Köznevelés, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-02-19 / 4. szám
iskolásoknak írt könyvek alapján. Akit inkább az ismeretek matematikai része érdekel, az nagy haszonnal használhatja Hámori Miklós: Halmazok: Matematikai logika című szakköri füzetét. Műszaki vonalon nyújt további ismereteket Kovács Mihály: Kibernetikai játékok és modellek, továbbá Néhány kibernetikai játékgép című könyve. Ha csak a nálunk könnyen és aránylag kis költséggel hozzáférhető Mikromat építőkészletet és a fent említett könyveket ismerné meg középiskolai diákságunk egytizede, már akkor is elmondhatnánk, hogy a számítógépismeretek elterjedtségét tekintve igen jól állunk. Harmadik-negyedik osztályban azonban a tanulók elég nagy százalékával tapasztalataink szerint ennél még messzebb is mehetünk. Erre azonban már egyéb, nálunk egyelőre nem gyártott építőkészletek és oktatási célokra készült „tankomputerek” kellenek. Az első csoportból az NSZK gyártmányú Lectronnal, a másodikból az amerikai gyártmányú, integrált áramkörös „Computer Lab”-bel vannak gyakorlati tapasztalataink. Egyes matematika-fizika tagozatos osztályokban gyakorlatként elektronikai, logikai és számítógépes kapcsolásokat készítenek diódákból, tranzisztorokból és egyéb alkatrészekből szerelőlapon forrasztópákával. Értékes, de időrabló foglalkozás. Ezeknek a tanulóknak a legnagyobb része életében forrasztópákát soha sem vesz a kezébe, már csak azért sem, mert akkorra az integrált áramkörök elterjedése jórészt feleslegessé teszi a páka használatát is. Főleg az elméleti pályára készülők ugyanennyi idő alatt tízszerte többet tanulhatnának korszerűbb taneszközökkel. A Lectron elnevezésű építőkészlet felhasználásával például heti két órás gyakorlaton harmadikos-negyedikes korban jó, egy év alatt végig lehet menni a tanulók által megérthető összes elektronikus és komputertechnikai alapkapcsoláson, az összetett alkatrészek, a modulok használatát is beleértve. Az építőkészlet lényege az, hogy az alkatrészek és később a modulok kis dobozkákban vannak. A dobozkák tetején az alkatrészek kapcsolási rajza, a modul logikai szimbóluma látható. A dobozkákat egy szerelőlapon egyszerűen egymás mellé kell tenni. Forrasztás, sőt dugaszolás sem szükséges, mert apró mágnesek fogják őket össze. Az öszszeállítás tetején kialakult az elvi kapcsolási rajz, és a telep bekapcsolásával az összeállítás már működik is. Alig kell több idő az összeállításhoz, mint az elmondásához. Így az idő az elvi megértésre fordítható. Ilyen időfelhasználás mellett a negyedik osztály gyakorlatait már az integrált áramköri technika, a logikai tervezés elemeibe való bevezetésre lehet felhasználni. Kiválóan alkalmas erre az általunk is használt tankomputer. (Nálunk kapható integrált áramkörökből összeállítható!) Ezen a gépen a mai legmodernebb gépek (harmadik, negyedik generáció) működésének minden részlete bemutatható, például tárolás, kódolás, számlálás, soros és párhuzamos összeadás-kivonás, binárisan kódolt decimális műveletek, stb. Azt is megismerik közben a tanulók, hogy egyetlen logikai elem (NAND ÉS — NEM elem) felhasználásával hogyan lehet egész rendszereket felépíteni. Egyikét tankomputer húszas tanulócsoportnak elegendő. Elkészítése nem kerülne többe, mint a ma nálunk használatos gépek mellett eltöltött két-három óra költsége. Több mint tizenkétéves gyakorlat tapasztalatai alapján a középiskolákban a számítógépismeretek tanítása terén tehát a következőket tartanám szükségesnek : 1. Az egyes tantárgyak keretében legalább annyira hívjuk fel minden tanuló figyelmét a számítógépekre, amennyire azt a mai tananyag részeinek kiemelése megengedi. 2. Az érdeklődő tanulók számára tegyük lehetővé szakkörökben vagy fizikai gyakorlatokon, hogy a számítógép technikával az előbbiekben leírt módon és mértékben foglalkozhassunk. KOVÁCS MIHÁLY Oktatási célokra készült integrált áramkörös iskolai számítógép .