LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 22. évfolyam (1996)

1996 / 1. szám - KÉKESI KUN ÁRPÁD: Az értelem(hiány) keresztútjai : Bret Easton Ellis Amerikai Psycho című regényének néhány kultúrfilozófiai vonatkozása

Az értelem(hiány) keresztútjai 63 Bret Easton Ellist általában a minimalista próza második (nyolcvanas években jelentkező) hullámához és generációjához (Ellis 1964-ben született!) szokás sorolni, illetve a Brat Pack (vásott kölyökhorda) néven számon tartott írócsoportba, Tama Janowitz-cal és Jay McInemey-vel együtt. Ellist is (csakúgy mint másik két írótársát) az amerikai fogyasztói társadalomban és a metropoliszokban zajló élet problémái foglalkoztatják: a Less Than Zéróban Los Angeles, az Amerikai Psychoban pedig New York a főszereplő. Bahtyinnal szólva a nagyváros (metropolisz) kronotoposza hatá­rozza meg a regények tér- és időszerkezetét,­ amelyek így a nagyvárost fősze­replőként állító 20. századi regények sorába tartoznak.­ Az események a legkülön­bözőbb helyszíneken játszódnak (étterem, disco, klub, mosoda, mozi, koncertterem, utca stb.), és meglehetősen gyorsan követik egymást. A Less Than Zerot nemcsak azért aposztrofálták az első MTV-regénynek, mert kamasz hősei (kellőképpen beko­kainozva és cigarettával a kezükben) a Music Televisiont bámulják (kísérteties emblémáját adva ezzel egy médializált kultúrához pusztán passzívan viszonyulni tudó nemzedéknek), hanem azért is mert a regényvilág a videoklippek mintájára struktúrálódik. A voltaképpeni cselekmény (ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről a Less Than Zéróban) rövid jelenetek halmazából áll, amelyek jóformán csak gyorsan felvillanó képekre épülnek. Ezáltal minden felületivé válik a regényben: a képek (jelenetek) jelentése egymásra csúszik, hiszen a bennük szemlélhető történések magyarázatát önmagukból képtelenség lenne megérteni. A szereplők cselekedetei­nek motivációs háttere nem ismeretes, az okozatiság problematikáját már teljesen relativizálja az Ellis-regényekben megfigyelhető jelenetépítkezés. A Less Than Zero­ban a főhős(?) nézőpontjából látjuk az eseményeket, ami azzal a következménnyel jár, hogy a szereplők érzelmi és gondolati motivációinak szinte nyoma sincs a regényben (hiszen a történetmondónak ezekhez nincs közvetlen hozzáférési le­hetősége). Maga a főhős sem tudósít arról, mit érez vagy gondol egyes cselekedetei hátterében (persze nem szabad elfelejteni, hogy egy a kokaintól szinte állandóan tompult tudaton keresztül látjuk a regényvilág történéseit), pusztán azt látjuk, ahogy például elsírja magát egy bár mosdójában (p. 120.), illetve falhoz vág egy poharat a szobájában (p. 115.). Magából a jelenetből tehát nem érthetők meg Clay (a központi figura) reakciói, csupán következtetni lehet azok kiváltó okaira más jelenetek történéseiből. Az Amerikai Psycho hasonlóan felületi világot tár az olvasó elé: a cselekmény dinamizmusa és a történések halmaza mögül hiányzik a motivációs kohézió, aminek­ ­ Bahtyin a provinciális kisváros kronotoposzáról beszél a 19. századi regények (elsősorban Flaubert Bovaryné­a.) kapcsán, és megjegyzi: „Az idő itt teljesen eseménytelen, emiatt úgy tűnik, mintha megállt volna. Itt nincsenek se találkozások, se elválások. Ez az idő sűrű, nyúlós, és úgyszól­ván belemászik a térbe." Mihail BAHIYIN: A tér és az idő a regényben. In: A szó esztétikája. Gondolat Kiadó Bp., 1976. 300. 9 Vö. „A város itt nem csupán háttér, kulissza, ahol megtörténnek a regényben elbeszélt események, hanem, mondhatnánk, maga az esemény, amely erőszakosan meghatározza és fogva tartja a szereplők életét." BÁN Zsófia: Utószó. In: Jay MCINERNEY: Fények, nagyváros. Európa Kiadó Bp., 1993. 191. (A szerző kiemelése.)

Next