Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2002-12-19 / 51-52. szám
három vallást szokás monoteistának, egyistenhitűnek nevezni, s nem kevés gőggel, s még kevesebb intelligenciával a vallások csúcsának, az egyetlen igazinak tekinteni, miközben a háromból kettő azt a biológiai képtelenséget vezeti le ebből - mert az egység fogalmát formálisan és nem tartalmilag közelíti meg, hogy a nők alsóbbrendű állatok, hiszen Jahve, az Úr és Allah egyaránt férfiak. A zsidóknál a nők külön karzatra mennek a zsinagógában, a muzulmánánoknál még fátyolt is kell viselniük. A keresztények a Mária-kultusz kiterjesztésével óvatosan europaizálták ezt az agresszív „hímsoviniszta” világszemléletet, noha lappangva továbbra is ott van a teológiánkban. Igen, lehetne arról beszélgetni valóban, hogy vajon miből ered a zsidók természet- és istenellenes világszemlélete, amely megveti a nőket, amikor az egész világ kétpólusú, melyet a Teremtő a maga hasonlatosságára hozott létre, s ha így van, miért nem tudunk az istenség női manifesztációjáról, helyesebben szólva, ezt miért felejtettük el..., de ezek a kérdések messzire vezetnek, s a jelek szerint e kérdések a legkevésbé sem izgatják Rashwan urat. Maradjunk tehát abban, és kérem az olva sót, úgy fogadja el dr. Rashwan Mohamed cikkét, mint egy igen értékes, bár korántsem tetszetős dokumentumot a XX. századból. Abból a korból, ahol a „politikailag korrekt” fogalma lassan elveszítvén eredeti jelentését „tisztességes” - egyre inkább új jelentést nyert, melyet a „tömegember” kifejezéssel tudnék érzékeltetni. Aki a létezést már csak mennyiségi értelemben képes elképzelni, aki a minőségi létezést egészen egyszerűen „irracionálisnak” tekinti, következésképpen azt a hatalmas kultúrát, amely a keleti civilizációktól az antikvitásig öleli körül a földet, nem látja és nem érzékeli. A mennyiségi létezés béklyójába zárt tömegember már nem hisz az üdvözülésben, már csak sokáig és olcsón szeretne élni. A minőségi létezés embere is fél a haláltól, de a lét egy kiemelkedő pillanatában ezt a félelmet legyőzi az a képessége, hogy ellentétben a mennyiségi létező tömegemberrel, aki már csak ájtatoskodni képes, ő tud hinni. Úgy, ahogy Jézus mondotta, aki szerint ha csak annyi hitünk volna, mint egy mustármag, hegyeket tudnánk mozdítani. Tudatom dr. Rashwan Mohameddel és mindazokkal, akik nevében megszólalt itt, hogy azok a palesztin gyerekek, akik a maguk, a nemzetük, a hazájuk szabadságáért a testükre erősített bombával rántottak magukkal néhány embert a megszállók közül, olyanok voltak, mint azok a régi hősök, akiknek még volt egy mustármagnyi hitük. ■ Demokrata 2002/51-52 MŰHELY : A béke útján íg a terrorizmus elleni háború jegyében a világban egyre fokozódó iszlámellenes propaganda folyik a társadalom különböző szintjein, a nyugati kormányok álszent módon az iszlám iránti tolerancia fontosságát hangoztatják, Amerika pedig a háborús tervei közepette látványos gesztusokkal fejezi ki az iszlám iránti tiszteletét - feledve, hogy 1998-ban az Irakra a muszlim szent hónap, a ramadán ideje alatt leszórt bombákat gyakran cinikus „Ramadáni ajándék, ezt kapjátok el!” feliratokkal látták el. Az Irak és Afganisztán ügye miatt egyre feszültebbé váló helyzetben a Vatikán a ramadán végén felhívással fordult a muszlimokhoz és a keresztényekhez a békére törkvést kérve. Drága mozlim barátaim ö römömre szolgál a ramadán havát záró ,Id-Al Fitr” alkalmából hozzátok fordulni, baráti találkozót ajánlva a vallások közti párbeszéd érdekében a Főpapi Tanács és a teljes katolikus egyház nevében. Örömmel fogadjuk, hogy egyre többen reagáltak üzenetünkre, ezért megragadom az alkalmat, hogy újfent üdvözletünket küldjük a mi saját ünnepségeink, különösen karácsony alkalmából. Örömmel vesszük tudomásul, hogy számos helyen egyre erősödik a jó viszony lakossági szinten a mozlimok és katolikusok között. Drága barátaim! Jól tudjátok, hogy milyen égető kérdéssé vált napjainkra a világ békéje. Vajon Közép- Keleten, Afrikában vagy Ázsiában fog a háború érvényre jutni, mely sajnos olyan, mint egy nyiz seb az emberiség szívén - többet jelent minden konfliktusnál, ami évek alatt megtörténhet az emberrel. Az iyen konfliktusok eredménye országainkban a rengeteg ártatlan áldozati a népeket abba a tudatba kényszerítve, hogy elveszítsék hitüket, miszerint országukba a közeljövőben visszatérhet a béke. A konffiktus okainak eredete gyakran azokban a szívekben keresendő, melyek visszautasítják az Istenre való nyitottságot. Az ilyen szívek jellemzője az egoizmus, a hatalom utáni leküzdhetetlen vágy, uralkodás és gazdagodás mások kárára, a gyötrelmek figyelmen kívül hagyása, az elnyomottak elfelejtése, akik éhezik, szomjúhozzák az igazságot és a békét. Mialatt a háború végső okai nagyon is világosak, mindannyian szükségét érezzük, hogy közösen keressük a békéhez vezető utat. Mi mint az Egy Istenben hívők, kötelességünknek tartjuk, hogy törekedjünk a békére. Mi, keresztények és mozlimok hisszük, hogy a béke Isten ajándéka. Ezért imádkoznak a mi közösségeink békéért, azért a békéért, amely mindig imádságra szólít minket. Amint tudjátok, II. János Pál pápa Szent Ferenc városába, Assisibe hívta a különböző vallások képviselőit 2002. január 24-ére imádságra, hogy elkötelezze őket a béke megtartására a földön. Számos országból sok mozlim érkezett, őszintén bízva ennek a napnak a sikerében. Minden jelenlévőt megajándékoztak egy lámpával, és arra biztatták őket, hogy ezt a jelképes remény lángját ne hagyják soha kialudni. Ezért a mi tanácsunk mindent megtesz, hogy megtalálja a legjobb utat, hogy beteljesíthesse vállalását. A béke elhozása és megtartása a vallások fontos kötelessége, ami ezekben a napokban fontosabb, mint amit valaha is felismertek akár a civi szervezetek, akár a kormányok. Ebben a tekintetben a nevelés olyan érték, amelyhez a vallások egyénileg is hozzájárulhatnak. Meggyőződésünk, hogy a békéhez vezető utak mind magukban viselik a nevelést, az igazság felismeréséhez meg kell ismerni mind saját identitásunkat, mind másokét. Ez a tisztánlátás jelenti majd a megoldást barátaink, nővéreink szembenállásában. A békesség ősi vágya vezeti az embert viszsza az igazság és a béke útjára. A békére való tanítás szintén magában foglalja a különbségek, a másság felismerését, elfogadását, csakúgy magába foglalva a problémamegoldás tanulását, hogy megelőzhesse a különbözőségek konfliktussá válását. Nagyon különleges alkalom az önök számára a ramadán hónapja, mely a böjt, az imádságon keresztül a szolidaritást és a belső békét hozza el. Ez az, amiért megosztom önökkel ezeket a gondolatokat a béke útján. Éppen ezért a béke jókívánságait tolmácsolom önöknek, békét az önök szívében, az önök családjának és mindannyiuk országának, és kívánom, hogy áldja meg önöket békével a Jóisten! Michael L. Fitzgerald püspök, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Vatikán 6 43