Kecskemét, 1920. augusztus-szeptember (48. évfolyam, 32-42. szám)
1920-08-08 / 33. szám
Egy példány ára 1 korona. Kecskemét, 1920. 48-ik évfolyam. 33 ik szám Vasárnap, augusztus 8. Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Kurucz-kömt 3 . Felelős szerkesztő és lapkiadó-ulajdonos: . .. A l*f,.előfiz*tófi á”. .. Ide cimzendő minden küldemény. I ^ . • I Egy évre 10 K. félévre 30 K. Negyedévre 15 K. Hirdetések felvétele mérsékelt árak szerint. Eötvös Nagy Imre. Egy szám ára: 1 korona. A mindennapi kenyér. A mindnyájunk gondját viselő jóságos Isten megadta már a mi mindennapi kenyerünket és ma holnap a termelő zsákjába, megtárába, kamrájába lesz betakarítva az Isten áldása, amely édes mindnyájunk számára teremtődött, mint a létfentartás nélkülözhetetlen eszköze, amelyhez olyan természetes jussa van minden élő embernek, mint a halnak a vízhez, mint a madárnak a levegőhöz. Ha nem lett is a termés olyan bőséges, amilyennek a tavaszi és nyárelői igen kedvező időjárás alkalmával ígérkezett, mindenesetre van olyan, hogy az ország lakosságának teljes és szükségszerű ellátása biztosítva van és nem kell egyetlen magyar embernek sem éheznie, koplalnia. A földmivelésügyi kormány, a közélelmezési miniszterrel egyetérésben úgy állapította meg az egész ország belső ellátására szükséges mennyiséget, hogy a kezdetben mutatkozó jobb terméskilátásokat vette alapul és most, amikor a nagyon visszamaradt eredmény világossá válik, katasztrofálisan nyomul előtérbe az a szomorú tény, hogy a cséplési eredmények mindenütt nagy csalódásokat okoznak és nemcsak kivitelre nem jut magyar gabona, amellyel pedig a kormánynak igen szép és nagy gazdasági és pénzügyi céljai voltak, hanem még a belső fogyasztás ellátása is csak úgy lesz lehetséges, ha ezt a kérdést a lehető legnagyobb önmegtagadással kezeljük és a legvégső határokig elmegyünk a takarékosságban. Pazarolni nem lehet, de nem is szabad. A termelőnek is, az ellátatlanoknak is érezniük és viselniük kell a szűkös termés következményeit. Azonban ami van, azt jóakarattal, szeretettel és emberbaráti kötelességérzettel közkincssékell tenni a nemzet minden tagja számára, mert amint bizonyos az, hogy a konszolidáció alapja és az ország talpraállításának egyetlen és legfőbb tényezője a belső rend és a szereteten alapuló őszinte béke, épen olyan bizonyos, hogy a béke egyetlen, elengedhetetlen és legfőbb alapja és biztosítéka a mindennapi kenyér. Ennek hiányában nincs konszolidáció, nincs élet, nincs munka, nincs jövendő, mert éhező, korgó gyomrok millióira sem állami életet, sem nemzeti jogrendet, sem vagyon és életbiztosságot építeni nem lehet. Azért hát úgy a kormánynak, mint a nagy és hatalmas termelő közönségnek az a legelemibb és legtermészetesebb emberi és hazafiai kötelessége, hogy gabonáját és minden ter- I mését igazságosan ossza fel és megfizethető árban tegye hozzáférhetővé, hogy ne legyen ebben a szegény, csonka országban egyetlen nyomorgó ember sem. Az ország minden részében mozognak hivatalos szervek, intézmények I és társadalmi osztályok, amelyek búza, rozs, liszt és kenyérárak leszállítását és a nagyon szűkre szabott fejadagok fölemelését kérik. Szeged város törvényhatósági bizottsága rendkívüli kézgyűlésen foglalkozott ezzel a nagyfontosságú kérdéssel és maga a városi tanács terjesztett be határozati javaslatot a gabona és lisztárak leszállítása és a fejkvóta felemelése iránt, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott és ilyen értelemben felír a kormányhoz. Hálát és elismerést érdemel ez a jobbára termelőkből állótörvényhatóság, hogy elöljárt ennek a nagy közérdeknek felismerésében és a szent t önzés elébe helyezte az emberi és a hazafias kötelességet. Ezekkel a kérdésekkel már a kormány és a nemzetgyűlés is komolyan foglalkozik és alig térhet ki azon nyomás elől, amit a különböző hatalmas társadalmi kategóriák gyakorolnak reá és kénytelen lesz a gabona és lisztárakat revízió alá venni, azt leszállítani és a fejadagokat a lehető legszélsőbb határig fölemelni. Ha a termelők ebben a kérdésben önként nem deferálnak, a kormány a legszigorúbb rekvirálástól sem riad vissza, hogy a jogos kívánságokat és a figyelmen kívül nem hagyható közszükségletet kielégíthesse és ezzel az ország annyira kívánatos és nélkülözhetetlen közrendjét biztosítsa. Nagyon helyesen cselekszik . -Egy pillanatra sem szabad feledni, hogy minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs és a mindennapi kenyér! Az Orige a cenzúra ellen. Az ország közvéleménye és a legelőkelőbb testületek. Társadalmi tényezők és közéleti alakulatok isind hangosabban emelik fel szavukat a cenzúra és annak kezelése ellen. Most legutóbb, június 31-én, az ország egyik legtekintélyesebb testülete, az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmánya emelte fel totakozó szavát a cenzúra és annak példátlanul erőszakos kezelése ellen és határozati javaslatot fogadott el, amelyben követeli a teljes sajtószabadság helyreállítását és természetesen a cenzúra eltörlését, ilyen értelemben felér a kormányhoz és az országgyűléshez. Dömötör Sándor ünneplése. Kecskemét város közönsége ma egy hete, augusztus hó első napján ünnepelte Dömötör Sándor kir. közjegyző 45 éves működésének évfordulóját, mely negyvenöt esztendő az áldásos és puritán becsületességű közhivatali, emberi és polgári tiszt bejöltésének volt ragyogó példája. Kecskemét város minden rendű-rangú közönsége megragadta az alkalmat, hogy a város ezen kimagasló egyéni tulajdonságokkal megáldott fiát méltóképen ünnepelje. Már a kegyesrendiek templomában 9 órakor tartott szentmisén meglátszott, hogy valami különös ünnepe van a városnak, mert a tágas templom telive volt közönséggel, ahol ez alkalommal igen sokan jelentek meg vallásfelekezeti különbség nélkül. A misét Brach József, a kecskeméti ház főnöke végezte és mint kántor Mólnár Mihály, a szentferencrendiek jeles kántora énekelt. A szentmise végeztével a templomi közönség is a városi székházhoz sietett, amelynek közgyűlési dísztermét ekkorra már zsúfolásig megtöltötte az ünneplők sokasága, nők, férfiak, polgárok és katonák egyaránt. Képviselve volt ezen az ünnepélyen a város minden számottevő intézménye, a hivatalos világ és a társadalom minden közéleti alakulata, amelyeknek képviselői siettek lerónii az ünnepeit előtt tiszteletük és nagyrabecsülésük adóját, mert hiszen egyetlen vallási, törvénykezési, közigazgatási, tanügyi, jótékonysági és más egyébb kulturális intézménye sincsen Kecskemét városnak, amelynek vagy létrehozásában, vagy pedig fejlesztésében és hivatása teljesítésének munkájában részt ne vett volna és egy összes intézményeink nemcsak tiszteletet éreznek Dömötör Sándor iránt, hanem hálát is. Ez a sokszoros forrásból buzogó érzés tört magának utat az ünneplés alkalmából és azért volt az olyan spontán, olyan keresetlen, de méreteiben hatalmas és nagyarányú, amely imponált. Mikor Dömötör Sándor és kísérete a közgyűlési díszterembe lépett, az ott jelen volt előkelő közönség felemelkedett helyéről és percekig éljenezte, tapsolta és szűnni nem akaró örömrivalgással köszöntötte a mélyen meghatott, ünnepelt aggastyánt, aki maga révén teljes életén keresztül a megtestesült egyszerűség és feltűnni soha nem vágyó szerénység, meglátszott egész lényén, hogy ez a zajos és nyilvános ünneplés nincsen ínyére, mert ellent mond az ilyesminek az ő egyszerűen nemes, munkás élete és közismert szerénysége. Mikor az ünneplő zaj elcsendesült és Dömötör Sándor elfoglalta a számára kijelölt díszhelyet, a Kecskeméti Dalárda Krémen Sámuel karnagy, református főkántor vezénylete mellett elénekelte Pogátschnigg „Csak magyarok legyünk“ című remek, hazafia