Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 1999 (8. évfolyam, 1-3. szám)

1999 / 3. szám - ÚJ MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK - Magyarics Tamás: A történelmi művek jellege

(Darstellung) a történelmi kutatás (Forschung) terméke. Ebben az összefüg­gésben a történelmi elbeszélések igazsága mindössze a történelmi kutatás igazságának a mellékterméke. A „pozitivizmus” olyan dichotómiában szenved, amelyben az „objektív” empirikus megfigyelés a „szubjektív” értelmezéssel áll szemben. Chris Lorenz rámutat azonban, hogy önellentmondásos dichotómiától a White és Ankersmit által előnyben részesített metaforikus narrativitás sem mentes. A nyelv ugyanis vagy átlátszó és magyarázó a valósággal szemben - ahogy a hagyományos, „pozitivista” felfogás tartja­, vagy önmagyarázó és nem átlátszó, s ebben az esetben sincs sok köze a valósághoz. White felfogásának egy másik logikai buktatójára Ave­ Carroll figyelt fel. White minden értelmezést a fantázia szülöttének és irodalmi teljesítménynek tart, ez viszont azt feltételezi, hogy szerinte van értelmezés nélküli tudás­­ és visszajutottunk a tiszta empiricizmushoz. Ankersmit a történelmi magyarázatokat, amelyeket narratív szubsztan­ciáknak (Nss) nevez, önmagyarázóknak tartja. Egy nézőpont megváltoztatása újabb, különböző Nss-t eredményez. Amikor tehát a múltat (amely nem Nss­­ek összege) Nss-ekkel írjuk le, akkor megmagyarázzuk a múltat, mert egy bizonyos magyarázatot adó Nss-ek nem lehetnek mások. Ebből következően, bármilyen nézőpontból is közelít a tárgyához a történész, az interpretáció nem épülhet az ok és okozat összefüggéseire. Az értelmezés elemei mindössze a történész fejében kapcsolódnak össze és nem a valóságban. A narratív értelmezés csak állítások közötti viszonyra utal, nem pedig az állítások és a valóság viszonyára. És mivel az állításokat többféleképpen össze lehet rakni, ezért mindig pluralista értel­mezéshez jutunk el. White hasonló következtetésre jut: az értelmezést „fikcióteremtésnek”’ tartja. Ezért az értelmezéseket nem lehet tényszerű érvekkel összevetni, mert előbbiek kizárólag esztétikai és erkölcsi mércével alkotott és mérhető nyelvi struktúrák. Végső elemzésben, a történelmi viták a fentiek fényében nem az empirikusan igazolható tényekről vagy igazságokról szólnak, hanem a róluk szóló és öntörvényű világot teremtő nyelvi struktúrákról, az elbeszélésekről, s mint ilyenek súlyosan „fertőzöttek” a szubjektivizmussal. Ez nem is lehet másként, hiszen a történelem - a valódi múlt - a textusán kívül létezett. Ezért nem lehet logikailag szembeállítani az egyedi kijelentéseket és a mindent átfogó elbeszélést: mindkettő ugyanarról a tőről fakad, és nem minőségi, hanem mennyiségi különbség van közöttük. Magyarics Tamás Chris Lorenz: Can Histories Be True? Narrativism, Positivism, and the ‘Metaphorical Tűm’ (Igazak lehetnek-e a történelmi müvek?Narrativizmus, pozitivizmus és a„metaforikus fordulat”). History and Theory, Vol. 37, No. 3, October 1998.309-329. 4

Next