Képes Krónika, 1928. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1928-05-13 / 20. szám

Tánc .Irta: P. ÁBRAHÁM ERNŐ Ilonka és Klárika kis ágyacskájukban feküdtek. — Kakuk, kakuk, — kezdte a kakukos fali óra s tizet ütött. — De soká jön anyuka, — kezdte Ilonka. — Én se tudok addig elaludni, — panaszkodott Klárika is. — Te Klárika, ugye milyen szép volt anyuka a hóvirág jelmezben! — Szebb volt az igazi hóvirágnál is, — áradozott Klárika is, — anyuka a legszebb a világon. Elhallgattak. Anyukáról ábrándoztak. — Te, Ilonka, — kezdte kis idő múlva Klárika, — én úgy gyűlölöm azt a színházat. Minden este oda kell anyukának menni s mi meg csak várhatunk rá itthon. — Én úgy szeretném egyszer anyukát a színházban látni, amint táncol. Olyan szép lehet. Én úgy szeretem anyukámat. — mondta Ilonka. — Mit gondolsz, mikor jön vissza apuka? — kérdezte vágyakozva Klárika. — Tudod, én egyszer hallottam, hogy elesett a csatában és tudom is, hogy titokban anyuka sokat sír utána. Csak nekünk nem akarják megmondani s mindig csak azt mondják, hogy majd egyszer visszajön apuka s hoz nekünk két szép nagy babát, akkorát, mint amilyenek mi vagyunk. Csengettek. — Anyuka! Biztosan anyuka! — térdelt fela két kis leány örömében. — Jaj, de soká nyit ajtót ez a Mari! — türelmetlenkedett Klárika. Nyitott az ajtó s a következő pillanatban a két kis leány anyukájuk nyakán lógott. — Anyuka, anyuka! — Jól van már na, már eleget csókoltatok, — nevetett az anyukájuk, — most menjetek vissza szépen az ágyatokba, mert megfázták. — Anyuka, jaj de szép vagy! Te vagy a legszebb! — lelkendezett Ilonka. S csakugyan gyönyörű volt az édesanyjuk. Hóvirág jelmezben volt s olyan fiatalnak látszott, hogy leánynak nézhették volna. — Anyuka, úgy vártunk, táncolj nékünk valamit — Jól van, táncolok, eltáncolom a hóvirág táncot, de aztán szépen aludjatok. Betett egy lemezt az automata zongorába, megindította és kezdett táncolni. Úgy lebegett, úgy ringott, mint a szálló hópehely. — Jaj, de szép! Jaj, de szép! — tapsolt örömében a két kis leány. Az anyjuk pedig megölelte, megcsókolta őket: — Na, most már szépen elaludni. Minden este tánccal ringatta álomba a két kis leányt. Egy nap aztán hiába várták haza anyukát. A nagymamájuk jött helyette s azt mondta, hogy anyuka most sokáig, talán hetekig sem jöhet haza, de azt szeni, hogy legyenek jók s majd ha visszajön, sokat, nagyon sokat fog nekik táncolni. A két kis leány pedig minden este várta, hogy jöjjön már az anyukájuk s táncoljon nekik. Egy reggel aztán fekete új ruhába öltöztette őket a nagymamájuk s bevitte őket a harmadik szobába. Ott feküdt az anyukájuk egy fekete csipkés nyoszolyán a szép hófehér selyemruhában, olyan szép volt, de mozdulatlanul feküdt s nagyon sápadt volt. És mindenfelé sok-sok virág volt és nagy viaszgyertyák égtek. — Anyuka, anyuka, — rohant hozzá a két kis leány. De a nagyanyjuk kézen fogta őket: — Csendben, mert felköltitek, — intette őket komolyan s titokban könnycseppeket törült ki a szeméből. A két kis leány megriadt, nem értették, mi történhetett anyukával s nem tudták, mit csináljanak. Nagyanyjuk odavezette őket az anyjukhoz. — Most térdepeljetek le szépen és csókoljátok meg a kezét, — mondta nekik csendesen. Múltak a napok s a két kis leány várta, mikor jön haza anyuka, akiről azt mondták nékik, hogy meszszire, nagyon messzire ment el. Este volt s ágyacskájukban feküdtek. — Ilyenkor szokott hazajönni a színházból anyuka, — sóhajtott Ilonka. — Olyan soká jön haza, pedig már úgy vágyom utána, — panaszkodott Klárika is s tele gyűlt a szemük könnyel. — Istenem, ha táncolna nékünk megint. Olyan szép, mikor táncol, r epedezett Klárika félálomban. S egyszer csak mintha valaki komlókon csókolta volna őket. — Klárika, — suttogta Ilonka félálomban, — itt van anyuka. — Engem is megölelt, megcsókolt, — suttogta Klárika is boldog félállomban. — Hallod? — kérdezte Ilonka. — Hallom, a zongora, — motyogta Klárika. Bűvös, halk muzsika töltötte be a szobát s egyszerre csak kinyílott az anyukájuk ruhás-szekényes kip-hop, csak előtipegett belőle két kis selyemcipő s megsuhant a hóvirág ruha s kilebbent. S kip, kép, táncoltak a kis cipők s lebbent, suhant a muzsika szavára a hóvirág jelmez. — Oh, de szép, oh, de szép anyuka táncol, — suttogta Ilonka. S mikor vége volt a táncnak, új muzsika hallott s megint csak kitipegetett egy pár selyemcipő a szekrényből, kilebbent egy másik ruha. Sokáig táncoltak, suhantak anyuka selyemcipői és selyemruhái s a két kis leány boldogan aludt el. Reggelre a két kis leány bezárva találta a szekrény ajtaját s a kis cipők és a selyemruhák ott voltak szépen a helyükön. 27 CENTRALEUROPÉEN EXPRESS 22, Place de la Madeleine Paris (8e) NEMZETKÖZI UTAZÁSI IRODA vezeti önt Párison és Franciaországon keresztül. Kiad vasúti-, hajó-, stb. jegyeket hivatalos áron. Érdeklődjék londoni társas- és egyéni utazásaink iránt! Díjtalan felvilágosítás! Magyarul beszélő személyzeti 'I' elefon: Gutenberg 4,1 —82 T e 1 e g r.: Excentro|> íi Paris Kapható Drogériákban, illatszertárakban és gyógyszertárakban. Ha rendes beszerzési helyén nem kapná forduljon közvetlenül a vezérképviselethez. NERUDA NÁNDOR NAGYDROGERIÁJA BUDAPEST IV. KOSSUTH LAJOS UTCA 10.