Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-01-07 / 1. szám
Prímások ben a világhíresség, Jehudi Menuhin így vallott Boross Lajosról: »Budapesten lefilmeztünk egy cigányzenekart; emlékszem, mennyire lenyűgözött, hogy az egész zenekar egy emberként „lélegzett” a zenében ... Boross eljátszott néhány dallamot, amelyeket Brahms is felhasznált „Magyar táncai”-ban. Egészen meglepő stílusban tolmácsolta, tékozlóan gazdag díszítéssel, villámgyors tempóváltásokkal — ilyen lehetett eredetileg az a zene, amit Brahms hallott annakidején. Legfeljebb úgy lehetett volna követni, mit csinál, ha az egészet betápláljuk egy számítógépbe, vagy ötödére lassítjuk. Egyszerűen nem tudtam felfogni: az ösztön, amiből megszületett, egészen más volt, mint az enyém. Amikor csárdást játszott, amelyben a tánc lassan kezdődik és gyors forgással ér véget, ösztönös technikája buja kifejezőerővel pótolja a látványt. Évszázadok során alakult ki ez a technika«. — Cigányprímásról így még nem írt Menuhin... — jegyzi meg Boross Lajos, s nem is próbál szerénykedőnek látszani. Általában szívesen idézi fel sikereit, s többnyire fotókkal dokumentálja őket. Együtt Kodállyal, David Ojsztrahhal, Francois Mitterrand-nal... — A Margitkertbe gyakran látogatnak el magasrangú állami vendégek, Mitterrand, a francia köztársasági elnök is nálunk vacsorázott, amikor Magyarországon járt. Éppen akkor játszották a franciák és az olaszok a világbajnoki döntő mérkőzést, Mitterrand a meccset az étterem televízióján nézte. El is keseredett a világbajnokságot eldöntő tizenegyes miatt... Hát én igyekeztem a muzsikámmal egy kicsit jobb kedvre deríteni. Na, hát mi volt még az életemben? Jó néhány film, ezen a fotón Sárdy Jánossal vagyunk, az „Éjjeli zené”-ben. Tévéfilmekben is szerepeltem, nemrég készült el a „Szerenád” című zenés összeállítás. A hatvanas években a rádió népi zenekarának vezetője voltam, ezért nívódíjat is kaptam. Manapság is készít velem felvételeket a rádió, csak a Hanglemezgyár nem érdeklődik. Külföldön több lemezem jelent meg, mint itthon. Nem foglalkoztatnak, nem tudom, miért, ötvennyolc éves vagyok és mintha egy kicsit mellőznének már ... Karácsonykor, itthon . Hanglemezem éppenséggel nekem sincs. Kicsit röstelltem is, amikor Gina Lollobrigida emléklemezt kért tőlem, s csak egy magnókazettát tudtam adni, saját készítésűt — vallja meg sérelmét ifjú Sánta Ferenc, az Átrium Szálló Tokaj Éttermének prímása. Arra gondolok, ő még harmincnyolc éves sincs, semmiről nem késett le, de azután, pályáját megismerve, mégis arra hajlok, ahogyan sok rockegyüttes, úgy ő is megérdemelne egy lemezt. — A Sánta-dinasztia negyedik tagja vagyok, a dédapám is prímás volt. Az első próbálkozásokat a hegedűvel én is édesapám útmutatása mellett tettem. Rengeteget köszönhetek neki, és egyáltalán, a családomnak. Amikor felvettek a pécsi zenei gimnáziumba, a szüleim is jöttek utánam, Pécsre költöztek. A többiek kollégiumban laktak, nekem otthonom volt. Emlékeztessen majd, hogy erre — a családra, az otthonra — még térjek vissza! A Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakán 1969-ben végeztem, hegedűművészi és tanári diplomát kaptam. Akkor az Operaház zenekarába kerültem, később az Operettbe, s természetesen művészi pályára készültem. Aztán ebből mégsem lett semmi. Elsősorban a körülményeim alakultak úgy, hogy a jövedelmezőbb területet válasszam: megnősültem, megszülettek a gyerekeink, lakás kellett. Később — mintha a sors igazolni akarta volna a döntésemet — súlyos baleset érte a bal kezemet. Úgy toltak be a műtőbe, hogy vagy sikerül a műtét, vagy sem ... Hat helyen szegecselték össze a csuklómat, úgyhogy én már pódiumművész nem leszek. Talán a fiam ... — Amikor a Fővárosi Operettet otthagytam, egy szalonzenekarba hívtak. Mentem, mert máshová nem kellettem a két diplomámmal. Kis hakninak indult ez a munka, aztán egyik külföldi szerződés a másikat érte. Később öt évig játszottam a Hiltonban, az Átriumban pedig megnyitása óta. Külföldre most már csak különleges meghívások alapján megyek, a karácsonyt és a szilvesztert például éveken át világsztárok társaságában töltöttem; tavaly Svájcban Curd Jürgensnek, Roger Moornak, Roman Polanskinak, a világhírű filmrendezőnek muzsikáltam. Chopint, Hacsaturjánt kértek, így legalább kamatoztattam a főiskolán tanultakat. Legszívesebben igényes, nehéz, virtuóz számokat játszom. Ma már nem elég csak magyarnótákat meg csárdásokat tudni. Minél szélesebb a repertoár, a közönség annál inkább megbecsüli az embert. Aztán én kötelezővé tenném azt is a prímásoknak, hogy legalább egy világnyelvet beszéljenek. Én államvizsgáztam oroszból, olaszból, beszélek angolul, németül, s egy kicsit még svédül is. Ifj. Sánta Ferenc sokat dolgozik, munkahelyén kívül a Rádiónak, a Televíziónak is. — A Rádiótól idén április 4-én kaptam nívódíjat, a tévétől már tavaly, a „Vasárnapi muzsika” című népzenei műsorban való rendszeres közreműködésemért. Olykor kicsit sok is a munka, kevés időm marad a családra, pedig számomra a családi életnél nincs fontosabb. Mindig úgy terveztem, hogy én is olyan meghitt, szép családi életet alakítok ki, amilyet a szüleim teremtettek nekünk és elmondhatom, hogy ez sikerült. Igaz, ehhez olyan feleség kellett, mint az enyém, aki ígéretes pályát adott fel miattam, a céljaimért. A színművészeti főiskoláról „loptam el” feleségnek. Együtt teremtettünk harmóniát a gyerekeinknek. Tizenhárom éves fiam a Zeneművészeti Főiskolán tanul, hegedű tanszakon. Szenthelyi Miklós a tanára, aki azt hiszi, hogy én állandóan a gyereket tanítom, pedig sajnos, szinte soha... Elfoglaltságaimtól egyelőre csak annyi „szakmai törődésre” futja, hogy reménykedem: ha már én nem is lettem, ő igazi pódiumművész lesz. És nagy álmom, hogy egyszer együtt lássam a dobogón őt, meg a kislányomat, aki még csak ötéves, de már zongorázni tanul. — Ez a cikk ugye az ünnepek körül jelenik meg? — kérdezi a feleség. — Akkor hadd meséljem el, milyen nálunk egy karácsonyest! Összejön a szűk család, de nálunk a „szűk család” is legalább harminc ember ... Hatalmas karácsonyfát szoktunk állítani, a tavalyi is három és félméteres volt, az egyik szoba azzal volt „berendezve”. Mindig nagy ajándékozást rendezünk, de az idei ünnep legnagyobb ajándéka, hogy a férjem nem világsztárokkal, hanem velünk ünnepel. Kenedi Lia Ifj. Sánta Ferenc családja körében Járóka Sándor és zenekara (Fotó: Kiss Zoltán) A Margitkert prímása, Boross Lajos