Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-04 / 36. szám
Negyvenkettedik évfolyam, 36. szám« KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ára*eh eríév&k értékben . Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Esfélz évre 60 X, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerda) 1921. május 4. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 2fc., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. írni a vallás áll és nem tud határozni: megszállja-e ez az állam szomszédját, Németországot, mely semmit se vétett ellene, vagy tovább ápolja e vele a jó szomszédi viszonyt, ami szintén fontos és életbevágó érdeke? A kardcsörtető cseh sajtó lármájából ítélve, a cseh köztársaság részt fog venni ebben a manőverben, melynek végső célja, — bármiképpen is igyekezzenek szépíteni, mert teljesen eltakarni semmiképpen sem lehet, — Németország gazdasági kifosztása. Nem volt elég az antantnak Németország katonai tönkretétele, most gazdaságilag is le akarja tiporni, hogy soha talpraállni ne tudjon és a reváns őrület teljes kielégítést nyerjen. Hiába akar Németország fizetni és károkat jóvátenni megerősödése és talpraállása arányában, a revolver most van mellének szegezve: nem majd, hanem most kell megfizetnie. Megfizet ekképpen az antant a németeknek és mivel katonaságot annyit, amennyi ehhez az erőszakos érvágáshoz, melynek jogi szankció szép műkifejezést talált ki, mozgósítani nem képes, Csehszlovákiának is jut ebből a kétes értékű megtiszteltetésből, a büntető szankciók végrehajtásából, Németország egy részének megszállásából a kioperálandó zsákmány egy része ellenében. Vessük fel a kérdést: miért kell ebben a kegyetlen és embertelen s katonailag sem szép feladatban — mert hiszen védtelen és fegyvertelen az ellenfél — a csehszlovák köztársaságnak részt vennie? Talán azért, mivel hajója az antant vontató kötelén úszik? Ez volna a hivatalos ok, amelyet cseh imperialista részről kiszíneznek azzal, hogy Németországnak meg kell a háborús károkat, Belgium elpusztítását fizetnie. Ám jó, de hiszen úgy tudjuk, meg is akarja fizetni! Igen ám, de azt most, egyszerre kell megfizetni, mert különben elveszik a szenet és megállítják a német ipart, Európa legszervezettebb iparát. Végre is kilyukad a szeg a zsákból, akárhogy takargassák is: ez a megszállás tisztára üzlet, amelyen veszíteni nem lehet, csak nyerni, mert nemcsak a régi számlakövetelést hajtják be Németországon, de az újat is, a megszállás költségeit. A történelem nem fogja igazolni ezt a koszúvágyat és kapzsiságot soha, mely az antant részéről Németországgal szemben megnyilvául, nem az erős, de a letiport Németországgal szemben, amely belülről is ezer sebből vérzik. A cseh imperialista politika két körülménnyel nem számol eléggé: ezek egyike a pszichikai körülmény, hogy a cseh közvéleményen kívül ezt a köztársaság minden nemzetisége elutasítja s ha a negyedfél millió német-cseh eddig is hűvösen viselkedett az új állammal szemben, a jövőben még inkább fokozódni fog, mert nemcsak faji érzése vonza szorongatott fajtestvérei mellé, de fűteni fogja ez érzéseit az igazság ereje is. Az kétségtelen, hogy mindez nem szilárdítja az állami lét pilléreit, ezen felül pedig szerez magának most már nyugat felől is egy újabb ellenséget, Németországot, amely alig fog egykönnyen napirendre térni a megszállás megalázó ténye fölött. Ezt a külpolitikát sem a német, sem a szlovák, sem a magyar közvélemény nem támogathatja ifjú államunkban, ezeknek ugyanis imperialista céljaik egyáltalán nincsenek s hasznot húzni szomszédja kárából nem tartja ildomosnak és erkölcsi célnak. Ha az állig fegyverkezett Csehszlovákia megengedi magának egy újabb háborús készülődés fényűzését, fölé éti maga mögött a hidat, mely a konszoidációval kapcsolja össze. Benes egy pillanatig se áltassa magát azzal, hogy Németország megszállása szimpátiát kelt Ausztriában és Magyarországon e köztársaság iránt. Mindkét utódállam rokonszenve már csak azért is a nagy Németország mellé áll, mivel az ántant bánásmódjából következtethetnek saját jövendő sorsukra. Hogy Benes a fegyveres közbelépés politikai árát is megszabja az ántantnak és azt főleg Magyarországgal szemben kívánja érvényesíteni annak további megnyomorításával, ezzel ugyanazt a hatást váltja ki az itt élő magyarságból, mint a német-csehekből. Ez a külpolitika sorompóba állítja az összes nemzeti kisebbségeket és a belpolitika terén idéz elő súlyos fordulatot. Benes külpolitikája nemcsak a nacionalista érzésekben szítja fel a gyűlöletet támadó élével, de heves ellenmondásokkal találkozik imperialista hajlamaival a szocialistáknál is, mely Németország gazdasági tönkretételében a kapitalizmus megerősítését látja nem minden alap nélkül, a nagy német államét, melyből a szocializmus tanai áradtak szét a világon. Benes számoljon azzal, hogy aki szelet vet, vihart arat, Örökké fegyverben állani és mindig rettegni egy háború lehetőségétől, a szomszédokkal a legrosszabb viszonyban élni talán mégsem helyes és okos külpolitika, mert a cseh imperializmus ingatag talajára épül, melynek ebben az államban nincsen meg a többsége. Ha nem hinnék, ám legyen bátorságuk megkérdezni. „Egyesült Zsidó Párt.“ Csehszlovák Mixtum Kompositum a magyarság arányszámának letörésére. Jóleső érzéssel olvasta városunk magyarosan érző és gondolkodó lakossága Fried Jenő újból kinevezett városi bizottsági tagnak a „K. L." legutóbbi számában közzétett azon nyilatkozatát, melyben legerélyesebben tiltakozik egyik helyi lapnak azon beállítása ellen, hogy őt a zsupán kormánybiztos mint az „Egyesült Zsidó Párt“ tagját nevezte ki a városi törvényhatósági bizottság tagjává és nagyon helyesen mutat arra, hogy ő ily pártot nem ismer, de nem is lehet tagja oly pártnak, amely városunkban nem létezik. Az „Egyesült Zsidó Párt“-ot a múlt évi nemzetgyűlési képviselő választások alkalmával mint a politikai boszorkánykonyha legújabb főztjét dobták nyilvánosságra a hivatalos körök, hogy ezzel a szlovenszkói zsidóságot megtévesszék, vagy lehetetlen helyzetbe hozzák. Ily pártot az itt felnevelkedett és itt élő zsidóság nem ismert, az sohasem létezett, mert a régi időben választásakor egy párt sem szervezkedett felekezeti alapon, sőt a volt néppárt sem volt speciális katholikus párt. Ez okból Fried Jenő nyilatkozata városunk minden önérzetes zsidó polgárának lelkében élénk viszhangra talált és ki merem mondani, hogy szokott szókimondásával mindnyájunk eszmemenetelét tolmácsolta. A zsidóság ezen a területen ezer éven át nyugodtan élt, polgári foglalkozását zavartalanul folytatta, mindig mint felekezet, mint vallás, de sohasem mint nemzet és bármiként váltakoztak a politikai irányok, bármilyen politikai érzésű államférfiak kezében volt az ország gyeplője, senkinek sohasem jutott eszébe, hogy a zsidóságot zsidó nemzetnek tekintse. A zsidóság osztozkodott a régi Magyarország minden jó és balszerencséjében, végigélte a tatárjárást, a mohácsi vészt, a kuruc korszakot, a 48-as szabadságharcot, mint az országnak sokat szenvedett polgársága, de soha sem, mint zsidó nemzet. Ha végigtekintünk az ezeréves Magyarország történelmének lapjai között, el kell is-