Kritikai Lapok 1. (1831)
IV úgy a’ tudományos körben sem vagyunk eléggé erősek. Mi nem az ügyet, egyedül magunkat szeretjük ’s ez mutatja, hogy a’ lélek’ culturájában még messze nem haladtunk. Jaj annak, ki hiúságaink’ isteneit nem tisztelve vagy nem kímélve legalább, az igazság’ zászlójához álla, ’s kritikai szövétnekkel járda tudományos pályáján ! Az kaján és erkölcstelen, eretnek és hongyalülő ; annak minden lépte kárhozatos bűn ’s a’ legvétkesebb vétek. A’ jelen lapok’ kiadója jól ismeri azon viszonyokat , mellyek közé teendi magát, midőn e’ bírálatok’ gyűjteményével fellép , tudja, hogy nevét ezek által a’ magyar írók’ kedvezéseibe ajánlani nem igen fogja, sejti azt, hogy nem barátjai* száma a* szerint fog növekedni, a’mint az itt kiadandó bírálatok’ számai. Azonban ő egyike azoknak, kik inkább kívánnak nem szerettetni, hogynem hitek’ ’s a’ közügy’ rovására szerettetni, kik készek polgártársaik’gyűlöletét is eltűrni, ha ezen a tűrés által a* közvirágzat’ magvai hintethetnek el. A’kritikának , e’gyűlölve rettegett, ’s rettegve tisztelt istennének, templomot építeni, oltárt emel