Könyvvilág, 1989 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Túléljük-e önmagunkat? A kérdés az ezredfordulóhoz közeledve egyre több szempontból válik aktuálissá. Az egyik ilyen szempont a globális megközelítés. Elég nagy-e a Föld, hogy eltartsa az emberiséget? A világ helyzete 1987/88-ban című könyvet olvasva úgy tűnik, hogy ha így folytatjuk, akkor nem. Több tanulmány is bizonyítja például, hogy a különböző energiaforrások mind túl veszélyesek. Nem lenne szabad atomerőműveket építeni, mert ezek katasztrófával fenyegetnek, amit a legtöbb országban a kormányok erőfeszítései ellenére a lakosság felismert, és ez világszerte az atomerőműprogramok lelassulásához, leállításához vezetett. Meg kellene szabadulni a fosszilis energiahordozók elégetésével működő erőművektől is, mert ezek kritikus mértékben növelik a levegő széndioxid-tartalmát, és a klíma felmelegedéséhez vezetnek. A vízi erőművek - mi ne tudnánk? - szintén súlyos környezeti károkat okoznak, de az erdők kiirtása és elégetése is katasztrófához vezet. A szerzők javaslata: nem az energiatermelést kell növelni, hanem a felhasználást korlátozni, az egyes gépektől a társadalmi, sőt világméretű rendszerekig. Azt is megtudjuk azonban, hogy erre csak a fejlett országok képesek, ahol egyébként sem olyan súlyos a helyzet, a szegényeknek viszont - paradox módon - nincs elég pénzük a takarékoskodáshoz. Az elmaradott országokat egy lefelé haladó spirális kényszerpálya veszélye fenyegeti. Az első állomás a demográfiai csapda. A fejlett országokból importált korszerű eszközökkel jelentősen csökkenthető a halálozási arányszám, miközben a születések aránya alig változik. Az így kialakuló relatív túlnépesedés az oka az ökológiai csapdák kialakulásának, földterületek eltartóképessége csökken, és ezért - a technikai és gazdasági fejlődés alternatívája elérhetetlen lévén - a lakosság kizsákmányolja a természetet, amivel egy idő után a regenerációs képesség megszűnik. A népesség alapvető ellátása már csak külső források igénybevételével lehetséges, és ez vezet az adósságcsapdához: a felvett hitelek életmentést szolgálnak, és nem teremtik meg saját visszafizetésük feltételeit. A folyamat elkerülésére a szerzők legfontosabb javaslata a kiindulópontot jelentő demográfiai csapda megszüntetése, vagyis a születésszabályozás. Magyar szempontból nézve e problémákat, úgy vélhetjük, nem minden helytálló e leírásban. Főképpen az ad okot gyanakvásra, hogy a szerzők a demográfiai folyamatok alakulása szerint két csoportba sorolják a világ országait. Az egyikbe azok az országok tartoznak, amelyek már beleestek a demográfiai csapdába, a másikba pedig azok, ahol a népesség növekedése megállt, és egyensúly alakult ki a születések és a halálozások lényegesen alacsonyabb szintje mellett, s ezzel egyidejűleg folytatódik a gazdasági növekedése. Magyarországnak ugyan „sikerült” lefékeznie a népesség növekedését, de sajnos a gazdaságát is. Azt kell hinnünk, hogy mi egy harmadik csoportba tartozunk. Bár szembe kell néznünk ökológiai és népességi problémákkal, helyzetünk magyarázatához szélesebb összefüggések vizsgálatára van szükség. A Mozgó Világ 1988. januári száma eltért a folyóirat szokásos szerkezetétől. Két részből állt, az első „a helyzetről” szólt, a második a „merre menjünk” kérdésére kereste a választ. Az új, önálló kiadás valójában megismétli e folyóiratszám tartalmát kisebb változtatásokkal és kiegészítésekkel. A helyzet leírásához a szerkesztők új műfajt alkottak, amit talán sajtóklipnek nevezhetnénk. A villanásnyi (és ne szépítsük, szükségképpen a szövegösszefüggésből kiragadott) cikk- és tanulmányrészletek új egységgé állnak össze, önálló tartalmat hordoznak ebben a formában. Vajon időszerű lehet-e még a közel egyéves helyzetértékelés? Hiszen a világ sokat változott azóta. Újabb és újabb, korábban ismeretlen jelenséget tapasztalhattunk. Az elmúlt hónapok változásainak egyik kulcsszava a „természetesen” volt. Rendezhetnek a szőlősgazdák békés tüntetést? Természetesen! És reagál is a kormányzat a követeléseikre? Természetesen! Lehet az állampolgároknak olyan útlevele, amelylyel szabadon utazhatnak külföldre? Természetesen! Még Izraelbe is? Természetesen! Megtudhatjuk, hogy milyen a párt vagyoni helyzete, mekkorák a kiadásai és a bevételei? Természetesen! Hosszan lehetne még folytatni azoknak az eseményeknek a sorát, amelyek az elmúlt 30-40 év alatt mostanában következtek be először, akkor viszont „természetesen”. Újraolvasva a Mozgó Világ összeállítását, két tanulságot is levonhatunk. Egyrészt hiába találkozunk nap mint nap új, sokszor örvendetes dolgokkal, ez önmagában még nem jelent lényegi változást, hiszen a diagnózis változatlanul érvényes a legfőbb kérdésekben. Másrészt: azóta a bírálat csak néhány új elemmel gazdagodott, s helyenként a hangvétele változott meg. Lehet, hogy régebben figyelmesebben kellett olvasni, több újságot kellett kézbe venni ahhoz, hogy ezt a kritikát tapasztalhassuk, de hogy a problémák ismeretlenek lettek volna, azt nem lehet jó szívvel állítani. De milyen is (volt) a helyzet? A technológiai fejlődésben a világtól lemaradó, nehézkesen és ellentmondásosan irányított, pazarló gazdaság, botladozó reformok. Polarizálódó társadalmi szerkezet, a társadalmi igazságtalanság új formái, sokak számára reménytelen lakáshelyzet, csak a retorika szintjén ingyenes, a funkcióját egyre rosszabbul ellátó egészségügy és oktatás, terjedő deviancia. A konfliktusokat sem feltárni, sem megoldani nem képes, vagyis diszfunkcionális politikai rendszer; diktatórikus szocializmus, amely egyben a meghaladását célzó demokratikus reformmozgalom kibontakozásának is gátja. Elsekélyesedő, értékválsággal küszködő kultúra. Egyetlen szóban összefoglalva: válság. Ha pedig válság, akkor felmerül néhány kérdés. Az egyik legfontosabbat - Merre menjünk? - tették fel a szerkesztők huszonegynéhány embernek. Jól válogattak. Többen közülük azóta magasabbra emelkedtek, lehetőségük van sokat tenni azért, hogy „arra” menjünk. A Mozgó-lexikont nézegetve egyvalakit találunk csak, akinek a neve mellett nem áll valamilyen cím vagy rang. Lehet, hogy véletlen, de nekem az ő válasza tetszett a legjobban. Miszlivetz Ferenc írása azzal ad okot az optimizmusra, hogy a helyzetet olyan rossznak meri látni, amilyen az valójában. Számol azzal, hogy úgy kell demokráciát építeni, hogy ehhez a legfontosabb eszközök hiányzanak. Először a személyes, belső értékrendeknek kell átalakulniuk. Nem szabad tudomásul venni a kompromittálódott társadalmi korlátokat. Következetes naivitással kell elutasítani a negatív közmegegyezésen alapuló szabályokat, azokat, amelyeket a demokráciáért, reformért küzdők is elfogadnak, és ezzel óhatatlanul megőrzik a régi rend logikáját. Az önkorlátozó reformok túlságosan könnyen esnek a hatalom csapdáiba. Milyen érdekes gondolat, azt terheli a bizonyítás kényszere, aki a pluralizmust és a demokráciát korlátozni akarja, nem pedig azt, aki politizálni akar, egyesületben, társadalmi szervezetben vagy akár pártban. Radikális és individualista Miszlivetz Ferenc rövidke írása, de lehet, hogy csak egy meghaladásra ítélt értékrend szerint tűnik annak. Nem fogadja el a világ felosztását reformerekre és konzervatívokra; a politikai erőknek egyenlő felek párbeszédei során kell átszerveződniük. A demokratizálódás feltétele, hogy azt a társadalom tagjai egyenként megéljék, s szakítsanak a kiskorúsággal járó kényelemmel. Sok írás kezdődik azzal, hogy a szerző átfogalmazza vagyértelmezi az eredeti kérdést, ami talán azt is mutatja, hogy nem elég eljutni a válaszok szabadságáig; szükség van arra is, hogy a kérdések is szabadok legyenek, túllépve ezzel a ki nem mondott korlátokon és a hamis alternatívákon. A Mozgó Világ körkérdésére adott válaszok kettős értelemben is pluralizmust tükröznek. Egyrészt mindegyikük kritikát ad, valamilyen értelemben „másként gondolkodást” tükröz, másrészt egymástól is eltérő, ellentmondó nézeteket fejtenek ki. Merre menjünk? Talán az is valami, hogy a kérdés még (már?) nyitott. A kötetet Brenner György leleplező humorú karikatúrái illusztrálják, sokszor olyan dolgokat is érzékeltetve a saját korlátai között élő és gondolkodó emberről, amiket csak ez a műfaj tud kifejezni. Kállay László (A világ helyzete 1987/88-ban. Adatok bolygónk jövőjéről. Árkádia. 280 oldal, fűzve 65 Ft. A helyzet - Merre menjünk? Múzsák. Mozgó Világ. 182 oldal, fűzve 55 Ft.) . KÖNYVVILÁG