Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1842-03-31 / 26. szám

MAGYAR GAZDA KIADJA A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. ?K­l§Od év. Festen, mártius* Síkén 1 M2. 2­1. §ZillII. TARTALOM : Puszták népesitése. Második közlés. (IIj. Bezerédy István). — Észrevételek Schanis szőllőmi vetési közleményihez. (Rumszauer Feren­cz). — Azon lepke- ’s illetőleg hernyófajok, mellyek Magyarhonunkban a’ gyü­mölcsfák legkártékonyabb ’s így legveszedelmesebb ellenségei, természettani nevezetük szerint. (Szőjka S.) __ Felszólítás. (Gray Lajos). — Gazdasági hírek. — Gabona ára. A* puszták népesitése. Második közlés. Pusztáinknak megszállásáról szólván e lapok 7-ik számában, említettem nehézségeket és aka­dályokat is, mellyek azt hazánkban környezik. Ezek közt azok látszanak legaggasztóbbaknak, s legkártékonyabb hatásuaknak előttem, mellyeket a’ dolgok’, viszonyok, s okok hamis felfogásával, és helytelen alkalmazásával, úgy az azokból foná­kul vont következtetésekkel min magunk alkotunk és állítunk magunk elébe, a féle álokoskodások sze­rint, mellyeket sophismáknak szoktunk nevezni; mert a’ jó akaratot is tévútra, rósz czélra vezetik, sőt an­nál több bajt szereznek, minél elvenebb különben az illy­sophismák táplálóiban, és azok után indulók­ban az igyekezet, és derekabb a cselekvő tehetség. Sokfélét lehetne kimutatni, mi köz- és magán­­gazdálkodásunkban úgy áll előttünk, mint kérdésen fölül való elv, mint legbiztosb axióma, és minek (ámbár igen súlyos) következéseit, eredményeit, úgy megszoktuk, hogy azokat jámbor hittel mintegy a’ természet változhatlan rendében levőknek tekintve, csak tűréssel szenvedjük, s inkább resignatioban keressük megnyugvásunkat, mintsem hogy azon el­veknek és axiómáknak, m­ellyekből az érintett sú­lyos következések és eredmények származnak, mi­voltát némi próbakőre tennék,és ha fonákoknak mu­ i­tkoznak, magunkat általuk folyton folyvász­ámítat­­ni ’s károsítatni ne hagynánk. Azt, mit Bentham a politikai sophismák osztályozásával és taglalásá­val tanított, igen jó volna nekünk magyar gazdák­nak átalában gazdasági alap­dolgainkra nézve is némi figyelembe vennünk; különösen pedig bő alkalmat találhatnánk illy taglalásra, (habár Benth­amok nem vagyunk is,) azon nézetek, okoskodások, és követ­keztetések körül, mellyek hazánkban gazdasági te­kintetből axiomaképen azt állították fel, hogy „ki­nek pusztája van, azt ne impopulálja. Ezt hallotta gyermekségétől fogva a földbirtokos, és úgy megszokta mint csalhatatlan arany szabályt tekinteni, hogy akkor is, midőn a’ roppant föld­birtoknak jövedelme mégsem igen mutatkozik arány­lag megfelelőnek, és a magasztalt pusztai gazdál­kodást folytonos gyarapodás még­sem igen követi, mindent hajlandó okozni, miért nem megyen jól dolga, csak a népesség hiányát nem; mindent, bár a’leg­­koczkáztatottabb költséggel és lefordítással járót» a’ leg nyomasztóbb pénz szűkében is kész meg­próbálni, csak egy kis megszállítást nem ; — holott azon haszon mellett, m­elly már magával a’ meg­szállással jár, épen az volna az egyik leghatha­­tósb és biztosítóbb előzmény , sokszor mellőzhetlen feltétel, melly után, és gyakran mondhatni, melly

Next