Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)
1932-08-01 / 174. szám
viselőház Előfizetés belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévi-1200, egy hóra 700. Egyes szám ára 4 fal. ORSZÁGOS MAGYAR PARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 503. 6.94 XV. évfolyam £ 174. szám Előfizetés M&ffymors&bg&lr Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, nsgyadévra 1239 a Egyes számára 20 fiflér. Az elrejtett Kolozsvár Maniu a trónbeszéd után kimondotta álláspontját A parlamentet ünnepélyesen a király nyitotta meg A trónbeszéd szövege A Magyar Párt követeli a terrorválasztások megsemmisítését (Bukarest, július 30.) A parlament ünnepélyes megnyitása a szokásos formaságok között történt meg. Maniu is jelen volt az ülésen, az ülés után azonban egy küldöttség előtt mondott beszédet passzivitásának fenntartásáról s egyes bukaresti lapok külön kiadásban közölték e beszéd variációit. Nagy küldöttség előtt beszélt Maniu. Kormánypárti lapok ma reggel még arról írtak, hogy a nemzeti parasztpárt belső mozgalmában tegnap este javult a hangulat. Némi remény merült fel újból Maniu személyét illetőleg. Ennek a reménynek az az alapja, hogy Maniu, aki nem vett részt pártja vezetőinek értekezletein, tegnap este elfogadta Popovics Mihály vacsorára szóló meghívását. A vacsorára hivatalosak voltak a nemzeti parasztpárt öszszes korifeusai. Az asztalfőn Maniu ült, aki jó hangulatban a késő esti órákig beszélgetett barátaival. Azt hiszik, hogy talán sikerült ez alkalommal Maniut megpuhítani,, hogy mégis vállalja a kormány és a párt vezetését. Egyelőre azonban semmi pozitív ok nem merült fel e reménység táplálására, csak anynyi, hogy Maniu hajlandó volt együtt vacsorázni pártjának vezetőivel. Ma délelőtt a pártnak nagy küldöttsége jelent meg Mániánál, de ismét elutasító választ adott. Ma estére összehívták a pártvezetőség ülését és ezen feltétlenül dönteni fognak, úgy, hogy holnapra e döntést terjesztik a pártértekezlet elé. A párt elnöke , ha Maniu nem tér le eddigi álláspontjáról, kizárólag csak Mihalaclie lehet, de Vaida semmi esetre sem lesz pártelnök. Kolozsvár közönsége várta, hogy a nagyszebeni jamboreeban megjelent magyar cserkészcsapat kiszáll Kolozsváron is. Ebből azonban nem lett semmi. Az ifjakat nem engedték a kocsiból kiszállani és ha ezektől majd megkérdezik Budapesten, hogy mit láttak Kolozsváron, rezignáltan jelenthetik ki, hogy a vendéglátó hatalom eldugta előlük a várost. Várjon miért nem engedték meg az árvalányhajas magyar cserkészeknek, hogy Kolozsvár földjére tegyék a lábukat? Nem akartak talán honfiúi bánatokat okozni nekik, hogy a nóta szerinti „Szép város Kolozsvár“ helyett egy olyan Kolozsvárt találjanak, amely szép ugyan most is, de a túl a határ szempontjából bánatos? Gyengédség volt-e az ő részükről, valamelyes homályos jóakarat, hogy ne okozzanak nekik fájdalmat? Aligha. A szándék pont az ellenkezője. Nem akarták, hogy Kolozsvár lássa őket, hogy a város közönsége magyar anyanyelven a magyar anyanyelven beszélőkhöz bensőséges szavakat szólhasson. Fantasztikusan naiv az az óvatosság, ahogyan éppen Kolozvárt dugták el a magyar cserkészek szeme elől. Persze, voltak román sajtóorgánumok, amelyek azt is hibáztatták, hogy egyáltalában meghívást kaptak a magyar cserkészek a nagyszebeni cserkésztáborba. A magyar cserkészek nagyon is jól tudták, amikor eljöttek Romániába, hogy minő magatartást ír elő számukra a helyzet és ezzel nem is éltek vissza. Kolozsvár városát sem azért akarták meglátni, hogy egy „irredenta“ demonstrációnak legyenek önkénytelenül is a hősei, egyszerűen látni akarták Kolozsvárt, amint látni akarták és csodálatosképpen, úgy látszik számítási hibán felül, megláthatták Marosvásárhelyt, a Szent Anna-tó környékét és néhány festői helyet Erdélyben. És hogy nem láthatták meg Kolozsvárt: jó, nem láthatták meg. Hazamennek és azt fogják mondani: nem engedték meg, hogy megláthassuk. Harag nincs a szívükben, csak egy kis meglepetés. Mi már meg sem lepődünk, mert idők folyamán nagyon is hozzászoktattak bennünket ilyen kis meglepetésekhez. A magyar cserkészek okosan és tiszteletreméltó józansággal jelentették ki a pályaudvaron , ahova egyébként leengedték őket, esetleg, hogy a „resti“-ben egy pohár sört megigyanak vagy újságokat vásároljanak, nem, szó sem volt vesztegzárról, ne tallózzunk —, hogy nem táplálnak a kis incidensért semminemű ellenszenvet és a legnagyobb lelkesedéssel, cserkésztestvéri szeretettel, a vendégbarátság minden felkészültségével várják a román cserkészeket a jövő esztendőben a gödöllői cserkésztáborba. Nos, diplomáciai bonyodalom nem támad ebből az udvariatlanságból, amint hogy nem támadt volna semmi baj, ha udvariassággal feltárták volna Kolozsvár kapuit a magyar cserkészek előtt. De támadt a szívekben, az Erdélyben élő magyar kisebbség lelkivilágában egy mélabús, lehangoló, kellemetlen érzés és ez az, hogy valóban nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen a Románia és Magyarország között barátságot ápolni, amikor még egy ilyen nemzetközi, egy ilyen pacifista megmozdulásba is belekeveredik a mindenáron ellentéteket kereső politika, amikor még egy ilyen bagatell kérdésbe is beleegyesítik az ellenségeskedés kórokozó mérgét. Hát akkor, hogy remélhessük, hogy nagy nemzetköz életekre szóló, esetleg áldozatokkal is járó politikai kérdésekben komoly és számottevő közeledés történhessék? A megnyitó trónbeszéd Ma délben szokásos ünnepi külsőségek között megnyílt a parlament. Már délelőtt 11 órakor sorra vonultak fel az előkelőségek és az új parlament tagjai. A patriarcha székesegyházában ünnepélyes tedeumot tartottak, majd a részvevők átvonultak a kamara üléstermébe. A karzatok zsúfolva, jelen vannak az összes diplomaták, feltűnően sok a nő elegáns nyári toilettekben. Teljes számban, megjelent a tábornoki kar díszes nyári egyenruhájában és a papság. A politikusok közül a liberális út és averescánusok hiányoznak, egyedül dr. Costinescu, volt bukaresti polgármester jelent meg a liberális párt tagjai közül, aki dinasztikus érzelmeiről ismeretes. A Magyar Pártot Gyárfás Elemér és Gáli Miklós képviselik. Amikor belépett a terembe Maniu Gyula, rendkívül meleg, hosszú percekig tartó tapsviharral és éljenzéssel fogadták. Nemsokára ezután bevonultak a kormány tagjai Vaida miniszterelnök vezetésével, majd a háznagy jelentette, hogy őfelsége köztedik Frenetikus, lelkes taps és szűnni nem akaró ovációk fogadták a királyt, aki mosolyogva várta, míg az éljenzés vihara lecsillapni, majd felolvasta a trónbeszédet, amely a következőket tartalmazza: Képviseld Urak, Szenátor Urak! A parlamentet feloszlatása után összehívtam a választói testületet, hogy a nemzet akaratának megfelelően megválassza képviselőit az alkotmány előírásai szerint. Ama meleg felhívás után, amit az ország összes erőihez intéztem volt, a nehéz fánkra való tekintettel, az együttműködés végett, a kormány teljesítette nehéz kötelességét, biztosítva a közrendet és a választások szabadságát. Az összes pártok és csoportok, amelyek együttesen a nemzet organizmusát képezik, szabad választások útján bejutottak a parlamentbe. A kormánynak a választások levezetésén kívül megbízatása volt még a legsürgősebb intézkedéseket megtenni az állam folyó kiadásainak biztosítására. A kormány e téren is teljesítette feladatát. A fizetések kiutalásán kívül megkezdődtek az előkészületek az európai újjáépítés munkájába való bekapcsolódással együttesen a Népszövetség kollaborációjának megnyerése érdekében is. Szenátor Urak, Képviselő Urak! Nagy feladatok várnak Önökre. A nemzet aggodalommal nézi a krízis súlyosbodását és várja annak enyhítését. De a nehéz válság ellenére Románia megőrizte életerejét, biztosította a stabilizációt és nemzetközi kötelezettségeinek is eleget tett. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a megoldások, amelyeket a jövő kormány a válság megoldása és enyhítése érdekében Önök elébe terjeszt, közreműködésükkel a legmegfelelőbb módon fogja a nehéz problémákat megoldani. Ennek az országnak összes politikai faktorai mindig egységesek voltak az ország három alapvető intézményének: templom, iskola és hadsereg, valamint a közigazgatás megvédésének és fejlesztésének kérdéseiben.