Kisalföld, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

**•7. október 1. vasárnap A KEVÉS A DRÁGA Nem tehetségtelen, szakmá­jának gyakorlására nem alkal­matlan, és mégis elkeseredett fiatalember. Mert a mezőgaz­dasági munkák szakvezetésére szolgáló diplomával állás után kilincsel. Ugyanis letelt az egyévi gyakorlati idő a nyúl­ tsz-ben, aztán becsukódtak előtte a kapuk. Nemcsak előt­te. Hasonló panasszal gyakorta találkozni, és nemcsak az idén, hanem évek óta, nem fogadják a szakembereket a termelő­­szövetkezetek, holott még min­dig kevés van belőlük a közös gazdaságokban. Az ügy meg­oldása pedig egyre sürgetőbb, sőt csaknem az utolsó órában kell cselekedni, mert a felada­tok ugrásszerűen nőnek és erőpróbát jelentenek a mező­­­gazdaságnak. Bizonyítja ezt, hogy a megyei párt-végre­hajtó bizottság is külön napi­­rendként foglalkozott legutóbb a termelőszövetkezetek szak­ember ellátottságával, levelet küldött a tsz-pártszervezetek­­nek: elsősorban a kommunis­ták hatékony politizálására számít, hogy mielőbb rende­ződjön a közös gazdaságokban a szakember-vita. Ellensége önmagának az a szövetkezet, amelyik minél „olcsóbban”, azaz minél keve­sebb szakemberrel akar gaz­dálkodni. És mégis vannak ilyenek? Két említésre méltó ok, amivel érdemes vitába szállni: a szakmai féltékeny­ség, de még ennél is lényege­­sebb, hogy fizetni kell a szak­embernek. Általában a fiatal szakembernek, mint minden fiatalban „világhódító” tervek, lendületek gyűrűznek, néh­ány hónapig, esetleg egy-két évig többet fontoskodnak a kelle­ténél, tapasztaltabbak, tájéko­­zottabbnak akarnak látszani sokaknál. Ez azonban csak a rajtnál van így, amíg rá nem jönnek a gyakorlat és az el­mélet nélkülözhetetlenül szo­ros kapcsolatára. És hogy ho­gyan fogadják a jobban lel­kesedő, túlságosan ügybuzgó fiatal szakembereket az idő­sebbek? Általában jó­indulatú közönnyel: „tegyük számukra kellemessé ezt a néhány itt töltött hónapot". Csak hogy ez kevés, sőt rosszabb még az ellenséges magatartásnál is. Hogy a gyakornok mennyiben tud egy év alatt tekintélyt, szeretetet kelteni maga iránt a szövetkezet gazdáiban, abban igen sok tennivalója lehet a szövetkezet „öreg” szakembe­reinek. Láttam már tsz-ben gyakornokokat a szó szoros ér­telmében tengődni. Tanúja voltam olyan jelenetnek is —­­a többi között a nagybaráti szövetkezetben —, amikor köz­gyűlésen a főagronómus be­mutatta a gyakorlatra kihe­lyezett szakembert így: „Az ő utasításait, kérem, tekintsék úgy, mintha én adtam volna.” Nem ártana elgondolkozni azon, hogy valamilyen formá­ban megérné a tsz idősebb szakembereit érdekeltté tenni a gyakornokok nevelésében. Persze ennek az a leglénye­gesebb háttere: a közgyűlés határoz. És a közgyűlés leg­többször úgy határoz: nem kell. Mert „sokba” kérül. Számtalan példa van arra, hogy már a gyakornokok foga­dásánál is hangsúlyoznia kell az elnöknek a tagok előtt: „Egy évig nem mi fizetjük!.. Megszüntetni ezt a káros ta­karékoskodást, eloszlatni a pa­rasztemberekben az ezzel kap­csolatos maradi nézeteket, mindennapi feladat. Elsősor­ban a pártszervezetek, de szinte mindenki feladata, aki­nek csak köze van a mező­­gazdasági termelés segítéséhez, irányításához. A gyakorlat bizonyítja, hogy kevés a szakember a szövetke­zetekben. Egyre sürgetőbb megoldást követelő példákkal bizonyítja, és éppen ezért volt szükséges „hivatalosan" is ál­lást foglalni ebben. Elsősorban nem a kis szö­vetkezetekről van szó, hanem a közepesnél nagyobb gazdasá­gokról, ahol kezdhetnek segéd­üzemmel, társulással, kerté­szettel, amiből az áru egy ré­szét közvetlenül értékesítik stb. Még ma is nagyon nehéz egyetlen szakembernek meg­osztani magát a rengeteg ten­nivaló között, és akaratlanul is elmarad közülük néhány, vagy felébe-harmadába oldja meg azokat. A jövőben pedig egyszerűen képtelen lesz a fő­agronómus tervezni, számolni, kalkulálni, közgazdasági, üzem­­gazdasági feladatokat megol­dani, s emellett irányítani az állattenyésztést, a növényter­mesztést. Elég gyakran hallani mostanában főkönyvelőktől is, mennyi munkát ad a segéd­üzemekkel való foglalkozás, a megnövekedett feladatok számszaki ellátása. Ha kevés ezekhez az erő, a szakember, a hozzáértő ember, hamarosan komoly gondjai lesznek a szö­vetkezetnek, elveszti verseny­­képességét. De még lépést sem tud tartani azokkal a gazdasá­gokkal, amelyek felerősítették magukat jól képzett szakem­berrel, nem sajnálva rá a pénzt. Nemsokára a tervkészítés köti le a szövetkezetek szak­embereinek idejét, erejét, de a tagokét is. Olyan tervet kell készíteniük, amivel méltókép­pen kezdhetik a gazdasági re­form első évét. És az a szö­vetkezet cselekszik jól, ame­lyik már ebben a tervben be­építi a számára szükséges szakemberek gondolatait, ötle­­teit, egyetértésben a tagokkal, a terv és a megnövekedett szakember­gárda ügyében, — gszm — Kinőtte a talapot a Nyúlt Építőipari Ktsz Az udvaron teherautók ber­regnek. Hozzák-viszik az épí­tőanyagot. A kicsi műhelyek­ben a fűrészgép sír, a drótszö­vő mormol. Az épületen a fel­irat: „Nyúlt Építőipari Ktsz". Csaknem nyolcvan ember nö­veli naponta a bevételi érté­ket munkájával. A szövetke­zetben harminc kőműves, nyolc ács, nyolc asztalos, két villany­szerelő, két lakatos és a szak­munkásokat kisegítő segéd­munkások dolgoznak. A fő­könyvelő, Bobák József öröm­mel újságolja: — Éves tervünket szeptem­­­­ber 30-án teljesítettük. A hát­ralévő időben előkészítjük a jövő évi építkezéseket, és a tanácsoknak terven felüli munkákat, vállalunk. Ez az év jobb lesz a tavalyinál. Számí­tásom szerint a jövő év tava­szán nyereségrészesedés címén ötheti munkabérnek megfele­lő összeget fizetünk a dolgo­zóknak. Ez általában 2500— 3000 forint lesz. Tavaly egy ember évi átlagkeresete 22 600 forint volt. Az­dén több mint 24 000 lesz. — Kielégíti-e a lakosság igé­nyeit a ktsz? — Csak egy pillantás a terv­re és a teljesítésre — mondja Makker Tibor műszaki veze­tő —, és kiderül, hogy a ktsz eleget tesz feladatának. Első­sorban a lakosság igényeit elé­gíti ki. A táblázaton ez áll: ...„A lakosság részére beépítve 7,5 millió forint, közületeknek 2,5 millió forint. A drótszövésből bevétel évi egymillió forint...” — Fő munkánk a kis csa­ládi házak építése — folytatja a műszaki vezető —, de fog­lalkozunk emeletráépítéssel és társasház-építéssel. Az idén negyvennégy családnak építet­tünk kényelmes, szép otthont. Az ez évre kötött közületi szer­ződéseknek már eleget tettünk. Táplánypusztán 600 000 forint költséggel bővítettük a szociá­lis otthont. A Győri Autója­vító Ktsz-nél 700 000 forint értékű munkát végeztünk. Az écsi Kossuth Lajos Termelő­­szövetkezetnek elkészítettünk egy 32 vagonos magtárat. Nagy­baráton 200 000 forintért több mint másfél kilométer hosszú beton gyalogjárót építettünk. Most a nyúl­­tanács kérésére terven felül vállaljuk az álta­lános iskola tatarozását. A győrszentiváni fogyasztá­si és értékesítő szövetkezet megrendelésére elkészült 350 000 forint költséggel egy önkiszolgáló vegyesbolt. A szerződéses feladatokon túl sok munkát ad a Nyúli Építőipari Ktsz-nek a lakosság kisebb­­nagyobb javítási megrendelé­se. — Kik végzik a tervezői munkát? — Szövetkezetünknél két embernek van tervezési joga. Főként társadalmi munkában végzik. Az építtetők a terve­ket nagyrészt ingyen kapják. A tervezői munka háromne­gyed részét helyben, a szövet­kezetnél végezzük. A közületi tervezéseket készen kapjuk. A Nyúli Építőipari Ktsz ti­zenöt évvel ezelőtt, mint ve­gyesipari ktsz kezdte meg mű­ködését. Kevesen voltak ak­kor. A bevétellel sem dicse­kedhettek. Ma azonban, ahogy a raktáros, Kovács Béla mond­ja: — Kinőttük a régi telepet. Reméljük, lesz lehetőségünk a terjeszkedésre. A szomszédos épületet szeretnénk megvásá­rolni 150 000 forintért. A két épületben és a két telken már jobban megférünk. Ez majd mai raktározási gondjainkon is segít. Vízrebocsátották a „Hajdúszoboszló“-t A Magyar Hajó- és Daru­gyár angyalföldi gyáregységé­ben szombaton újabb 1650 ton­nás tengerjárót bocsátottak vízre. Ez lesz a 18. tengerjá­ró, amely magyar színekkel járja majd a világtengereket. A névadó­ anya tisztére Magya­rt Menyhértnét, a Hajdúszo­boszlói Gépjavító Állomás mérnökét kérték fel, aki a ha­jónak a Hajdúszoboszló nevet adta. Élelmiszeripari berendezések­­ szabadban Az erőművek és kőolajipari üzemek berendezéseit már hosszabb idő óta szabad­téren állítják fel. Újabban az élel­miszeriparban is egyre jobban tért hódít ez az eljárás. Azért lehetséges ez, mert az élelmi­­szeripari technológia mai fej­lettségi fokán sok területen megvalósítható az automatizá­lás, az automatizált üzemek­ben pedig a gyártási folyama­tot távolból irányíthatják. Az irányító központ viszonylag kis helyen elfér, s az üzemnek csak ezt a részét kell zárt he­lyiségben tartani. Az Odesszai Ipari Tervezőintézet a jere­váni s a nikolajevi konzerv­gyár részére olyan szabadtéri berendezéseket készített, ame­lyeknek a költségei lényegesen olcsóbbak, mint a hagyomá­nyos módon készülteké. (MTI­) KISALFÖLD Több önállóságot a gyáregységeknek! Győrben, de még inkább Sopronban számos, országos vállalathoz tartozó gyár, gyár­egység, üzem működik. Köz­pontjuk nagy távolságra van tőlük. Ez pedig több-kevesebb bonyodalmat, zökkenőt okoz. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapun belül is szükséges a termelőegységek nagyobb önállósága, felelőssé­ge. Különösen érvényes ez a központtól távoli telephelyek, gyárak tevékenységére, kivált ott, ahol a vállalati összevoná­sok előtt önálló vállalatként dolgoztak, sajátos gyártási ar­culattal, kialakult vevőkörrel. Önállóság gyámkodással A Szerszámgépipari Művek győri Célgépgyára is ezek közé tartozik. Gazdasági-, műszaki- és mozgalmi vezető szervei a vállalati összevonás előtt is jól működtek. Szerény anyagi eszközeikkel végezték a gyárt­mány- és műszaki fejlesztést. A Célgépgyár készítményei kül- és belföldön egyaránt is­mertek és keresettek. Indokolt tehát, hogy a gyár­egység hatáskörébe utalta az országos vállalat vezetősége az anyaggazdálkodást, a ke­reskedelmi szerződések meg­kötését. A gyakorlatban azon­ban a központ kötelezően elő­írja a gyártandó termékféle­ségeket. Ez pedig leterheli a gyártási kapacitás jó részét. A gyáregységnek önálló im­port-deviza kerete is van, de az önállóság e tekintetben is csorbát szenved. A gyáregység műszaki-gazdasági vezetői a különféle katalógusokból, egyéb forrásokból kikeresik a legcélszerűbb és legkedvezőbb áron beszerezhető szerszámo­kat, eszközöket. A külkeres­kedelmi vállalaton keresztül ezeket megrendelik. A rendel­kezések értelmében azonban a külkereskedelmi vállalat a győriek által megjelölt cégen kívül még kettőtől kér aján­latot, s ezek beérkezése után, olykor 6-8 hónap múlva ren­deli meg az égetően szüksé­ges szerszámot. Ez a módszer nagyon nehézkes. Célszerű és szükséges lenne az importjog olyan értelmezése és érvénye­sítése, amely szerint a gyár­egység vezetői maguk válasz­szák meg partnereiket, akik­től anyagot, szerszámot vásá­rolnak. Nagyobb önállóság kellene az anyagi ösztönzés tekinte­tében is. Az új gazdasági mechanizmus bevezetését il­lető vállalati elképzelések az átlagbér kialakítására nem eléggé veszik tekintetbe a gyáregység sajátos körülmé­nyeit. Azt, hogy a gyártmá­nyokat önállóan szerkesztő, tervező, az átlagosnál maga­sabban kvalifikált mérnökök és technikusok tudását, telje­sítményét az átlagosnál na­gyobb anyagi elismerésben fontos részesíteni — népgaz­dasági és vállalati érdek. Aláírás Budapesten A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyára, a Len­szövő vezetőinek „önállóságá­ban” is sok a felemásság. A­­vállalat központja a szállítási szerződések előkészítését, a megrendelőkkel a minőségi és mennyiségi kérdések tisztázá­sát a győrieknek átengedte. A szerződések joghatályos meg­kötése, a rendelés visszaigazo­lása azonban az országos vál­lalat kereskedelmi főosztályá­nak hatáskörébe tartozik. Ez a körülmény a piaci igények gyors, rugalmas kielégítését minden bizonnyal gátolja. Fenntartását semmi sem indo­kolja, mert a nagymúltú győri Lenszövőnek megvan a keres­kedelmi apparátusa, vevőkö­rének nagy része régi isme­rősként a­­ győriekkel való tárgyaláshoz ragaszkodik. A győri gyárban végzett, szün­telen és sikeres gyártmány­fejlesztési tevékenység is bi­zonyos garancia a vásárló igényének kielégítésére való törekvésnek. S bátorítás lehet ez az országos vállalat veze­tőinek arra, hogy nagyobb ha­táskört adjanak a győrieknek- Nem előlegezett bizalom! Az Országos Édességipari Vállalathoz csatolt győri Keksz- és Ostyagyár vezetői­nek is legfőbb béklyó, hogy nem tudják, mi a kereskede­lem igénye. Ez a múlt évben, de az idén is hullámzást oko­zott a termelésben. Bizonyos időszakokban pangás van, majd a megrendelések ára­data jelentkezik, s ez bizony­talanságot okoz a termelés irányításában, menetében. Itt is szükséges lenne a gyár­egység önálló kereskedelmi, piackutató tevékenységére. A vállalat hat gyáregysége közül a győri gyár technikai elmaradottsága a legnagyobb. Nemrég beruháztak ugyan 14 milliót, de ezzel a termelés műszaki színvonala vajmi ke­veset emelkedett. Új, korszerű gépekre, berendezésekre alig futotta ebből az összegből, csupán a legégetőbb problé­mák megszüntetésére volt elegenő. Fontos lenne az ösz­­szevonás nyújtotta nagyobb anyagi lehetőségek olyan el­osztása, amely az eddiginél jobban szolgálja a győri gyár műszaki elmaradottságának felszámolását. Mindhárom gyáregység ve­zetői éreznek bizonyos törek­vést feletteseik részéről arra, hogy hatásköröket leadjanak. A már megtett és tervezett intézkedések azonban nem elég következetesek. A túl­zott óvatosság és aggályosko­dás pedig annál kevésbé in­dokolható, mivel ezeknek a gyáraknak vezetői az össze­vonás előtt teljes önállósággal és sikeresen irányították gyá­raikat. Nem előlegezett bizal­mat kapnának tehát az emlí­tett korlátozások feloldásával. S most, amikor az új gazda­ságirányítási rendszerben na­gyobb önállósághoz jutnak az ehhez nem szokott gyáregysé­gek, üzemek vezetői is, külö­nösen indokolt, időszerű ez az említettek esetében. JL-né Répaszedés Szedik a cukorrépát a sokorépákkai termelőszövet­kezetben. Az idei termésátlag száznegyven mázsa lesz holdanként. A rendkívül rossz talajviszonyokkal küsz­ködő termelőszövetkezetben még ez az átlag is jónak számít. (Nagy Éva terv.) Figyelő Ajánlott szerződésminták A termelőszövetkezetek régi sérelme, hogy a gazdasági partnerekkel termelésre, érté­kesítésre kötött szerződéseik egyoldalúak. Az előre, köz­pontilag összeállított szerződés szövegén még akkor sem volt módjuk változtatni, ha az sér­tette érdekeiket. Legfeljebb — de ezt is csak az utóbbi egy­két évben — megjegyzésüket fűzhették hozzá, amit vagy el­fogadott a vállalat, vagy nem. Huri Gyula péni tsz-elnök mondta egyik közgyűlésükön: „Elegünk volt az olyan szerző­désből, amelyek mást sem tar­talmaznak, mint azt, hogy köteles a téesz... Fogalmaz­zuk, alkossuk meg együtt, egy­más érdekeinek kölcsönös tisz­teletben tartásával megállapo­dásainkat." A területi tsz-szö­­vetséges megalakítását előké­szítő vitákban is nagyon sok­szor elhangzott: a közös gaz­daságok érdekeinek védelmére már a szerződések megszöve­gezésénél is ügyeljenek. A jogos kívánságot meghall­gatva a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium aján­lott szerződésmintákat tesz közzé hivatalos­­an jóban. A­­ Mezőgazdasági és Élelmezés­­­ügyi Értesítő szeptember 0­1. 35. száma egyes vágó- és te­nyészállatokra, kenyérgabo­nára és rostnövényekre vonat­kozó értékesítési szerződések mintáit közli, megjegyezve, hogy a mintákat a Termelő­­szövetkezetek Országos Taná­csával egyeztették. Az értesítő 37. száma a cukorrépa, a hűtő­ipari zöldség-gyümölcs, kon­zervzöldség átadására vonat­kozó értékesítési szerződéseit, a legutóbbi, 38. szám a dohány, az étkezési bab és lencse, a cirokszakáll, a tehéntej és juh­­tej értékesítési szerződések ajánlott mintáit ismerteti. Ajánlott minta... A szer­ződés mindazon ajánlott fel­tételein változtatni lehet, ame­lyeknek alkalmazását vala­mely jogszabály nem teszi kö­telezővé. Mennyire más az, mint az eddigi „ez van, ezt kell elfogadni” gyakorlat! A végleges szerződés kialakítá­sában tehát a termelőszövet­kezetek is érvényesíthetik aka­ratukat. Ehhez azonban ala­posan tanulmányozniuk kell a mintákat, kialakítani saját vé­leményüket. A vállalatok szak­emberei már útban vannak a szerződéskötések hamarosan megkezdődnek. 3

Next