordításban. Talán nem lesz érdekesség nélkül való, ha néhány külföldi író Petőfiről való véleményét ide iktatjuk. Az idegen bők e sorai jórészt részben Kertbeny Károlyhoz (Petőfi külföldön való ismertetője, részben pedig a Fischer Sándorhoz, Petőfi életrajzírója) intézett levelekben találhatók. A nyilatkozatok a következők: Heine: Petőfi olyan költő, akihez csak Bumsot és Beranger-t hasonlíthatni; Humboldt Sándor: Befutottuk az egész világot és nem találtunk sehol ilyen kincsre; Uhland: Petőfi oly költői természetűnek látszik, ki gazdagon megjutalmazná a fáradságomat, ha ily öreg korban, mint vagyok, megtanulnám a nyelvét, egyedül csak azért, hogy minden betűjét értsem; Bodemstedt: Petőfi ez irodalomban egyedülálló költő,bátran összemérhető kora legnagyobb lyrikusaival a világon. Elérni kevés bírja, meghaladni senki; Heyse Pál: Ennek a csodálatos költőnek értékéről és jelentőségéről csak fordításokból tudtam fogalmat szerezni; Sealsfield: Arany rokon Petőfivel, de Petőfi nagyobb tehetség; Gustav Freitag: A nagy tehetség kifejezésmódjának sajátságos erejéről és népies hangulatáról a fordítások nem adnak hű tükröt; Freiligroth: Kevés költőt ismerek a világirodalomban, aki ily magasan álljon; Anastasius Grün: Petőfi az én legkedvesebb költőim egyike; Beranger: A nagyszerű költő francia fordításban bizonyára megnyeri nálunk is azt a dicséretet, amit tehetségével és sorsával kiérdemelt. Én szeretem és csodálom őt épp úgy, mint nemzete; Gniseppe Cassone: Én Petőfinek csodálója vagyok, ennek a legzseniálisabb költőnek, ki a világirodalomnak legnagyobb alakja. Petőfi költeményeit egyébiránt minden kulturnép nyelvére lefordították. A magyar irodalmat addig alig ismerték. Hiszen ha őszintén akarunk beszélni, akkor magyar színdaraboknak legújabban a külföldön a való elterjedéséig, Németországon kívül még ma is csak Petőfit és Jókait ismerik. Petőfit Bux Adolf még a költő életében lefordította német nyelvre. Ezek a német Petőfi-költemények eleinte csak a pesti és a pozsonyi német újságokban jelentek meg, 1846-ban pedig ily című kötet jelent meg: Ausgewählte Gedichte, von Petőfi. Aus dem Ungarischen übersetzt von Adolf Dux. Wien, Mörschners Wittwe und W. Bianchi 1846. Ára 45 krajcár volt. Petőfi a kötetnek annyira megörült, hogy azt mondta róla: jobb a fordítás, mint az eredeti, pedig a Honderű c. lap 1846 november 17-én ezt írta egy magyar regény fordításáról: „Csak a fordítás sikerültebb legyen aztán, mint Petőfi verseié, mert alig lehet bosszantóbb íróra nézve, mint ha műve kontár másolatban jut azon közönség elé, mely anélkül is eléggé hajlandó e netán fordítási hibákat az eredeti írónak róni föl.“ Dux Adolf, Kertbeny Károly, később pedig Fischer Sándor Petőfi apostolai lettek a német nép között, úgy hogy Petőfi halála után tíz év allatt hat német fordítás jelent meg, de csak két új magyar kiadás. Utána azután szaporán jelentek meg a fordítások s miután Kertbeny Károly épp azt nehezményezte, hogy Petőfi verseinek fordításaiban éppen a népies zamat s a magyaros eredetiséget nem tudják visszatükrözni, a fordítók erre is kezdtek ügyet vetni. A sok németre való fordító között később öt magyar ember is akadt Duxon és Kertbenyn kívül: Meitze Hugó kolozsvári tanár, Steinacker Gusztáv titkár, Neigebauer László hivatalnok, Aigner Lajos pesti könyvikereskedő és Schnitzer Ignác hó. 1902-ben egyébiránt Boroszlóban megjelent egy teljes német Petőfi-fordítás dr. Steinbach Józseftől. Ebből a kötetből a sok fiatalkori költemények hiányzanak, továbbá három szélsőséges, forradalmi költemény. („Akasszátok fel a királyokat“, „Ausztria“ és „Itt a nyilam, mibe lőjem!“) A Petőffi-kultuszt Németországban azonban talán legsikeresebben Lewinsky József, a híres bécsi udvari színész terjesztette, aki Petőfi költeményeinek egy ciklusával szavalókörutat tett Németországban. Az olaszok is nagy szeretettel karolták fel a Petőfi-kultuszt. Nem csoda. A magyar emigráció az ötvenes években, továbbá Kossuth és Garibaldi olyan kapocs volt Magyarország és Itália között, hogy a Petőfi lantjának át kellett vándorolni Olaszországba, annál is inkább, mert Petőfi rajongó érzésében, szenvedélyes hangulatában és izzó vérében sok hasonlatosság van az olasz temperamentummal. He’fy Ignác, a Kossuth Lajos palatínusa, a szabadságharc után Olaszországban lapot szerkesztett s mint ilyen, erős propagandát fejtett ki Petőfiért és 1860-ban már sok költemény jelent meg a lapokban, önállóan először Emilio Teza egyetemi tanár adta ki Petőfi költeményeit s 1863-ban. Utána többen is fordítgatták a költő új költeményeit, de Petőfit a maga valódi nagyságában csak Giuseppe Cassone fordításai után ismerték meg az olaszok, mert ő a nagyobb elbeszélő költeményeket, mint az Apostolt (L’apostolo) és János vitézt (L’eroe Giovanni) is lefordította. Az ő nyomában Szicília szigetén (Cassone ott született) egy egész szicíliai költő-nemzedék foglalkozott Petőfi műveinek a fordításával és ezek között volt De Souches d Galati herceg, a palermói tudományos akadémmia elnöke is, aki ezt írta: „Óhajtom, hogy az ij önök igen kitűnő Petőfijének néhány költeménnyét olaszra lefordítsam.“ A franciáknál Petőfi neve először 1851-ben tűnt ki. Kont Ignác párisi egyetemi tanár kikutatta, hogy Saint René Taillandier francia egyetemi tanár már 1851-ben foglalkozott Petőfivel. A „Revue des deux mór,des“ c. folyóiratban egy a német irodalomról írt tanulmányában megemlékezik Petöfiről és „Petofi“-ról azt hitte, hogy még él. Kilenc év múlva pedig ugyanő, ugyanabban a folyóiratban Petőfit már mint a század nagy lírikusát dicsőíti. Körülbelül ugyanebben ez időben kezdi fordítani és költészetét követni Thales Bernard, akinek „Poesies nouvelles c. kötetében nemcsak ily című költemény is van: „Au poérte hongrois — Alexander Petőfi", de aki • kötelet .Petőfi Sándor magyar költő emlékének, akii 1849. év julius 31-én halt meg az orosz ütközetí jben“ ajánlotta. De ugyanebből a korból való Charles Louis Ghasson kitűnő Petőfi életrajza is, valamint hogy ő írta meg a szabadságharc történetét is. Auguste Dozon volt az első francia, aki annyira megtanult magyarul, hogy Petőfi költeményeit eredetiből tudta lefordítani, több kisebb költeményt fordított le, de János vitézt í is is: „Le Chevalier Jean“ címen. Dozon a bolgárok, albánok és szerbek költészete után a Revue germanique-ban írt Petőfiről; balkán népnek tartott minket, de a német szemlében irt rólunk. 1885 után Francois Coppée is ismerte már 1 Petőfi műveit és kilenc verset át is irt. Francois Edmond Gauthier, aki mint budapesti francia konzul valamennyire megismerte a magyarokat, szintén többet fordított Petőfiből, de egyes költeményét több költő is lefordította. Angolországban elsőbben Sir John Bowring foglalkozott Petőfi- vel. Bowring sok nyelven beszélt, de magyarul nem tudott; 1832-ben Széchenyi István is meglátogatta őt. Petőfi sok munkáját angolra fordította, de német fordítás után. Petőfi angol js fordítói még William N. Loew, egy Amerikába szakadt magyar ember és Henry Philipps, szinjj tén amerikai író, továbbá Eduard Dundas Butler és Frederic Walter Fuller; ez utóbbi igen jó és hű fordításokat nyújtott. Tudnivaló, hogy Pulszky Ferenc és felesége is sok Petőfi-költeményt lefordítottak, csakhogy prózában. Puliszky Ferenc akikor a száműzetés keserű kenyerét volt kénytelen enni. Spanyolországban csak e század elején kezdik Petőfit megismerni, még pedig Juan Louis Estebiah írásai után. Balaguer Viktor néhány verset katalán nyelvre lefordított. (A katalánok Spanyolországban élnek.) Az északi népek má több érdeklődést mutattak Petőfi iránt, mint a spanyolok, főleg pedig a finnek, akik velünk rokonságot is tartanak fenn. A svédek közül Otto Schöldströmöt és Birger Frederik Schöldströmöt említjük fel; ez utóbbi kötetén Petőfi arcképe is rajta van, de kitűnő fordítás dr. Viktor Emanuel Omané is. A Iiinek jobb fordítói Fredrik Krslhn, Anili Törneroos, Paavo Coyander és az ismert Jalawa Antal. De lefordították Petőfi költeményeit a tengerentúli nyelvekre is, egészen Japánra és Ausztráliáig. Hogy idehaza is megragadta a költők figyelmét és az ő tüneményes pályafutása, csodálatos zsenialitása és tragikus eltűnése sok költőt inspirált, az nyilvánvaló. Ide iktatjuk azokat a magyar költeményeket, melyek Petőfihez vagy Petőfiről szólnak. Ábrányi Emil — Petőfi Sándor; Ábrányi Emil — Petőfi Sánor; Ábrányi Emil — Petőfi és Jókai; Ábrányi Emil — Petőfi; Bartók Lajos — Petőfi szobra előtt; Bárd Miklós — Petőfiről; Bartók Lajos — A halott, kinek sírja nincs; Bernátfi Lajos — Petőfi szülőházánál; Béri Gyula — Petőfi; Csizmadia Sándor — Petőfi; Dóczy Lajos — Petőfi szobra; Dalmady Győző — Petőfi szobra; Egressy Gábor 1848 — Petőfi Sándor emlékkönyvébe; Eötvös Károly — A feltámadott költő; Endrődi Sándor — Petőfi; Erdélyi Zoltán — Petőfi; Erdős Renée — Petőfi; Endrődi Béla — Megilletődés; Fejes István — I .i, esű&íu sBKssRís mmmammmmmmamumm—mm—mm VIDÁM SAROK es obi UJ KÁVÉHÁZI KONRÁD. A Kaszinóban mint szakértő nyilatkozott a minap egy kereskedő a görög-török háborúról és általában a jelenlegi balkáni bonyodalmakról. Üzlete révén állandó összeköttetésben van Boszniával, Szerbiával, maga is sokat járt a Balkánon, indíttatva érezte tehát magát — kissé ellentmondást nem tűrő hangon — leadni a véleményét a rendes kártyapartnerei előtt. — Én nem értem, miért nézi ezt nyugodtan az ántánt? Küldjön oda egy pár ezredet és csináljon rendet. Megszólalt erre az egyik partner: — Egy kicsit tévedsz, édes öregem, ha azt hl* hogy ez az ügy is olyan, mint a kalábriász* parti: vagy az egyik nyer, vagy a másik. Elfelejted tudniillik azt, hogy egy ilyen küzdelen*ben az egyik fél, különösen az erősebb, kaphat valamelyik kübdetől is egy elhatározó nagy pofont.. . Petőfi szelleméhez; Feleki Sándor Petőfi? Greguss Ágost 1845 — Petőfi Sándorhoz; Garay János 1848 Petőfi Sándor emlékkönyvébe; Gáspár Imre — Petőfi sírja; Hegedűs István — Petőfi jelszava; Horváth Böske — Petőfi sírján; Hangai Sándor — Sándor napján; Illyés Bálint — Sírodormán; Illyés Bálint — ftMőfi félszázados emlékünnepén; Inczédy Lászl — Petőfi; Jókai Mór — Holt költő szerelme; Jakab Ödön — Hol a költő?; Jókai Mór — Apotheozis; Korényi Frigyes 1844 — Petőfi Sándornak; Kozma Andor — Petőfi szobra; Komócsy József — Petőfi szülőháza előtt; Komócsy József — Soká kerestük azt a sírt; Kiss József — Petőfi rózsa; Kacziány Géza — A kiskőrösi ház; Kosztolányi Dezső — Kiskőrösön; Losonczy Károly 1844 — Petőfihez; Lisznyai Kálmán 1845 — Petőfi Sándorhoz; Lauka Gusztáv 1847 — Petőfi Sándorhoz; Lauka Gusztáv 1850 — Petőfi Sándor sírján; Losonczy Károly 1859 — Visszaemlékezés Petőfire; Lévay József — Jó Petőfi; Luby Sándor — Petőfiről; Lampérth Géza — Petőfi; Lampérth Géza — A lélekhódító; Mentovich Ferenc 1847 — Erdélyi hangok Petőfihez; Madách Imre — Petőfi; Móra István — Petőfi emlékének; Nógrádi Pap Dezső — Petőfi; Palágyi Lajos — Petőfi szobra előtt; Pósa Lajos — Petőfi sírjánál; Ponori Tewrewk Emil — Petőfi Sándorról; Peterdi Andor — Petőfi; Reviczky Gyula — Petőfi él; Reviczky Gyula — PetöH szobra előtt; Rudnyánszky Gyula — Petőfi; Radó Antal — „Talpra magyar"; Radnóthy Dénes — Petőfi háza; Szelestey László 1847 —• Petőfihez; Szemere Pál — Erdei lak és Petőfi; Székely József 1852 — Petőfi; Szász Károly 1858 — Petőfi újabb költeményei; Szász Károly 1861 — Petőfi bölcsője és sira; Szász Károly — Petőfi gyermekkori lakhelye; Szász Gerő —• Petőfi; Szabolcska Mihály — Petőfi; Szabolcska Mihály — Petőfi; Szabolcska Mihály — Honvédemléknél; Szávai Gyula — Petőfi kardja; Szász Gerő — Petőfi; Szabó Endre — Debrecenben; Szomolányi Gyula — Petőfi-ház; Tóthi Ede — Petőfi szelleméhez; Tóth Kálmán — 1853 — Egy költő mellett; Thaly Kálmán — 1855 — Petőfi emlékezete; Torkos László —• Közös dicsőségünk; Vajda József 1858 — Petőfi olvasásakor; Vértesi Jenő — Petőfi; Váradi Antal — Szent nyomok; Várad Antal — Mennyország; Wohl Janka — Petőfi; Zalár József 1857 — Béranger és Petőfi; Zempléni Árpád — Petőfi. Számszerint nyolcvanöt számottevő költeménye, nem számítva ide Petőfi barátainak, teszem azt Arany János, Tompa Mihály stb. költeményeit. Nyolcvankilenc költőt hangolt írásra Petőfi Sándor, olyan szám, melyhez megközelítőt sem találunk egy költőről sem. íme, így hódoltak neki a poéták is, tehát Petőfi nemcsak a magyar költőkirály volt, hanem a magyar költők királya is, amilyen Magyarországon csak akkor fog újra élni, ha eljönnek még egyszer oly nagy idők, mint a negyvennyolcas idők. Vértes József. — Tudományos előadás a Legény egyletben. A kér. szoc. szakszervezetek által rendezett népszerű tudományos előadások első délutánját f. hó 12-én, vasárnap dr. Fischer-Colbrie Ágoston megyéspüspöknek „Vallásnélküli erkölcs" címmel tartott előadása töltötte ki. Az illusztris előadó a színültig megtelt legényegyesületi nagyterem hallgatóságának feszült figyelme között határozta meg az erkölcs fogalmát, kimutatva annak az egész embert és a társadalmakat átfogó tartalmát s leszögezte azt a tényt, hogy az erkölcs tőlünk független elveknek, törvényeknek az összege. Befejezésül egyedüli életerkölcsnek a vallásos és pedig a keresztény erkölcsöt jelölte meg, amely egyedül képes az embert áldozatok árán is állandó, következetes erkölcsi cél szolgálatába állítani. Utal Chesterton esetére, aki élete nagy részét oly erkölcs keresésében töltötte el, amely mindenkinek szól