Közgazdasági Szemle – 1970.

január - Bognár József: A magyar mechanizmusreform két éve

BOGNÁR JÓZSEF: A magyar mechanizmusreform két éve* Az európai szocialista országokban bevezetett gazdasági reformok új fejezetet nyitnak meg a szocialista gazdálkodás több évtizedes törté­nelmében. E reformok indító okai, feltételei és tartalmi keretei a gazda­ságban alakultak ki, de megvalósításukat különböző politikai és társa­dalmi — tehát a gazdaság szempontjából exogén — tényezők tették le­hetővé. A második világháború befejezése után az európai szocialista orszá­gok a rendszerre jellemző adekvát gazdálkodási formák kiépítése mellett gyors gazdasági növekedést és erőteljes strukturális változásokat valósí­tottak meg heves konjunkturális kilengések közepette. A nemzeti jöve­delem évi növekedésének szóródása az átlagos növekedési ütemhez képest 125 volt 1951 és 1967 között Magyarországon, de csak 50 és 70 közötti volt a fejlett tőkésországokban. (Közbevetőleg jegyezzük meg csupán, hogy Magyarország ebben a vonatkozásban nem tekinthető tipikusnak, mert a többi szocialista országban e kilengések lényegesen kisebbek vol­tak.) E heves konjunkturális kilengéseket az okozta, hogy az erőteljes expanzió második-harmadik esztendejében súlyos egyensúlyhiányok (szűk keresztmetszetek) léptek fel, de ezeket egy-két esetben az expanzió további fokozásával vélték orvosolni. E gyors fejlődés a központi tervutasításokon nyugvó, teljesen cent­ralizált rendszerben valósult meg. A hatvanas évek elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a gazdasági növekedés az adott irányítási rendszerben indokolatlanul sok energiát emészt fel, és ezért változásokra van szükség. Kétségtelen, hogy a szocia­lista átalakulás időszakának gazdálkodása igen sok új energiát tárt fel, de az extenzív fejlődés lehetőségei és tartalékai kezdtek kimerülni. Ké­sőbb még erőteljesebben jöttek napvilágra olyan negatív jelenségek, amelyek megváltoztatása vagy kiküszöbölése elképzelhetetlen volt a köz­ponti utasításokon nyugvó irányítási rendszer keretei között. Röviden szeretnék ezek közül néhányat megemlíteni: az A gazdaság viszonylag érzéketlen volt a külvilág változásaira, azaz adaptációs képessége alacsony volt. Ennek következtében a technikai fejlődés a sok központi erőfeszítés és a megfelelő tudományos háttér elle­nére lelassult. b) A rendszer nem volt képes arra, hogy megoldja a gazdasági egy­ségek (a vállalkozások) belső szelektálódását és differenciálódását, noha * A szerző előadása Weissenbachban, az Osztrák Nemzeti Bank rendezésében 1969. szep­tember 22-27 között tartott nemzetközi szemináriumon.­ ­ Közgazdasági Szemle

Next