Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Petőfi István: Költemények

PETŐFI ISTVÁN HÁTRAHAGYOTT MŰVEIBŐL. II. HOGYHA MEGHALOK... Hogyha meghalok galambom, Keresd ott künn a sírhalmom ; Keresd, míg meg nem találod. Ne sajnáld a fáradságot. Szomorú fűzfa lombjai Fognak síromra hajlani; Levelei hulldogálnak, Ha a szellők fujdogálnak. Szakíts majd egy ágat róla, Ültesd otthon udvarodba. Hadd nőjjön ott nagyra, szépre, Szerelmemnek emlékére. (1845­) III. BORDAL. Hej, galambom korcsmárosné gyöngyvirág, Kóstoltassa meg csak vélem a borát, Most kerestem föl először én magát, Szoktatóban a javából adjon hát. Szél fut ott künn, eső esik javában, Jó helyem van nékem itt a korcsmában, A míg megszün a szél és a fergeteg, Akkorára borom elfogy s nyergelek. Pusztán lakom, rég nem voltam városban, Hej még sokkal régebben a templomban. Mi a patvar, úgy hevülök borától, Talán bizony üdvözülnék csókjától. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára . Higyye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak , mint esenkedik értte szám.

Next