Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

ÉRTÉK ÉS NYERESÉG K­észítik a mérlegbeszámolókat az ország, közöttük me­gyénk vállalatainak gazdasági szervezeteiben, készí­tik abban a megnyugtató tudatban, hogy minden­féle nemzetközi gazdasági válság, recesszió ellenére jó évet zártak. Nyereségük legalábbis nem lett kevesebb, mint egy évvel korábban. A gazdasági kormányzat ugyanakkor nyíltan az ország lakossága elé tárja, hogy korántsem jutottunk túl még a gondok nehezén. Az ország adósságállománya meglehetősen tetemes, s 1983-ban visszafizetési kötelezettségeink tovább nőnek. Bizonyos ellentmondás tapasztalható tehát a válla­latok gazdasági eredményei és a népgazdaság gondjai kö­zött. Ellentmondás olyan szempontból is, hogy miközben nő­nek az ország pénzterhei, a gazdálkodó egységekben a pénz­ügyi helyzet relatív és abszolút szempontból is javuló ten­denciát mutat. Mint az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága leg­utóbbi ülésén megállapította, megyénk gazdaságának fejlő­dése tendenciájában és abszolút értelemben is újra megha­ladja az országos átlagot. (Tegyük hozzá: a pártbizottság az 1982. augusztus 10-én tartott ülésén azt is megállapította, hogy az országos átlagot meghaladó mennyiségi és minő­ségi fejlődést azért tartja egyértelmű követelménynek, mert az adottságok, a feltételek is lényegesen jobbak az orszá­gos átlagnál.) Mindez azt jelenti, hogy nem különleges kö­vetelményeknek kell eleget tenni, hanem a meglevő adott­ságbeli többletet kell kiaknázni. Megyénk gazdasági egysé­gei 2 éven át adósak maradtak ennek az objektív többlet­nek a kamatoztatásával. Ezt feltétlenül meg kell jegyezni akkor, amikor örvendetes tényként deklaráljuk azt, hogy 1982-ben immár adottságaival szinkronba hozta teljesítmé­nyét megyénk. A közgazdasági érték- és szabályozórendszer mostanára úgy alakult, hogy az egyetlen összehasonlítási alapot nyújtó értékmérő a nyereség. Ha ezt komolyan vesszük — márpe­dig kénytelenek vagyunk komolyan venni —, akkor a vál­lalati nyereségek összevetése az egyik értékmérő. Nos, a megye üzemeiben átlagosan a nyereség azonos a bázisidőszakéval. Ám közben erőteljesen bontakozott ki a differenciálódás, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az egyik helyen ugrásszerűen nőtt, a másikon visszaesett a munka, a termelés jövedelmezősége. Elképzelhető-e, hogy a magyar gazdaság nyomott viszo­nyai között a jövedelmezőség az ár egyharmada körül ala­kuljon? Látszólag nem, valójában mégis tapasztaltunk ilyen jelenséget is. Például a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyárban. Vitáztunk is róla, mielőtt nyilvánosságra hoztuk a tényt, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a széleskörű nem­zetközi munkamegosztásba bekapcsolódott szocialista válla­latoknál éppúgy képződhet átlagot meghaladó nyereség, mint a tőkés versenytársaknál. Miért? N­os, mindenekelőtt azért, mert míg a hetvenes évek második felében a nyugat-európai kötöttárutermelők sorra tönkrementek, szanáltak, addig — a szocialista népgazdasági háttér biztonságára alapozva — a Glovitában nagyarányú műszaki-technikai fejlesztés zajlott. Mire meg­nyíltak (a természetes bőr árának 600—800 százalékos nö­vekedése következtében) a kötöttkesztyűpiac csatornái, a Glovita szinte egyeduralkodó gyártóként jelenhetett meg a piacokon. Pár évig mindenesetre diktálhatta a feltételeket, s e pár év alatt a klasszikus (általános érvényű) közgazda­­sági, piaci szabályok szerint különleges profitot realizálha­tott — az ország, a népgazdaság javára. Ily módon a nem­­­zetközi munkamegosztás szabadpiaci rendszerében nyere­ségre, tiszta nemzeti jövedelemre válthatta korábban meg-­­alapozott lépéselőnyét. Példákat tudunk sorolni még, egyebek között a hűtőipar­ pár évre visszamenőleg a húsipar területéről, no meg olyan helyekről, mint a műanyagfeldolgozás. Megyénk egyetlen — egyébként tanácsi fennhatóságú — műanyagfeldolgozó kis­vállalata 25 százalékos nyereséget realizált. Miért? Mert az önköltsége csökkent, ugyanakkor az általa gyártott termé­kek piaci árszínvonala továbbra is magas maradt. Még a szo­cialista piacokon is. Ezt a jelenséget a klasszikus politikai gazdaságtan az ér­téktörvény ,,kilengéseként” említi. Egyszerűbben fogalmaz­va arról van szó, hogy a kereslet és kínálat törvényének árfelhajtó szerepe átmenetileg pozitív irányban téríti el az árat az értéktől. A nemzetközi munkamegosztásba sokoldalúan bekapcso­lódott szocialista gazdasági egység számára sem tiltott te­rület a maximális jövedelemszerzésre való törekvés. Csu­pán arról van szó, hogy adott esetben lépéselőnyhöz jutva nálunk a szocializmus gazdasági alapjainak erősítésére, nö­velésére használják ki a legéletképesebb vállalkozók az adott piaci ellentmondásokat. Köszönet és elismerés illeti őket. Nem tesznek mást, minthogy alkalmazkodnak a reális, a létező nemzetközi piac játékszabályaihoz. A világpiac egy és oszthatatlan. Ha oda­megyünk, általános játékszabályai szerint kell munkálkod­nunk. És ha mindezt a leckét jól megtanulva esélyeseivé is válunk a versenynek, az már nagyon jó jel. E­gyebek között ezért sem tartom meglepőnek, ha egy­­egy megyei vállalatunk átlagon felüli nyereséget pro­dukál olykor. Ha ezt a nemzetközi piacokon reali­zálja, akkor nemzetközi értékrend szerinti érték van mö­götte. Ilyen esetekben ne firtassuk ráfordítás és érték, sa­ját kalkuláció szerinti és külpiacon elért ár­viszonyát. Csöndes derűlátással könyveljük el inkább a plusz szá­zalékokat, s derűnk legyen egyértelmű biztatás mindazok­nak, akik szocialista állami vállalkozókként állnak helyt a világ gazdasági küzdőterein. N. Magyar Tibor ­Áruszállítási tárgyalások Magyar—szovjet áruszállí­tási tervegyeztető tárgyalás kezdődött hétfőn Záhony­ban. A két ország vasúti és külkereskedelmi szakembe­rei a hét végéig tartó ta­nácskozáson megvitatják a legfontosabb idei közös ten­nivalókat, egyeztetik szállí­tási tevékenységüket és in­tézkedési tervet fogadnak el a vasúti szállítások ütemezé­séről. A plenáris megnyitót kö­vetően négy szekcióban ta­nácskoztak. A tavalyi szállí­tási terv teljesítését átte­kintő bizottság többek között megállapította, hogy az ere­deti és közösen kitűzött cé­lok megvalósítását az elmúlt esztendőikben számos ténye­ző hátráltatta. 1983. február 1., kedd Javuló utazási feltételek Viszonylag szűkös anyagi lehetőségei ellenére a Volán ebben az évben is sokat tesz a jobb utazási körülmények megteremtéséért, a személy­­szállítás színvonalának eme­léséért, tovább bővíti esz­közparkját és korszerűsíti állomáshálózatát. Az idén csaknem 700 új Ikarus autóbuszt vásárolnak, melyek részben a már kiszol­gált régi típusok helyébe lép­nek, részben valamelyest nö­velik a jelenlegi, mintegy nyolcezres autóbuszparkot. Folytatódnak a pályaudvari beruházások is: Orosházán, Várpalotán, Békéscsabán és Csornán javában épül az új autóbuszállomás, Karcagon, Marcaliban, Siófokon és Szi­getváron pedig hamarosan megkezdődnek a munkála­tok. A zsúfoltság csökkentésé­re a helyi és elővárosi köz­lekedésben egyre több he­lyen számítógéppel határoz­zák meg a járatok optimális sűrűségét. Ugyancsak a ké­nyelmesebb utazást szolgálja a lépcsőzetes munkakezdés. Ennek előnyét még nem min­den vállalat ismerte fel, de bevezetéséről a Volán az idén máris sokfelé folytat tárgya­lásokat. A Volán illetékesei azt ígérik, hogy folyamatosan korszerűsítik a menetrende­ket, felkutatják az újabb utazási igényeket, s számba­­veszik a meghosszabbodott hétvégék utazási tapasztala­tait. A korábbiaknál még na­gyobb gondot fordítanak a vasúti és a busz-menetren­dek egyeztetésére, megszün­tetve az értelmetlen párhu­­zamosságokat, megteremtve a zavartalan csatlakozás le­hetőségét. A tisztaságra is több gon­dot fordítanak az eddigiek­nél: egyre szaporodik azok­nak a szolgálati helyeknek a száma, ahol mód van a bu­szok külső tisztogatására, a belső takarításra. A pályaud­varok tisztántartására az ed­diginél nagyobb számban al­kalmaznak saját dolgozókat, illetve szerződéses munka­­vállalókat. Szintén az utazók kényel­mét szolgálja a jegykiadás gépesítése: eddig már csak­nem 2500 helyközi járaton szerelték fel az Almex típu­sú jegykiadó gépet, s az idén további 500 buszon helyezik el. A helyi autóbuszokon egyre több városban veze­tik be a jegylyukasztásos módszert — január elsejétől például Pécs, Székesfehérvár és Tatabánya utasai lyukaszt­hatják jegyeiket az új szer­kezetekkel. ■ Energiatakarékos beruházás készült el Győrött, a Szeszipari Vállalatnál. A szeszfi­nomításkor a finn berendezés alkalmazásával az energiaköltség egyharmadára csökken, és így évente mintegy 30 millió forintot takaríthatnak meg a vállalatnál. A községekre került a sor A Győri Áfész fejlesztési tervei A múlt év decemberében tartotta küldöttgyűlését a Győr és Vidéke Áfész. A ta­nácskozás határozatot hozott, hogy az áfész alakítson ki kétéves hálózatfejlesztési és korszerűsítési programot. Ez megtörtént, ennek alapján az idei tervekről Baross László elnökhelyettessel be­szélgettünk. A megváltozott közgazda­­sági szabályzók természete­sen a szövetkezetre is érvé­nyesek, ilyenformán csök­kentek a fejlesztési lehető­ségek. Most elsősorban a meglévő létesítmények kor­szerűsítése a fő feladat. Már néhány éve tart a húsfeldolgozó üzem korsze­rűsítése, az idén a vágócsar­­nokot bővítik. Az egyik leg­jelentősebb munka a húsfel­dolgozóban a szennyvízkeze­lő megépítése. Ez mintegy két évig tart, s közel 10 mil­lió forintba kerül. Évente jelentős mennyisé­get exportál uborkából az áfész. Az előrelépés lehető­sége hűtőtároló megépítésé­ben rejlik, ezt az év köze­pén adják át. Ugyancsak az év első felében fejeződik be az új sütőüzem építése, amely 10 millió forintba ke­rül. Már a gépek szerelését végzik, csupán az energia­­ellátás (a gáz vezetése) van hátra, ennek elkészülte után kezdődhet a próbaüzemelte­tés. A szövetkezet negyvenkét település ellátásáról gondos­kodik. Az idén a korszerű­sítési, fejlesztési keret nagy részét ezekre a községekre fordítják. Győr-Ménfőcsa­­nakon és Gyomoron egy-egy ABC-üzlet épül, február ele­jén lesz a műszaki átadá­suk. A szövetkezet tagságá­nak anyagi segítségével fel­újítják az écsi falatozót , melegkonyhás vendéglővé alakítják át. Szintén a tag­­ság támogatásával korszerű­sítik Tápon, Bőnyrétalapon, Győrságon a vendéglőket, új berendezéseket szerelnek fel a konyhákban. A tervek­ben hangsúlyos szerepet ka­pott Győrszentiván ellátásá­nak javítása. Tavaly már p­resszót alakítottak ki, az idén megkezdik a két étte­rem teljes felújítását. Duna­­szentpálon is a vendéglő és a szövetkezet boltja várja az építőket, Nagy­szentjánoson növelik a meglévő üzlet alapterületét. Pannonhalmán, az­ ABC-áruház mellett ipar­cikk üzlettel bővítik a háló­zatot. A második negyedév­ben kezdik az építést, s va­lószínűleg jövőre fejezik be. A szövetkezet kivitelező részlegének kapacitása lehe­tővé teszi, hogy más áfé­­szeknek is segítsenek keres­kedelmi hálózatuk fejleszté­sében. Az idén Tatabányán épít a Győri Áfész 1800 négyzetméteres ABC-áruhá­­zat. (Az üzemeltetést termé­szetesen már a helyi fo­gyasztási szövetkezet végi.) Kétmillió forintért kor­szerűsíti felvásárló hálózatát a Győri Áfész: 600 négyzet­­méteres raktárral javítják a felvásárlás körülményeit. Az­ elképzelések részleteit­­a márciusi küldöttgyűlés hagyja majd jóvá. P. Gy. Háztáji szarvasmarhatartás Mit kell tudni az állami támogatásról? Tájékozatlanságra vall az a jónéhány levél, ami mos­tanában érkezik a szer­kesztőségbe a szarvasmarha­tartóktól. Ezért kerestük meg a Győr-Sopron megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer­­ellenőrző Állomás igazgató­ját, dr. Preinsperger Józse­fet (Győr Régi Veszprémi út 10., Pf. 76.) ugyanis 1983. ja­nuár 1-től a mezőgazdasági kistermelők szarvasmarha - tenyésztésének állami támo­gatását az állomás intézi. — Mit kell tudni a mező­gazdasági kistermelők szarvasmarha-tenyésztésének állami támogatásáról? — Az állami támogatás rendszere alapjában véve nem változott. A kisterme­lők a tulajdonukban lévő te­hénállomány után évenként és darabonként az első tehén után 2500 forint, a második és minden további tehén után 6000 forint állami támo­gatásban részesülnek. Ameny­­nyiben a tehénállományát a kistermelő saját nevelésű vagy vásárolt előhasi üsző tenyésztésbe állításával nö­veli, és négyéves tartásra vál­lalkozik, az állami támoga­tást előre, egy összegben megkapja. 10 000 forintot igé­nyelhet az első vemhesüsző leéltésekor és minden továb­bi vemhesüsző leellése után 24 000 forintot. Négyéves tar­tási megállapodás csak a vemhesüsző leeü­lésekor köt­hető és a tartás az elsés nap­jától számítódik. A szarvas­marha-tenyésztésre járó tá­mogatást a helyi tanács szak­­igazgatási szerve segítségé­vel lehet igényelni. Ha az éves tartású tehén valamilyen oknál fogva (kényszervágás, elhullás, el­adás) a tenyésztésből kiesik, és azt két hónapon belül pó­tolják tehénnel, vagy két hó­napon belül b­ellő vemhes­üszővel — a tartás jogfoly­tonossága — és így az állami támogatás — nem szűnik meg. Ha négyéves tartási szer­ződéssel lekötött tehén esik ki a tenyésztésből, ez egy éven belül b­ellő vemhes­üszővel pótolható, tehénnel nem! Amennyiben az egy éven belüli pótlás nem tör­ténik meg, a kistermelőnek az előre felvett állami támo­gatás időarányos részét visz­­sza kell fizetnie. — Mi az állattulajdonosok feladata és kötelessége az ál­lami támogatással kapcsola­tosan? — A szarvasmarhák nyil­vántartásának alapja az álla­tok tartós megjelölése, amely a fülszám behelyezésével történik. Ennek elvégzése­kor az állatorvos ,,költség­­jegyzéket” állít ki, amelyet a tulajdonos köteles megőriz­ni, és eladás esetén az új tu­lajdonoso­knak átadni. A tar­tós megjelölést az állattartók­nak kell kérni az állatorvos­tól, az újszülött borjúnál, va­lamint akkor, ha a koráb­ban behelyezett fülszám va­lamelyik szarvasmarhán el­törött vagy kiesett. Az állami támogatás­­ za­vartalan kifizetése érdeké­ben a tulajdonosnak jelente­ni kell az illetékes tanács szakigazgatási szervénél a tehén vásárlásának időpont­ját, és ekkor a „költségjegy­zéket láttamoztatnia kell, továbbá az üsző leeltésének, a tehén értékesítésének, el­hullásának és kényszervágá­sának időpontját be kell jelenteni. A tulajdonos az üsző leel­­£ését a született borjú tartós megjelölésekor, az állatorvos által kiállított „költségjegy­zékkel” igazolja a tanácsnál. Ha a borjú halvaszületett, vagy a tartós megjelölés előtt elhullott vagy kényszervá­gásra került, az erről kiállí­tott állatorvosi igazolást a ta­nácshoz kell benyújtani a kis­termelőknek. A kistermelők­nek értesíteni kell az állat­orvost akkor is, ha a tehene elhullott, vagy kényszervá­gásra került. HUMFOID —3

Next