Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
B - Balogh Hugó - Balogh Jenő dr. - Balogh Lajos (fékei) - Balogh Loránt (almási)
Balogh Hugó, szfőv. főjegyző. Született Budapesten, 1871-ben. Középiskolai tanulmányait és a tudományegyetem jogi fakultását szülővárosában végezte, majd az oklevél megszerzése után a VI. kerületi járásbiróság joggyakornoka lett. 1902-ben lépett a szfőv. szolgálatába és különböző ügyosztályokon teljesített szolgálatot. 1919-ben tanácsjegyzővé, 1926-ban főjegyzővé választották, majd a II. kerület elöljárójának helyettese lett. Mint sportember, ismertté tette nevét, a régi magyar úszógárdának legjobbjai közé tartozott. Irányítása mellett fejlődtek naggyá a régebbi idők világhíres magyar úszói. Több sportegyesület alapításában, vezetésében tevékenyen vett részt. Első titkára volt a Magy. Kerékpáros Szövetségnek és a MUSz-nak. Sportszakirodalommal foglalkozik, a Sport Világ című sportlapnak megalapítója és 7 éven át felelős szerkesztője is volt. Több társadalmi egyesület tagja. Balogh Jenő dr., ny. igazságügyminiszter, a felsőház tagja. 1864 május 14-én született Devecseren, Veszprém vármegyében. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte el, utána a berlini egyetemen egészítette ki büntetőjogi tanulmányait. 1888-ban a budapesti tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárás jogi magántanárává habilitálta. 1891-től az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában működött s részt vett a bűnvádi perrendtartás és több más igazságügyi törvény előkészítésében, 1900-ban a büntetőjog és büntető perjog nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Katedrájától akkor vált meg, amikor a gróf Khuen- Héderváry-kormány kultuszállamtitkára lett. A marosújvári kerület ugyanebben az évben nemzeti munkapárti programmal megválasztotta képviselőjének. 1913-ban a király a Tisza-kormány igazságügyminiszterévé nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a háborút közvetlenül megelőző s a háború idejére eső büntetőjogi törvényalkotások jelentősebb része, ő alkotta meg a királyság védelméről szóló törvényt, az 1913. évi sajtótörvényt s ő ruházta fel először a magyar törvényben visszaható erővel a büntetőjogi rendelkezéseket. Tisza István bukása után visszavonult a politikai élettől s munkásságát teljesen a tudománynak szentelte. A Magyar Tudományos Akadémia — melynek 1911 óta levelezője, 1912 óta pedig rendes tagja volt — 1920-ban főtitkárává választotta meg. Igen nagy érdeme, hogy az elmúlt nehéz időkben biztosította a tudományos munka zavartalanságát. Az Akadémia érdemeit kívánta jutalmazni akkor, amikor felsőházi tagjává jelölte, de ő szerénységével e megtisztelést elhárította magától. Egyházának életében is jelentős szerepet visz, évek óta főgondnoka a dunántúli református egyházkerületnek. Jelesebb munkái: A sértett fél jogköre a büntetőjogban (1887), Börtönügyi viszonyaink reformjához (1888), Magyar bűnvádi eljárási jog (1901), A büntető perjog tankönyve (1906), Fiatalkorúak és büntetőjog (1909), A bűnvádi perrendtartás magyarázata (1910), gróf Tisza István emlékezete (1921). A dunamelléki református egyházkerület főgondnokának, Darányi Ignácnak halála után ő lett egyházának harmadik, rangban legidősebb főgondnoka s mint ilyen kapott meghívást a felsőházba. Balogh Lajos (jékei), gépészmérnök. Budapesten született, 1903-ban. Gyermekkora óta foglalkozik sporttal. Az atlétika legtöbb ágában, a műegyetem színeiben versenyez. Sokszoros főiskolai (12-szeres), többszörös budapest (3-szoros) és magyar (2-szeres) bajnok, részt vett az amszterdami olimpiászon. A pesti (3-szoros) és magyar (2-szeres) bajnok darmstadti főiskolai világbajnokságon (1930) a távolugrásban második lett. Tizenháromszor volt válogatott. Magyarország 1930. évi távolugró bajnoka és rekordere 7 m. 43 cm-es ugrásával. Egyúttal a helyből távolugrás rekordját is (3 m. 25 cm-el) tartja. Mint távolugró, a magyar válogatott csapat állandó tagja, akit a nemzetközi versenyeken aratott győzelmeiért az Országos Testnevelési Tanács testnevelési éremmel tüntetett ki (1930. okt. 8.) és a vallás- és közoktatásügyi miniszter Signum Laudisra javaslatba hozott. Balogh Lóránt (almási), műépítész. Aradon született, 1869-ben. Középiskoláinak elvégzése után a budapesti kir. József Műegyetemen építészmérnöki oklevelet nyert. Tanulmányainak befejezése után több ízben tett tanulmányutakat Angol-, Francia-, Német- és Olaszországban. Gyakorlati képzettségét Lechner Ödön, Alpár Ignác és Giergl építészek irodájában sajátította el. 1902—26-ig az Iparművészeti Iskola tanára volt. Mint önálló építész, számos vidéki főúri kastélyt tervezett. Legelső önálló műve: gróf Serényi János bukoveczi (Temes m.) kastélya volt, melyet az oláh megszálláskor teljesen leromboltak. Budapesten a Dessewffy-palotát és a Nemzeti Kaszinó dísztermeinek belső kiképzését tervezte. Ezenkívül számos bérház, iskola, járásbíróság, családi ház, továbbá a Salétromutcai és a diósgyőri ref. templomok, a Székesfővárosi Gázművek, valamint a bánhidai elektromos erőművek tisztviselő- és munkástelepe készült tervei után. Ugyanő tervezi a társadalmi adakozásból épülő székesfővárosi rózsadombi Árpád-kilátót és kioszkot is.