Katolikus Szemle 20. (1968, Róma)
4. szám - Tollas Tibor: Versek
Ne félj, ne félj, szirom kis testedet, ha kell ezerszer tisztába teszem, s ötven év után néked köszönöm, hogy tisztán őriztem meg életem. Nevess, nevess rám, régi cinkosok tudják a titkot: tündöklő szemed, mint lebukó nap őrzött akkor is, mikor azt hittem, minden elveszett. Aludj, aludj hát, mint a tavalyi gyümölcsös nyarat visszaálmodó parányi rügy, míg rajtunk átfolyik a zúgó idő, lomha, tág folyó. Tudom, tudom, most én tanítalak az első szóra, mint te hajdanán, tipegsz felém, vagy búcsút integetsz kicsi leánykám, újszülött anyám.