Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
H - Höffding, Harald - Höfler, Alois - Höhere Schule - Hönigswald, Richard - Hrabanus Maurus Magnentius - Hugo a Sancto Victore
869 Höffding Hugo a Sancto Victore 870 a H.ok inkább az ig.tanító látogatásaira szorítkoznak. A polgári és középiskolákban minden tanár kötelezve van társai óráinak időnkénti látogatására. Az idevonatkozó rendelkezések szerint a H. akkor eredményes, ha azt a látogató és meglátogatott közt eszmecsere követi. Fontosak az iskolák életében a felsőbb hatóságok (főigazgató, tanfelügyelő, stb.)ai, amelyek módot adnak az iskola működésének megismerésére. E látogatások kiterjednek az intézet adminisztratív vezetésére is.Tisztán tanulmányi szempontból folynak le a szakfelügyelőknek s az Orsz. Közokt. Tanács kiküldötteinek H.al. Sepert Weber L: Néhány szó a hospitálásról (M. P. 1892). Bíró J.: A h. fontossága a tanárok és tanítványok szempontjából (M. P. 1911). A h.ról (2 cikk, M. K. 1912, 810, 379). Köveskúti J.: Az Iskolai h.ról (Pedag. Zsebnaptár 1925—6). Höffding, Harald (1843—1931) kopenhágai egyet.tr. H. szerint négy alapvető filozófiai kérdés van : a tudat (pszichológiai) kérdése, az ismeret érvényének, a létnek s az értéknek kérdése. A pszichológiában H. voluntarista, azaz az akaratot tartja a lelki élet „legfundamentálisabb“ formájának. A test éslélek viszonyának kérdésében az azonosságelmélet mellett foglal állást, mint munkafeltevés mellett. Erkölcstana erősen biológiai és társadalmi jellegű, szociális eudaimonizmust tanít, azaz a cselekvések végső célját a társadalom lehető legnagyobb boldogságában és haladásában találja. A vallás lényege : hit az értékek örök fennmaradásában. Főbb művei: Psychologie (ford. Bendixen, 18932); Religionsphilosophie (1902); Philos. Probleme (1903); Ethik (19013). Geschichte der neueren Philos. 1894—1896 (1921*). Moderne Philosophen (1905). Sören Kirkegaard (Fromanns Klassiker der Philos.). Der menschliche Gedanke (1911). Humor als Lebensgefühl (1918). Der Relationsbegriff (1922). Der Begriff der Analogie (1924). W. H. Höfler, Alois (1853—1922) osztrák pszichológus, iskolareformer és ped. író ; 1876. gimn. tr., 1903. Willmann utóda Prágában, 1907. a bécsi egyetemen a ped. tr. A Meinong-féle tárgyelmélet irányában dolgozott ; a pedagógiában a tudományosan és bölcseletileg megalapozott „Wirklichkeitsädagogika híve. A középiskolában a umanisztikus tárgyak és reáliák benső kapcsolatát és a filozófiai propedeutika fontosságát hangoztatta, az érettségi vizsgálatnak csak írásbeli részét óhajtotta megtartani. M. : Logik (1890, 19222). Psychologie (1897). Grundlehren der Psychologie (19074). Drei Vorträge zur Mittelschulreform (1908). Didaktische Handbücher für den realistischen Unterricht an höh. Schulen (1910). Ugyanebben a sorozatban: Das Verhältnis der realist. Unterrichtsfächer zu den sog. humanist. Der Same der Schulreform in Österreich (1918). Höhere Schule: a németországi középiskolák elnevezése. Hönigswald, Richard (1875—) filozófus és pedagógus , 1904. mtv. Breslauban, 1919. u. o. ny. r. tr., 1930 óta Münchenben. Riehl logikai realizmusának hatása alatt a tárgy problémáját a relációk elméletévé fejlesztettek). Mindaz, ami pszichikai, egyúttal relációk átélése, ezért a pszichológia filozófiai tudomány. Ugyanez áll a pedagógiára, amelynek problémája felöleli a filozófiai fogalmak összességét. M. : Studien zur Theorie pädag. Grundbegriffe (1913). Die Phyosophie des Altertums (19242). Über die Grundlagen der Pädagogik (19272). Grundlagen der Denkpsychologie (19252). Die Philosophie von der Renaissance bis Kant (1923). Hrabanus Maurus Magnentius (784—856) a híres fuldai bencés monostor szerzetese, iskolájának tanítója, később apátja. Alkuinnak Toursban kedves tanítványa volt. Ped. történeti szerepe és jelentősége, sőt munkássága is hasonló Alkuinéhoz. II. Károly művelődési reformjainak ugyanis a keleti frankok között ő az apostola: a fuldai híres iskolát a toursi mintájára rendezte be ; a monostori könyvtárt ő tette gazdaggá ; a szerzetesi iskolát ő látta el hosszú időre tankönyvekkel. A De institutioni clericorum c. minkája részben a szerzetes-papság nevelésének elmélete, részben pedig Cassiodorus, Sevillai Isidorus stb. műveiből összehordott enciklopédia, amely egyben bevezetés is a teológiai tanulmányokhoz. Priscianus latin nyelvtana nyomán szerkesztett grammatikáját, úgyszintén Beda, Boethius és Isidorus írásaiból kompilált, dialógusokban írt (tanítótanítvány) számtani könyvét (computus) sokáig használták a monostori iskolák. A Szentíráshoz írt kommentárjaival H. plántálta át a szentatyák ismeretét a frank birodalom keleti felébe. Ezért H.t tekintik a német tudományosság atyjának; az iskolázás körül szerzett érdemeiért pedig a Praeceptor Germaniae címével tüntették ki az utódok. Jelentősége azonban kisebb Albuménál, akár a tudományok, akár az iskola történetének szemszögéből tekintjük is. Kiadta : Migne, 111. kt. De rerum naturis, 9—613.; Grammatica, 613—78; De compotu, 107. kt. 669.; De institutioni clericorum lib. III. rec. Alois Knöpfler. München 1900 ; verseit kiadta Dümmler : P. L. 2, 159—258. 1. Irod. Köhler E.: H. M. und die Schule zu Faid* (Diss. 1914). Manitiut: Gesch. d. latein, litt. des MA. (I. kt. 1911, 288—302. I.). Fináczy : III. B. B. Hugo a Sancto Victore (1097—1141) ágostonrendi kanonok, a Párizs melletti szt. Viktorról nevezett monostor iskolájának hírneves tanára. Tankönyveit századokig használták az iskolák. Ezeket komoly 28*