Közérdek, 1896. július-december (8. évfolyam, 30-53. szám)
1896-07-05 / 30. szám
VIII. évfolyam. 30. szám. Marosvásárhely, 1896. julius hó 5-én . Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap. Telephon 4. Megjelelt minden vasárnap. Telephon 4. Hirdetéseket elfogad és közvetít Budapesten Eckstein Bernét hird. irodája Fürdő-utcza 4. sz. Goldberg A. V. hird. irodája Vaczi-utcza 9. Pick Géza hirdetési irodája Vaczi-körút 5. Előfizetési dijak: Egész évre...............................12 korona. Fél évre....................................6 korona. Negyed évre................................3 korona. Egy hóra....................................1 korona. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Pálffy Mihály ügyvéd. Hirdetések dija: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegdij minden beigtatás után 60 fillér. Nyiltér soronként 1 korona és 60 fillér. — Kéziratot nem küldünk vissza. Csak bérmentes levelet fogadunk el. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bolyai utca 15 .szám, a hova a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamácziók intézendők. Ünnep a vármegyeházán. Június 30. Marostorda vármegye Magyarország ezer éves fennállásának emlékünnepét múlt hó 30-án (kedden) ünnepelte meg, méltóan, méltóságteljesen. A vármegyeházán langyos nyári szellő kötekedett a trikolorral, a kapu bejárat meg udvar és folyósok zöld lombdíszben ragyogtatták a nemzeti színű lobogókat. Az ég felderült, a jótékony nap hevet tűzött, sugarai eltévedtek a fényes magyar diszöltönyök csillogásán, a rezgő forgók boglárjain. A kapuban és folyosókon kék és piros ruhás diszőrök állottak lándzsával a kezükben, farkasbőrös magas kucsma nyomta fejüket. A díszes fogatok egyre robogtak drága ruháju uraságokkal, mig a kiváncsiak százai ellepték a vármegyeház előtti vért. Amott zsinóros, kapatos székely atyafiak lépegettek erre felé, hozva szivükben lelkesedést, mert az istenadta föld emberei ők. Míg odafenn a díszes nagyteremben elegáns hölgyek és urak foglalták el a széksorokat és emelvényeket, addig a vármegye tisztviselői kara sorakozott, hogy a főispán vezetése alatt bevonuljon az ünnepély színhelyére. Mikó Árpád főispán drága ékszerekkel megrakott magyar díszruhát öltött, daliás alakja imponáló volt a menet élén. A tisztviselők nagy része szintén díszruhákban jelent meg, jól mutatott ez a kép, amikor szűnni nem akaró éljenzések közepett belépett a főispán a tisztviselőkkel a terembe. Általános volt a lelkesültség, mely az ülés folyama alatt többször fel-felújult. Mikó Árpád főispán a következőszép beszéddel nyitotta meg e közgyűlést: Tekintetes törvényhatóság! Ünnepet ül manapság az egész magyar nemzet, s ez ünnepen szívvel lélekkel vesz részt minden igaz magyar; igy ünnepet ül ma Marostorda vármegye törvényhatósága is, midőn nemzetünk fennállásának ezer éves ünnepét üli meg ma itt. Ezer év, e szó hangzik ma a hazán keresztül, e szóra dobog fel ma minden igaz magyarnak kebele kárpátoktól a kéklő Adriáig. E szót viszi szét a trikolort lengető enyhe nyári szellő Erdély bérczein, alföld délibábos rónáin, felföld hegyvölgyein ; s a visszhang mindenünnen rája: Áldás reád Magyarok Istene, hogy még áll hazánk ! Ezer éve annak, hogy honalapító Árpádnak hadai legelőször széttekintettek a munkácsi bérczről a 3 hegy és 4 folyó hazárán. Azóta sok vér és könny, sok dicsőség és gyász, sok fényes győzelem és végromlás váltották fel egymást. Századok viharoztak el felettünk, népek enyésztek el, birodalmak születtek és dőltek romba. Európa térképe százszor megváltozott, csak egy maradt meg a 4 folyó hazája — bár határát közben három tenger hulláma mosta — áll rendületlenül, megdönthetetlenül, amint akkor állott. És ha ma ezer év eltelte után az ősök sírjaikból felkelve élükön Árpád vezérrel a Hadak utján át újra a Munkácsi béreire vonulnának, nem szégyen pírral arczainkon, de öröm és büszkeségtől dagadó kebellel mutatnának szét Pannónia térein. Mert a látvány, mely szemeink elé tárulna magasztos dicső lenne. Ott látnák az ősök maguk előtt elterülve a hont, melyet ezer év előtt verők hullásával szereztek meg, mint egy dicső nagy államot. A 4 folyó habjait hatalmas hajók szeldelik s alföld kalászainak gyümölcseit fáradhatatlanul viszik tovább. A vaskaput, melyen megtört Traján keze a nagy Baross szétrombolá , mind a kereskedelem s közlekedés hatalmas erei lüktetnek vasutaink minden felé, gyáraink kérményeinek gomolygó füstje a magasba tör s ad munkát a szorgalmas magyar kéznek mindenütt. Rendezett falvak tarkítják a képet, emelkedő nagy városok. Az újjászületett Szeged, a magyar Debreczen, s az ország szíve a világvárossá lett Budapest. Benne az ipar, kereskedelem, művészet, tudomány megannyi fényes csarnoka. Ezer éves állítmányuk s áldozatkészségünknek emlék oszlopa az uj országház, szellemi és anyagi erőnk bizonysága a jól sikerült kiállítás és legfelül, a csúcson, mindenek felett. Szent István fényes trónján egy népeit megértő, vele együtt ünneplő magasztos dicső alak, a magyaroknak szeretett nagy királya. Igen uraim ! Munkács bérczéről ma egy hatalmas nagy államot látunk — egy európai nagyhatalmat— melynek szövetségét a világ urai keresik és becsülik nagyra. Egy nagy nemzetet, mely nemcsak saját sorsát intézi már ma; de melynek szava van Európa sorsának intézésébe is egy nagy nemzetet, mely az arany bullától kezdve évszázadokon keresztül mint az alkotmányos országok példányképe tündökölt a világ előtt. Egy hatalmas nagy nemzetet, melyben az ipar, kereskedelem és köz- A „KÖZÉRDEK" EREDETI TÁRCZÁJA. Esküvődön. Ott álltam egy oszlop mellett, Zokogva keservesen. Fekete gyászfátyol alatt Nem ismert meg senkisem Pap prédikált, orgona szólt, Nagyon bámult a sok szent, Hogy van az, hogy te melletted Más menyasszony térdepelt! Hallottam, amint kimondád Azt a „holtomiglan“ szót. Hallottam, mint üdvözöltek És kívántak minden jót. Láttam, amint átölelted, Azt a „gazdag“ menyasszonyt. S kivonult a fényes násznép, A nagy templom üres volt! Más vall téged hát magának, Holott nékem jogom van. Rohantam a szent oltárhoz S igy kiáltok hangosan : Hald te magasságos Isten, Hallja meg hát minden szent. „Hazugság“ volt, ami itten, Színed előtt végbe ment! Lányi Irma: Mi is az a szerelem ? Élettani tanulmány. Ismerteti: KATONA Béla. (Folytatás.) Mihelyt egy nehéz, az erkölcshöz tartozó kérdés jelentkezik, ennek megoldási módját úgy kell megtalálni, hogy a kérdést egyszeresítjük, visszavezetve azt az élettan nagy országútára. Melyek tehát az alkat elemek, amelyek egy csábító nőt minden más nő felébe emelnek ? Felelet: a testi és lelki szépség és a természetes — nem fitogatott — igaz érzetnek. És melyek az erények, melyek egy férfi varázserejét minden más férfi felébe emelik ? felelet: a testi és lelki erő, a bátorság és ész tehetség. Ezek szerint a csábítás és rokonszenv tehát a legőrültebb, legtitokzatosabb dolgoknak látszanak, amikor azok az élettan valódi forrásához vezettetnek vissza. A féfiának még inkább férfiúvá kell lennie, hogy Éva leányait elakarva csábizni és szerelmüket megakarja nyerni! A nőnek még nőiesebbé kell válnia, hogy Ádám fiainak tessék! Mindkettőnek tehát nemük jellegét folyton finomitniok, emelniök, fokozniok és arra a magaslatra kell állítniok, ahová az emberi ész és a költői lélek szárnyalása felérhet. a nő mindig művészete teljes kiaknázásával öltözködjék, bátran pazarolja minden báját és kellemét, ezek tüzével állandóan kösse le Ádám fiait, de aztán arra szorgosan ügyeljen, hogy mindig nőies maradjon és az angyal szárnyai alatt mindig Éva leánya rejtőzzék. És a férfi? Szorítsa, sarkalja folyton becsvágyát, hogy a szerelem állandó szolgálatába megtarthassa, kínozza meg eszét, hogy összes kincseit szerelme bálványának lábai elé tegye, szerelmében mindig és inkább férfias legyen, úgy, hogy a nő mindig Ádámot lelje fel benne. Szerelem nélkül a csábítás csak kéjrablás, a kattérsággal, szerelem fitogtatással való üzérkedés mindig a legaljasabb gonosztett. A szerelem heve, mely tartalmának arányához képest emelkedik, a természetnek az erőket uraló elemi törvényei alatt áll. A hirtelen fellángoló szerelem nem a legtartósabb és ha az gyorsan keletkezett, vagy ép oly gyorsan kielégíttetik, inkább dicstelies rablásnak mondható, mintsem igaz szenvedélynek. Igaz ugyan, hogy a szerelem nem csata, hanem inkább folyton tartó háború és ha az első győzelemre tovább száz következik, a villámszerű rokonszenv is bekövetkezhetik, úgy hogy ez minden egyes ütközet után teljesen elvarázsolhat bennünket és elérheti azon eszményi tökélyt, hogy a külsőséget a belsőséggel egyesíti, ámde ez, ezer esetből egyszer ha előfordul. A legtökéletesebb szerelem — nap — mely soha sem áldoz le, de melyen időnként villámok czikáznak. Rendes esetekben azonban a lassan keletkezett szerelem ép oly lassan is múlik el, amelyik pedig villámszerű volt, nem is tart tovább annál. Az egészséges, illemes, hosszú életre szánt szerelemnek, akár hirtelen, akár lassan keletkezik is, gyors, igazi csapással kell kezdődnie, mely a meleg rokonszenv mélységének megfelel. Ahol az új szerelem keletkezésével egyidejűleg nincs megrázkódás, felindulás, ahol a természet nem tör ki a kéj és fájdalom felkiáltásába, — ott a barátság jóakarat vagy valami más vonzalom helyet foglalhat ugyan, de ezt sohasem fognám valódi szerelemnek tekinthetni. (Vége következik.)