Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-02 / 1. szám
1876. — 1. szám. „KECSKEMÉT.“ Ez mindenesetre az országra nézve oly haladás, mit ha az ország többi községei, csak kis részben is , utánoznának, — tetemesen megadóztathatnánk a külföldet oly terményeinkért, melyeket az arra igen alkalmas éghajlatunk alatt bőven megteremnének oly földek is, melyek a gabnatermelésre nem épen alkalmasak és a helyett, hogy ily cikkekért nagy összegeket adunk a külföldnek— mi vehetnénk be sokkal többet azoktól. Én részemről, hol a gyümölcsészet terjesztésére nézve buzdítani akarok , ott Kecskemétet állítom fel például; — ott az élő példa, mely megmutatta azt, hogy észszel és szorgalommal haszontalan talajnak ismert földön is lehet nemcsak a szigorú megélhetést, hanem jólétet is biztosítani. Mindezeknél fogva, miután Kecskeméten a gyümölcsészeti ipar terén nem az új áttöréssel van dolgunk, hanem csak a már kész utat, melynek hasznossága ott igen élénken van bebizonyítva, szükséges helyenként egyengetni, azt hiszem , hogy némely eljárások javítására nézve jónak látott szerény javaslataim bírni fognak annyi érdekkel , miszerint azok átolvastatnak s ha az arra hivatott küldöttség azt érdemesnek találja, több érdekletekkel közöltéinek is, hogy abból az érdekelt közönség , a helyi körülményekhez képest értékkel bíró tételeket megválogatva felhasználhassa. Amint a gyümölcsös, kerteket futólag áttekinthettem , általában azt tapasztaltam , hogy a kecskeméti homoktalajban úgy a szőllő , mint a gyümölcsfa, igen kevés kivétellel, oly szépen diszlik ugyan, hogy a szőllős kertek nagyobb részében a gyümölcsfák természetük szerinti legfelsőbb nagyságúak , a szőlőfák pedig középerőben vannak. Hanem úgy látszik mégis, hogy azon gyümölcs fajok, melyek inkább a föld színe alatt szélesen terjesztik gyökereiket, mint pl. a kajszinbarack, szilva, meggy, alma, diófa, sokkal egészségesebbek, mint a mélyenható gyökerű körte- és cseresznyefák. (Folytatjuk.) A szerelem. (Felolvastatott a „Társas-kör“be 1875. dec. 29-kén.) Ha a fogunk fájt, ezelőtt legtöbb esetben elmentünk a borbélyhoz s kihúzattuk. Ezen nézetem már számos ember hason nézetével találkozott, mi által annak helyességéről meggyőződve, igen különösnek tűnt fel előttem, hogy a borbélyi pályára oly kevesen adják magukat, holott tudjuk, hogy minden ember legalább egyszer életében szerelmes szokott lenni, márpedig minden szerelmesnek szokott valakire fájni a foga. Mégpedig olyannyira, hogy a fájdalom lenyilamlik egész szívünkig, ami által a költő szerint a hidegleléssel ellenkező betegségbe esünk. Míg ugyanis ha a hideg lel, akkor először fázunk, azután kimelegedünk. A szerelemben pedig először van melegünk azután fázunk tőle. Kérdezzék csak meg az öregeket, azok mindenesetre helyeslik e nézetet. Én is azért készíttettem magamnak ide a vizet, mert e tekintetben nagyon gyönge beteges szívem van, amelyben ez a baj már többször recitivált , ezzel talán lehűthetem még elejében azon lázt, amelyet itt annyi szép szem láttára kaphatok. Igaz ugyan, hogy veszélyes munkába fogtam, mert a római testadóktól kezdve az uchatius ágyúig nem találtak a harchoz oly alkalmas fegyverekre, mint az önök szép szemei tisztelt hölgy hallgatóim , ha azon vár bevételéről volt szó, amit férfi szívnek neveznek, de Isten tudja miért, én szeretek szembeszálni a veszélylyel, dacára annak, hogy már sokszor hol megverettem, hol pedig csak megsebeztek. A betegség ezen nemében szeretnék meghalni, mert a halál nemek között talán ez lenne a legédesebb, ugyanis végvonaglásomban, midőn a pokol rémes árnyai üldöznék képzetemet, a szerelem magam elé varázsolná ideálom képét, akiben mint védangyalomban volna reményem, hogy protegál számomra egy szerény kis helyet a menyországba. Sokfélekép vélekednek ma is a szerelemről. Az öregek azt mondják, hogy bolondság. No mert nem veszik már hasznát. A fiatalok, rajongnak érte, mert nagyon kihúzhatják belőle még a hasznot. De hát még a költők ? Petőfi például így kiált fel: „a szerelem sötét verem, beleestem, benne vagyok“ vagy „Oktalan kis balga gyermek, Aki pillangókat kerget, Kergeti lélekszakadva, Míg bebotlik egy árokba.“ Ez a hasonlat valóban elrettenti az embert a szerelemtől, vagy ha követnők, akkor, ha valamely ránk nézve veszélyes kis hölgygyel beszélünk, legalább is egy korlátot kellene magunkkal hordani, amelyen keresztül társaloghatnánk vele, nehogy elesvén , megüssük magunkat. Petőfinek ebben igaza volt, mert tapasztaltam , hogy a jószívű és tapasztalt mamák szoktak ily korlátokkal kedveskedni. Petőfi azonban még azt is állítja, hogy „a szerelem mindent pótol.“ Ez a mai krachos világban még talán a legjobb eszme. Lám, ha itt mi most mind egymásba szeretnénk , csak nevetnénk azokat, akik azt keresik , hol kell pénzt szerezni, mert hát akkor minden pótolva lenne. Kéremalásan ezt az eszmét ne engedjük elröppenni, igen alkalomszerű lenne ezt, a felolvasás utáni táncvigalomban tárgyalnunk. Hanem képzeljék csak! Morre Tamás azt mondja , hogy „Nincs változás az igaz szerelemben. A szerelem örök és mindig egy . A napraforgó istenével szemben. Egy arcot mutat mikor kell lemegy.“ No már most ítéljék meg önök , édes hölgy halgatóim, micsoda absurdom állítás az, mindig egyet szeretni. Hisz akkor megfosztanánk a férfinemet azon láthatatlan , de önök előtt kedves dísztől, amit szarvaknak nevezünk s a melyet önök oly ügyesen tudnak rajtunk növeszteni. Wieland úgy vélekedik róla, „hogy mikor a szerelem okozta kínokat akarjuk enyhíteni , akkor már elkéstünk.“ Akkor hozzá se fogjunk a szerelemhez , mert esztelenség volna tőlünk magunknak oly kínokat szerezni , amelyek gyógyíthatlanok. Eötvös meg azon nézetben van , hogy a sebekről, melyeket keblünkben szerelem okozott , sokat beszélünk, de az érzelem meg annyi kínok kútforrása lehet, szívünket egyszersmind a világ egyébb szenvedései iránt megedzi. Ez meg a bádogosoknak igén valóságos fiadat, hisz akkor senki sem vesz túl apparátust, ha a szerelem által edzheti a szívét, pedig hányat látok a gőzfürdőben, aki a zuhany alatt álmodozik a boldog szerelemről. Egyik azt mondja, hogy égető. Na azt értem, mert már magam is többször megégettem tőle az ujjamat. A másik azt mondja, elolvadunk tőle, ezt még nem tapasztaltam. Majd talán ha megnősülök, akkor beszélhetek róla, mert a fiatal házaspárok egymással szemben cukordarabok, amelyen nagyon szeretnek nyalakodni, tehát az olvadás stádiumairól is tudomással kell bírniük. Csokonai meg pláne úgy vélekedik, hogy a szerelemből esett csak jobb a tokai bornál. E tárgyban nem értekezvén Patay bátyánkkal , erről sem adhatok véleményt. Menzel szerint: „Bármely vastagon legyen gyártva az ember életfonala, mégis hurrá tudja azt feszíteni a szerelem s darabját rajta pengeti.“ Köszönöm szépen! Bármily angyal legyen az a nő, ha rajtam tanul guitározni. Kisfaludyként ,,a boldog szerelem hallgat“ néma halálra siet. Még csak azt kellett volna oda tenni , hogy megsüketülünk bele, legalább tág tér nyílna a jótékony hölgyeknek egy süketnéma intézetre gyűjteni. És még számtalan félekép elágazik az írók véleménye a szerelemről s így nem csoda, ha magunk se vagyunk vele tisztába. De hiszen hogy lehetnénk, mikor az érzésből csak annyit tudunk megtanulni, hogy áll a szívünk. Az embernek ez az egyedüli tulajdonsága, ahol nem az ész vezeti. Mert midőn végig tekintünk önökön szép hölgy hallgatóim, a tüzes szemsugarak delejes hatása alatt andalító érzés fogja el szívünk , amelyben egy pillanatra megszűnik a dobbanás, hogy azután annál hevesebben verjen s felszöktesse a vért agyunkba ahol az édeni álmok erre vonulnak el s a boldogság érzete féltett kincsként van keblünk mélyébe elrejtve, a melyet ott az önök angyali képe őriz, amelytől nem tudunk megválni, hanem oda tesszük szívünk oltárképéül, hogy a hitet erősbítse meg bennünk egy boldogabb jövő iránt. Az ész le van bilincselve a mámorító hatás alatt s nem tudja megtörni a láncokat, melyeket az erekben kéjtől pezsgő vér kötött reá, mert a lánc minden szeme egy rózsabimbó, amely közül csalogány dali hangzik, mely szivünket felemeli a mennybe, ahol tündér kezek közé kerül, melyek elfeledtetik vele a sebeket s új életet adnak neki, hogy még dobogjon s míg dobog, boldogan dobogjon. De engedőlmet kérek, hogy egy pohár vizet iszom, szükségem van a lehűtésre. (Folytatjuk.) TÁRCA. A szerelem variátiói. — Rajz, a mai világból. — Irta: IQ. Bagi László. Mikor az ember megnőtt akkorára, hogy nemcsak megérzi a szíve dobogását, de megérzi már annak magasabb jelentőségét is, egy silphydi termeten meglát egy angyalfőt, beletekint szemei szép két csillagába, s azon kezd gondolkodni, hogy részese lesz-e valaha a mennynek, melyből ez a két csillag rá ragyog! Akkor a találkozásnál azt mondja, hogy „örvendek a szerencsének“, pedig az a szerencse tulajdonképen az ő szerencsétlensége , mert fülig szerelmes lesz abba a csillagszemű angyalba. A „fülig szerelmes“ kifejezés azonban sehogy sem tetszik neki, mert nagyon botrányosnak találja , hogy a legköltőibb érzelem mindjárt „fül“-lel kezdődjék; mindazáltal nem hisz a malom ómenekben, s nem is törődik azzal, hogy milyen lesz az a vég, amelynek ez a kezdete. Pedig ha tudná... .! Minthogy tehát már szerelmes, s a mennybeli jussáról is gondoskodik, körülveszik a képzeletek országából elébe tóduló ábrándképek, s azokon elandalodva tölti napjait. Nem tud enni, nem tud aludni, nem találja helyét. Ha olykor elnyomja egy-egy nyugtalan álom , rögtön elébe tódulnak a tarka ábrándképek ; ott lebeg előtte a silphydi alak , s míg arcára lehelli édes csókját, még mélyebben hatol szívébe két csillag szemének lebűvölő tekintete, hogy mire felébred, kétszer olyan bolond , mint azelőtt volt. Azután ébren folytatja az álmodozást. Ezen előtte egészen új érzelmeknél eszébe jut a régi mese a királyfiról, meg a szénégető leányról, elmondja maga előtt, egészen beleképzeli magát a történetbe, s a legelső erdei jelenetnél érzékenyen megöleli az előtte álló ruhatartót. Hiába, most ő ábrándos szerelmes. Ha kocsmába megy, példátlan türelemmel végig hallgatja, mikor azt énekelik, hogy „Der Kukuruc“, és még csak nem is tud németül! Elmegy a bálba. Egy tekintetre belátja, hogy nincs ott, akiért oda jött, — hanem azért táncol, sőt a rendezést is elvállalja, s nem is igen veszi észre, mikor a négyes elején elkiáltja, hogy—első firuga! A felkiáltásra némelyek nevetni kezdenek, mire ő zavarba jő, s azt mondja, hogy — no hát második ! Ha színházba megy, az egész darabból csak annyit ért, hogy ő az a szerencsétlen Romeo , aki annyit szenved Júliáért. Tulajdonképen pedig még el sem kezdődött a szerencsétlensége. Hát hiszen csak nem borulhat a nyakába egy iskolákat járt angyal, mikor még nem beszélt vele egyébről, mint hogy jó idő van. Ezt maga is belátja, s azon kezd gondolkodni , hogy mint adja tudtul érzelmeit. Szóval nem, mert világos, hogy belesül; levelet nem mer írni, mert azt elfoghatják, — pedig csak e kettő közt választhat, mert a gondolatok közlésére a bölcsek szerint is a beszéd és írás vannak rendeltetve. Nagy léptekkel halad az utcán, egyszerre felbámul egy ablakba, — érzi, hogy a szíve vezette oda. Amint ismét feltekint, elvesz a szeme világa, mintha napba nézett volna, érzi, hogy elpirul, könnyed reszketés vesz erőt rajta, menne is, maradna is, köszönne is nevetne is — a maga gyarlóságán. Végre eltűnnek az ablakból a csillagszemek, s ő szemére húzott kalappal tovább ballag, miközben finom kacaj üti meg a fülét. Oh , most már tudja, hogy a gondolatokat nemcsak a beszéd és az írás fejezik ki. Az a kacaj megsebezte, érzi, hogy ő szerencsétlen szerelmes. Sohasem lő többet erre. S e véleménye mellett megmarad másnap estig. Ekkor azonban mást gondol. Még most sem tudhatja, hogy ő szerencsétlen szerelmes-e ? Mert hiszen mit tesz szerencsétlen szerelmesnek lenni? Annyit tesz, mint kopogtatni egy ajtón, s ahelyett, hogy azt mondanák: „szabad“, ott terem egy goromba komornyik és az embert elodábbítja az ajtó elől. Ez annál kevésbé lehető, mert nincs is komornyik a háznál. De hátha az apa maga szolgálja ki magát? Eh! félre kis lelkűség kisértő réme, nem gyermek már, akit mumusként ijesztget torz arcod ! írni fog neki! Mindig hallotta, hogy a szerelmes levelek illatos rózsaszínű papírra íratnak. Ez nem volna akadály, de mit írjon ? Hiszen amit érez oly kimondhatatlan! Mivel kezdje , mivel végezze ? Hiszen amit érez oly végnélküli ! Azonban mégis csak megszerzi az illatos rózsaszínű papírt, hanem azzal pórul jár, mert amint fel akarja írni az „Imádott“ czímet, kifelejti az m betűt, s az I mellé az á kerül. Ilyen szerencsétlen szerelmes ő! Vigyen el az ördög minden illatot és rózsaszínt, — írni fog neki magyarán. S ez már jobban kezdődik. „Kedves kisasszony! Levelem nem rózsaszínű , nem illatos s nem is szerelmes. Hanem annál inkább szerelmes az, a ki írja... “ Tovább azonban nem írhatja, mert egy barátja érkezik, aki „ürü bálra“ hívja meg a szomszéd városba, mire ő a pokolba kíván minden barátot, aki az embernek a legszebb illusióiba ekép belesertéskedik. Barátja észre veszi rész kedvét, s minthogy fülhegygyel szerelméről már hallott is valamit, sétálni hívja, ha valahogy kivehetné belőle kedvese kilétét. Mikor elindulnak, szerelmesünktől hagyja magát vezetni, s az oda is viszi szépen kedvese ablaka alá. Ez a barát nagy kópé, akinél ördög is van jobb , azért hát tréfán töri a fejét. A szerelmes ember nem lát senkit az ablaknál, s megcsalatkozva reményében, szó nélkül hagyja el babáját, aki elég hallhat Tanügy. Ha a kecskeméti tanügyekről részrehajlatlanul szólani akarunk, lehetetlen elismeréssel nem nyilatkoznunk azon áldozatkészség felett, melylyel Kecskemét város közönsége a tanügynek adózik, mert bátran mondhatjuk, kevés magyarországi város dicsekedhetik annyi tanintézettel, mint éppen Kecskemét, és ha a tanügy terén mégsem vagyunk képesek a kellő eredményt kivívni, azt hajlandó vagyok azon körülménynek tulajdonítani, hogy nem volt közös tér, melyen a tanférfiak egymással érintkezhettek , nézeteiket és eszméiket kicserélhették és ezáltal a tanügyet előmozdíthatták volna. E bajon most némileg segítve lesz. E lapok szerkesztője hazafiúi kötelességének tartotta a tanügy számára külön rovatot nyitni, melyben mindazon felszólamlások, óhajok és panaszok, melyek a tanügy előmozdítását célozzák, mindig kész helyet találnak. Rajta tehát tanférfiak, mondjuk el itten nézeteinket , ne kendőzzük, hanem derítsük fel a netaláni hibákat, javítsunk ahol lehet, mert csak így remélhetjük Kecskemét városának és ezáltal részben a hazának szellemi művelődését előmozdíthatni. Virányi: A „Hasznos mulattató“ cz. Dolinay Gyula által széles körben ismert folyóirat, az új évvel negyedik évfolyamába lép. Változatos gazdag tartalma, szép képei és gyönyörű kiállítása, a serdülő ifjúság legkedvesebb barátjává tették e vállalatot, mely az iskolai és népkönyvtárak szervezése körül is figyelemre méltó mozgalmat indított meg, s tervszerűleg szerkesztett évi 32 füzetével valóban már egymaga kész könyvtárat képez. Ajánlható e legjelesebb írói erők közreműködésével szerkesztett folyóirat az elemi iskola felsőbb osztályú s a polgári és felső népiskolai, nemkülönben agynasiumi és reáliskolai ifjuság figyelmébe. A vállalat iránya minden ízében magyar , komoly törekvése buzdító, jellemképző és hasznosan szórakoztató. Ennél becsesebb és hasznosabb ajándék nem nyújtható a törekvő ifjúságnak. Megjelen 10—12 napos időközökben, 3 ívre terjedő füzetekben, szép képekkel, borítékba fűzve, egy év alatt 32 füzet. Előfizetési ára : negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. Kaphatók az eddigi folyamok is. Kiadóhivatal, Budapest, Kerepesi út, Bazárépület. „Lányok Lapja“ cím alatt ugyancsak Dolinay Gy. szerkesztése mellett egy másik nagy fontosságú folyóirat is jelen meg. Ezen vállalat már egy negyedéve áll fent, s eddig megjelent tartalmas és gyönyörű kiállítású füzeteivel bebizonyította életrevalóságát és hézagpótló voltát. Az eddig megjelent füzetek első rangú írónőink tollából a legkitűnőbb közleményeket tartalmazzák, képei művésziek s az e elegáns kiállítás dicséretére válik a Pesti könyvnyomda-részvénytársulatnak. E lap a serdülő leánynövendékek számára van szemesztve , tehát a felsőbb osztályú elemi s polgári és felső nép, nőnevelőd nőkés erdei növendék edni ekévé.S a tanodákból kikerült hajadottoknak. Hoz e lap gyönyörű költeményeket, jellemképző, s a női erényeket fejlesztő elbeszéléseket, honleányok arcképcsarnokát, könynyed ismertető cikkeket,, és különösen a háztartás és gazdasszonykodás körébe vágó útmutató közleményeket nagy mennyiségben. Fő célja a vállalatnak elsősorban honszerető vallásos érzésű mívelt nővé, de e mellett jó gazdasszonynyá is nevelni édes honunk leányait. E hármas cél körül öszpontosul a szerkesztés, mely minden tekintetben kifogástalan és a nagy célnak teljesen megfelelő. A „Lányok Lapja“ három ívre terjed, borítékba van fűzve s a legelegánsabb kiállítással és 3 — 4 képpel havonkint kétszer jelen meg. Előfizetési ára: negyedévre 1 frt. 50., félévre 3 frt. Kiadóhivatal Budapest, Kerepesi út, Bazárépület. A „Hasznos Mulattató“ és „Lányok Lapja“ együtt megrendelve: negyedévre 2 frt. 60 kr., félévre 5 frt. 20 kr. Ajánljuk e jeles folyóiratokat a gyermekük nevelését szivén viselő szülők figyelmébe. Nagyon fontos dolog az , hogy olvas- valamit az ifjúság, s mi képezi szellemi táplálékát. Az ifjúkori benyomások az egész Január 2.