Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1982 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
1. szám LENIN TSZ HÍRADÓ Mit kell tudni a baromfikoleráról? A baromfikolera mind a kis, mind a nagyüzemekben igen nagy veszteséget okozó, legtöbbször heveny, járványos formában lezajló fertőző betegség. A betegség iránt az összes házi madárfajok (tyúkfélék, pulyka, gyöngyös, liba, kacsa) fogékonyak. Nálunk, miután kis- és nagyüzemekben egyaránt nagylétszámú lúdállományok vannak, jelentősége különösen a libatenyésztésben nagy. A baromfikolerát egy baktérium, a Pasteurella multocica valamelyik típusa idézi elő. A pasteurellának a baromfira nézve különböző virulenciájú alakjai ismeretesek. A legvirulensebb törzsek a heveny baromfikolera okozói, a mérsékeltebb virulenciájú törzsek csak gyengébb ellenálló képességű egyedekben tudnak idült folyamatokat és sporadikus (szórványos) megbetegedéseket és elhullásokat előidézni. A különböző virulenciájú kórokozó a különböző ellenállóképességű baromfiállományokban a legkülönbözőbb kimenetelű és lefolyású járványt okozhat. Ez a körülmény különösen számos tévhit elterjedését okozza, a betegség gyógykezelését és az ellene való védekezést illetően. Alapszabályként kell leszögezni, hogy heveny baromfikolera csak olyan baromfiállományokban jelentkezhet, amelyekben a virulens paszteurellákat előzetesen behurcolták. A behurcolás többféle módon lehetséges. Bekövetkezhet fertőzött és a lappangás stádiumában levő állattal, beteg állattal, leggyakrabban azonban a fertőzést azok a baktériumgazdák okozzák, amelyek a baromfikolerán átesett állományokban maradnak viszsza. Azokban a baromfiállományokban ugyanis, amelyekben heveny baromfikolera zajlott le, a túlélő állatok egy része baktériumgazda marad. A baktériumgazda egyedek száma ugyan az idők során egyre csökken, mégis minden baromfikolerán átesett állományt élete végéig a fertőzés lehetséges forrásaként kell számontartani. Ezzel szemben még a fertőzött állomány tojásaiból kelt napos baromfinak sincs fertőzést terjesztő szerepe, mert a fertőzött tojásokban az embrió nem fejlődik ki, hanem még a keltezés elején elpusztul. A fentieken kívül a kórokozó behurcolható még kellően nem fertőtlenített ketrecekkel, szállítóeszközökkel, lábbelivel stb. is. A kórokozó iránt a vadon élő madarak is fogékonyak, sőt, pl. a varjak baktériumgazdává is válhatnak. A kórokozó behurcolása után a lappangási idő változó. Néha csak 1—2 nap, máskor a korábban fertőzött állatok, csak gyengítő körülmények hatása után, a fertőzéstől számítva hetek múlva betegednek meg. A betegség legtöbbször heveny alakban zajlik le. A rohamosan lefolyó esetekben az este még jó étvágygyal evő állatokat reggelre holtan találják. A heveny alakban lefolyó járvány során az állatok bágyadtak, tollazatuk borzolt, szárnyukat lógatják és nem esznek, hasmenésük van, bélsaruk csokoládé színű. A megbetegedett állatok legnagyobb részben aluszékonyság vagy görcsök közben elhullik. A félheveny és idült alak esetén bélhurut, lesoványodás, ízületgyulladás, tyúkfélékben az ún. lebeny betegség figyelhető meg. A baromfikolera megállapítása minden esetben állatorvosi feladat. Legtöbbször már a korboncolás során a Helyszínen meg ienet állapítani a betegseget. A megbetegedett állományoknál elsődleges szempont, hogy megfejelő zanati íniculenesemceitnegakadályozzuk a kórokozó szélhurcolását, és más fogékony adományoknak a cefertőzését. Alapszabálynak kell tekinteni, hogy a betegség fellépése esetén minden esetben a körzeti állatorvost kell értesíteni. Ez, — miután a baromfikolera bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség —, mindenkinek állampolgári kötelessége is. A zárlati intézkedéseken kívül szóba jöhet a betegség gyógyszeres kezelése, az állomány szérumozása, vagy különböző gyógypremixek etetése. Sajnos, jelenleg az a helyzet, hogy a baromfitulajdonosok, különösen a libatenyésztők és hizlalók (libatömők) jelentős része bizonyos látszateredményekből kiindulva helytelen következtetésre jut a betegség gyógykezelését és lezajlását illetően. Pontosabban az a helyzet, hogy ahol ilyen látszateredmények mutatkoznak, a tömő az ott és akkor alkalmazott gyógyszert és módszert fetisizálja, annak tenyésztő társai között nagy propagandát csinál. Hangsúlyozni szeretném, hogy ugyanezek az emberek mélyen hallgatnak sikertelenség esetén. A betegséget eltitkolják, és sajnos, tudunk olyan esetekről is, amikor több száz hulla után fordul csak a tulajdonos az állatorvoshoz segítségért. Miután — amint már említettem is — a betegség a különböző körülmények miatt a legkülönbözőbb formában zajlik le, bevált sablonos gyógykezelési eljárás nincs. Helyesen az a tulajdonos jár el, aki az állatorvos tanácsainak figyelembevételével arra törekszik, hogy a gazdasági kár minél kisebb legyen. A betegség gyógykezelése helyett helyesebb arról beszélni, hogyan lehet megelőzni a bajt, mik azok a teendők, amelyeknek a segítségével meg lehet akadályozni a betegség fellépését. Itt nem árt egy kis történelmi viszatekintés. Kiskunfélegyházán ugyanis a szakemberek, az akkori Bem Tsz ebédlőjének avatási ünnepségén, személyesen hallgatták dr. Szécsényi István előadását a baromfikolera felszámolásának a lehetőségéről. Magam is fellelkesedve az ott hallottakon, megpróbáltam néhány lelkes szakemberrel a Szécsényi dr. által adott útmutatás alapján a baromfikolera Kiskunfélegyházán való leküzdését. Meg kell mondani, hogy igyekezetünk akkor is elsikkadt és közönybe fulladt. Kiskunfélegyházán a helyzet azóta annyiban romlott, hogy városunkban elsősorban a máj liba előállítás (libatömés) dívik. Az ehhez szükséges soványlibát, miután kellő mennyiségben helyben nem tudjuk felnevelni, az ország különböző részeiből kell ide szállítani. Ezek a soványlibák gyakran fertőzöttek a baromfikolera kórokozójával. A betegség jelentkezésekor azonban igen gyakran nem a törvényes rendelkezéseknek megfelelően járnak el a tömők, hanem a már fentebb említett „tanácsadókra" hallgatva a fertőzőanyag széthurcolását, a járvány nagyfokú elterjedését segítik elő. Ezek a „szakemberek” gyakran a betegség megelőzése végett adják, „de csak kis menynyiségben” a „kakasos port”, a Tetránt, az Erra 6- ot, a Szulfamixet, és még sok minden csodaszert. Természetesen a betegség fellépésekor is először e „csodaszerekhez” nyúlnak. E módszereknek köszönhető, hogy e szerekkel szemben az ún. rezisztencia alakult ki, és e szerek a betegség leküzdése szempontjából ma már gyakorlatilag semmit sem érnek. Természetesen, mivel zárlati intézkedésekre ilyen „csodaszerek” alkalmazása esetén sehol sem kerül sor, a betegség nemcsak az adott állományban okoz indokolatlanul nagy veszteséget, hanem fertőzési forrásként szerepel és veszélyt jelent a környező baromfi állományokra is. E mentalitás következménye, hogy ma a lúdtenyésztést a legnagyobb mértékben a baromfikolera veszélyezteti. Holott, a több mint 15 évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán elhangzottak megszívlelése esetén el lehetett volna érni a betegség teljes felszámolását. A védekezés azon alapul, hogy a tojásból kikelt napos baromfi biztosan mentes a baromfikolerától. Ezért a libatenyésztőknek arra kell törekedni, hogy a napos libákat olyan környezetben neveljék fel, hogy azok ne fertőződhessenek paszteurellákkal, az állományba semmilyen körülmények között ne hurcolhassák be a kórokozókat. Itt van óriási jelentősége az állategészségügyi zártságnak. Ez a zártság igen könnyen megoldható akkor, ha az udvarban a naposlibák fogadásakor más fogékony baromfi nincs, a fogadás előtt kitakarítottuk, fertőtlenítettük és kellő ideig pihentettük a naposliba fogadására szánt helyet. Az így felnevelt állomány nem fertőződik, és így gyengítő körülmények hatására sincs lehetőség a betegség fellépésére. A hízóalapanyag vásárlásánál szintén kellő körültekintésel kell eljárni. A vevő az adásvételi szerződés megkötése előtt gondosan tájékozódjék az eladó állományának — baromfikolera szempontjából — az előéletéről. Baromfikolerán átesett állományból ne vásároljon baromfit. Az eladó tájékoztassa a vevőt, ha korábban állományában baromfikolera zajlott le, de leghelyesebben teszi, ha ilyen állományból nem is igyekszik továbbtartásra eladni állatot. A jelenleg a libatenyésztők és tömők között érvényben lévő kereskedelmi szokások alapján sokan talán túlságosan naivnak tartanak, és felteszik a kérdést, hogy hol van az az eladó, aki ilyen tájékoztatást ad a vevőnek. Fel szeretném hívni azonban a figyelmet arra, hogy a baromfikolerán való átvészeltség az eladásra kerülő libacsoportnak olyan lényeges tulajdonsága, olyan fontos körülmény, amelyről a vevő tájékoztatása a polgári törvénykönyv 367. §-a értelmében az eladó részéről elvárható kötelezettség. Jó ha tudja minden soványliba vásárló, hogy ha bizonyítani tudja, hogy a vásárolt állomány már az eladónál fertőzött volt paszteurellákkal, akkor az eladót felelősség terheli az állománynak ezért a hibájáért. Ezt a felelősséget polgári per során érvényesíteni lehet. A részleteket illetően azonban itt sem lehet általánosítani. Nyugodtan mondhatom, hogy csaknem minden eset más és más, és leghelyesebb itt is az eljáró állatorvos szaktanácsát kikérni. A termelés biztonsága érdekében tehát a betegség behurcolásának a megakadályozása az elsődleges szempont. A már fertőzött állomány gyógyszeres kezelése megkísérelhető. A már elmondottak alapján azonban a baktériumgazdák jelenléte miatt az ilyen állomány állandó veszélyforrást jelent a környezetre, ezért azt mielőbb húsra kell értékesíteni. A baromfikoleráról, annak minden részletéről, még igen sok mindent lehetne elmondani. Teljességre nem is törekedhet az ilyen ismeretterjesztő cikk. Ismételten utalni szeretnék arra, hogy konkrét esetekben az illetékes állatorvoshoz fordulni és a jogszabályok szerint eljárni, mindenkinek állampolgári kötelessége. Ha azonban ezen túlmenően a naposliba felnevelésénél vagy a soványliba beszerzésénél a felvetett szempontokat érvényesítjük, meggyőződésem, hogy néhány év múlva a baromfikolerát is az olyan fertőző btegségek közé sorolhatjuk, amelytől sikerült mentesíteni az országot. Ez azonban ismét társadalmi feladat, ami nemcsak az Állategészségügyi Szolgálat részéről kíván szakszerű munkát, hanem összehangolt, szakszerű tevékenységet kíván a tenyésztőktől, hizlalóktól, kereskedelmi és felvásárló szervektől is. Dr. Horváth Alajos üzemi vez. szakállatorvos A gyógyszer is lehet Manapság gyakran hallunk, olvasunk a túlzott gyógyszerfogyasztásról. Arról is cikkeznek az újságírók, hogy a gyógyszerek előállítása igen költséges. Ám a felesleges, illetve ellenőrizhetetlen gyógyszerszedés nem elsősorban gazdasági kérdés. A helytelen gyógyszerfogyasztási „szokások” veszélyesek. A következmények nemcsak a mellékhatások számának emelkedésében tapasztalható. Anélkül is károsak. Ha megfázunk, fáj a torkunk, a „biztonság okáért” gyakran nyúlunk Maripenhez vagy egyéb antibiotikumhoz. NA AZ ORVOS RENDELI Helyes-e az ilyenfajta „öngyógyszerezés” ? Szakemberek véleménye szerint éppen a kórokozókat „edzük meg” ezzel, mert hozzászoknak, ellenállóvá válnak velük szemben, így a később előforduló, valóban csak antibiotikummal gyógyítható, komolyabb betegségeknél már hatástalan a gyógyszer. Tehát, csak akkor szabad szedni, ha az orvos rendeli. Rohanó világunkban gyakran — már az idegesség „megelőzéséül’ ’is — be-beszedünk néhány szem Andaxint, vagy más nyugtatót. Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy káros hatásuk is lehet. Nem véletlen, hogy bizonyos nyugtatók szedése — gépkocsivezetők és veszélyes munkahelyen dolgozók számára — tilos! Jó, ha tudjuk, hogy szervezetünk idővel a kívánt hatás eléréséhez egyre nagyobb adagot kíván belőlük. Épp az említett megszokás miatt az altatókkal is csínján kell bánni! Ezekből is mindtöbbet igényel a szervezet az azonos hatáshoz. Aztán az altatóktól kábultan, fáradtan ébredő ember — önmaga helyreállítására — gyakran kényszerül pl. nagy adag kávét inni. FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ A nyugodt alvás természetes igényét kielégítő — egyszerűbb, egészségesebb módszerekhez is folyamodhatunk. Próbáljunk meg este kevesebbet enni, vacsora után sétálni és csak azután lefeküdni. Székrekedés esetén se hagyatkozzunk feltétlenül csak a „kényelmes” hashajtó tablettákra. Érdemes ilyenkor étrendünkben is keresni a hibát. Több főzelék, gyümölcs, növényi rostokban gazdag élelmiszer fogyasztása — önmagában is — segíthet. Próbát tehetünk a hashajtó hatású természetes gyógyvizekkel is. Mi a helyzet a fájdalomcsillapítókkal? Fájdalmat, ha lehet csillapítani persze érdemes is, de tartós szedés után ugyanaz a helyzet, mint a nyugtátokkal. Ezért fájdalomcsillapítót, ha a fájdalom tartós, csak orvosi rendelés szerint szedjünk. A fájdalom csak tünet. A fájdalolmcsillapítók nem szüntetik meg a baj okát. Elhúzódó fájdalmak — akár fejfájás — esetén is orvoshoz kell fordulni ! Előfordul, hogy az orvos étkezésre vonatkozó tanácsokat is ad, amikor gyógyszert rendel. A magyarázat rendkívül egyszerű. Ugyanis a gyógyszerek és a különböző tápanyagok végülis kémiai vegyületek, így aztán a legkülönfélébb vegyi kapcsolatba kerülhetnek egymással, és így nem kívánt mellékhatásokat eredményezhetnek. Alkalmasint bizonyos orvosságok hatástalanságát is előidézheti, hogy némelyik „nem fér össze” bizonyos ételféleségekkel. SAJÁT érdekünkben Természetesen az sem mindegy, hogy egyidejűleg milyen gyógyszereket szedünk. Ezért új gyógyszer felírásakor közölni kell az orvossal, hogy éppen mit szedünk. Bizonyos gyógyszerek együttes hatása ugyanis káros lehet. Az orvos általában azt is meghatározza, hogy a felírt gyógyszert étkezés előtt, után, vagy közben kell-e bevenni. Ezt az előírást meg kell tartani, mert az ettől eltérő használat panaszokat okozhat. méreg Arról se feledkezzünk meg, hogy léteznek olyan gyógyszerek, amelyek szedésekor tilos az alkohol fogyasztása. Általában, hogy a gyógyszer valóban a gyógyulást szolgálja, pontosan meg kell fogadni az orvos utasításait! És — saját érdekében — nem árt figyelmesen elolvasni a gyógyszerhez mellékelt tájékoztatót is. 3. oldal Anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Balthazár Klára, an.: Tajti Mária, Autójavító; Deák Anna an.: Illés Éva, Bem kerület. * MEGHALTAK: Boda János 77 éves, Kiskunfélegyháza, Vak B. u. 9. ; Hideg Gáborné Szabó Veronika 91 éves, Kiskunfélegyháza, XIII. körzet 7.; Rózsa Sándor 68 éves, Bugac, Felsőmonostor 447.; Szabó István 84 éves, Kiskunfélegyháza, VII. körzet 10. ; Tarjányi János 69 éves, Kiskunfélegyháza, Jókai u. 9.