Kisalföld, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
■ Ami tart az indián nyár, ereje van még a napnak, kiülnek a jó levegőjű kertbe a Belváros közepén, a Batthyány téri nyugdíjas otthon lakói Győrött. Naponta érkeznek a hírlapok a 4. számú napközibe, s a délelőtt leggyakoribb időtöltése a napi hírek megtárgyalása. A Cascótól a homokverésig Segítség a károsultaknak Az Állami Biztosító mérlege Sok ezer üggyel foglalkozott az év első felében az Állami Biztosító Győr-Sopron megyei Igazgatósága mind az egyéni, mind a szocialista szektor kárügyeiben. Hogy mégis mivel és mennyit? — erről beszélgettünk Krasznai Gyulával, az Állami Biztosító megyei igazgatójának helyettesével. — A biztosítási ügyekben miről „beszélnek" a számadatok? — Mindenekelőtt a lakosság bölcs előrelátásáról. Büszkék lehetünk adatainkra, mert nem egy biztosítási kategóriában megelőzzük az országos átlagot, sőt van terület, ahol országos elsők vagyunk. A legfontosabban, a lakásbiztosításban a megye lakosságának zöme részesül. A csaknem 144 ezer lakás közöl a múlt év december 31-ig csaknem 120 ezret biztosítottak a lakók, illetve a tulajdonosok. Ez a szám az év első felében növekedett. Csaknem 122 ezer a biztosított lakások száma. Ez 84 százalékot jelent. Az országos átlag nem éri el a 74 százalékot. A leggyakoribb károk, amelyekért a lakók joggal tartottak igényt kártalanításra, az a beázás, a csőtörés volt. Ez az a két ok, amelyekről a lakosság nem tehet. Van azonban olyan, amelyről tehet. Ez pedig a felületesség. Mire gondolok? Például, ha vízhiány van, ilyenkor gyakori, hogy nyitva felejtik a vízcsapot. Elázik a saját lakása is a gondatlannak, de eláztatja a szomszédait, és legfőképpen az alatta lakót vagy lakókat. Itt nem arról van szó, hogy ilyen esetben a biztosító nem fizet. Hanem, ha a lakók kicsit figyelmesebbek lennének, sok gondtól, bosszúságtól, többletmunkától, többletfelfordulástól, idegességtől menthetnék meg önmagukat is, lakótársaikat is. Elég gyakori az elhasználódott villamoskábelek zárlata miatt keletkezett tűz is. Okosan tennék a lakók, ha a régi épületekben szakértőkkel vizsgáltatnák meg a villamoshuzalok műszaki állapotát. Van a „repertoárban", persze, betörés és lopás is, mint háztartást érő kár. — Hogy állunk a gépkocsibiztosítással? — A magángépkocsi-tulajdonosok zöme ma már rábeszélés nélkül is igényli a Casco biztosítást. Ennek örülünk. A megyében lévő csaknem 50 ezer személygépkocsi közül 28 ezernek van Cascója. A biztosítást igénylők száma az év első felében majd ezerrel növekedett. — Miben vagy cunk országos elsők? — A csoportos személyi biztosításban, közismert nevén a CSÉB-ben. A megyében az aktív keresők száma 1981. december 31-én 155 041 volt. A dolgozóknak 99,3 százaléka veszi igénybe a CSÉB- et. Az országos átlag egyébként ennél a biztosítási formánál a legmagasabb: 87 százalék. — A lakossági károkért mekkora összeget fizettek ki a biztosítottaknak 1982. illetve 1983. első félévében? — Tavaly ötvennyolc millió forintot, az idén pedig hatvanhat milliót. Ezen belül van a gépkocsikban keletkezett károk kifizetési összege, a gépjármű-felelősségi biztosítás: tavaly az első félévben 12 milliót, az idén június 30- ig szintén 12 millió forintot fizettünk ki a kárt szenvedett autótulajdonosoknak. Az Állami Biztosítónak másik nagy munkaterülete a lakosságon kívül a szocialista szektor. Valamennyi vállalat, gyár, szövetkezet él a biztosítás valamelyik formájával? — Igen. A termelőszövetkezeteknél azonban vannak egyedi eltérések a növénytermesztéstől, illetve az állattenyésztéstől függően. A vagyonának biztosításáról, az álló- és forgóeszköz biztosításáról egyik sem mond le, hiszen nagy károk idején ki térítené meg az elveszett milliókat, ha nem a biztosító? Fagykár, jégverés és homokverés, valamint vegyszer okozta károk miatt tavaly az első félévben 40 millió forintot, az idén az év első hat hónapjában 41 millió forintot fizettünk ki a közös gazdaságoknak. (Süld ul ár) 4 — KIJAPÖD Külföldi magyarok gyermekei hazánkban Megérkeztek az első nyugat-európai, illetve amerikai magyar kisdiákok a kőszegi Jurisich Gimnáziumba. Mint ismeretes, a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére teremtették meg ezt a lehetőséget a külföldön élő magyarok részére, hogy gyermekeik Magyarországon végezzék el a középiskolát, s tökéletesen elsajátítsák anyanyelvüket. Ebben a hónapban még érkeznek diákok , a szeptember végéig adott haladékot az indokolja, hogy a legtöbb légitársaság a hónap elejétől olcsóbban adja a repülőjegyeket. Azokból, akik az idén kezdik tanulmányaikat még nem alakítottak külön osztályt, hanem heti több órában angolt tanuló közösségbe kerülnek. Az első évben a hangsúly a magyar nyelv tanulásán van, így az újonnan érkezetteket még nem is osztályozzák. Jövőre már várhatóan mintegy száz külföldről érkező kisdiák kezdi meg az iskolában tanulmányait, ők már külön osztályokba kerülnek, ahol angolul kezdődik a tanítás. AZ ISKOLÁK ŐSE Régi könyv a régi pincérekről Jó vacsoráért egy várost Régi fóliánsok között búvárkodva kis könyv, talán nem is könyv, inkább füzetecske akadt a kezembe, amelyet 1929-ben adtak ki. Címe A Győri pincériskola története 1904-től 1929-ig. Hirtelen nem is figyeltem fel írójára, csak később, miután mind a 18 oldalt átolvastam, vettem észre, hogy a szerző nem más, mint egykori atyai barátom. Csokonai Vitéz Mihály a hajdanvolt győri hírlapíró, a nagy költő leszármazottja. A könyv címlapján azonban, mint a győri ipartestület vendéglős, szállodás és kávés Szakosztályának titkára szerepel. Újdondász koromban de sokat járkáltam Miska bácsival, akinek kezéből soha nem hiányzott a vékony nádpálca, zakójának gomblyukából pedig a fehér szegfű. Mesélt ő nekem a régi Győrről, a régi győriekről, a győri kocsmákról, beszálló vendéglőkről, kávéházakról. Méltatta az egykori híres győri vendéglősöket és kávésokat. Szólott a Győrből elszármazott világhírű prímásokról is. Azt azonban soha nem mondta, hogy valaha is titoknoka lett volna vendéglősöknek és kávésoknak. (Amikor cikkemet írom, belén szobámba Nagy Józsi bácsi, a győri hírlapírók nesztora. ő pedig így szólt: ,,A vén betyár Miska nekem arról is mesélt, hogy kolozsvári hírlapíró korában az ottani nőegylet titkára volt”) Miska bácsi nagyszerű tanulmányt — az ő szavával élve — kerekített és úgy hiszem, nincs vitatkoznivalónk megállapításával, hogy az iskolák őse a pincér és a szakács szakiskola volt. Joggal hivatkozik Ciceróra, aki szerint még a római köztársaság első idejében sem volt törvény szerint elrendelt skolai oktatás, csak az urbe condita, azaz Róma alapítása után 500 évvel kezdődött. Az viszont tény, hogy a görögök gunmandok voltak, és időszámításunk előtt fél ezer évvel már kiváló szakácsaik és felszolgálóik voltak. Csokonai Vitéz Mihály érvezetes írásából tudom, hogy az első híres szakács és egyben felszolgáló időszámításunk előtt 400 évvel a gabri Archestrates volt, aki tenkölteményt is írt az étkezésről. Ezt nevezik a szakoktatás és a szakkönyv ősének. Ugyanő írta le a különböző országok csemegéinek jegyzékét. Kollégája és kortársa Antiphanes, a híres utazó, egyes országok étkezését és az ételeinek elkészítését tanulmányozta. Öreg kollégám idézi Kottasch L. Rudolf 1904-ben kiadott A hajdankori Róma, s a római nők című művét, amelyben azt olvashattuk, hogy „a rómaiaknál az ételek elkészítése, felvágása, s tálalása művészetnek tekintetett. Főként a szakácsok, de a jobb felszolgálók is horribilis díjazást kaptak.” Példákat is említ: Marcus Antonius egy jó vacsoráért egy várost adott ajándékba szakácsának. Mi öreg diákok pedig a római régiségtanból tudjuk, a rómaiaknál az étkező asztaloknál felszolgálók megnevezését: a structor az ételek rendjére ügyelt, az ételek felszolgálójának neve intertores, a borokat felszolgálók neve pedig vocillatores vagy ministri vini volt. A győri pincérszakiskola létesítését a híres győri vendéglős, Latesz Jakab már 1846-ban felvetette. Azóta is 1904-ig mindig napirenden volt. Igaz, akkor nem hirdettük, hogy gasztronómiai nagyhatalom vagyunk, de a tiszta abrosz, a friss virág legelemibb tartozéka volt a vendéglő, az étterem, de a kiskocsma asztalának is. Az akkori Kispipák — minden valamire való városban volt belőlük egy — Krúdy szerint: „olyan tartozékai voltak a magyar életnek, hoggy egy nemzedéket nem tudtunk elképzelni nélkülük.” Akkor az volt a jelszó hogy jót kel adni a vendégnek, kevés néniért. Az akkori főpincérek és felszolgálók számon tartották a vendégek étkezési szokásait Például azt, hogy Szép Ernő lágván szerette a rántottét. Karinthy Frieves langyosan és habbal issza a kávét. Kálmán Imrének pedig aranyozott csészében ken felszolgálja feketelevest. A Krúdy-rajongók tudnák, hogy a magyar próza ewyk legnagyobb egyénisége hányszor említi írásaiban a ,,méltóságos kocsmárost”, azaz Glysek Frimiest, a 1’-es vbidézlőst budapesti Pannónia szálloda és rendéglő tulajdonosát, a Magyar Vendéglősök és Szállodások Országos Szövetségének elnökét, ő is szorgalmazta győri kollégái kívánalmát, a magyar szakácsok, pincérek, felszolgálók jó hírének öregbítése végett létrehozni a győri pincér-szakiskolát. Erőfeszítéseiket siker koronázta: 1904-ben kimondták az iskola megalakulását, amely végül is az akkori győri iparos-tanonciskolában, 1907. november 5-én kezdte meg működését. A győri pincér-szakiskola céljaira a győri Pincér Egylet 12 473 koronás alapítványt létesített, a Győri Vendéglősök és Kávésok Ipartársulata 1488 koronás vigalmi alapját juttatta az iskolának. Támogatta az iskolát azonban minden győri vendéglős és kávés, Küster Géza, Meixner Mihály, László József, Kiss Károly, Mátrai István, Mojzer Ferenc, Wölfel Pál. (Ezek a nevek már csak nekünk, hatvan év felettieknek jelentenek sokat. Sokat?inkább úgy is mondhatnám, a finom falatok ízeit, a pontos, udvarias kiszolgálások emlékét, azt, hogy mi még valóban voltunk vendégek a vendéglátóhelyeken.) Az iskola ünnepélyes megnyitására eljöttek a magyar vendéglátás olyan hírességei, mint Glück Frigyes, Gundel János, Törley József. Glück Frigyes a legjobb magaviseletű és szorgalmú pincér, szakács és felszolgáló tanuló részére alapítványt tett. A harminc koronát először 1909-ben kapta meg Höllisch Jakab. (Arról nem szól a fáma, hogy hol öregbítette a tisztes szakma hírnevét később a jutalmazott.) Arról is olvashatunk Csokonai Vitéz Mihály könyvecskéjében, hogy a győri Royal szálloda, étterem és kávéház két tanonca megszökött Budapestre, ahol egyik előkelő vendéglőben alkalmazták őket. Az iskola eljárt a budapestieknél. Az eredmény? A két tanoncnak azonnal felmondtak Budapesten, vissza kellett térniük Győrbe, iskoláikat elvégezni. .. Nem lenne érdektelen ezt a könyvecskét a mai szakács- és pincértanulókkal « megismertetni... Imre Béla A tűzoltó sírja Amikor porig égett a Back malom Győr-Nádorvárost eredetileg Puszta-Majroknak nevezték. 1848-ban István főherceg, Magyarország akkori nádora Győrbe látogatott, a városi közgyűlés az ő tiszteletére adta a városrésznek a Nádorváros nevet. A minap az Álmos utca sarkán járva eszembe ötlött, hogy az egykor Hosszú utcában itt állt az ország akkori, egyik legnagyobb malma, a Back malom. (A Hosszú utcából később Győr 1908— 1913. közötti polgármesteréről elnevezve, Wennesz Jenő utca lett.) Nos, a Back-malomról a hetvenhat évvel ezelőtti tűzvészre gondoltam. A Győri Levéltár okmányai között búvárkodva egy sárgult iratra leltem. . . A Backhalmi tűz leírására. 1907. szeptember 9-én délelőtt 11 óra körül úgynevezett belső tűz keletkezett. A tűzről a tűzoltóság semmiféle értesítést nem kapott. A toronyőr feltehetően csak akkor jelezhette a tüzet, amikor a negyven méter magas lángok már láthatók voltak. A Back malmot gerendákból és deszkákból építették. A tűz kitörése után azonnal „rögtöni támadással kellett volna megakadályozni a pusztulást.” A bajt még tetőzte, hogy a győri tűztoronyban a tűzharang kalapácsa néhány kongatás után kiszakadt, a tűzjelzés megszűnt. A város különböző részein lakó önkéntes tűzoltók „csak a száguldó hírből és az eget ostromló lángokból és füstből értesülhettek a veszélyről”. Az önkéntes tűzoltók többsége polgári öltözékben rohant a tűzhöz. Az oltásban kilenc városi és 47 önkéntes tűzoltó vett részt. A szabadhegyi tűzoltóság ki sem vonulhatott: a hatalmas tűzből Szabadhegy felé szálló sziporkák az ottani házakat veszélyeztették. Ott voltak azonban a vagongyári, a szeszgyári tűzoltók, az akkori tanítóképző intézet tűzoltó csapata, valamint a katonaság. Az elhatalmasodott tűz elfojtására gondolni sem lehetett. Hauzer György tűzoltóparancsnok legelső és legfontosabb intézkedése az volt, hogy mindenki azonnal hagyja el az épületet. Az egész faalkotmány úgy égett, mint a zsír, a levegőben terjengő lisztpor pedig egyszercsak berobbant. A tűzoltók végül is hősies munkát végeztek: mintegy negyven embert kimentettek az épületből. Megmentették a malom kazánházát, a gabonaraktárt és megakadályozták a tűz tovaterjedését, pedig akkor a környék házai többnyire fazsindelyesek és nádtetősek voltak. A tűzoltók hősies küzdelme ellenére mégis több ember meghalt, közöttük ifjabb Formandl Ágoston tűzoltó. + + + A Rába Művelődési Központ felnőtt honismereti klubja dr. Sáry István főlevéltáros vezetésével több mint öt éve működik. A tagok, tíz győri lokálpatrióta a város múltját kutatja. Közülük Sáry István, Léhner György, Horváth Lajos, Papp József és Szabados János többször végigjárták a győri temetőket, felkutatták a híres polgárok sírjait és összeállították a művészi értékű síremlékek jegyzékét. Egyik ilyen temetői kutatás alkalmából a 61 éves Léhner György, a Richardsgyár nyugdíjasa és Papp József a Rába-gyár technikusa a köztemető négyes parcellájában bokrokkal benőtt, különben szép síremlékre bukkantak. A síremlék feliratát nehezen tudták kibetűzni: „Tízen állottak a halál torkában 1907. évi szeptember 9- én a nagy tűzvész alkalmából. Ezeknek megmentésére rohant a lángtengerbe ifj. Formandl Ágoston önkéntes tűzoltó. Nemes lelke sugallatát követve ment a veszélybe, másoknak megmutatta, Joelvik a menekülésre vezető út, Ő azonban élete világában, 22 éves korában lett a legszentebb emberbaráti eszmék mártírja”. A sírt a helytörténészek le is fényképezték, majd elmentek a Győr városi-járási tűzoltóparancsnokságra, ahol elmondták leletüket Torma József tűzoltó századosnak, a parancsnoknak, aki megköszönte a felvilágosítást, és megígérte, hogy rendbehozzák a sírt. Pár nap múlva a győri tűzoltók kimentek a temetőbe. Megtisztították a sír környékét, a síremlék feliratát olvashatóvá tették. A sír körüli vaskerítést felújították, a művészi lámpatartóval együtt... . 1983. szeptember 14., szerda