Korunk 1983 (42. évfolyam)
1983 / 3. szám - LÁTÓHATÁR - GÁLL ERNŐ: A román szociológia első folyóiratának jubileuma (Viitorul social)
LÁTÓHATÁR A román szociológia első folyóiratának jubileuma Hetvenöt éves a VIITORUL SOCIAL című rangos szociológiai és politológiai folyóirat, amelynek 1982. november—decemberi száma több alkalmi, a múltra, a megtett útra visszatekintő, illetve elemző tanulmányt közöl. Roman Moldovan az indulás körülményeit idézi fel, s azoknak a haladó, szocialista írástudóknak, munkásoknak az érdemét méltatja, akik számtalan akadályt legyőzve a lapot szerkesztették és terjesztették. Dr. C. Racovski, M. Gh. Bujor, George Grigorovici és Ioan Sion 1907-ben, a nagy parasztfelkelések évében kezdeményezték a szocializmus eszméinek jegyében fogant lapot, s azt a hivatást kívánták megjelentetésével teljesíteni, hogy tudományos igényességgel tárgyalják — a nagy forradalmi energiák kirobbanásának idején — az ország legidőszerűbb és legégetőbb kérdéseit. Ennek a vállalkozásnak számolnia kellett a korabeli eszmeáramlatokkal, a a „sămănătorizmus“-sal, a „poporanizmus“-sal, a naturalista anyagelvűséget, valamint a keresztény spiritualizmust képviselő irányzattal. A Viitorul social egy olyan időpontban látott napvilágot, amelyben az ország kulturális életére néhány más orientációjú, magas színvonalú folyóirat (Viaţa românească, Sămănătorul stb.) gyakorolt erős hatást. A porondon küzdött már a szocialista sajtó is. Különösképp a Románia muncitoare című lap vált ismertté, főként jeles munkatársainak, I. C. Frimunak, Ştefan Gheorghiunak, Panait Istratinak köszönhetően. A Viitorul social hetvenöt esztendős története négy szakaszra oszlik. Az első folyam (1907—1908) 12 számának előterében az agrárkérdés található. A megjelent számok szerzői főként ennek függvényében tárgyalták a román szocialista munkásmozgalom létjogosultságát, valamint eszmei programjának különböző oldalait. A második folyam — ugyancsak 12 számban — 1913 és 1914 között, igen rendszertelenül került piacra. A lap címében feltűnik a „szociáldemokrata havi szemle“ megjelölés. Szerkesztői és munkatársai figyelmét — érthető módon — a Balkánháborúk kötik le. A román szocialisták álláspontjának Ştefan Gheorghiu annak idején nagy visszhangot kiváltó Háborút a háborúnak című cikke adott hangot. A harmadik folyam (1916-ban) tiszavirág életű volt. Három száma döntő mértékben a háborúval foglalkozott, és — I. C. Frimu álláspontjának megfelelően — határozottan elítélte az imperialista célokért folyó öldöklést. A negyedik szakasz 1946-tól 1947-ig terjed. A folyóirat vezető egyénisége S. Emil, a szerkesztő bizottságban pedig Lothar Rădăceanu, Tudor Iordăchescu, Şerban Voinea és Ştefan Voitec foglal helyet. Már ebből a névsorból is következik, hogy a Viitorul social hányatott pályájának ez a szakasza a szociáldemokrata párt égisze alatt alakult, s e párt felfogását szólaltatta meg a népi demokratikus átalakulás kulcskérdéseiben. A folyóirat fejlődéstendenciáit követve, Roman Moldovan megállapítja, hogy a különböző szakaszokon átvezető folyamatban figyelemreméltó szakosodás bontakozott ki. Ez a specializálódás már a második folyamban, a Szociológia és politika elnevezésű rovat rendszeresítésével kezdődik el. Az új rovat a folyóiratnak a marxista szociológia művelésében való elköteleződését fejezte ki. Noha a kezdeményezés nem bizonyult tartós, következetes szerkesztési gyakorlat kiindulópontjának, nem vitás, hogy a rovat a hazai marxista szociológiai sajtó megszületését jelzi. Ez — többek között — azt jelenti, hogy a romániai szociológiai kiadványok történetében a történelmi materialista orientációt elsőbbség illeti meg. A Viitorul social érdemei közé tartozik az az ösztönző szerep is, amelyet a román marxista szociológiai iskola fellépésében játszott. Ennek az iskolának— mint ismeretes — olyan kimagasló képviselői voltak, mint C. Dobrogeanu-Gherea, C. Racovski és mások. A jubiláló folyóirat a korabeli román társadalom legjén.