Képes Sport, 1981. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-14 / 15. szám
Válasz nélkül maradt kérdések fordulója Aki az NB I huszonhetedik fordulójában lejátszott mérkőzéseknek csak számszerű eredményeit ismeri, könnyen tévedhet a megítélésben. Csupán az eredmények alapján — idegenbeli győzelmek, „bravúros pontszerzések”, a hazai csapatok „fekete napja” — ilyen és ehhez hasonló, a labdarúgásban korábban oly sokszor elhangzott jelzőkkel illethetik ezt a bajnoki fordulót. Aki viszont egy — netán több — mérkőzést is látott, figyelmesen hallgatta a rádióriporterek beszámolóit, másnap elolvasta a mérkőzések leírását, rövid értékelését, az edzői nyilatkozatokat, abban a számszerű eredmények ellenére a kételyek sokasága fogalmazódott meg. A bajnokság jószerével a hajrájához érkezett, minden megszerzett vagy elvesztett pontnak nagy jelentősége lehet a bajnoki cím, a rangos helyezés megszerzésében, netán a kiesés elkerülésében. Ha csak erre az egy körülményre gondolunk — és más országok bajnoki küzdelmeinek hasonló időszakát nem hasonlítjuk a hazaihoz —, akkor is azt gondolhatná minden labdarúgóbarát, hogy a mérkőzésekről eltűnt az unalom, kemény, magas színvonalú küzdelemben, nagyszerű egyéni és csapatteljesítményekkel dől el a bajnoki pontok sorsa. Nagyszerű mérkőzéseket várhatnak a szurkolók már csak azért is, mert az oly sokat hangoztatott edzői felkészültség eredményeként most kellene a játékosoknak a legjobb formájukban játszani minden mérkőzésen. Ha pedig arra gondolunk, hogy a válogatottcsapat nem sok idő múltán megkezdi világbajnoki selejtezőmérkőzés-sorozatát, akkor .. . Akkor kiélezett küzdelemnek kellene zajlania, a játékosok — és edzők — között a válogatottba kerülésért, amit csak a bajnoki mérkőzéseken tartósan nyújtott, kiemelkedő teljesítménnyel lehetne kiharcolni. Mert vezetőnek, edzőnek és legfőképpen minden játékosnak tudnia kellene, hogy a szurkolók bizalmát, szeretetét, biztatását nem csak a válogatott találkozókon lehet kiharcolni. S a bizalmat, a szeretetet és az állhatatos biztatást a bajnoki mérkőzéseken nyújtott teljesítményekkel kell és lehet megalapozni. Mindebből a szurkolók vajmi keveset láthattak a mérkőzéseken. Jobbára elgondolás nélküli, a két büntetőterület közötti unalmas mezőnyjáték és kényelmeskedés jellemezte a találkozókat. Pedig a kezdési időpontok „zűrzavarában” a csapatok többsége már ismerte a vetélytársak I eredményét. Ha nincsen tudatosan begyakorolt támadásépí- t tés és védekezés, ismeretlen a szabályos szerelés, akkor ma■ rad a rögtönzés. Ez utóbbi is I jobbára a játéktér semleges, az I ellenfél kapujára kevés veszélyt I jelentő területen. A gól és a I gólok elmaradása, az álhely- szetek utáni „imádkozás” egy I idő után érdektelenné válik a I szurkolók számára. Különösen I akkor, amikor kedvenc csapa- Itűktől már korábban láthattak I az elmúlt bajnoki fordulóban I nyújtottnál jobb teljesítményt. Az elmúlt héten a következőket írtuk: „Érzékenyek a labdarúgóvezetők, minden szintjén I a sportágnak.” Kerestük is az I érzékenység indítékait. Ez után I a bajnoki forduló után elhangzott edzői nyilatkozatok egy része talán választ is ad arra, amit az elmúlt héten megpróbáltunk megtalálni. Lássunk néhány részletet az edzői nyilatkozatokból. .. Ma már csak akarással lehet eredményt elérni... Kulcsjátékosaink gyenge teljesítménye ... Tartalékos csapatunk . . . Hadilábon álltunk a szerencsével.. . Értékes pontszerzés annak ellenére, hogy a játékvezető végig ellenünk fújt... Tisztességesen szereztünk egy pontot.. Ki állítja, hogy akarat nélkül lehet mérkőzést nyerni? Kinek a dolga, hogy a kulcsjátékosok mindig és minden mérkőzésen a legmagasabb szinten teljesítsenek? Tartalékok, mérkőzés nélkül ? Ez olyan, mint a szerencsejáték, lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem. Egy gól nélküli döntetlen mérkőzésen a hazai csapat edzője a szerencsét emlegeti. Ez több, mint tréfa. Ugyanezen a mérkőzésen a játékvezetőt bírálni azok helyett a játékosok helyett, akik kétszer nem tudták egymáshoz továbbítani a labdát — nemkülönben. Kilencven perc és huszonhat bajnoki forduló kevés volt a lestaktika elleni játék begyakorlásához? Ki vonja kétségbe egy kiesés ellen küzdő csapat tisztességes pontszerzését, ha megelőzően erről nem lennének kételyek a labdarúgás híveiben? Egy csokornyi nyilatkozat és egy csokornyi kérdés, ami megválaszolatlanul maradt a játéktéren kilenc mérkőzés kilencszer kilencven perce alatt. Reméljük — mert csak remélhetjük —, hogy ez a bajnoki forduló „kisiklás” volt, és a még hátralevő hét bajnoki fordulóban nagyszerű egyéni és csapatteljesítményekkel választ kap minden labdarúgóbarát a ma még — válasz nélkül maradt kérdésekre!