Elekfi László: Tagmondatok szubjektív igazságértéke kételemű tételkapcsolatokban. Kísérleti mondatjelentéstani tanulmány 1976.-1984.-1990. - Linguistica, Series A. Studia et Dissertationes 20. (1997)
1. A mondat jelentése
41. A mondat jelentése sobban: mondatszerű értelme), mégpedig több, mint szavai összességének, s ennyiben rokonítható a szó lexikális jelentésével, jelentésstruktúrájával, bár a szójelentésnél és viszonyjelentésnél is több van benne, — de nincs mondatjelentése, azaz aktuális érvénye. Van benne predikatív viszony, de nincs igazságértéke. Igazságértéke ugyanis csak olyan kijelentésnek lehet, amelyről megállapíthatjuk, hogy igaz-e vagy téves. Példánkban csak a teljes mondatnak van igazságértéke, azazhogy nevezzük mindjárt pontosabban: közvetlen igazságértéke.3 Es ist unmöglich, daß es regnet . Lehetetlen, hogy esik az eső 2 Németül Sinn. (Vö. Boost 1955. 7.) Frege (1892. 25-50) nyomán ugyanis megkülönböztetjük a nyelvi kifejezések értelmét, azaz elemeinek valamire való utalását, és jelentését (Bedeutung, mai pontosabb nemzetközi szóhasználattal referenciáját) — Rúzsa Imre fordítása szerint (Frege 1980. 104-5. 156) jelöletét —, azaz aktuális vonatkozását. (L. még Telegdi 1977. 34-5.) Egy valódi kijelentésnek Frege szerint (1892. 32-4) sokféle értelme lehet a benne kifejezett gondolati tartalom szerint, de jelentése (azaz referenciája, vonatkozása) csak kétféle: igaz vagy hamis. A kijelentő mondat jelentését Frege azonosnak veszi igazságértékével. Ugyanígy Carnap is, 1961. 61. A jelentés terminus ilyen értelmű használata azonban — Kiefer Ferenc figyelmeztetése szerint is — félreérthető, hiszen a kijelentés vonatkozása (referenciája) az a tényállás, amelyre vonatkozik. (Köszönettel tartozom Bakos Ferencnek, aki 1975-ben felhívta figyelmemet Frege fontos tanulmányára.) — Világosabb a három fokozatú megkülönböztetés Frege másik tanulmányában, melyre Bierwisch (1980. 20) hivatkozik: a gondolatot (‘tételt’) az ember igaznak (vagy hamisnak) ismeri el (‘ítélet’) és ezt ki is nyilvánítja (‘kijelentés’). Az igazságérték nem azonos a mondat igazságával. (Ti. igazság , igaz igazságérték. Ennek az igazságfeltételekkel való összefüggését itt nem vizsgáljuk, szabatosabban szól róla Kiefer, 1983b. 205-9. ) az igazságértéket nem a mondathoz, hanem a megnyilatkozáshoz köti, a jelen dolgozat igazságérték-fogalma tehát nem azonos azzal, amit Kiefer — kétségtelenül pontosabban, de bonyolultabb körülírással — igazságértéknek nevez.) Ha valaki azt állítja: A nap a föld körül kering, e mondatának szintén van igazságértéke. Csakhogy e mondat igazságának értéke negatív: a kijelentés téves, vagyis nem igaz. Az igazságérték tehát lehet pozitív vagy negatív. Minden olyan mondatnak, melynek tartalmára nézve fölvethetjük a kérdést: igaz-e vagy téves, a vizsgálatunk folyamán bevezetett terminológia szerint közvetlen igazságértéke van. — Az olyan mondat, mint Es regnet . Esik az eső igaz vagy téves lehet aszerint, hogy valóban esik-e vagy nem. Van tehát közvetlen igazságértéke. Az ilyen teljesebb modális mondat ellenben: — mint általános érvényűnek szánt kijelentés — téves. Ennek a teljesebb kijelentésnek tehát szintén van igazságértéke (s ez ebben az esetben eltér a benne függővé tett mondatétól), de az így függővé — ebben a kifejtett alakban mellékmondattá — tett mondatnak már nincs. (L. Carnap 1960.241-2.) Ebből a szempontból — mint látni fogjuk — a hogy kötőszós mellékmondatok nem egyformák. Az ilyen mellékmondatnak — melyet a magyarban az előtte levő, néha az utána következő szövegrészlettel való (metanyelvi) viszonyon kívül semmi sem különböztet meg az önálló, közvetlen igazságértékű mondattól függő igazságértéke van: a főmondatnak a mellékmondatra irányuló (modális, bizonyos vonatkozásban metanyelvinek tekinthető) értelmétől és ebből adódó referenciájától, jelentésétől — vagy egy külön vizsgálandó jelentésbeli sajátságától, a faktivitástól — függ. A főmondat tartalma teszi igazzá, tévessé vagy a kettő közti modalitásúvá a mellékmondat tartalmát.