Magyar Pedagógia 22. (1913)
SCHNELLER ISTVÁN: Adalék Eötvös személyiségének megértéséhez
SCHNELLER I. : ADALÉK EÖTVÖS MEGÉRTÉSÉHEZ. 527 szott , akinek szeme előtt lebegett egy ország, melynek minden falujában kigyúlt a tudás, az erkölcs, a műveltség fáklyája, melynek vezetői minden téren a nyugati műveltség javaiban részesedtek, melynek tudósai, bőven ellátva a kutatás eszközeivel, szabadon élhetnek a tiszta igazság megmunkálásának és hirdetésének, amikor mindenütt, ahová elért a tekintet, a tehetetlenség ereje súlyosodott emberekre és intézményekre. Hogy báró Eötvös Józsefet az ellentéteknek e mérhetetlensége vissza nem tartotta a cselekvéstől, hogy erős hévvel, és eltelve törhetetlen bizodalommal nemzete kulturális képességei iránt, megindította a közoktatás összefoglaló szervezésének nagy művét, s elhintette a nemzeti művelődés területének minden részében magvait annak a terebélyes fának, mely ma tölbünk borítja dús koronáját, ez az ő elévülhetetlen érdeme a neveléstörténet világításában. Mikor az igazság és erkölcs útjain vezetjük a magyar ifjúságot, ennek az igazi nagy érdemnek felidézésével erősítsük meg elménket és szívünket. Ily érzelmek hatása alatt nyitom meg mai felolvasó ülésünket. Fináczy Ernő: ADALÉK EÖTVÖS SZEMÉLYISÉGÉNEK MEGÉRTÉSÉHEZ. Eötvös születésének századik évfordulója feleszmélő közönségünket annak tudatára juttatja, hogy Eötvös tulajdonképpen nem a múlté (1. Imre Sándor: Eötvös nem a múlté, Kolozsvár, 1909), hogy az utókor az ő kivonatát még ma sem teljesítette : nem ülte meg emlékét eszméi diadalával ; sőt ellenkezőleg, letért az ő útjáról, cserben hagyta nevezetesen tanügyi politikájában előkészítő és szervező munkáját, s mi több : szervező munkájának betetőzését, a főiskolát hovatovább készül egyenesen leemelni arról az alapról, amelyre ő, de nemcsak ő, hanem a nemzetnek törvényben megnyilatkozó akarata helyezte : a tanszabadság alapjáról ! Eötvös most ez ünneplő évben újra feltűnik előttünk megdicsőült alakjában, igér a lelkiismeret szavának súlyos erejével hatják át lelkünket ! Elmélkedjünk, szálljunk önmagunkba, de csak azért, hogy az ő vezetése mellett emelkedjünk ! S várjon mi ad Eötvös személyiségének — még halála után is — csakis Széchenyiéhez mérhető hatalmat, ily erkölcsileg tisztító s magához felemelő erőt ? ! Hisz’ voltak, kik úgy, mint ő, szerették nemzetüket, úgy mint ő, lelkesültek a reformeszmékért. Palóczy, Beöthy Ödön, Szentkirályi Mór, Klauzál Gábor, Perczel Mór, Szemere Bertalan, Csengery Antal, Trefort Ágoston, Deák Ferenc, mind 34*