Kisalföld, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
**•7. október 1. vasárnap A KEVÉS A DRÁGA Nem tehetségtelen, szakmájának gyakorlására nem alkalmatlan, és mégis elkeseredett fiatalember. Mert a mezőgazdasági munkák szakvezetésére szolgáló diplomával állás után kilincsel. Ugyanis letelt az egyévi gyakorlati idő a nyúl tsz-ben, aztán becsukódtak előtte a kapuk. Nemcsak előtte. Hasonló panasszal gyakorta találkozni, és nemcsak az idén, hanem évek óta, nem fogadják a szakembereket a termelőszövetkezetek, holott még mindig kevés van belőlük a közös gazdaságokban. Az ügy megoldása pedig egyre sürgetőbb, sőt csaknem az utolsó órában kell cselekedni, mert a feladatok ugrásszerűen nőnek és erőpróbát jelentenek a mezőgazdaságnak. Bizonyítja ezt, hogy a megyei párt-végrehajtó bizottság is külön napirendként foglalkozott legutóbb a termelőszövetkezetek szakember ellátottságával, levelet küldött a tsz-pártszervezeteknek: elsősorban a kommunisták hatékony politizálására számít, hogy mielőbb rendeződjön a közös gazdaságokban a szakember-vita. Ellensége önmagának az a szövetkezet, amelyik minél „olcsóbban”, azaz minél kevesebb szakemberrel akar gazdálkodni. És mégis vannak ilyenek? Két említésre méltó ok, amivel érdemes vitába szállni: a szakmai féltékenység, de még ennél is lényegesebb, hogy fizetni kell a szakembernek. Általában a fiatal szakembernek, mint minden fiatalban „világhódító” tervek, lendületek gyűrűznek, néhány hónapig, esetleg egy-két évig többet fontoskodnak a kelleténél, tapasztaltabbak, tájékozottabbnak akarnak látszani sokaknál. Ez azonban csak a rajtnál van így, amíg rá nem jönnek a gyakorlat és az elmélet nélkülözhetetlenül szoros kapcsolatára. És hogy hogyan fogadják a jobban lelkesedő, túlságosan ügybuzgó fiatal szakembereket az idősebbek? Általában jóindulatú közönnyel: „tegyük számukra kellemessé ezt a néhány itt töltött hónapot". Csak hogy ez kevés, sőt rosszabb még az ellenséges magatartásnál is. Hogy a gyakornok mennyiben tud egy év alatt tekintélyt, szeretetet kelteni maga iránt a szövetkezet gazdáiban, abban igen sok tennivalója lehet a szövetkezet „öreg” szakembereinek. Láttam már tsz-ben gyakornokokat a szó szoros értelmében tengődni. Tanúja voltam olyan jelenetnek is —a többi között a nagybaráti szövetkezetben —, amikor közgyűlésen a főagronómus bemutatta a gyakorlatra kihelyezett szakembert így: „Az ő utasításait, kérem, tekintsék úgy, mintha én adtam volna.” Nem ártana elgondolkozni azon, hogy valamilyen formában megérné a tsz idősebb szakembereit érdekeltté tenni a gyakornokok nevelésében. Persze ennek az a leglényegesebb háttere: a közgyűlés határoz. És a közgyűlés legtöbbször úgy határoz: nem kell. Mert „sokba” kérül. Számtalan példa van arra, hogy már a gyakornokok fogadásánál is hangsúlyoznia kell az elnöknek a tagok előtt: „Egy évig nem mi fizetjük!.. Megszüntetni ezt a káros takarékoskodást, eloszlatni a parasztemberekben az ezzel kapcsolatos maradi nézeteket, mindennapi feladat. Elsősorban a pártszervezetek, de szinte mindenki feladata, akinek csak köze van a mezőgazdasági termelés segítéséhez, irányításához. A gyakorlat bizonyítja, hogy kevés a szakember a szövetkezetekben. Egyre sürgetőbb megoldást követelő példákkal bizonyítja, és éppen ezért volt szükséges „hivatalosan" is állást foglalni ebben. Elsősorban nem a kis szövetkezetekről van szó, hanem a közepesnél nagyobb gazdaságokról, ahol kezdhetnek segédüzemmel, társulással, kertészettel, amiből az áru egy részét közvetlenül értékesítik stb. Még ma is nagyon nehéz egyetlen szakembernek megosztani magát a rengeteg tennivaló között, és akaratlanul is elmarad közülük néhány, vagy felébe-harmadába oldja meg azokat. A jövőben pedig egyszerűen képtelen lesz a főagronómus tervezni, számolni, kalkulálni, közgazdasági, üzemgazdasági feladatokat megoldani, s emellett irányítani az állattenyésztést, a növénytermesztést. Elég gyakran hallani mostanában főkönyvelőktől is, mennyi munkát ad a segédüzemekkel való foglalkozás, a megnövekedett feladatok számszaki ellátása. Ha kevés ezekhez az erő, a szakember, a hozzáértő ember, hamarosan komoly gondjai lesznek a szövetkezetnek, elveszti versenyképességét. De még lépést sem tud tartani azokkal a gazdaságokkal, amelyek felerősítették magukat jól képzett szakemberrel, nem sajnálva rá a pénzt. Nemsokára a tervkészítés köti le a szövetkezetek szakembereinek idejét, erejét, de a tagokét is. Olyan tervet kell készíteniük, amivel méltóképpen kezdhetik a gazdasági reform első évét. És az a szövetkezet cselekszik jól, amelyik már ebben a tervben beépíti a számára szükséges szakemberek gondolatait, ötleteit, egyetértésben a tagokkal, a terv és a megnövekedett szakembergárda ügyében, — gszm — Kinőtte a talapot a Nyúlt Építőipari Ktsz Az udvaron teherautók berregnek. Hozzák-viszik az építőanyagot. A kicsi műhelyekben a fűrészgép sír, a drótszövő mormol. Az épületen a felirat: „Nyúlt Építőipari Ktsz". Csaknem nyolcvan ember növeli naponta a bevételi értéket munkájával. A szövetkezetben harminc kőműves, nyolc ács, nyolc asztalos, két villanyszerelő, két lakatos és a szakmunkásokat kisegítő segédmunkások dolgoznak. A főkönyvelő, Bobák József örömmel újságolja: — Éves tervünket szeptember 30-án teljesítettük. A hátralévő időben előkészítjük a jövő évi építkezéseket, és a tanácsoknak terven felüli munkákat, vállalunk. Ez az év jobb lesz a tavalyinál. Számításom szerint a jövő év tavaszán nyereségrészesedés címén ötheti munkabérnek megfelelő összeget fizetünk a dolgozóknak. Ez általában 2500— 3000 forint lesz. Tavaly egy ember évi átlagkeresete 22 600 forint volt. Azdén több mint 24 000 lesz. — Kielégíti-e a lakosság igényeit a ktsz? — Csak egy pillantás a tervre és a teljesítésre — mondja Makker Tibor műszaki vezető —, és kiderül, hogy a ktsz eleget tesz feladatának. Elsősorban a lakosság igényeit elégíti ki. A táblázaton ez áll: ...„A lakosság részére beépítve 7,5 millió forint, közületeknek 2,5 millió forint. A drótszövésből bevétel évi egymillió forint...” — Fő munkánk a kis családi házak építése — folytatja a műszaki vezető —, de foglalkozunk emeletráépítéssel és társasház-építéssel. Az idén negyvennégy családnak építettünk kényelmes, szép otthont. Az ez évre kötött közületi szerződéseknek már eleget tettünk. Táplánypusztán 600 000 forint költséggel bővítettük a szociális otthont. A Győri Autójavító Ktsz-nél 700 000 forint értékű munkát végeztünk. Az écsi Kossuth Lajos Termelőszövetkezetnek elkészítettünk egy 32 vagonos magtárat. Nagybaráton 200 000 forintért több mint másfél kilométer hosszú beton gyalogjárót építettünk. Most a nyúltanács kérésére terven felül vállaljuk az általános iskola tatarozását. A győrszentiváni fogyasztási és értékesítő szövetkezet megrendelésére elkészült 350 000 forint költséggel egy önkiszolgáló vegyesbolt. A szerződéses feladatokon túl sok munkát ad a Nyúli Építőipari Ktsz-nek a lakosság kisebbnagyobb javítási megrendelése. — Kik végzik a tervezői munkát? — Szövetkezetünknél két embernek van tervezési joga. Főként társadalmi munkában végzik. Az építtetők a terveket nagyrészt ingyen kapják. A tervezői munka háromnegyed részét helyben, a szövetkezetnél végezzük. A közületi tervezéseket készen kapjuk. A Nyúli Építőipari Ktsz tizenöt évvel ezelőtt, mint vegyesipari ktsz kezdte meg működését. Kevesen voltak akkor. A bevétellel sem dicsekedhettek. Ma azonban, ahogy a raktáros, Kovács Béla mondja: — Kinőttük a régi telepet. Reméljük, lesz lehetőségünk a terjeszkedésre. A szomszédos épületet szeretnénk megvásárolni 150 000 forintért. A két épületben és a két telken már jobban megférünk. Ez majd mai raktározási gondjainkon is segít. Vízrebocsátották a „Hajdúszoboszló“-t A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében szombaton újabb 1650 tonnás tengerjárót bocsátottak vízre. Ez lesz a 18. tengerjáró, amely magyar színekkel járja majd a világtengereket. A névadó anya tisztére Magyart Menyhértnét, a Hajdúszoboszlói Gépjavító Állomás mérnökét kérték fel, aki a hajónak a Hajdúszoboszló nevet adta. Élelmiszeripari berendezések szabadban Az erőművek és kőolajipari üzemek berendezéseit már hosszabb idő óta szabadtéren állítják fel. Újabban az élelmiszeriparban is egyre jobban tért hódít ez az eljárás. Azért lehetséges ez, mert az élelmiszeripari technológia mai fejlettségi fokán sok területen megvalósítható az automatizálás, az automatizált üzemekben pedig a gyártási folyamatot távolból irányíthatják. Az irányító központ viszonylag kis helyen elfér, s az üzemnek csak ezt a részét kell zárt helyiségben tartani. Az Odesszai Ipari Tervezőintézet a jereváni s a nikolajevi konzervgyár részére olyan szabadtéri berendezéseket készített, amelyeknek a költségei lényegesen olcsóbbak, mint a hagyományos módon készülteké. (MTI) KISALFÖLD Több önállóságot a gyáregységeknek! Győrben, de még inkább Sopronban számos, országos vállalathoz tartozó gyár, gyáregység, üzem működik. Központjuk nagy távolságra van tőlük. Ez pedig több-kevesebb bonyodalmat, zökkenőt okoz. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapun belül is szükséges a termelőegységek nagyobb önállósága, felelőssége. Különösen érvényes ez a központtól távoli telephelyek, gyárak tevékenységére, kivált ott, ahol a vállalati összevonások előtt önálló vállalatként dolgoztak, sajátos gyártási arculattal, kialakult vevőkörrel. Önállóság gyámkodással A Szerszámgépipari Művek győri Célgépgyára is ezek közé tartozik. Gazdasági-, műszaki- és mozgalmi vezető szervei a vállalati összevonás előtt is jól működtek. Szerény anyagi eszközeikkel végezték a gyártmány- és műszaki fejlesztést. A Célgépgyár készítményei kül- és belföldön egyaránt ismertek és keresettek. Indokolt tehát, hogy a gyáregység hatáskörébe utalta az országos vállalat vezetősége az anyaggazdálkodást, a kereskedelmi szerződések megkötését. A gyakorlatban azonban a központ kötelezően előírja a gyártandó termékféleségeket. Ez pedig leterheli a gyártási kapacitás jó részét. A gyáregységnek önálló import-deviza kerete is van, de az önállóság e tekintetben is csorbát szenved. A gyáregység műszaki-gazdasági vezetői a különféle katalógusokból, egyéb forrásokból kikeresik a legcélszerűbb és legkedvezőbb áron beszerezhető szerszámokat, eszközöket. A külkereskedelmi vállalaton keresztül ezeket megrendelik. A rendelkezések értelmében azonban a külkereskedelmi vállalat a győriek által megjelölt cégen kívül még kettőtől kér ajánlatot, s ezek beérkezése után, olykor 6-8 hónap múlva rendeli meg az égetően szükséges szerszámot. Ez a módszer nagyon nehézkes. Célszerű és szükséges lenne az importjog olyan értelmezése és érvényesítése, amely szerint a gyáregység vezetői maguk válaszszák meg partnereiket, akiktől anyagot, szerszámot vásárolnak. Nagyobb önállóság kellene az anyagi ösztönzés tekintetében is. Az új gazdasági mechanizmus bevezetését illető vállalati elképzelések az átlagbér kialakítására nem eléggé veszik tekintetbe a gyáregység sajátos körülményeit. Azt, hogy a gyártmányokat önállóan szerkesztő, tervező, az átlagosnál magasabban kvalifikált mérnökök és technikusok tudását, teljesítményét az átlagosnál nagyobb anyagi elismerésben fontos részesíteni — népgazdasági és vállalati érdek. Aláírás Budapesten A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyára, a Lenszövő vezetőinek „önállóságában” is sok a felemásság. Avállalat központja a szállítási szerződések előkészítését, a megrendelőkkel a minőségi és mennyiségi kérdések tisztázását a győrieknek átengedte. A szerződések joghatályos megkötése, a rendelés visszaigazolása azonban az országos vállalat kereskedelmi főosztályának hatáskörébe tartozik. Ez a körülmény a piaci igények gyors, rugalmas kielégítését minden bizonnyal gátolja. Fenntartását semmi sem indokolja, mert a nagymúltú győri Lenszövőnek megvan a kereskedelmi apparátusa, vevőkörének nagy része régi ismerősként a győriekkel való tárgyaláshoz ragaszkodik. A győri gyárban végzett, szüntelen és sikeres gyártmányfejlesztési tevékenység is bizonyos garancia a vásárló igényének kielégítésére való törekvésnek. S bátorítás lehet ez az országos vállalat vezetőinek arra, hogy nagyobb hatáskört adjanak a győrieknek- Nem előlegezett bizalom! Az Országos Édességipari Vállalathoz csatolt győri Keksz- és Ostyagyár vezetőinek is legfőbb béklyó, hogy nem tudják, mi a kereskedelem igénye. Ez a múlt évben, de az idén is hullámzást okozott a termelésben. Bizonyos időszakokban pangás van, majd a megrendelések áradata jelentkezik, s ez bizonytalanságot okoz a termelés irányításában, menetében. Itt is szükséges lenne a gyáregység önálló kereskedelmi, piackutató tevékenységére. A vállalat hat gyáregysége közül a győri gyár technikai elmaradottsága a legnagyobb. Nemrég beruháztak ugyan 14 milliót, de ezzel a termelés műszaki színvonala vajmi keveset emelkedett. Új, korszerű gépekre, berendezésekre alig futotta ebből az összegből, csupán a legégetőbb problémák megszüntetésére volt elegenő. Fontos lenne az öszszevonás nyújtotta nagyobb anyagi lehetőségek olyan elosztása, amely az eddiginél jobban szolgálja a győri gyár műszaki elmaradottságának felszámolását. Mindhárom gyáregység vezetői éreznek bizonyos törekvést feletteseik részéről arra, hogy hatásköröket leadjanak. A már megtett és tervezett intézkedések azonban nem elég következetesek. A túlzott óvatosság és aggályoskodás pedig annál kevésbé indokolható, mivel ezeknek a gyáraknak vezetői az összevonás előtt teljes önállósággal és sikeresen irányították gyáraikat. Nem előlegezett bizalmat kapnának tehát az említett korlátozások feloldásával. S most, amikor az új gazdaságirányítási rendszerben nagyobb önállósághoz jutnak az ehhez nem szokott gyáregységek, üzemek vezetői is, különösen indokolt, időszerű ez az említettek esetében. JL-né Répaszedés Szedik a cukorrépát a sokorépákkai termelőszövetkezetben. Az idei termésátlag száznegyven mázsa lesz holdanként. A rendkívül rossz talajviszonyokkal küszködő termelőszövetkezetben még ez az átlag is jónak számít. (Nagy Éva terv.) Figyelő Ajánlott szerződésminták A termelőszövetkezetek régi sérelme, hogy a gazdasági partnerekkel termelésre, értékesítésre kötött szerződéseik egyoldalúak. Az előre, központilag összeállított szerződés szövegén még akkor sem volt módjuk változtatni, ha az sértette érdekeiket. Legfeljebb — de ezt is csak az utóbbi egykét évben — megjegyzésüket fűzhették hozzá, amit vagy elfogadott a vállalat, vagy nem. Huri Gyula péni tsz-elnök mondta egyik közgyűlésükön: „Elegünk volt az olyan szerződésből, amelyek mást sem tartalmaznak, mint azt, hogy köteles a téesz... Fogalmazzuk, alkossuk meg együtt, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásával megállapodásainkat." A területi tsz-szövetséges megalakítását előkészítő vitákban is nagyon sokszor elhangzott: a közös gazdaságok érdekeinek védelmére már a szerződések megszövegezésénél is ügyeljenek. A jogos kívánságot meghallgatva a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ajánlott szerződésmintákat tesz közzé hivatalosan jóban. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő szeptember 01. 35. száma egyes vágó- és tenyészállatokra, kenyérgabonára és rostnövényekre vonatkozó értékesítési szerződések mintáit közli, megjegyezve, hogy a mintákat a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyeztették. Az értesítő 37. száma a cukorrépa, a hűtőipari zöldség-gyümölcs, konzervzöldség átadására vonatkozó értékesítési szerződéseit, a legutóbbi, 38. szám a dohány, az étkezési bab és lencse, a cirokszakáll, a tehéntej és juhtej értékesítési szerződések ajánlott mintáit ismerteti. Ajánlott minta... A szerződés mindazon ajánlott feltételein változtatni lehet, amelyeknek alkalmazását valamely jogszabály nem teszi kötelezővé. Mennyire más az, mint az eddigi „ez van, ezt kell elfogadni” gyakorlat! A végleges szerződés kialakításában tehát a termelőszövetkezetek is érvényesíthetik akaratukat. Ehhez azonban alaposan tanulmányozniuk kell a mintákat, kialakítani saját véleményüket. A vállalatok szakemberei már útban vannak a szerződéskötések hamarosan megkezdődnek. 3