Kisdednevelés, 1891 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-01 / 1. szám
• Egy fontos teendő saját érdekünkben. Hazánk összes kisdenevelőinek különös figyelmébe ajánlva. A Kisdednevelő Országos Egéylete, mely kiválólag az e téren működő szakértőkből és ügypártolókból alakult, 20 éves fennállása alatt folyton egyik legfőbb feladatának tartotta a hazai kisdedóvásügy állásáról és az ügytársak helyzetéről a legbehatóbb tudomást szerezni, mert hiszen csak ennek alapján nyerhetett tiszta képet az ügy valódi állásáról, amire céljainak megvalósítására: a hazai kisdednevelési paedagógia tökéletesítése, a nevelői személyzet anyagi helyzetének javítása és érdekeinek esetleges megvédése szempontjából elkerülhetlen szüksége volt. Hogy a legutóbbi 20 év alatt a hazai kisdednevelés módszere nagyot haladt, azt mindenki elismeri, kinek alkalma volt figyelemmel kísérni az óvodákban két évtized előtt alkalmazott eljárást, a betűztetést, a sok veszélyt okozott szertornáztatást s a Németországból inportált egyoldalú Fröbel-féle módszert, annak számos túlzásaival és szemrontó foglalkoztatásaival és az erre következett általános zűrzavart és kapkodást; s aki ezek után ma helyes paedagogiai érzékkel betekint egy mintaszerűen vezetett magyar kisdedóvó intézetbe, örömmel és büszkeséggel fogja beismerni, hogy a magyar kisdedóvás sok tekintetben magasabb, fejlettebb fokon áll, mint sok más külföldi kulturállamé. Hogy azonban kisdednevelési módszerünk az előbbi zűrzavaros állapotokból kiemeltetett s helyébe egy önálló magyar kisdednevelési módszer kezd kifejlődni, abban kétségkívül legtöbb érdeme van egyesületünknek, mely az általa fenntartott szaklap, az időnkint tartott felolvasások, gyakorlati foglalkozások, szakértekezletek folytán, évtizedeken át úgyszólván egyedüli közege volt a kisdednevelési szakirodalom ápolása s módszer továbbfejlesztésének. De azért ne higyyük, hogy e tekintetben a tökély legmagasabb fokát már elértük. A hazai kisdednevelési szakirodalom a kisdednevelés 20-ik évfolyamán s az országos kisdedóvó egyesület által kiadott néhány hézagpótló művön kívül alig mutathat föl figyelemre méltó alkotásokat úgy, hogy e téren egyesületünk elismerésére méltó törekvései dacára még nagyon sok megteremteni való van hátra. A valódi munka ideje még csak most következik. Hasonlókép sok és fontos teendő vár reánk a kisdednevelők társadalmi helyzetének emelése, az intézetek belső viszonyainak szabályozása s a sors csapásai által látogatott ügytársak segélyezése tekintetében is. Mindezekben a kellő siker, csak az egészséges alapokra fektetett egyesületi működéstől várható, mert az egyesek szava csak elhangzó