Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
O - Óváry-Óss József - Ózorai Zoltán - Ozsvát Károly - Ökrös László
Óváry-Óss nak (Új írás, 1975. 5. sz.); Pomogáts Béla: O. G. (P. B.: Sorsát kereső irodalom, Bp., 1975); Zeplényi Ferenc: Regény a határon (Irod. tört. Közl., 1982. 4. sz.); Szegedy-Maszák Mihály: Példázat a belső függetlenségről (Alföld, 1982. 10. sz); A hetvenéves O. G. köszöntése (Mozgó Világ, 1982. 5. sz.; Kortárs, 1982. 5. sz.); Lengyel Balázs (Élet és Irod., 1982. 19. sz.); Tarján Tamás (Kritika, 1982. 5. sz.); Balassa Péter, Czigány György (Jelenkor, 1982. 5. sz.);O. G. és a Vigilia (Vigilia, 1983. 4. sz.); Sükösd Mihály, O. (S. M.: Seregszemle, Bp., 1986); Beszélgetés O. G.-val (riporter Salamon István, Kortárs, 1986.11. sz.); A hetvenötéves O. G. köszöntése: Berkes Erzsébet (Magy. Nemzet, 1987. máj. 9.);Kabdebó Lóránt (Magy. Hírlap, 1987. máj. 9.); Nemeskürty István: A hetvenötéves O. G. szabadsága és embersége (Élet és Irod., 1987. 19. sz.); Horgas Béla: Olvasónapló O. kapitánynak (Újhold Évkönyv, Bp., 1988); Balassa Péter: Októberi áhítat. O. G. halálára (Magy. Hírlap, 1990. okt. 11.); Beszélgetéstöredék O. G.-val (riporter Salamon István, A Világ, 1990. 2. sz.); Rónay László: Kegyelemtan - O. G. (R. L.: Társunk az irodalom, Bp., 1990); In memóriam O. G. (Híd, 1990. 11-12. sz.); Tandori Dezső: Saint Mandé (Vigilia, 1990. 12. sz.); Huszonketten O. G.-ról (Magy. Napló, 1990. 44. sz.); Hornyik Miklós: Scott kapitány utolsó feljegyzése (Magy. Napló, 1990.45. sz.); Olasz Sándor: O. G. halálára (Tiszatáj, 1991. 1. sz.); Tandori Dezső: A ló éve, 1990 (Palócföld, 1991. 1. sz.); Czigány György: O. G. Budán (Távlatok, 1991. 1. sz.); Perjés Géza: A ludovikásokról 1-2 (Hitel, 1991. 6., 7. sz); Tandori Dezső: Szabadiskola (Jelenkor, 1991.10-11. sz.).—Szt. Tolnai Ottó: Hommage á O. G. (vers, Jelenkor, 1986. 1. sz.); Óváry-Őss József (Dés, 1913. máj. 2.—Bp., 1981. jan. 30.): újságíró, kiadói szerkesztő. A kolozsvári ref. gimn. elvégzése után 3 évet végzett a kolozsvári tudományegy. természettudományi karán. Miután megnyert egy irodalmi pályázatot, a kolozsvári Ellenzék c. napilap munkatársa lett. 1938-1939-ben az Aradi Hírlap szerk.-je. Baloldali-liberális újságírói tevékenysége miatt a jobboldali román körök hevesen támadták. 1939-ben Mo.-ra szökött. Észak-Erdély viszszacsatolása (1940) után a kolozsvári Ellenzék egyik szerk.-je. 1944-ben behívták katonai szolgálatra és haditudósító lett. 1945-1949-ben hadifogoly volt a SZU-ban. Hazatérése után nem kapott újságírói állást, s évekig segédmunkából élt. Később mint az Akadémiai Kiadó külső munkatársa angol, francia és latin nyelvű kiadványok lektorálását végezte. 1959-től nyugdíjazásáig (1973) a Medicina Könyvkiadó felelős szerk.-je. Cikkei különböző lapokban jelentek meg, sokat foglalkozott a m. orvosi szaknyelv kérdéseivel. Fordításai jelentek meg román nyelvből. Tagja volt az MTA Szaknyelvi Bizottságának. - M. A magyar orvosi szaknyelv helyesírásának néhány kérdése (Bp., 1963). Ozorai Zoltán (Bp., 1915. febr. 1.-Bp., 1980. júl. 7.): meteorológus, a fizikai tudományok kandidátusa (1957). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyben 1938-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, majd ugyanitt 1942-ben doktorált. 1939-től nyugdíjba vonulásáig az Orsz. Meteorológiai Intézet tudományos dolgozója. Kezdetben az aerológiai, majd az éghajlati és az előrejelző osztályon dolgozott. 1958-tól a Ferihegyi Előrejelző Osztályt vezette. Ő vezette be a meteorológiai repülés-eligazítás nemzetközi szabványait (ICAO-WMO). 1965-ben a Polgári Légiforgalom Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Hazai felelőse és legjobb ismerője volt a nemzetközi meteorológia telekommunikációs kérdéseknek. Oktatott az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) meteorológiai tanszékén és az Agrártudomány Egy.-en. Számos repülésmeteorológiai és repülésklimatológiai dolgozatot publikált. Magyarország Éghajlati Atlaszában (1960) megjelent 8—azóta tankönyvekben átvett-időjárási típushelyzeteket bemutatót térképsorozata. 1952-ben a Steiner Lajos-emlékéremmel tüntették ki. Ozsvát Károly (Bp., 1933. dec. 1.-Bp., 1959. máj. 14.): műszerész. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. — írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956(Bp., 1989);Halottaink 1956. II. (Bp., 1989); Ökrös László (Szőreg, 1926. aug. 12.-Bp., 1988.jan. 9.):újságíró. 1949-ben Szegeden tanítóképzőt végzett, majd tanári diplomát szerzett. Bálint Sándor tanítványaként kezdett néprajzzal és népdalgyűjtéssel foglalkozni. 1950-től Bakson, Újszentivánon és Szegeden tanított. 1952-től a Délmagyarország c. lap munkatársa, utóbb olvasószerk.-je, 1957—1961-ben ismét Szegeden tanított. 1961-1973-ban a Délmagyarország rovatvezetője. 1973-1976-ban a Pest megyei Hírlap rovatvezetője, 1976-tól haláláig az Új Tükör olvasószerk.-je volt. Fiatalabb éveiben több novellát, tanulmányt és esszét írt. —F.m. A szőregi tökciterások (Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, 1946-1947); Az alföldi népzenekutatás feladatai (Tiszatáj, 1947): 684