Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
ÉRTÉK ÉS NYERESÉG Készítik a mérlegbeszámolókat az ország, közöttük megyénk vállalatainak gazdasági szervezeteiben, készítik abban a megnyugtató tudatban, hogy mindenféle nemzetközi gazdasági válság, recesszió ellenére jó évet zártak. Nyereségük legalábbis nem lett kevesebb, mint egy évvel korábban. A gazdasági kormányzat ugyanakkor nyíltan az ország lakossága elé tárja, hogy korántsem jutottunk túl még a gondok nehezén. Az ország adósságállománya meglehetősen tetemes, s 1983-ban visszafizetési kötelezettségeink tovább nőnek. Bizonyos ellentmondás tapasztalható tehát a vállalatok gazdasági eredményei és a népgazdaság gondjai között. Ellentmondás olyan szempontból is, hogy miközben nőnek az ország pénzterhei, a gazdálkodó egységekben a pénzügyi helyzet relatív és abszolút szempontból is javuló tendenciát mutat. Mint az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, megyénk gazdaságának fejlődése tendenciájában és abszolút értelemben is újra meghaladja az országos átlagot. (Tegyük hozzá: a pártbizottság az 1982. augusztus 10-én tartott ülésén azt is megállapította, hogy az országos átlagot meghaladó mennyiségi és minőségi fejlődést azért tartja egyértelmű követelménynek, mert az adottságok, a feltételek is lényegesen jobbak az országos átlagnál.) Mindez azt jelenti, hogy nem különleges követelményeknek kell eleget tenni, hanem a meglevő adottságbeli többletet kell kiaknázni. Megyénk gazdasági egységei 2 éven át adósak maradtak ennek az objektív többletnek a kamatoztatásával. Ezt feltétlenül meg kell jegyezni akkor, amikor örvendetes tényként deklaráljuk azt, hogy 1982-ben immár adottságaival szinkronba hozta teljesítményét megyénk. A közgazdasági érték- és szabályozórendszer mostanára úgy alakult, hogy az egyetlen összehasonlítási alapot nyújtó értékmérő a nyereség. Ha ezt komolyan vesszük — márpedig kénytelenek vagyunk komolyan venni —, akkor a vállalati nyereségek összevetése az egyik értékmérő. Nos, a megye üzemeiben átlagosan a nyereség azonos a bázisidőszakéval. Ám közben erőteljesen bontakozott ki a differenciálódás, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az egyik helyen ugrásszerűen nőtt, a másikon visszaesett a munka, a termelés jövedelmezősége. Elképzelhető-e, hogy a magyar gazdaság nyomott viszonyai között a jövedelmezőség az ár egyharmada körül alakuljon? Látszólag nem, valójában mégis tapasztaltunk ilyen jelenséget is. Például a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyárban. Vitáztunk is róla, mielőtt nyilvánosságra hoztuk a tényt, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a széleskörű nemzetközi munkamegosztásba bekapcsolódott szocialista vállalatoknál éppúgy képződhet átlagot meghaladó nyereség, mint a tőkés versenytársaknál. Miért? Nos, mindenekelőtt azért, mert míg a hetvenes évek második felében a nyugat-európai kötöttárutermelők sorra tönkrementek, szanáltak, addig — a szocialista népgazdasági háttér biztonságára alapozva — a Glovitában nagyarányú műszaki-technikai fejlesztés zajlott. Mire megnyíltak (a természetes bőr árának 600—800 százalékos növekedése következtében) a kötöttkesztyűpiac csatornái, a Glovita szinte egyeduralkodó gyártóként jelenhetett meg a piacokon. Pár évig mindenesetre diktálhatta a feltételeket, s e pár év alatt a klasszikus (általános érvényű) közgazdasági, piaci szabályok szerint különleges profitot realizálhatott — az ország, a népgazdaság javára. Ily módon a nemzetközi munkamegosztás szabadpiaci rendszerében nyereségre, tiszta nemzeti jövedelemre válthatta korábban meg-alapozott lépéselőnyét. Példákat tudunk sorolni még, egyebek között a hűtőipar pár évre visszamenőleg a húsipar területéről, no meg olyan helyekről, mint a műanyagfeldolgozás. Megyénk egyetlen — egyébként tanácsi fennhatóságú — műanyagfeldolgozó kisvállalata 25 százalékos nyereséget realizált. Miért? Mert az önköltsége csökkent, ugyanakkor az általa gyártott termékek piaci árszínvonala továbbra is magas maradt. Még a szocialista piacokon is. Ezt a jelenséget a klasszikus politikai gazdaságtan az értéktörvény ,,kilengéseként” említi. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy a kereslet és kínálat törvényének árfelhajtó szerepe átmenetileg pozitív irányban téríti el az árat az értéktől. A nemzetközi munkamegosztásba sokoldalúan bekapcsolódott szocialista gazdasági egység számára sem tiltott terület a maximális jövedelemszerzésre való törekvés. Csupán arról van szó, hogy adott esetben lépéselőnyhöz jutva nálunk a szocializmus gazdasági alapjainak erősítésére, növelésére használják ki a legéletképesebb vállalkozók az adott piaci ellentmondásokat. Köszönet és elismerés illeti őket. Nem tesznek mást, minthogy alkalmazkodnak a reális, a létező nemzetközi piac játékszabályaihoz. A világpiac egy és oszthatatlan. Ha odamegyünk, általános játékszabályai szerint kell munkálkodnunk. És ha mindezt a leckét jól megtanulva esélyeseivé is válunk a versenynek, az már nagyon jó jel. Egyebek között ezért sem tartom meglepőnek, ha egyegy megyei vállalatunk átlagon felüli nyereséget produkál olykor. Ha ezt a nemzetközi piacokon realizálja, akkor nemzetközi értékrend szerinti érték van mögötte. Ilyen esetekben ne firtassuk ráfordítás és érték, saját kalkuláció szerinti és külpiacon elért árviszonyát. Csöndes derűlátással könyveljük el inkább a plusz százalékokat, s derűnk legyen egyértelmű biztatás mindazoknak, akik szocialista állami vállalkozókként állnak helyt a világ gazdasági küzdőterein. N. Magyar Tibor Áruszállítási tárgyalások Magyar—szovjet áruszállítási tervegyeztető tárgyalás kezdődött hétfőn Záhonyban. A két ország vasúti és külkereskedelmi szakemberei a hét végéig tartó tanácskozáson megvitatják a legfontosabb idei közös tennivalókat, egyeztetik szállítási tevékenységüket és intézkedési tervet fogadnak el a vasúti szállítások ütemezéséről. A plenáris megnyitót követően négy szekcióban tanácskoztak. A tavalyi szállítási terv teljesítését áttekintő bizottság többek között megállapította, hogy az eredeti és közösen kitűzött célok megvalósítását az elmúlt esztendőikben számos tényező hátráltatta. 1983. február 1., kedd Javuló utazási feltételek Viszonylag szűkös anyagi lehetőségei ellenére a Volán ebben az évben is sokat tesz a jobb utazási körülmények megteremtéséért, a személyszállítás színvonalának emeléséért, tovább bővíti eszközparkját és korszerűsíti állomáshálózatát. Az idén csaknem 700 új Ikarus autóbuszt vásárolnak, melyek részben a már kiszolgált régi típusok helyébe lépnek, részben valamelyest növelik a jelenlegi, mintegy nyolcezres autóbuszparkot. Folytatódnak a pályaudvari beruházások is: Orosházán, Várpalotán, Békéscsabán és Csornán javában épül az új autóbuszállomás, Karcagon, Marcaliban, Siófokon és Szigetváron pedig hamarosan megkezdődnek a munkálatok. A zsúfoltság csökkentésére a helyi és elővárosi közlekedésben egyre több helyen számítógéppel határozzák meg a járatok optimális sűrűségét. Ugyancsak a kényelmesebb utazást szolgálja a lépcsőzetes munkakezdés. Ennek előnyét még nem minden vállalat ismerte fel, de bevezetéséről a Volán az idén máris sokfelé folytat tárgyalásokat. A Volán illetékesei azt ígérik, hogy folyamatosan korszerűsítik a menetrendeket, felkutatják az újabb utazási igényeket, s számbaveszik a meghosszabbodott hétvégék utazási tapasztalatait. A korábbiaknál még nagyobb gondot fordítanak a vasúti és a busz-menetrendek egyeztetésére, megszüntetve az értelmetlen párhuzamosságokat, megteremtve a zavartalan csatlakozás lehetőségét. A tisztaságra is több gondot fordítanak az eddigieknél: egyre szaporodik azoknak a szolgálati helyeknek a száma, ahol mód van a buszok külső tisztogatására, a belső takarításra. A pályaudvarok tisztántartására az eddiginél nagyobb számban alkalmaznak saját dolgozókat, illetve szerződéses munkavállalókat. Szintén az utazók kényelmét szolgálja a jegykiadás gépesítése: eddig már csaknem 2500 helyközi járaton szerelték fel az Almex típusú jegykiadó gépet, s az idén további 500 buszon helyezik el. A helyi autóbuszokon egyre több városban vezetik be a jegylyukasztásos módszert — január elsejétől például Pécs, Székesfehérvár és Tatabánya utasai lyukaszthatják jegyeiket az új szerkezetekkel. ■ Energiatakarékos beruházás készült el Győrött, a Szeszipari Vállalatnál. A szeszfinomításkor a finn berendezés alkalmazásával az energiaköltség egyharmadára csökken, és így évente mintegy 30 millió forintot takaríthatnak meg a vállalatnál. A községekre került a sor A Győri Áfész fejlesztési tervei A múlt év decemberében tartotta küldöttgyűlését a Győr és Vidéke Áfész. A tanácskozás határozatot hozott, hogy az áfész alakítson ki kétéves hálózatfejlesztési és korszerűsítési programot. Ez megtörtént, ennek alapján az idei tervekről Baross László elnökhelyettessel beszélgettünk. A megváltozott közgazdasági szabályzók természetesen a szövetkezetre is érvényesek, ilyenformán csökkentek a fejlesztési lehetőségek. Most elsősorban a meglévő létesítmények korszerűsítése a fő feladat. Már néhány éve tart a húsfeldolgozó üzem korszerűsítése, az idén a vágócsarnokot bővítik. Az egyik legjelentősebb munka a húsfeldolgozóban a szennyvízkezelő megépítése. Ez mintegy két évig tart, s közel 10 millió forintba kerül. Évente jelentős mennyiséget exportál uborkából az áfész. Az előrelépés lehetősége hűtőtároló megépítésében rejlik, ezt az év közepén adják át. Ugyancsak az év első felében fejeződik be az új sütőüzem építése, amely 10 millió forintba kerül. Már a gépek szerelését végzik, csupán az energiaellátás (a gáz vezetése) van hátra, ennek elkészülte után kezdődhet a próbaüzemeltetés. A szövetkezet negyvenkét település ellátásáról gondoskodik. Az idén a korszerűsítési, fejlesztési keret nagy részét ezekre a községekre fordítják. Győr-Ménfőcsanakon és Gyomoron egy-egy ABC-üzlet épül, február elején lesz a műszaki átadásuk. A szövetkezet tagságának anyagi segítségével felújítják az écsi falatozót , melegkonyhás vendéglővé alakítják át. Szintén a tagság támogatásával korszerűsítik Tápon, Bőnyrétalapon, Győrságon a vendéglőket, új berendezéseket szerelnek fel a konyhákban. A tervekben hangsúlyos szerepet kapott Győrszentiván ellátásának javítása. Tavaly már presszót alakítottak ki, az idén megkezdik a két étterem teljes felújítását. Dunaszentpálon is a vendéglő és a szövetkezet boltja várja az építőket, Nagyszentjánoson növelik a meglévő üzlet alapterületét. Pannonhalmán, az ABC-áruház mellett iparcikk üzlettel bővítik a hálózatot. A második negyedévben kezdik az építést, s valószínűleg jövőre fejezik be. A szövetkezet kivitelező részlegének kapacitása lehetővé teszi, hogy más áfészeknek is segítsenek kereskedelmi hálózatuk fejlesztésében. Az idén Tatabányán épít a Győri Áfész 1800 négyzetméteres ABC-áruházat. (Az üzemeltetést természetesen már a helyi fogyasztási szövetkezet végi.) Kétmillió forintért korszerűsíti felvásárló hálózatát a Győri Áfész: 600 négyzetméteres raktárral javítják a felvásárlás körülményeit. Az elképzelések részleteita márciusi küldöttgyűlés hagyja majd jóvá. P. Gy. Háztáji szarvasmarhatartás Mit kell tudni az állami támogatásról? Tájékozatlanságra vall az a jónéhány levél, ami mostanában érkezik a szerkesztőségbe a szarvasmarhatartóktól. Ezért kerestük meg a Győr-Sopron megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatóját, dr. Preinsperger Józsefet (Győr Régi Veszprémi út 10., Pf. 76.) ugyanis 1983. január 1-től a mezőgazdasági kistermelők szarvasmarha - tenyésztésének állami támogatását az állomás intézi. — Mit kell tudni a mezőgazdasági kistermelők szarvasmarha-tenyésztésének állami támogatásáról? — Az állami támogatás rendszere alapjában véve nem változott. A kistermelők a tulajdonukban lévő tehénállomány után évenként és darabonként az első tehén után 2500 forint, a második és minden további tehén után 6000 forint állami támogatásban részesülnek. Amenynyiben a tehénállományát a kistermelő saját nevelésű vagy vásárolt előhasi üsző tenyésztésbe állításával növeli, és négyéves tartásra vállalkozik, az állami támogatást előre, egy összegben megkapja. 10 000 forintot igényelhet az első vemhesüsző leéltésekor és minden további vemhesüsző leellése után 24 000 forintot. Négyéves tartási megállapodás csak a vemhesüsző leeülésekor köthető és a tartás az elsés napjától számítódik. A szarvasmarha-tenyésztésre járó támogatást a helyi tanács szakigazgatási szerve segítségével lehet igényelni. Ha az éves tartású tehén valamilyen oknál fogva (kényszervágás, elhullás, eladás) a tenyésztésből kiesik, és azt két hónapon belül pótolják tehénnel, vagy két hónapon belül bellő vemhesüszővel — a tartás jogfolytonossága — és így az állami támogatás — nem szűnik meg. Ha négyéves tartási szerződéssel lekötött tehén esik ki a tenyésztésből, ez egy éven belül bellő vemhesüszővel pótolható, tehénnel nem! Amennyiben az egy éven belüli pótlás nem történik meg, a kistermelőnek az előre felvett állami támogatás időarányos részét viszsza kell fizetnie. — Mi az állattulajdonosok feladata és kötelessége az állami támogatással kapcsolatosan? — A szarvasmarhák nyilvántartásának alapja az állatok tartós megjelölése, amely a fülszám behelyezésével történik. Ennek elvégzésekor az állatorvos ,,költségjegyzéket” állít ki, amelyet a tulajdonos köteles megőrizni, és eladás esetén az új tulajdonosoknak átadni. A tartós megjelölést az állattartóknak kell kérni az állatorvostól, az újszülött borjúnál, valamint akkor, ha a korábban behelyezett fülszám valamelyik szarvasmarhán eltörött vagy kiesett. Az állami támogatás zavartalan kifizetése érdekében a tulajdonosnak jelenteni kell az illetékes tanács szakigazgatási szervénél a tehén vásárlásának időpontját, és ekkor a „költségjegyzéket láttamoztatnia kell, továbbá az üsző leeltésének, a tehén értékesítésének, elhullásának és kényszervágásának időpontját be kell jelenteni. A tulajdonos az üsző leel£ését a született borjú tartós megjelölésekor, az állatorvos által kiállított „költségjegyzékkel” igazolja a tanácsnál. Ha a borjú halvaszületett, vagy a tartós megjelölés előtt elhullott vagy kényszervágásra került, az erről kiállított állatorvosi igazolást a tanácshoz kell benyújtani a kistermelőknek. A kistermelőknek értesíteni kell az állatorvost akkor is, ha a tehene elhullott, vagy kényszervágásra került. HUMFOID —3