Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Keller László: Félidőben a második 15 éves lakásépítési terv
A tanácsoknál lévő igénylések megújítását is előírta a rendelet. E ténykedés, valamint az új igény benyújtásának előfeltétele az igénylési letét befizetése. A pénzbeni értéke a szociális helyzettől és az igényelt lakás jellegétől függően eltérő. A lakásépítési program teljesítése A második 15 éves ciklus 1976—1983 közötti időszakában 680 ezer új otthon épült az országban. A tömeges lakásépítés érdekében létrehozott korszerű kapacitások a hetvenes évek középső harmadára alakultak ki. Hazánkban a legtöbb lakás 1976-ban épült (93 905 db), ezt követően a trend csökkené s 1984-ben várhatóan 70—74 ezer átadására kerül sor. Az építőipari ágazatba tartozó állami és szövetkezeti szervezetekre 37 500 lakás felépítése hárul. A kivitelezők eddig 35 900 lakás átadására vállalkoztak. A végrehajtás során a lakások 96%-a korszerű, ennek 77%-a panelos technológiával épül. A korszerű építésmóddal kivitelezett családi házak száma megközelíti a 650-et, ez 64%-kal több az 1983. évinél. A hosszútávú tervkoncepció időarányos részének mennyiségi elvárásai teljesültek. Az V. ötéves tervidőszakban évi átlagban még mintegy 90 ezer, a nyolcvanas évek első harmadában már csak 75 ezer lakás átadására került sor. Az 1000 lakosra jutó épített lakásszám így az 1976. évi 8,9-ről 1983 végére 7,0 alá csökkent. A visszafogott gazdasági lehetőségek a nyolcvanas évek elején szükségessé tették a területbiztosítással kapcsolatos előírás átértékelését. A szükségletek a lakásszaporulat növelésének ösztönzése irányában hatottak, a viszonylag legalacsonyabb ráfordítások mellett, a lakásminőség szintentartásával. E követelmény alapján a fővárosban, a kiemelt felsőfokú ipari központokban módosították a korábbi városrész rekonstrukciós szemléletet, s így a szanálások aránya csökkenő. A szemléletváltozás már a hetvenes évek utolsó harmadától érvényesült. A megszűnt lakásszám 1979-ben még 21 890 db volt; 1983-ra ez a szám 16 ezer alá csökkent. A gazdasági realitások felismerésével a városfejlesztés iránya változott. Az épülő új városrészekben differenciált, a meglévő épületállományt kímélő építési formát választottak. Az új lakóházépítések elsősorban a külső lakótelepi gyűrűk továbbfejlesztésére irányultak, a települések hagyományos belső városmagjában nagyarányú felújítási program valósul meg és az anyagi lehetőségek függvényében tervbe vették a rehabilitációs ténykedés kiterjesztését. Az új lakásoknak 1976-ban 43,3, 1982-ben 46,6%-át az állami szektorba tartozó kivitelezők építették. Magánerővel a lakások 37,4, illetve 45,2%-a készült. A kivitelezők szerinti összetétel napjainkra jelentősen nem változott. Az állami vállalatok és a nem építőipari szervezetek aránya növekvő, a szövetkezeti szektor részesedése, valamint a magán családi erővel történő lakóházépítés aránya csökkenő. Az állami építőipari vállalatok 1976—1982 között 280 ezer lakást építettek fel; ennek több mint 90%-át az ÉVM felügyelete alatt ténykedő kivitelezők végezték. Magánerővel 269 ezer lakás készült el. A volumen csökkenés következtében az állami építőipari szervezeteknél létrehozott korszerű kapacitások kihasználása csökkenő. Az épített lakások településcsoportonkénti összetételében a tervkoncepciótól eltérés tapasztalható. A fővárosban az időarányos részt nem sikerült teljesíteni. 1976—1983 között 2. ábra. A budapesti Kaszásdűlői lakótelep paneles lakóépületei. Tervező: LAKÓTERV, kivitelező a 43. és 23. ÁÉV