Kritikai Lapok 1. (1831)

IV úgy a’ tudományos körben sem vagyunk eléggé erősek. Mi nem az ügyet, egyedül magunkat sze­retjük ’s ez mutatja, hogy a’ lélek’ culturájában még messze nem haladtunk. Jaj annak, ki hiúsá­gaink’ isteneit nem tisztelve vagy nem kímélve legalább, az igazság’ zászlójához álla, ’s kritikai szövétnekkel járda­ tudományos pályáján ! Az ka­ján és erkölcstelen, eretnek és hongyalülő ; annak minden lépte kárhozatos bűn ’s a’ legvétkesebb vétek. A’ jelen lapok’ kiadója jól ismeri azon vi­szonyokat , mellyek közé teendi magát, midőn e’ bírálatok’ gyűjteményével fellép , tudja, hogy ne­vét ezek által a’ magyar írók’ kedvezéseibe aján­lani nem igen fogja, sejti azt, hogy nem barátjai* száma a* szerint fog növekedni, a’mint az itt ki­adandó bírálatok’ számai. Azonban ő egyike azok­nak, kik inkább kívánnak nem szerettetni, hogy­­nem hitek’ ’s a’ közügy’ rovására szerettetni, kik készek polgártársaik’gyűlöletét is eltűrni, ha ezen a tűrés által a* közvirágzat’ magvai hintethetnek­ el. A’kritikának , e’gyűlölve rettegett, ’s rettegve tisztelt istennének, templomot építeni, oltárt emel­

Next