Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2002-12-19 / 51-52. szám

három vallást szokás monoteistának, egyis­­tenhitűnek nevezni, s nem kevés gőggel, s még kevesebb intelligenciával a vallások csúcsának, az egyetlen igazinak tekinteni, miközben a háromból kettő azt a biológiai képtelenséget vezeti le ebből - mert az egy­ség fogalmát formálisan és nem tartalmilag­­ közelíti meg­­, hogy a nők alsóbbrendű álla­tok, hiszen Jahve, az Úr és Allah egyaránt férfiak. A zsidóknál a nők külön karzatra mennek a zsinagógában, a muzulmánánok­­nál még fátyolt is kell viselniük. A kereszté­nyek a Mária-kultusz kiterjesztésével óvato­san europaizálták ezt az agresszív „hímso­­viniszta” világszemléletet, noha lappangva továbbra is ott van a teológiánkban. Igen, lehetne arról beszélgetni valóban, hogy vajon miből ered a zsidók természet- és istenellenes világszemlélete, amely megveti a nőket, amikor az egész világ kétpólusú, melyet a Teremtő a maga hasonlatosságára hozott létre, s ha így van, miért nem tudunk az istenség női manifesztációjáról, helyeseb­ben szólva, ezt miért felejtettük el..., de ezek a kérdések messzire vezetnek, s a jelek sze­rint e kérdések a legkevésbé sem izgatják Rashwan urat. M­aradjunk tehát abban, és kérem az olva­­ sót, úgy fogadja el dr. Rashwan Mohamed cikkét, mint egy igen értékes, bár korántsem tetszetős dokumentumot a XX. századból. Abból a korból, ahol a „politikailag korrekt” fogalma lassan elveszítvén eredeti jelentését­­ „tisztességes” - egyre inkább új jelentést nyert, melyet a „tömegember” kifejezéssel tudnék érzékeltetni. Aki a létezést már csak mennyiségi értelemben képes elképzelni, aki a minőségi létezést egészen egyszerűen „irra­cionálisnak” tekinti, következésképpen azt a hatalmas kultúrát, amely a keleti civilizációk­tól az antikvitásig öleli körül a földet, nem látja és nem érzékeli. A mennyiségi létezés béklyójába zárt tömegember már nem hisz az üdvözülésben, már csak sokáig és olcsón sze­retne élni. A minőségi létezés embere is fél a haláltól, de a lét egy kiemelkedő pillanatában ezt a félelmet legyőzi az a képessége, hogy ellentétben a mennyiségi létező tömegember­rel, aki már csak ájtatoskodni képes, ő tud hinni. Úgy, ahogy Jézus mondotta, aki szerint ha csak annyi hitünk volna, mint egy mustár­mag, hegyeket tudnánk mozdítani. Tudatom dr. Rashwan Mohameddel és mindazokkal, akik nevében megszólalt itt, hogy azok a pa­lesztin gyerekek, akik a maguk, a nemzetük, a hazájuk szabadságáért a testükre erősített bombával rántottak magukkal néhány embert a megszállók közül, olyanok voltak, mint azok a régi hősök, akiknek még volt egy mus­­tármagnyi hitük. ■ Demokrata 2002/51-52 MŰHELY : A béke útján íg a terrorizmus elleni háború jegyében a világban egyre fokozódó iszlámel­lenes propaganda folyik a társadalom különböző szintjein, a nyugati kormá­nyok álszent módon az iszlám iránti tolerancia fontosságát hangoztatják, Ame­rika pedig a háborús tervei közepette látványos gesztusokkal fejezi ki az iszlám iránti tiszteletét - feledve, hogy 1998-ban az Irakra a muszlim szent hónap, a ramadán ideje alatt leszórt bombákat gyakran cinikus „Ramadáni ajándék, ezt kapjátok el!” feliratokkal látták el. Az Irak és Afganisztán ügye miatt egyre fe­szültebbé váló helyzetben a Vatikán a ramadán végén felhívással fordult a musz­­limokhoz és a keresztényekhez­­ a békére törkvést kérve. Drága mozlim barátaim ö­ römömre szolgál a ramadán havát záró ,Id-Al Fitr” alkalmából hozzátok fordulni, baráti találkozót ajánlva a vallások közti pár­beszéd érdekében a Főpapi Tanács és a teljes katolikus egyház nevében. Örömmel fogad­juk, hogy egyre többen reagáltak üzenetünk­re, ezért megragadom az alkalmat, hogy új­fent üdvözletünket küldjük a mi saját ünnep­ségeink, különösen karácsony alkalmából. Örömmel vesszük tudomásul, hogy számos helyen egyre erősödik a jó viszony lakossági szinten a mozlimok és katolikusok között. D­rága barátaim! Jól tudjátok, hogy milyen égető kérdéssé vált napjainkra a világ békéje. Vajon Közép- Keleten, Afrikában vagy Ázsiában fog a há­ború érvényre jutni, mely sajnos olyan, mint egy nyiz seb az emberiség szívén - többet je­lent minden konfliktusnál, ami évek alatt meg­történhet az emberrel. Az iyen konfliktusok eredménye országainkban a rengeteg ártatlan áldozati a népeket abba a tudatba kényszerít­ve, hogy elveszítsék hitüket, miszerint orszá­gukba a közeljövőben visszatérhet a béke. A konffiktus okainak eredete gyakran azok­ban a szívekben keresendő, melyek visszauta­sítják az Istenre való nyitottságot. Az ilyen szí­vek jellemzője az egoizmus, a hatalom utáni leküzdhetetlen vágy, uralkodás és gazdagodás mások kárára, a gyötrelmek figyelmen kívül hagyása, az elnyomottak elfelejtése, akik éhe­zik, szomjúhozzák az igazságot és a békét. Mialatt a háború végső okai nagyon is világo­sak, mindannyian szükségét érezzük, hogy közösen keressük a békéhez vezető utat. M­i mint az Egy Istenben hívők, kötelessé­günknek tartjuk, hogy törekedjünk a békére. Mi, keresztények és mozlimok hisszük, hogy a béke Isten ajándéka. Ezért imádkoznak a mi közösségeink békéért, azért a békéért, amely mindig imádságra szólít minket. Amint tudjá­tok, II. János Pál pápa Szent Ferenc városá­ba, Assisibe hívta a különböző vallások kép­viselőit 2002. január 24-ére imádságra, hogy elkötelezze őket a béke megtartására a földön. Számos országból sok mozlim érkezett, őszintén bízva ennek a napnak a sikerében. Minden jelenlévőt megajándékoztak egy lámpával, és arra biztatták őket, hogy ezt a jelképes remény lángját ne hagyják soha ki­aludni. Ezért a mi tanácsunk mindent meg­tesz, hogy megtalálja a legjobb utat, hogy be­teljesíthesse vállalását. A béke elhozása és megtartása a vallások fontos kötelessége, ami ezekben a napokban fontosabb, mint amit valaha is felismertek akár a civi szervezetek, akár a kormányok. Ebben a tekintetben a nevelés olyan érték, amelyhez a vallások egyénileg is hozzájárul­hatnak. Meggyőződésünk, hogy a békéhez vezető utak mind magukban viselik a neve­lést, az igazság felismeréséhez meg kell is­merni mind saját identitásunkat, mind máso­két. Ez a tisztánlátás jelenti majd a megoldást barátaink, nővéreink szembenállásában. A békesség ősi vágya vezeti az embert visz­­sza az igazság és a béke útjára. A békére való tanítás szintén magában foglalja a különbsé­gek, a másság felismerését, elfogadását, csak­úgy magába foglalva a problémamegoldás ta­nulását, hogy megelőzhesse a különbözősé­gek konfliktussá válását. N­agyon különleges alkalom az önök szá­mára a ramadán hónapja, mely a böjt, az imádságon keresztül a szolidaritást és a belső békét hozza el. Ez az, amiért megosztom önökkel ezeket a gondolatokat a béke útján. Éppen ezért a béke jókívánságait tolmácso­lom önöknek, békét az önök szívében, az önök családjának és mindannyiuk országá­nak, és kívánom, hogy áldja meg önöket bé­kével a Jóisten! Michael L. Fitzgerald püspök, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Vatikán 6 43

Next