Köznevelés, 1953 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1953-04-01 / 7. szám
A DEBRECENI FAZEKAS MIHÁLY GIMNÁZIUM TÖRTÉNELMI SZAKKÖRE.HOGYAN ISMERTÜK MEG VÁROSUNK TÖRTÉNETÉT? Iskolánkban élénk a szakköri munka, hat szakkör működik. A biológiai szakkörnek különösen szép múltja van, a múlt évi kiállításon a legjobb eredményt mutatta fel a megyében. Igen népes a kémia szakkör is, valóságos verseny folyik a bejutásért. A magyar, az orosz, a földrajz szakkör taglétszáma is teljes volt az év kezdetével. A történelmi szakkörnek sem ilyen múltja nem volt, csak ebben az évben kezdte meg munkáját. Mikor az alakuló gyűlésre a kevés önként jelentkező és több tájékozódó öszszejött, ez a kezdet egy csöppet sem látszott biztatónak. A történelmi érdeklődés is homályos volt, egyik tagot a józsai „romtorony” története foglalkoztatta, a másik egy marék penészes régi pénzt rakott az asztalra. A vezető tanár is most került az iskolához. Az alakuló gyűlésen megválasztott első titkár is alig fogadta el a megbízatást. Csak utódjának, Szilágyi Andornak sikerült megszilárdítania a vezetést. A szakköri tájékoztató sem érkezett meg, egyszóval: elég súlyos kezdeti nehézségekkel küzdöttünk. Vezető tanárunk, Kiss Tamás indítványára aztán Debrecen város történetének, történelmünkben is fontos vonatkozásainak feldolgozását tűztük ki programmként. Erre az elhatározásunkra kétségtelenül hatott a Kossuth-év s a néhány nappal előbb iskolánkban is megrendezett Kossuth-snnepély. Az a tény, hogy volt idő történelmünk folyamán, mikor városunk a dicsőséges szabadságharcban az ország szíve, fővárosa volt, büszkeséggel töltött el bennünket. Egyszerre átéreztük, hogy nekünk itt, debreceni diákoknak, kötelezettségeink vannak népünk haladó múltjának ápolásában. Innét indultunkki tehát, a város története mindenkit kezdett érdekelni és rövidesen vita indult meg a témák megfogalmazása, váraatása, kiosztása körül. A jelenlévők egyszerre a problémák közepében találták magukat, sőt másnap még kívülállók is csatlakoztak. Egy-egy feladat vállalásával, vagy segítségnyújtással a kutatás, feldolgozás munkájában, vagy az első hozzászólás jogán beírták nevüket a szakkör tagjai közé. Így született meg a történelmi szakkör, egy programus közül, tizenöt cselekvő taggal a debreceni Fazekas Mihály gyakorlógimnáziumban 1952 szeptemberében. Már az alakuló gyűlésen az a kérdés vetődött fel, hogyan végezzük ezt a mindnyájunknak tetsző feladatot? Hogyan ismerjük meg Debrecen történetét? Előbb a módszer foglalkoztatott bennünket. Legkönnyebbnek az látszott, ha időrendi egymásutánban kiosztjuk a kérdéseket, ki mit vállal? S az anyagottervszerűen elosztjuk egész évre. Az egyetemi könyvtár bibliográfiai felvilágosítójában utánanéztünk a vonatkozó irodalomnak s két-három könyvből egy előadást csinálunk. Első és második „hivatalos” hozzászóló lesz, még a múlt gyűlés jegyzőkönyvét is felolvassuk s kész egy szakköri programni. Azonnal éreztük, hogy ez nem jómódjai lenne a mi munkánknak. Tudniillik nem puszta ismeretelsajátításra vágytunk, hanem lehetőleg át is érezni, át is élni a történelmet, mindazt, ami körülöttünk történetem és ami beleépült már szocialista hazánk eszmevilágába, mint haladó gondolat, hagyomány. Olyasmire vágytunk, ami minket is továbblendít munkánkban. Debrecen rendkívül gazdag helytörténeti emlékekben. A Déri Múzeum akkor egy kis szobát rendezett be Kossuth-emlékekből. Ezt minden szakköri tag megtekinthette. Ott volt egy nagy könyv, amelybe a Hatvani-kapu hajdúja így jegyezte be Kossuth nevét, mikor 1849 január 3-án délben átlépte a kapu küszöbét: ..Magyarok Mózese”. Ebben az adatban már népünk története is tükröződött. S megszületett egy beszámoló anyaga: Kossuth Lajos Debrecenben,a található tárgyi emlékek alapján. Fényes Elemér tartott róla érdekes előadást. A már készülő Kossuth emlékkönyv is jó olvasmány anyagnak ígérkezett, tervbe vettük ennekfeldolgozását is. A Téglavetőben — a Nagy Sándordombon — ott áll az emlékoszlop, a temetőben pedig az egykorú sirkó a haldokló oroszlánnal. Városunk határában folyt le a feldunai hadcsoportok utolsó hősi küzdelme a cári túlerő ellen augusztus 2-án. A csata színhelyét meglátogattuk, majd Papp Kálmán tartott róla előadást. A helyszínrajzot, a nádmozdulatokat színes táblarajzzal Szabó Géza ismertette. Minden tag hozzászólt s különösen a Görgey-kérdés izgatta a tagságot. A most színrekerült Illyés-darabnak, a Fáklyalángnak jó előjátéka volt ez a szakköri ülés. A városban még ma is több történelmi nevezetességű épület van. A Tanácsház, mely 1842-ben épült, Kossuth hivatala, eredeti szépségében áll, vele szemben a főrendiház épülete, az erkély, melyről Kossuth először beszélt Debrecen népéhez. Mindezek egy-egy szakköri kirándulás anyagául szolgálnak. A régi Debrecennek, a céhek, kalmárok, vásárok városának, a török ellen ajándékokkal védekező szultáni városnak a történetét őrzik a régi utcanevek. (Piac, Csapó, Tímár, Mester, Péterit, Vígkedvű Mihály, Ajtó, Szepességi, Burgundia utcák, stb.) „Debrecen története a régi utcák neveiben” címmel Freiwhllig György és Papp Tibor gyűjtőitek érdekes anyagi. Érdekes témának találtuk Debrecen szerepét megvizsgálni a II. Rákóczi-felkelésben, amelyről eddig mindössze annyit hallottunk, hogy a magistrátus 25.000 forintot fizetett váltságul, hogy a felkelésben ne kelljen részt vennie. Természetesen ehhez fel kellett vennünk a kapcsolatot a levéltárral, az egyetemi történelmi szemináriummal. Ez utóbbi téma feldolgozás alatt áll. Mákonyi Károly foglalkozik vele. A felvilágosodás Debrecenjét sem hagytuk ki programmunkból. Szakköri összejövetelünkön mindig szakítunk időt arra, hogy a következő előadók készülő munkájuk eddigi eredményéről, nehézségeiről beszámoljanak, így meggyőződtünk arról is, hogy Sz. L., aki a felvilágosodásról szóló előadást vállalta, foglalkozott a kérdéssel. Előadását azonban csak vázlatban készítette el. A szakkör felületes munkának, elnagyoltnak és kifejezésében pongyolának találta és elvetette. Egyben kimondta, hogy ezután szabadelőadást is csak írásban rögzítve fogad el. Ez tanulság legyen más szakkör számára is. Programaiba vette még iskolánk, a Fazekas Mihály gimnázium történetének megírását is. Szabó Géza és Kolozs Sándor dolgoznak rajta. Megtalálták a Tóth Árpádra vonatkozó adatokat is, aki iskolánk növendéke volt. Évi programjunkat a Tanácsköztársaság debreceni egy hónapjának története fogja lezárni. E kérdésnél a Munkásmozgalmi Intézettel kell a kapcsolatot felvennünk. Foglalkozunk az év végi szakköri kiállítás anyagának elkészítésével. Az iskolai történelemtanítás számára a szükségletek szerint térképeket készítünk, és helyszínrajzokat elhangzott előadásainkról.Ebben a munkában Fördős Csaba jár elő, aki dolgozik a Térképészeti Intézetnek is. Nem lenne teljes a beszámolónk, ha néhány szóban nem összegeznénk, mit tanultunk eddig városunk történetéből, amelynek kétségtelenül vannak lelkesíti fejezetei és példái, de ugyanakkor — a felszabadulásig — a „maradandóság városa” is volt. A látszólagos debreceni „zsírosság” és nyugalom alatt azonban hatalmas erők működtek itt felszabadulásukért s ezek küzdelme vitte előbbre itt is a haladást. Melletük álltak hazánk és Debrecen nagyjai, ■ Bocskai, Kossuth, a szabadságharc, a Tanácsköztársaság névtelen hősei, költőink, Csokonai, Fazekas Mihály, Földi János, Petőfi, Ady. Ez a tanulság töltötte el olyan lelkesedéssel a szakkörtyejait, hogy csak nagyon indokolt esetben maradt el valaki a gyűlésről. Múltunk hagyományaiból mindannyian erőt merítettünk iskolai és társadalmi munkánk jobb végzésére és elhatároztuk! küzdünk azért, hogy a szocializmus útján haladó város „maradandóságának” vonásai örökre eltűnjenek. 173 KÖZNEVELÉS