Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 2. (1879)

Szana Tamás: Petőfi (1897. jul. 31.)

A FALU KÖLTŐJE. Irta SZANA TAMÁS. Éhány nap előtt falujának népies de tiszta és csi­nos öltözékében egy fiatal ember lépett szobámba és fajunk eléggé nem dicsérhető bátorságával és őszinteségével adta tudtomra, hogy ő, noha rendes foglalko­zása a szántás-vetés­­ szabad óráiban, ha szerét ejtheti, ver­seket is írogat s nem csak szeretné, de meg is köszönné, ha e vad virágokat figyelemre méltatnám, s egyúttal azt is megmondanám: várjon méltók-e azok az ápolásra? A bátor föllépés, megvallom, kíváncsivá tett és miután emberemmel, a­ki Apostagról (Pest megye) csupán e célból jött a fővárosba, még néhány szót váltottam, versfüzetének ételi asztalomon csináltam helyet, hogy még az este meg­ismerkedhessen a tartalmával. Jobbkor tértem lakásomra, mint rendesen tenni szok­tam és érdeklődéssel vettem kezembe az igénytelen kötésű könyvet, valamely falusi könyvkötőnek, vagy a mi még hihetőbb: magának a költőnek kézi munkáját. Csak néhány lapot kellett elolvasnom, hogy előlegezett jó hitemet teljesen igazolva találjam. A magyar nemzetnek nyelve szerint versekkel beírt köny­vecske — a mint kötetét derék verselőm : Vida János elne-

Next