Közgazdasági Szemle – 1970.
január - Bognár József: A magyar mechanizmusreform két éve
BOGNÁR JÓZSEF: A magyar mechanizmusreform két éve* Az európai szocialista országokban bevezetett gazdasági reformok új fejezetet nyitnak meg a szocialista gazdálkodás több évtizedes történelmében. E reformok indító okai, feltételei és tartalmi keretei a gazdaságban alakultak ki, de megvalósításukat különböző politikai és társadalmi — tehát a gazdaság szempontjából exogén — tényezők tették lehetővé. A második világháború befejezése után az európai szocialista országok a rendszerre jellemző adekvát gazdálkodási formák kiépítése mellett gyors gazdasági növekedést és erőteljes strukturális változásokat valósítottak meg heves konjunkturális kilengések közepette. A nemzeti jövedelem évi növekedésének szóródása az átlagos növekedési ütemhez képest 125 volt 1951 és 1967 között Magyarországon, de csak 50 és 70 közötti volt a fejlett tőkésországokban. (Közbevetőleg jegyezzük meg csupán, hogy Magyarország ebben a vonatkozásban nem tekinthető tipikusnak, mert a többi szocialista országban e kilengések lényegesen kisebbek voltak.) E heves konjunkturális kilengéseket az okozta, hogy az erőteljes expanzió második-harmadik esztendejében súlyos egyensúlyhiányok (szűk keresztmetszetek) léptek fel, de ezeket egy-két esetben az expanzió további fokozásával vélték orvosolni. E gyors fejlődés a központi tervutasításokon nyugvó, teljesen centralizált rendszerben valósult meg. A hatvanas évek elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a gazdasági növekedés az adott irányítási rendszerben indokolatlanul sok energiát emészt fel, és ezért változásokra van szükség. Kétségtelen, hogy a szocialista átalakulás időszakának gazdálkodása igen sok új energiát tárt fel, de az extenzív fejlődés lehetőségei és tartalékai kezdtek kimerülni. Később még erőteljesebben jöttek napvilágra olyan negatív jelenségek, amelyek megváltoztatása vagy kiküszöbölése elképzelhetetlen volt a központi utasításokon nyugvó irányítási rendszer keretei között. Röviden szeretnék ezek közül néhányat megemlíteni: az A gazdaság viszonylag érzéketlen volt a külvilág változásaira, azaz adaptációs képessége alacsony volt. Ennek következtében a technikai fejlődés a sok központi erőfeszítés és a megfelelő tudományos háttér ellenére lelassult. b) A rendszer nem volt képes arra, hogy megoldja a gazdasági egységek (a vállalkozások) belső szelektálódását és differenciálódását, noha * A szerző előadása Weissenbachban, az Osztrák Nemzeti Bank rendezésében 1969. szeptember 22-27 között tartott nemzetközi szemináriumon. Közgazdasági Szemle