Kis Ujság, 1945. augusztus (59. évfolyam, 99-123. szám)

1945-08-10 / 107. szám

kis Újság (2) Hadifogoly-üzenetek Szerkesztőségünk a következő címekre továbbított leveleket: Bakonyi Pál, Maglód, Bő-u. 52. Bordács János, Magyaralmás, Fejér ffi., Czinke András, Sárospatak, Cser­­mis János, Csongrád, Árpád­ u., Fecskó Mihály, Érpatak, Gaál Béláné, Bili, Szabolcs m., Harangozó Péter, Szolnok, Hegedűs Imre, Apagy, Hor­­váth István, Ond, Juhász Gábor, Sar­kad, Veres-u., Juhász István, Torna, Juhász János, Kassa, Pilsudszky-u. ifj. Kincses Mátyásné, Okány, Kiss Győző, Nyíregyháza, Géza-u., Klicsa István, Gyulaháza, Kovács József, Tuzsér, Kovács Lajosné, Révfülöp, Lukács Lászlóné, Boldog, Pest m., Mikócza Józsefné, Fót, Mizser János, Tiszadada, Mogyoróssy Sándor, Szász­­kút, Nagy Ferenc, Nyíregyháza, Bun­­dásbokor, Pallay Ferenc, Laskod, Po­láig Sándor, Ha­jdúdorog, Pazár Béla, Vasmegyer, Bádi Jánosné, Rohod, Sághy György, Veszprém, özv. Szabó Imréné, Nagymegyer, Sziráki Sán­­dorné, Fót, Szojka János, Hajdúdo­rog, Turáni Józsefné, Nagykálló, Vajnai­­tábor, Nyíregyháza, Dohány­­utca 25. Zombor Barna, Füzesabony. Focsáni-i fogolytáborban egészségesek, jól vannak: Jónás László szds. Debrecen, Csapó­ u., Pósfai Albin fhdgy. Kő­szeg, Vörös Mihály fhdgy. Paks, Horváth László hdgy Eger, Batha Lajos hdgy. Szombathely, Szabó Jenő hdgy. Sellye, Bó­dog József Medgyesbodzás, Előd Béla hdgy. Kertváros, Státanyi Lajos hdgy. Deb­recen, Klézli József Szekszárd, Hági József Gerjén, Fejes József Szek­szárd, Barta János Báta, Zsinkó Jó­zsef Bála, Gyuricza József Décs­­szállás, Bárányó Ferenc Kapáspula, Baranyó Lehel Kapáspula, Upunitz József Bátaszék, Anti­finger Jóos Zamba-patlan, Neugebauer József Tolna, Sárái István Nosztány, Hor­váth József Recsk, Feldmüller József Mezőberény, Szentes Lajos Hács, Spacer Ferenc Felsősegesd, Nagy Ferenc tizedes Szekszárd, Marsai János, Zamba; üdült Dezső, Nagy­várad; Bacsó Béla alert. Futunk: Czakó János, Pálfa-Fimajor, Már­kus Mátyás, Szeged; b­r. Pál­fi Fe­renc orv.-szds. Salgótarján; Kovács György hegy, Sátoraljaújhely; dr. Fehér Dániel orvos, Nagyecsed; Gazsó­­Pál, Klebelsberg-telep; Han­­gya István, Dombegyháza; Szőnyi Endre, Kunhegyes; Vajda József, Apahida; Fzinka János, Gyula; Zs­­i­lony Pál, szkv. Páty; Takács Gyula, Csorna; Dobrotka Lajos, Mohot; Beák Ferenc, Illyefalva; Szabó Gyula, Sárrétudvari; Valecska Zol­tán, Miskolc; Jasso Ferenc, , Kun­­szentmiklós; Antónia Gábor, Kolozs­vár; Szikszai Sándor, fhigy. Török­­szentmiklós; Csikó János, Kistere­­ttye; Antal Károly, Körösbarlan; Ozsáki Endre főhadnagy, Mezőzom­­bor; Gacsádi Bálint, Székelyhid; Kömlös János Békéscsaba, Paksi Pál Abasár, Györgydeák Zoltán Gyula, Györkös István Celldömölk, Ferjési Béla zls. Felsőzsolca, Szebeni Sándor hdp. őrm. Cegléd, Deák Jó­zsef Győré, Cséri Zoltán karp. őrv. Zalaegerszeg, Flaschner József Ceg­léd, Daróczi Bálint Tatatóváros, Fe­­renczi Frigyes Munkács, Molnár Já­nos Genes, Nagy Gy. János Makó, Luther-u. Viszorovszky Miklós Jobbágyi, Lalik Mihály Nagyszénás, Tápai Gábor Csánytelek, Soltész Já­nos Nagyecsed, Págyi László Kőrös­­ladány, Borbály József Dobor. ' ; - - l Bildest! hadifogolytáborban van: 1 Lengyel Gyula, hdgy., Pécs Vasge-­­­reben-u. i Turnu-Magu­rd­et fogolytáborban vannak: 1 Bálint Sándor, honv., Debrecen, Be-­­ rek-u., Szabó József honv., Kiskúnfél­­­­egyháza, Jókai-u., Salavetz József , géplakatos, Gamás, Sardinesz József, , Csertő, Titur hadifogolytáborban van:­­ Kis Kálmán högy., Tápióbicske,­­ Öregszöllő. A Mezőgazdasági Szakemberek Or-­­ szágos Szövetsége felhívja azokat a­­ tagjait, akik a halastavak kezelésé­hez, továbbá vadtenyésztéshez érte­nek, vagy a gazdasági szakoktatás- 11 nál óhajtanak elhelyezkedni, jelent- 11 kézzenek a Szövetségnél (Budapest, . V. Arany János­ u. 5). ^ Csipogók, gágogók, röfögök... Helyszíni tapasztalatok vonatvárás közben egy zalai vasútállomáson Komoly probléma: a tanítók helyzetének sürgős m­egjavítása Bélzala, július. Az egyik kis zalai vasútállomáson vonatra várunk dél­után három óra óta. Már elnyúlt este kilenc és még mindig csak várunk. Az utasok már ismerik egymás gond­­ját-baját, megcsodálták a pályaudva­ron raktározott kilőtt harckocsitöme­get, megbámulták a kékes zalai dom­bok mögött elbukó napot, majd a csillagos ég kárpitján felmerülő hold első negyed sarlóját, a vonat még mindig nem kért bebocsátást a szom­széd állomásról. Körtánc a jegy körül Végre valami biztató jelet kapunk, kinyitják a pénztárat. Néhány szom­szédból való utasnak kellemetlensége támad, nincs utazási igazolványuk. Nem a legderűsebb arccal fakad­nak ki. — Kérem, nálunk nem kértek igazolványt, hanem kiadták a jegyet. Ha kértek volna, nem jöttünk volna el anélkül. Most nem tudunk haza­menni! Tökéletesen igazuk van az elége­detlenkedőknek. Vagy kell ai az uta­zási igazolvány, de akkor kelljen mindenütt, vagy pedig anélkül is ki lehet adni azt a jegyet, akkor vi­szont . .. Érdekes beszélgetésre lettünk figyel­mesek, mialatt ez a vita folyik a pénztárnál. A helybeli tanító érke­zett ki és ő panaszkodik. Most me­gint a tanfelügyelőhöz készül, már­cius óta nem kapott fizetést,­­kell valami segítséget kérni. — Négy gyermekem van, a piac megfizethetetlenül drága még nálunk is, fizetés nincs, hitel nincs. Illetve volna, de a bank olyan feltételeket szab, amit nem tudunk teljesíteni.Mint a színházban szokott lenni, végszóra befutott a falu jegyzője. — Ne búsulj pajtás, sőt ne is utazz. Megjött a­­ rendelet. Ez is valami. Egyelőre megkapjátok a júliusi fize­tést, először azonban a következő ok­mányokat kell benyújtani: 1. kinevezési okmány, 2. besoroló rendelet, 3- működési bizonyítványok összes helyekről, vagy választási jegy­zőkönyvek, 4. születési anyakönyvi kivonat, 5. házassági anyakönyvi ki­vonat, 6. a gyermekek születési anya­könyvi kivonata, 7. oklevél, 8. OTBA- igazolvány, 9. a mostani igazolás, 10­. katonai igazolvány­ lap, 11. családi­­pótlék igazolási lap. Hogy hogyan felhősödött el a ta­nító homloka, nem tudjuk. Hogy mi­lyen gondolatok viharzottak át fá­radt agyán, azt sem tudhatjuk, de azt hallottuk, hogy percek múlva ezt nyögte ki: —­ És mi lesz a többi elmaradt illetménnyel? —­ Arra majd később lesz kiuta­lás — hangzott a felelet. A magyar tanítók mostoha sorsa közismert. Munkájuk alig talált el­ismerésre a régi időkben, teljesítmé­­nyeket azonban sokszor erejükön felül vártak és követeltek tőlük. A demokratikus Magyarországnak másképpen kell viselkednie a taní­tósággal szemben. Sürgősen segíteni kell rajtuk, mert ma már falun sem „fenékig tejfel az élet“. A bátyusok Végre befutott az annyira várt vo­nat. Felkapaszkodtunk a zsúfolt va­gonokba. Még jó, hogy lehűlt kissé a levegő. Pestről jövő és oda igyekvő utasokkal volt tele a vonat. Minden utasnál egy csomó jól megtermelt bátyú. Az érkezőkében különböző néma kincsek, a Pestre tartókéban csipogók, gágogók, röfögök, szóval annál hangosabbak. A tanító verejtékez homlokát tö­­rölgetve hosszan nézett a sötétbe fúródó vicinális után ... Iván László Jövőre lesz már elegendő balatoni fogas Hogyan akarják fokozni a balatoni haltermelést A Balaton kereken 100.000 kát. hold vízterületével Közép-Európa egyik legjobb és legnagyobb halas­­vize. Mindenképen nagyfontosságú tehát, hogy a Balaton haltermelését mikor és hogyan állítjuk be kőzet­­látásunk szolgálatába. Különösen ma nagyfontosságú a Balaton ha­lászata, amikor húshiány van és a pestiek számára olyan drága a ba­romfi. A Balaton aránylag keveset szen­vedett a háború következtében. Sőt, szakemberek szerint a Balaton hal­állománya ma többszázezer kilo­grammal nagyobb. Ezt a többletet azonnal kitermelni nem lehet, mert hiányoznak hozzá a halászeszközök. Körülbelül félévig szünetelt, a­ bal­fogás a Balatonon, ami 6.700.000 kilogramm halat jelent. Ennek mint­egy felét kell számítani háborús bombakárokra, kézigránátos rob­bantásokra és az orvhalászok pusz­títására. Sajnos, a háború következtében tönkrementek a modern motoros ha­lászeszközök és a halászanyag legna­gyobb része Ezenfelül a haltermelés terén is nehezen pótolható vesztesé­gek származtak. Az egyik veszteség az április elején elmulasztott mester­séges fogasivatás. A másik veszteség, amely szintén később fogja éreztetni hatását, a 10.000 kg nemes pontyiva­­dék kihelyezésének kényszerű elmu­lasztásából származik. Az évi 10.000 kg pontyivadék kihelyezése amúgy is kevés volt a Balaton pontyállomá­nyának feljavításához. Ehhez legalább az első években tíz-luiszszoros meny­­nyiség szükséges. A pontyivadék elő­teremtése ma elsősorban technikai feladat, másodsorban pedig pénzkér­dés. Kétszázezer kg halivadék elő­teremtésére ,előreláthatólag csak 1916. év őszére számíthatunk, amidőn tó­gazdaságaink már kiheverik a hábo­rús veszteségeket. Akkorra az ivadék­­behelyezés a mai árakon mintegy húszmillió pengőre tehető, ilyen ösz­­szeget már a magántőke aligha tud vállalni, ennek előteremtése állami fel­­adatnak látszik. A földművelésügyi minisztérium azért, hogy a Balatont közellátá­sunkba beállítsa, már kora tavasszal megtette a szükséges lépéseket. A hajók kiemelése és a halászat meg­indítása már megtörtént. Folyópoat­­ban van a halászhajók kijavítása és tárgyalások folynak hatalmas húzó­hálók beszerzése ügyében, ami ma nem könnyű feladat. Ha sikerül a hálókérdést megoldani és a nyári halfogást emelni, úgy minden re­mény megvan arra, hogy az állam hathálós közreműködésével a jövő évbe­n­ már elérhető lesz újra az 1— U0 millió halfogás, amely a helyi szükségleten kívül fedezni tudja a budapesti és környéki kórházak el­látását is. "V . .X-V­V . „ „74 leghatározottabban vissza kell utasítani a szeghalmi támadást pártunk ellen!" Nagy Ferenc válasza Kovács Nagyatádon, Somogy vármegyében tartott jól sikerült nagygyűlést a Füg­getlen Kisgazda Párt, ahol a buda­pesti központ részéről Nagy Ferenc újjáépítési miniszter, Kovács Béla belügyi államtitkár jelent meg. A gyűlésen részt vett Vidovics Fe­renc, Somogy vármegye főispánja is, aki elsőnek szólalt fel és beszé­dében többek között a következőket mondotta: — Évszázadokon át hiába voltak kiváló szószólói a magyar népnek, a múlt rendszer mindig elnyomta őket. A magyar népet csak akkor becsülték meg, amikor a lövészárko­kat kellett betömni velük. De ami­kor a művelődésről, gazdasági emel­kedésről volt szó, a magyar paraszt­ság vagy csak az utolsó sorban, vagy egyáltalán nem jött számításba. A pártokra vonatkozólag azt a vé­leményt fejtette ki a főispán, hogy az a párt az első, amelyik kevesebbet beszél, többet dolgozik s jobb példát mutat­­a fegyelem megtartására. Vidovics Ferenc után Nagy Ferenc újjáépítési miniszter mondotta el nagy érdeklődés közepette beszédét: :— Somogy vármegyének a levegő­jében — mondotta a miniszter — mindig megérzem azokat a nagy erő­feszítéseket, elszánásokat, amelyeket az­-elmúlt évtizedben a magyar nép, fele a magyar parasztság megpró­bált belevinni a magyar életbe. Foglalkozott a miniszter Nagyatádi Szabó István személyével és pro­grammjával s úgy mondotta, hogy most,, amikor új utakat keresünk az ország felépítésére, úgy érezzük, nem lehet el igell­őr­ni azokat a tanulságo­kat, amelyeket Nagyatádi Szabó Ist­ván régi programmja nyújtott a ma­gyar történelemben. Beszélt a mi­niszter az angol választások ered­ményéről s kijelentette, hogy a Füg­getlen Kisgazda Párt őszintén ör­ül az angol munkáspárt előretörésének, mert a munkáspárt győzelmében a fegyvertárs győzelmét látja s­ benne látja biztosstvá azt, hogy a reakció nem fog megkapaszkodni az egész világon s így Magyarországon­ sem. — Mi nem a jövendőtől félünk — állapította meg a miniszter — sok­kal nagyobb okunk van­­ a múlttól, a visszatérni akaró reakciótól félni. Igaz, hogy békesség volt, nem folyt vér, de a nép számára mégis börtön volt a múlt, mert nem volt a szabad fejlődés lehetősége biztosítva.­­ A magyar demokráciát ki kell emelnünk a jelszavak világából, úgy kell megépítenünk, hogy az mindig­­ erős bástyája legyen a magyar nép akaratának. A demokrácia csak akkor lehet erős, ha nem azzal a céllal helyezkedik bele a magyar életbe, hogy megváltoztassa a ma­gyar nép lelkét, akaratát, hanem ha magát tökéletesen a magyar n­épre tudja építeni. Beszédének végén a miniszter­ szó­lótt Kovács Imrének, a Nemzeti Pa­rasztpárt főtitkárának szeghalmi ki­jelentéseiről, amelyben támadta a Kisgazda Pártot. — Ne bántsuk egymás párt­ját ! Minden pártnak egyenlő a felelőssé­ge, de egyenlőik a jogai.. A koalíció nem azt jelenti, hogy a pártok felad­ták a maguk külön törekvéseit,, csak azt, hogy ezeket a külön törekvése­ket egy időre összhangba hozták egymással. A Független Kisgazda Párt a maga részéről ezt az együtt- Imrének működést még soha meg nem bon­totta. Nyilvánosan mi még soha nem kifogásoltunk más pártokat. Éppen ezért a leghatározottabban vissza kell utasítanunk a szeghalmi támadást pártunk ellen, h ha ez ismétlődik, ak­­kor mi is kénytelenek leszünk sorra venni azt a sok helytelen intézkedést, ami árt az együttműködésnek. Kovács Béla belügyi államtitkár volt a következő felszólaló. Beszélt a Kisgazda Párt történelmi elhiva­tottságáról, majd ismertette a Kis­gazda Párt külpolitikai törekvéseit. Rámutatott arra, hogy a fasizmus és reakció elleni harcra nem elég csak a rendőrség és a pártok ha­talma, hanem szükséges hozzá, a ma­gyar nép akarata és közreműködése is.­­ — Két hónappal ezelőtt — mon­dotta az államtitkár — elhangzott egy jelszó: arccal a vasút felé. Ezzel mi is egyetértünk, de ugyanakkor azt követeljük, hogy legalább félarc­cal forduljunk a magyar falu felé is. Ha a magyar falu nem kap tá­mogatást, hiába fordulunk akár a vasút, akár a posta felé arccal, nem lesz, aki kenyeret adjon. Foglalkozott még az államtitkár a rendőrség kérdésével is s bejelen­tené, hogy a vidéki úgynevezett „kiskirályok“ felszámolása folyamat­ban van. A szónokok beszédeit Turóczy Gézéné, a nagyatádi Független Kis­gazda Párt elnöke köszönte meg meleg szavakkal. Választ várunk! A régi rendszer urainak jóvoltá­ból L.n.cn Janos toons4-o­ós nisz­­tulajdonos és vállalati igazgató négy hold szök­öt kapott az ÓNÉBA útján ijalacson­) ,m­iUján 1.jit ápril.savun. Nem csodálkozunk azon, hogy a családvédelmi alap akkori vezetői vállalták a csalgatalan Erlich János úr megsegítését, azon azonban el kell csodálkoznunk, hogy most, 1945 augusztusában a Badacsony­tomaji földigénylő Bizottság úgy határozott, hogy a négy hold szellőt Erlich János kezében hagyja, ami­kor a régi tulajdonosa, akinek se ingósága, se ingatlana, se jövedelme nincs — bejelentette igényét arra a szőllőre, ami 80 év óta a család tu­lajdona. Kérdezzük, olyan kedves ez az úr a Badacsonytomaji Földigénylő Bi­zottság előtt. Kérdezzük, nem tud­ja-e Erlich János úr a mindennapi kenyerét megkeresni anélkül a négy hold szőllő nélkül, amihez állítjuk, hogy jogtalanul jutott? Ha igen, miért ragaszkodik hozzá és miért ajánl fel bizonyos célokra 200.000 pengőt arra az esetre, ha a szőllő az ő kezében maradhat? Kérdezzük minderről Szatmári János bada­csonytomaji jegyző urat és kérdez­zük a Földigénylő Bizottságot. — Székely múzeum Bonyhádon. A Dunántúlon letelepített székelyek múzeumot alapítanak Bonyhádon, amely a dunántúli székelység kis „fővárosnak“ ígérkezik. Ebben a múzeumban össze akarnak gyűjteni minden olyan okiratot és emléktár­gyat, amely a bukovinai székelyekre vonatkozik, sőt továbbmenve, az egész székelységre vonatkozó gyűj­teményt akarnak létesíteni. Jellemző a­ csángó székelyek fajszeretetére és hagyománytiszteletére, hogy közel kétszázéves viszontagságos életük fo­lyamán megőrizték anyakönyveiket — melyek magyarságuk legszebb bizonyítékai é­s vándorlásaik so­rán is mindenütt magukkal hozták. Ezek a régi anyakönyvek is a mú­zeumba kérődnek most, de helye lesz itt népművészetük sokféle és szebb­­nél-szebb tárgyaink és eredeti, vagy másolatban lévő okiratainak is.

Next