Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

* Kisalföldi Ifjúság Folytak­tek a magyar—bolgár kormányfő! tárgyalások VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. NOVEMBER 25. CSÜTÖRTÖK ★ XXVII. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM flatárer-díszszázad köszöntötte Sopronban Biszku Bélát, a Központi Bizottság titkárát A váratlanul ránk tört tél miatt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán reggel vonattal folytatta útját megyénkbeli látoga­tásának második napi színhelyére, Sopronba. Legnyugatibb városunkba elkísérte a vendéget Pataki László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A soproni pályaudvaron ZÁRAI KÁROLY, az MSZMP Sopron városi Bizottságá­nak első titkára, SZABÓ GUSZTÁV vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancs­noka, BÖRÖCZ ISTVÁN ez­redes, az MSZMP határőrsé­gi bizottságának első titkára és LISICZKI Lajos, a me­gyei pártbizottság tagja, a GYSEV soproni igazgatója fo­gadta Biszku elvtársat. Díszszázad tisztelgése kö­szöntötte a Központi Bizott­ság titkárát a magasabb ha­tárőregység parancsnokságán, ahol a határőrizeti feladatok­ról és eredményekről, a poli­tikai munkáról, a hivatásos állomány szakmai felkészült­ségéről tájékoztatta Biszku Bélát az egység parancsnoka. A Fertő tavi határszakasz egy részének megtekintése következett ezután, majd az AFIT vitorlástelepi pihenő­­házában dr. Erdély Sándor, Sopron Város Tanácsának el­nöke adott áttekintést a vízi­­telep fejlesztéséről. Elmond­ta, hogy a város vezetőségé­nek az a szándéka, hogy el­válassza egymástól a vitorlás­­telepet és fürdőt. Húszmillió forintért új utat építtetett a soproni tanács Fertőrákostól a vitorlástelepig. A rendezés miatt új mólósort szükséges kiépíteni, ez 6 millióba ke­rül. Ugyanannyit fordítanak az ivóvíz-ellátásra és csator­názásra. A villany bevezeté­se a fejlesztés legkisebb téte­le, 1,5 millió forint kell rá. Dr. Erdély Sándor az általá­nos rendezési tervrajz segít­ségével érzékeltette e pihenő- és üdülőterület jövőjét. Fertőrákosról visszatérőben Biszku Béla és a kíséretében levő személyiségek néhány percre megálltak, és pillan­tást vetettek a Közép-Euró­­pában egyedülálló barlang­színpadra. A Központi Bizott­ság titkárának kérésére iktat­ták a soproni programba egy határőrizeti őrs megtekinté­sét, a katonákkal való talál­kozást. Jelentették a vendég­ének, hogy ebben az esztendő­ben 25 tiltott határátlépés kí­sérletét akadályozták meg az őrs harcosai, az egyik járőr egy alkalommal egyszerre hat határsértő szándékát hiúsítot­ta meg. Beck István határőr, alap­szervezeti KISZ-titkár vá­zolta ezután az őrs ifjúkom­­munistáinak feladatait, végül hurkapálcikákból épített ma­­gasfigyelő-modellt, kisplaszti­kát és fényképalbumot nyúj­tott át a magas rangú párt­vezetőnek. Biszku elvtárs rövid beszé­det mondott. A többi között kiemelte, hogy a pártmunká­sok is katonák, csak máshol teljesítenek szolgálatot. A ha­tár legbiztosabb védelme az — hangoztatta —, ha az ország­ban törvényes rend van, az emberek elégedettek az élet­­körülményekkel. Végezetül­­ ismételten megköszönte a fo­ I­gadtatást, a tájékoztatót, a kedves ajándékot, és a szol­gálat ellátásához a Központi Bizottság nevében sok sikert kívánt az őrs harcosainak. A soproni program befeje­ző állomása a Liszt Ferenc Művelődési Központ megte­kintése volt. Biszku Béla vo­nattal a kora délutáni órák­ban indult Sopronból Győr­be, ahonnan gépkocsin foly­tatta útját a fővárosba. Már a héten eladták a RÁBATEXT jövő évi termelését Hét textil-nagykereskedel­mi vállalat képviselője, szám­talan lerakat vezetője érke­zett tegnapelőtt a Győri Tex­tilipari Vállalathoz. A cél: a gyár és a korszerűsített eljárással készült termékek megtekintése és tárgyalá­sok folytatása, illetőleg megállapodások kötése a jövő évi szállításokra. A belkereskedelmi szakem­berek nagy érdeklődéssel hallgatták Marton János igaz­gatónak a RÁBATEXT fej­lesztésére vonatkozó ismerte­tőjét, különös tekintettel a pamut­ poliészter ágynemű- és felsőruházati anyagok gyártásáról szóló tájékoztató­ra, majd megtekintették a gyárat. A tárgyalásokon a kereske­dők a többi között elmondot­ták, hogy az idén számotte­vően nőttek a készletek, anyagi terhek sújtják a nagy­kereskedelmi vállalatokat. A raktárkészleteket azon­ban az aranypille márkájú termékek sehol sem gyara­pítják. A Győri Textilipari Vállalat nyüstös ágynemű­vásznai, zsebkendői és más készítményei igen kelen­dőek. Örömmel fogadták a keres­kedelmi szakemberek, hogy a gyár rekonstrukciójának kö­vetkeztében az eddig csak 180 centiméteresen gyártott ágy­neműanyag már 240 centimé­ter szélességben is kapható, s megjelenik a gyűrtelenített változata is. — Bár több vol­na belőle — hangzott az álta­lános kívánság. A jövő évben 400 ezer négy­zetméter pamut—poliészter­anyag készül a Győri Textil­ipari Vállalatnál, ezt az utol­só négyzetcentiméterig lekö­tötték a belkereskedelem ré­szére. Nyüstös áruból az 1971. évben eladott mennyiségnek 19 százalékos növelését vál­lalta a gyártó cég. A megren­delők ezt keveselték Ugyan de többnek gyártására nem futja a vállalat teljesítőké­pességéből, a méteráru össz­termelésének 40 százalékára ugyanis a külföldi megrende­lők tartanak igényt. Az évi 24 millió darabos zsebkendőter­mésnek egyharmada a hazai boltokba jut. Értékesítési gondjai te­hát nincsenek a Győri Tex­tilipari Vállalatnak, a ve­zetőknek csupán az okoz fejtörést, hogy a nagy ke­resletet miként tudják a le­hető legjobban kielégíteni. A mostaninál több aranypil­­le-márkás ám juthatna a ha­zai boltokba, ha a belkeres­kedelem rugalmasabban iga­zodna az exportcikkek gyár­tásához. A hazai kereskedők ugyanis azt állítják, hogy a magyar vásárlók ízlése eltér a külföldiekétől. Pedig a külföldre szállított ágy­neműanyagok zöme olyan finom pasztellszínekben ké­szül, amelyeket a legkénye­sebb ízlésű magyar házi­asszonyok is boldogan mon­danának magukénak. Nem egy magyar turista valu­táért meg is vásárolja oda­­kinn e pompás termékeket. A gyár vezetői és a keres­kedelmi szakemberek talál­kozóján arról is szó esett, hogy szükséges, időszerű a bel­földi fogyasztók vélemé­nyének alaposabb megis­merése, a jobb, szakszerűbb árupropaganda. S feladatott a lecke a gyári vezetőknek is: a nagy keresle­tet kifogástalan minőségben kell kielégíteni. S ez nem könnyű, mivel a gyár törté­nelmében egyedülállóan fia­tal szövőgárdával (az átlagos életkor 20 év) kell megolda­ni az egyre nehezebb feladato­kat. J. L.-né Kutató egyetemisták Oktatási szünet volt tegnap a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem mosonmagyar­óvári mezőgazdaság-tudomá­nyi karán. Nem ünnep miatt, hanem mert tegnap tartotta a tudományos diákköri tanács a Magyar Agrártudományi Egyesület helyi csoportjával karöltve házi tudományos diákköri konferenciáját, s ezen — hála a szünetnek — a hallgatók nagy számban vehettek részt. A tanács két szekcióban ülésezett. Az „A” szekció a növénytermesztés témakörével foglalkozó tudo­mányos munkák készítőinek adott pódiumot, a ,3” pedig az állattenyésztési—gépészeti témák ismertetésének színhe­lye volt. Dr. Bálint Sándor, tudományos főmunkatárs, az A-szekció elnöke elmondotta, hogy a hallgatók színvonalas munkát végeztek, örvendetes a közgazdasági gondolkodás fejlődése, a napi népgazda­sági, mezőgazdasági gondok észrevétele, figyelembevétele. Dr. Szajkó László, tanszék­­vezető egyetemi tanár, dé­kánhelyettes és dr. Six László adjunktus, diákköri elnök a kör céljáról, a hallgatók ak­tivitásáról, a témaválasztás­ról tájékoztatták lapunkat. — A diákkörnek hatvan tagja van, a mai huszonkét téma előadói főként felsőéves hallgatók, de van köztük má­sodéves is. A cél az új irán­ti fogékonyság, érdeklődés erősítése, de a köz­nevelőis­kola is: egyik fontos feladata az oktatói utánpótlás nevelé­se egyetemünk számára. Az oktatók közül sokan voltak tagjai tanulmányaik idején a tudományos diákkörnek. Van­nak hallgatók, akik már ön­állóan veszik ki részüket a tanszékek kutatómunkájából.­­ A ma ismertetett hu­szonkét téma kivétel nélkül hosszú, egy- és több éves fá­radozás eredménye, s közvet­ve vagy közvetlenül a hús-, tej- és takarmánygazdálko­dás köré csoportosítja mon­danivalóját. De van olyan is, amelyik például az agrárér­telmiség helyét és szerepét vizsgálja a társadalomban. Az értékelés nem lenne tel­jes, ha nem említenénk a konzulens oktatók szerepét, akik rendszeres gyakorlati ta­nácsokkal látták el a hallga­tókat Eredményhirdetésre decsjfett 6-án kerül sor. A leswpc?*hat dolgozat eljut az ogPMSIB tudományos diák­köri írdiferenciára, amely 1972 áprilisában lesz vala­mennyi agrár-felsőoktatási intézmény, valamint az Er­dészeti és Faipari Egyetem részvételével Keszthelyen. P. M. Ügyeletes riportereink jelentik Erélyes fellépést! A kétnapos erős havazás alaposan próbára tette az erőket. Mint kiderült, a hó­eltakarításban érdekelt válla­latok ígérgetése, a felkészü­lés szorgalmas hangoztatása csak „fal” volt, a jóhiszemű közvélemény áltatása. Autó­buszsofőrök panaszkodtak: elérkezett a rugótörések idő­szaka. A megyeszékhelyen az el­­takarítatlan hóréteg megfa­gyott, jégbuckák képződtek, s homok ide, homok oda, terepen közlekedtek a jármű­vek. Az utak még tegnap es­te is síkosak voltak. A házmestereket se illeti babér, mert bizony többség­ben nem teljesítették a kö­telességüket, azaz nem taka­rították el a havat és nem hintették fel a síkos gyalog­járdát. Tegnap délután öt óra előtt néhány perccel szerencsés ki­menetelű baleset történt a győri Lenin-hídon. Az amúgy is szűk híd egyik sávját dél­ceg hóhalmok uralták, s egy autóbusz kivetett a kerék­pár nyergéből egy gyereket. Sérülés nem történt. De tör­­ténhetett esetleg utána, mert a késő esti órákban sem hordta el a havat a tanácsi költségvetési üzem. TÉLI ERDŐ OLobenwein Tamás felv.1 Ámokfutó homokszóró A megye útjai járhatók, de erről őszintén megvallva nemcsak a KPM Közúti Igazgatósága tehet, hanem a hirtelen jött olvadás is. Kim­­le és Lebeny között az E 85- ös úton egy KPM-es homok­szóró kocsi az útviszonyok rontásán fáradozott. Történt tegnap délelőtt fél tizenegy tájban. Az autó Győr irányába tartott 40— 50 kilométeres sebességgel, s a platón álló két munkás ör­dögi gyorsasággal lapátolta a homokot az úttestre. Nem hiszem, hogy a sebesség mi­att volt idő becsületesen megmeríteni a lapátot a ho­mokban. Erről később meg is bizonyosodtam. Tizenöt­húsz méterenként tenyérnyi homokfoltok voltak láthatók. Ennyire lelkiismeretlen, nemtörődöm és felesleges munkát nem szabad végezni. Nem az elrendelt mennyisé­gű homok elszórása a lényeg! (Folytatás a 2. oldalon.) FŐPRÓBA S­üt a nap, olvadozik a hó. Azt mondják egymásnak a járókelők: ez még nem tél. Ez csak főpróba volt, ízelítő. De nemcsak a tél tartott főpróbát, hanem az em­ber is — a télre való felkészülésből. Hogyan sikerült ez a főpróba? Rosszul? Mi lesz, ha" nem két-három napig szakad ránk ilyen hóesés, hanem tél lesz a tél, és nemcsak mutogatja magát, hanem tartósan itt marad?! Például hogyan megyünk át a győr-nádor­­városi hídon, mert az még kedden este is korcsolyapálya volt, az oldallejáró lépcsői pe­dig megközelíthetetlenek. Pedig csak két na­pig esett a hó. Mert jóllehet, vannak hiányosságaink, olyan gondjaink, melyek megoldása nem is egészen az embertől függ, vagy legalábbis nem va­gyunk okozói, összefogunk, küszködünk, s igyekszünk felvenni a versenyt a téllel. De nem úgy, hogy a házmesterek a tél közepén jönnek rá, hogy tulajdonképpen nem is olyan jó ház­mesternek lenni, s inkább vinné az ördög az ingyen lakást: a szolgáltató vállalatok is még napsütésben készülnek fel a télre, de úgy, hogy pontosan tudják, mit fognak tenni, ha valóban tél lesz. De van nekünk egy olyan alapvető hiányos­ságunk is, amelyet hovatovább úgy is számon tarthatunk, hogy betegség, sőt, fertőző beteg­ség. A felelősségvállalás hiánya. A fertőző jelzőt hadd bizonyítsam egy egészen hétköz­napi kis példával. Igaz, hogy a hajlakkos üve­gen még a 17 forintos ár szerepelt, de a pénz­tárnál közölték velem, hogy már 21 forint. Persze, hogy rögtön kész voltam meglepetten a kérdéssel: „Felemelték?" Mire: „Tévedni tet­szik, változott az ára.” Nem akarok polemi­zálni ezen a változáson, mivel a hajlakk eleve nem közszükségleti cikk. De az már mégis furcsa, hogy a „fogyasztó téved”. Mint ahogy a kenyérgyár szerint is a „fogyasztó tévedett", ha azt hitte, hogy esetleg a gyár nem adott elég kenyeret, vagy „többet akart enni” a szo­kásosnál. Hogy ebben a két-három napban alig le­hetett közlekedni a közutakon? Vigyázzon a gyalogos, esni tudni kell, hordjon magával mindenki egy kiló sót, és szervezzünk Jancsi és Juliska-mozgalmat, de ne kenyérbelet, mert abból kevés van, hanem sót szórjunk magunk előtt és mögött, olvasszuk a síkos utat! És so­roljam még? Ha a vásárló a boltban hiány­cikkekről hall, türelmetlen, nincs igaza. Miért akar éppen azt venni, ami nincs? És hogy én mindezeket megemlítettem, hát persze, hogy nincs igazam, nem veszem figyelembe X és Y körülményeket, rosszul tájékozódtam stb. — esetleg érhet ez a vád. Mert olyan talán még nem'' fordult elő a mi munkánkban, hogy a megbírált vállalat vagy személy megköszönte volna a cikket. N­em baj, nem is ez kell elsősorban. Ha­nem az, hogyha hallgatólagosan is, de mindenki vegye magára azt, ami az övé,­ amiről ő tehet, s próbálja a körülmé­nyeihez képest tisztességesen, becsülettel el­látni a feladatát. Mert mindjárt több megér­tést várhat az a vállalat, amelyik elnézést kér, őszintén szól a baj okáról és arról, is, hogy hogyan tudja, próbálja megoldani. Mert az őszinte akarástól lesz több és jobb, nem az acsarkodástól és a felelősséggel való labdá­­zástól. GSZM

Next