Kelet-Magyarország, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
XXI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1964. FEBRUÁR 1. SZOMBAT Az országgyűlés pénteki ülése Minden erő az építőmunkára Kállai Gyula elvtárs felszólalása Az országgyűlés pénteki ülésén folytatta az 1954. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, a Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel a munka jobb megszervezésében, a folyamatos anyag és energiaellátásban, a munkaidő teljes kihasználásában, a termelés műszaki színvonala emelésében, s kiemelte: a műszaki fejlődés egész szocialista építőmunkánk gyorsításának kulcskérdésévé vált. A költségvetés a műszaki fejlesztési alapra 2 és fél milliárd forintot fordít — ez a tavalyinál 13 százalékkal több. A tudományos és felsőoktatási tanács segítségével a kormány behatóbban foglalkozik a tudományos kutatások fejlesztésével az e célre fordított összegek évről évre növekszenek. Mind a műszaki fejlesztésben, mind a tudományos kutatásban feltétlenül szükség van a rendelkezésre álló szellemi kapacitás és ezzel együtt az anyagi erők jobb, összpontosítottabb felhasználására. Ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig híven teljesítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségei leküzdéséért. De szólni kell arról is, hogy csaknem minden gyárban, üzemben, hivatalban vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, immel-ámmal dolgoznak, rontván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkásosztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és ha kell, jó szóval is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük dolgozzunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! (Folytatás a 2. oldalon.) Célunk, hogy az emberek boldogabban éljenek — Országunk gazdasági élete az elmúlt évben is legfontosabb gazdaságpolitikai elveinknek, az ötéves tervben kitűzött céljainknak megfelelően fejlődött. Néhány területen azonban lemaradás volt. Ezek felszámolása ez évi feladataink közé tartozik — mondotta bevezetőben. Idei tervünk a népgazdaság reális helyzetének és az ötéves tervben erre az esztendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető feladatokat tartalmaz. Szocialista társadalmi rendünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldogabban, kulturáltabban éljenek mint a kapitalizmusban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocialista társadalmi rendszerben élő népek életszóvonalának emelkedésétől a forradalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályosodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további javításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus eszméinek világméretű térhódítását is. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan, folyamatosan emelkedjék népünk életszínvonala. 1950. november 4-e óta következetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tettük az 1947—1948-as évek forradalmi jelszavát: „Tiéd az ország, magadnak építed.” Változatlanul és következetesen kell dolgoznunk azért, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelése, a termelés szervezettségének és rendjének színvonala, gazdaságossága rendszeresen és folyamatosan növekedjék, műszaki színvonala fejlődjék. Népünk életszínvonala az elmúlt esztendőben a lehetőséhez mérten tovább növekedett. Bár a korábban elhatározott valamennyi központi bérügyi intézkedést most nem tudjuk megvalósítani, mégis az elmúlt évben a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 7 százalékkal emelkedett és érezhetően nőtt a mezőgazdasági lakosság jövedelme is. Ennek nyomán emelkedett a kereskedelem áruértékesítése és a lakosság megtakarítása is. A magyar nép jelenlegi életkörülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer idején volt Nyugodtan állíthatuk száműztük a nyomort, népünk túlnyomó többsége szilárd, biztosított, szolid életkörülmények között él, s tudja, hogy amilyen becsülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben olyan mértékben javvul. Hazánkban sem a munkásnak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatnia a jövőt, mint a kapitalista országok dolgozóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalkozó üzlete, s lesz-e holnap is munka és kenyér. A mi rendszerünk munkát és megélhetést biztosít mindenki számára. Népünk életszínvonalát természetesen még nem hasonlíthatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyarmati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az összehasonlítást a kapitalista országok nagy többsége alapvető munkás- és paraszttömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Erről egyébkéntjó néhány,nálunk járt nyugati újságíró cikke is tanúskodik. Vannak saját tapasztalataink is. Az elmúlt esztendőben csaknem 600 ezer állampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai kapitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellenségei nagy reményeket fűznek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgynevezett ,,szabad világ” tömegével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság állampolgárait. Nos, — egynéhány esettől eltekintve — keserű csalódás érte őket. A világjáró magyarok elismeréssel adóztak Olaszország műemlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapították, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Magyarországon. Számunkra az elért eredmények azonban nem a végcélt jelentik. Népünk életszínvonalának további emelése csupán rajtunk múlik, egyedül a mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtástól függ. A műszaki fejlődés ,kulcskérdés Kállai Gyula ezután emlékezett az elmúlt tél mostoha időjárására és az azzal járt nehézségekre, majd így folytatta: " Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az ország és a főváros ellátása mégis jobb, mint tavaly: folyamatos a termelés és a főbb termékek szállítása. Az iskolákban nem kellett, s nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helyen vannak ugyan átmeneti nehézségek, de mindent egybevéve azt mondhatjuk: az idén jobban felkészültünk a télre, s már eddig is bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos előrelátó munkával elviselhetőbbé lehet tenni a nagy hideget is. A jobb munka lehetőségei még az elmaradásai miatt legtöbbet emlegetett iparágban, az építőiparban is adva vannak. A munka termelékenységének növekedésével kapcsolatban hangsúlyozta: " Az üzemek igazgatói, mérnökei, párt- és szakszervezetei, KISZ szervezetei, tegyenek meg mindent a termeléknység emeléséért, érjenek el további előrehaladást Megnyitották Nyíregyházán az Országos Mezőgazdasági Könyvhónapot A Mezőgazdasági Könyvhónap Országos Szervező Bizottsága és Szabolcs-Szatmár megyei Előkészítő Bizottsága rendezésében került sor tegnap délután Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban az 1964 évi mezőgazdasági könyvhónap ünnepi megnyitására. A mezőgazdasági könyvhónap országos eseményeit bevezető megnyitón részt vettek a Földművelésügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága, a Mezőgazdasági Kiadó, Szabolcs- Szatmár megye párt-, tanács- és társadalmi szerveinek képviselői, a termelőszövetkezetek elnökei, szakemberei, tagjai. Megjelent és az elnökségben helyet foglalt Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának első titkára, dr. Petőházi Gábor kandidátus, a földművelésügyi miniszter helyettese. Az elnökség nevében dr. P. Szabó Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget. Ezt követően dr. Petőházi Gábor miniszterhelyettes mondta el ünnepi beszédét. — A mezőgazdasági szakirodalom hagyományossá vált seregszemléje a mezőgazdasági könyvhónap — kezdte beszédét a miniszterhelyettes. — Ilyenkor az ország minden részében hol szűkebb, hol szélesebb körben szó esik arról, hogy az előttünk álló feladatok jobb megoldásához menynyivel több szaktudásra, hozzáértésre van szükség. — A politikai és szakmai műveltség ma már a termelés-fejlesztés egyik leglényegesebb tényezője, és mennél jobban halad a tudomány és a technika, annál fontosabbá válik. Az üzemszervezésben, a termelés és a termelékenység növelésében, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésében, a legkorszerűbb agrotechnika bevezetésében egyre nagyobb mértékben kell felhasználnunk a tudomány eredményeit. A tudományt a szó legfontosabb értelmében termelő erővé kell formálnunk. Ehhez a mezőgazdasági szakirodalom adja a segítséget. A szakismeretek növelésének, a továbbképzésnek is mindinkább kialakulnak aszervezett, tanfolyamos formái, ahová azonban évről évre a mezőgazdasági dolgozóknak csak csekély hányada jut el. A széles körű szakmai továbbképzés, a szaktudás növelés fő eszközei a jó szakfolyóiratok és a jó mezőgazdasági szakkönyvek. A szakfolyóiratok és szakkönyvek növelik a szakmai kulturáltságot, könnyebbé, eredményesebbé teszik a munkát. Mezőgazdasági szaklapjaink és szakkönyveink ma már döntő mértékben a tárgyüzemek gazdálkodásával kapcsolatos szakmai ismereteket nyújtanak, de számos olyan szakcikk és szakkönyv jelenik meg — igen helyesen! — amelyek a háztáji gazdaságok és a kiskertek művelői számára adnak hasznos tanácsokat. . A kiadó az elmúlt évben pályázatot hirdetett olyan új szakirodalmi feldolgozásra, amelyek már műfajánál fogva is érdekessé, vonzóvá teszi az irodalomban egyébként kevésbé jártas egyszerű dolgozók számára a szakkönyvet. A pályázat komoly sikert ért el. 89 pályamű érkezett be, amely közül, 25 több kevesebb átdolgozással azonnal kiadható. De ne csak ezrekre számítsunk, a termelőszövetkezeti vezetők olvassanak többet, s ne legyen az országban olyan közös gazdaság, ahol nincs legalább 100—150 kötetes kis kézi könyvtár, ami közvetlenül is segíti a gyakorlati munkát. Ez nélkülözhetetlen termelőeszköze a tsz-nek éppúgy, mint az eke, a traktor, vagy más mezőgazdasági szerszám. Szeretném itt hangsúlyozottan kiemelni azt az országos jelentőségű kezdeményezést, amit a Szabolcs megyei párt- és tanácsi vezetők a mezőgazdasági szakmai műveltség tömegméretű emelése terén elindítottak. Az idei könyvhónap idején valamenynyi erre egyébként alkalmas tsz-ben üzemi szakkönyvtárat hoznak létre. De nemcsak létrehozzák, hanem gondoskodnak arról is, hogy rendszeresen olvassák , forgassák a tsz-tagok a könyveket. A szakmunkásképzés tanfolyami bázisára építve így minden tsz-ben kialakult egy szakmai törzsgárda, amely a termelési feladatok jobb megoldása és egyéb feladatok mellett rendszeresen fejleszti, korszerűsíti és forgatja is az üzemi szakkönyvtár könyveit A szaktudás növelése egyik legolcsóbb és mégis legjobban jövedelmező befektetés minden termelőüzem számára. Érdemes követni ezt a szabolcsi kezdeményezést máshol is az országban — mondotta többek között dr. Pethőházi Gábor. Ezt követően a József Attila Megyei Művelődési Házban megnyitották a negyedik mezőgazdasági könyvkiállítást. A megjelenteket dr. Gombás Sándor, a Hazafias Népfront megberi titkára üdvözölte. Beszédet dr. Simó Jenő, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője mondott.