Magyar Hírlap, 1998. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

1998. JANUÁR 3., SZOMBAT Négyszemközt Gönczöl Katalinnal, az állampolgári jogok biztosával Ha nemdohányzóval találkozom, nem gyújtok rá Évente körülbelül tizenhétezer panasz érkezik a az állampolgári jogok biztosának hivatalába. Kezdetben a panaszok hetven százalékát kellett elutasítani hatáskör hiánya miatt. „Mára a polgárok rájöttek arra, hogy mire való a hivatal, egyre kevesebb olyan beadványt kapunk amely nem ránk tartozik” - állítja dr. Gönczöl Katalin professzor asszony, az állampolgári jogok biztosa. Szerinte a jogi szaknyelvvel való visszaélés a magyar bürokrácia legjellemzőbb vonása, ezért hivatala gyakran nem tesz egyebet, csupán magyarra fordítja a hivatalos iratot. • Az ön angol nyelvű névjegyén az áll, hogy emberjogi biztos, hivatalának elnevezése viszont az, hogy a parlament állampolgári jogainak biztosa... A kettő nem ugyanazt jelenti, hiszen az állampolgár saját hazájában szélesebb jogosítványokkal rendelkezik, mint az a külföldi, akinek csupán az emberi jogait kell tiszteletben tartani. • Ha önre bíznák melyik elnevezést választaná? Az emberi jogok országgyűlési biztosának nevezném magamat, de hát nem ezt a nevet kaptuk 1993-ban, amikor a parlament döntött a hivatal felállításáról. A magyar alkotmány biztosítja, hogy minden Magyarországon tartózkodó külföldinek ugyanolyan jogai vannak, mint a magyar állampolgároknak. A polgári jogoknál azonban tágabb az emberi jogok katalógusa. Az emberi jogok visszavezethetőek arra az időszakra, amikor az állam nem adományozta ezeket a jogokat, hanem chartaként rögzítette, garantálta az alkotmányban. Én az emberi jogok biztosát közelebb érzem magamhoz, mint a másik elnevezést. Természetesen kénytelen vagyok a hivatalos elnevezéshez ragaszkodni itthon, és természetesen minden külföldi panaszos ügyében is eljárok. • A készülő vagy kiszülőfélben lévő alkotmánytervezet különbséget tesz az emberi és állampolgári jogok között abban a tekintetben is, hogy melyek megvalósulását garantálja és melyeket fogalmaz meg csupán elérendő állami célkitűzésként... Az állam által elérendő célként megfogalmazott jogokkal (ilyen például a munkához való jog megteremtésére való törekvés) mi dolga van a hivatalnak? Tulajdonképpen mindkettő kikövetelhető, és a jog garanciát biztosít arra, hogy megvalósuljanak. Például a szociális jog, az egészséghez való jog, a pihenéshez való jog mindig a társadalom és az állam gazdasági adottságaitól függő alku tárgya. Ebben az esetben rendkívül sok nehéz értelmezési kérdés van, mert a jog csupán kisegítő eszköz, ami mellett azonban egyetlen alkotmányos intézmény sem mehet el szótlanul. A léthez való jog minden embernek biztosítja az életben maradáshoz szükséges minimális szociális követelményeket. Ezeket már nem lehet csak szociális jogként meghatározni, kemény, kikövetelhető jogként jelennek meg, és én ennek megfelelően értelmezem azokat. • Eszközei ugyan bőven vannak az állampolgári jogok biztosának, jogosítványai azonban korlátozottak. Ajánlást tehet csupán. Komolyan veszik ma Magyarországon az ombudsman ajánlásait? Betartják azokat? A két kérdést külön kell választani. Először: az esetek nyolcvan-kilencven százalékában elfogadták észrevételeinket. Én ezt annak tulajdonítottam, hogy szakmailag megalapozott ajánlásokat tettünk, amelyekkel nehéz lett volna vitatkozni. A másik oldalról viszont volt egy beidegződés, amely a magyar bürokrácia sajátossága. Arról van szó, hogy az alkotmányos intézménynek nem mondtak nemet, színleg teljesítették az elvárásokat. De mindenki ahhoz volt szokva, hogy az intézkedések végrehajtását senki sem ellenőrzi. A bíróság például ritkán tér vissza arra, hogyan hajtják végre rendelkezéseit. Mi az ajánlásokban foglaltak megvalósítását ellenőrizzük, nyomon követjük, mennyire vannak tekintettel álláspontunkra. Amikor azt tapasztalták az általunk vizsgált szervek, hogy ajánlásaink végrehajtását számon kérjük, hál’ istennek elkezdtek szakmai éveket gyűjteni ajánlásainkkal szemben. • Miért mondja, hogy hál’ istennek? Mert ez azt jelzi, hogy a magyar közigazgatási szakember megérezte, hogy kíváncsiak a véleményére, ami eddig nem érdekelt senkit. Most azt vállalja, amit képes végrehajtani. A végrehajtás feltételeiről ugyanis gyakran nem gondoskodnak... • Mi a tapasztalat? Sikerül-e kikényszeríteni, hogy egy-egy hatóság megteremtse rendelkezése végrehajtásának feltételeit is? Mindenkin azt kérjük számon, amit írásban rögzített. Sokszor azt a választ kapjuk, hogy nem a valódi jogalkotói szándékot tükrözi egy-egy rendelkezés, a parlament véletlenül szavazta bele egy módosító indítvánnyal. De akkor is a jogalkotó felelőssége, hogy végrehajtható rendelkezést hozzon. És az ő dolga az is hogy előkerítse a költségvetési fedezetet. Előfordul, hogy az alacsonyabbrendű jogszabály ellentmond a törvénynek, és az alacsonyabbrendű jogszabállyal kialakított rossz gyakorlatot kell számon kérni a végrehajtó közhivatalon. Menetközben kiderül azonban, hogy a törvényben keresendő a hiba, tehát jogszabály-módosítás nélkül a konfliktust nem lehet feloldani. Ezért tettünk az elmúlt két és fél év alatt nagyon sok módosítási indítványt. • Tapasztalatai szerint a parlament megfogadja-e az ombudsman javaslatait? Velünk legszorosabb kapcsolatban az emberjogi és az alkotmányügyi bizottság áll. A legelső kedvező élmény az volt, hogy a társadalombiztosítási törvényben észlelt alkotmányossági ellentmondásra készített módosító javaslatunkat a bizottság azonmód elfogadta. A lényege az volt, hogy ha a társadalombiztosítás ügyintézője valamilyen kifizetéssel késedelembe esett, akkor meg kellett térítenie a kamatokat is. De ha a társadalombiztosítás tévesen folyósít, akkor csak az alaptartozást fizette ki, a kamatot külön kellett perelni. Most már - javaslatunkra - benne van a társadalombiztosítási törvényben az is, hogy ha a biztosító rosszul számol, akkor a kamatokat is automatikusan kell kifizetnie. • A tapasztalatok szerint a hivatalhoz nem jutnak el a legelesettebbek panaszai, a legenyhébben érdekérvényesítő rétegek meg sem találják a hivatalt. Nem ismerik jogaikat, nem tudják, kihez forduljanak panaszukkal. Gondolunk itt elsősorban a gyerekekre, a diákokra, az elmebetegekre, a fogságban tartottakra, a menekültekre... Sorolhatnám úgy is tovább, hogy a katonák, a hierarchikus szervezeti rendszerben dolgozók, a hivatalnokok, az egyenruhás szervezetek tagjai, az egészségügyi dolgozók, azok, akik elbocsátástól való félelmük miatt nem mernek panaszkodni. Lassanként, de folyamatosan bővül a legkiszolgáltatottabbak köre, akik helyzetüknél fogva nem mernek panaszkodni. • A hivatal által elvégzett átfogó vizsgálatok többnyire éppen ezeknek az embereknek a helyzetét próbálták meg feltérképezni. A csend világa is információkkal szolgál. Oda kell figyelnünk arra, ahol nagyon nagy a csend. Például a fogyatékosok intézetéből védelmet kérő emberek indították el az egyik vizsgálatunkat. Öt fogyatékosotthont néztünk meg. A nevét sehol senki nem merte adni, de sikerült felmérni helyzetet, ajánlásokat tettünk, a legtöbbjét meg is fogadták. De ugyanígy megvizsgáltuk a rendőrök helyzetét is. • A közelmúltban Tonhauser László ezredes úr azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás lassanként „a bűnösség vélelmébe” keveri a rendőrséget, magyarul egyre kevesebb jogosítványa van a hatóságnak, s egyre több joguk van velük szemben a bűnözőknek... A rendőrségnek meg kell szoknia a civilkontrollt és azt, hogy a polgároknak nem feltétlenül kell engedelmeskedniük a rendőröknek. A rendőri brutalitás létező jelenség, naponta lehet beszámolókat olvasni róla. De nem hiszem, hogy a brutalitás lényegesen növekedett volna a ’80-as évekhez képest. De ma már nem tűri a polgár, tiltakozik, visszautasítja a rendőri túlkapásokat. Kimerítő a rendőri szolgálat, és arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell vizsgálni a rendőrök élet- és munkakörülményeit. Aki azon csodálkozik, hogy a rendőr agresszív, annak meg kell értenie, ha nem is tudja elfogadni, hogy a rendőr kiszolgáltatott és meglehetősen túlterhelt. A humánpolitika teljes hiányára utal, hogy senki nem tudja, milyen körülmények között él a beosztott rendőr, milyen szociális segélyeket kénytelen kérvényezni, milyen maszek munkát kell elvállalnia, hogy eltarthassa családját. De arra is figyelni kellene, hogy vajon képes-e gyakorlottan bánni a megfelelő lőfegyverrel. A vizsgálatok során mi bőven találtunk olyan golyóálló mellényt, amelynek a szavatossági ideje már régen lejárt. A vizsgálatokra érkező válaszok szemléletvállatásra utalnak. De majd csak az utólagos ellenőrzések során deríthetjük ki, hogy valójában mi minden változott. Minden esetben nem lehet a harcvonalba küldött emberekkel úgy dolgoztatni, hogy nem gondoskodom róluk. • Egyre agresszívebb a bűnözés, ami még egy kiegyensúlyozott rendőrben is félelmet válthat ki, minek következtében elhamarkodottan nyúlhat fegyverhez... A rendőrnek alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Szellemileg és fizikailag is versenyképesnek kell lennie, állandóan bevetésre kész állapotban. Ezt teljes joggal megkövetelheti tőle az adófizető állampolgár. • Mi a tapasztalata, hogy adófizetőként viselkedik-e a magyar állampolgár, sikerült-e elfelejteni az elmúlt negyven év élményei alapján rögzült alattvalói mivoltát? Milyen értékeket tart fontosnak a polgár? Két és fél évvel ezelőtt, amikor megkezdtük a munkát, majdnem kizárólag olyan panaszok érkeztek, amelyek pénzre váltható sérelmeket tartalmaztak. Ezek az átmeneti társadalom panaszai voltak. Bizonytalan helyzetbe került mindenki. Az államtól bérelt lakásban biztonságosan lakhatott, ám a rendszerváltást követően megváltozott a tulajdonos személye, s ma annyi bért kell fizetnie, amennyit a piaci szempontokat figyelembe véve a tulajdonos követel tőle. Ma azonban az adófizető polgár öntudatosan azt követeli, hogy a pénzéért megfelelő szolgáltatást kapjon a közintézményektől, az önkormányzatoktól. Az állampolgárok kezdik felismerni, hogy egyre jobban magukra maradnak, viszont számon kérhető, megkövetelhető jogaik vannak. A gondoskodó állam megszűnt. Mindenkinek egyes-egyedül kell kivívnia jogait. Ezzel az érdekérvényesítés új módozatai kezdenek kialakulni, egyre több civilszervezet képviseli az állampolgárok érdekét. Én azt hiányolom, hogy az emberi méltósággal kapcsolatos érzékenység színvonala igen alacsony. Én provokáltam már ilyen ügyeket, de az ombudsman nem tarthat sokkal előbbre annál, mint ahol a hazai érintkezési kultúra tart. Nem szabad a társadalomra olyan értékeket oktrojálni, amelyeket az még nem fogadott el. De nagyon kell ügyelni arra is, nehogy militánssá váljon az emberi jogok használata. • Mit ért ez alatt? Vendégként jártam Amerikában. Tapasztalhattam a militáns feminista mozgalmak következményeit. Ott egy professzor nem beszélgethet el nyugodtan leány tanítványával zárt ajtó mögött. Egyetemi hallgatók panaszolták, hogy nem mernek udvarolni, mert félnek attól, hogy kellemetlen helyzetbe keverednek. A kapcsolatteremtés elé ékelődött egy új érintkezési kultúra, amely elszigeteli egymástól az embereket. Egy férfi nem dicsérheti meg kolléganője hajviseletét, mert attól tarthat, hogy az illetőt megbántja, zaklatásnak véli az udvarias kijelentést. Óvatosan és rendkívül szorongva közelednek egymáshoz a férfiak és a nők. Mindenki leszokott a szemtelenkedésről, ami rendben lévő is lenne. De átestek a ló túlsó oldalára. Előfordult velem Amerikában, hogy a világ minden kincséért nem engedtek volna előre az ajtónál, nehogy női mivoltomban megsértsenek. Attól féltek, hogy megaláznak, mivel tudomásomra hozzák női mivoltomat. Kérem, én nő szeretnék maradni! De ugyanilyen militáns dolognak tartom, ha például a dohányosokat hozzák teljesen lehetetlen helyzetbe értelmetlen tilalmakkal. Ha nemdohányzóval hoz össze a sors, nem gyújtok rá, de nem szeretem a nemdohányzók értelmetlen erőszakosságát. Nem tudom elfogadni az Angliában vagy Amerikában tapasztalt erőszakosságot, aminek következtében semmilyen közintézményben nem lehet rágyújtani. Ha esik, ha fúj, a dohányos kisétál az utcára és a járda szélén, szinte titokban szívhatja csak el cigarettáját. • Magyarországon vagy félszáz jogvédő egyesület működik. Az ombudsman tartja-e velük a kapcsolatot? Húsz-huszonöt szerevezettel szoros kapcsolatunk van. Előfordul persze, hogy elsősorban politikai motivációja van egyiküknek-másikuknak, holott jogvédőnek tüntetik fel magukat, de azokkal rövid úton megszakítjuk a kapcsolatot. Emberjogi észrevételeiket elfogadjuk, de politikai célkitűzéseiktől elhatároljuk magunkat. • Sikerült megtalálni az ombudsman helyét a közjogi intézmények között? Igényt tartanak-e az állami szervek az önök munkájára? A jogászok egy része úgy vélekedik, hogy talán túlságosan dinamikusan működik a hivatal, mert bizonyítani akarja a létjogosultságát. És ez miért baj? • Nyugaton kiegyensúlyozottabban, talán megfontoltabban működik az állampolgári jogok szószólója... Az első lengyel ombudsman asszony úgy nyilatkozott, hogy akkor találja meg a helyét a hivatal, amikor legalább már a harmadik vagy a negyedik periódusát tölti. Azt nem tudom megítélni, hogy bennünk van-e a túlbizonyítás kényszere. Keressük meg a helyünket, de nem azzal, hogy szűkítenénk a hatáskörünket. Most zártuk le a régi OTP- adósok által kért vizsgálatot, és a miniszterelnök figyelmébe ajánlottunk. Ne tegyék hajléktalanná azt az embertömeget, amelyik nem képes fizetni a piaci kamatokat. Ez a réteg eladósodott, és értéken alul kénytelen értékesíteni azt a vagyont, amelyet szociálpolitikai jogosultság alapján kapott meg az előző rendszertől. Megengedhetetlen, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön... • Ön mit panaszolna az ombudsmannak? Én nem az állampolgári jogok biztosához fordulnék, hanem a kormányhoz. Amikor 1995 közepén megválasztottak bennünket, a kormányzat itt, a Tüköry utcában egy 2060 négyzetméteres épületet bocsátott a rendelkezésünkre, amelyről kiderült - lemértük -, hogy mindössze ezer négyzetméter alapterületű, és nem igazán alkalmas a munkára. A legtöbb szoba lichthófra néz, túlzsúfolt. Nem tudtunk íróasztalt adni minden munkatársunknak, általában három főosztályvezető dolgozik egy szobában. A legkellemetlenebb meglepetés azonban akkor ért bennünket, amikor megtudtuk, hogy az épületet kárpótlásként egy egyházi szervezetnek, a MAZSÖK-nek adták tulajdonba. A MAZSÖK úgy jutna hozzá a kárpótláshoz, hogy mi szabadpiaci bérleti díjat fizetnénk neki az épület használatáért, így kényszerbérlők lennénk saját hivatalunkban. Úgy érzem, hogy ezzel méltatlan helyzetet teremtettek úgy egy alkotmányos alapintézmény, mint egy egyházi szervezet számára. • Mi a megoldás? Az bizonyosan nem lenne megoldás, ha „visszakapnánk” a Tüköry utcai épületet, hiszen az időközben nem indult növekedésnek. Munkatársaim emberfeletti erőfeszítéseket tesznek, hogy jelentősen megnövekedett feladataikat ilyen szűkös körülmények között is ellássák. A miniszterelnök úr annak idején ígéretet tett a probléma orvoslására, mi ki is választottunk a számunkra megfelelő épületet, de nem történt semmi. Pillanatnyilag albérletet keresünk tizenöt-húsz munkatársunk számára. Nevetséges, hogy miközben kifogásoljuk más közintézmények ügyfélszolgálati irodáinak túlzsúfoltságát, egy bizalmas beszélgetésre mi sem tudjuk leültetni ügyfeleinket. Szóvá tettem, hogy az egészségügyi biztosító ügyfélfogadója túlzsúfolt, de nem tudtam elérni, hogy nálunk minden panaszost megfelelő körülmények között fogadjanak. • De ugye nem arra gondol, hogy ez egy kellemetlen hivatal, és emiatt önöknek is megpróbálnak kellemetlenséget okozni? Nem tudom, miért akad el mindig az akuttá vált probléma megoldása, de kénytelen vagyok tudomásul venni a helyzetet, mert nekem az állampolgárok gondjait kell megoldanom. STÉPÁN BALÁZS Egyre többen felismerik, hogy számon kérhető jogaik vannak, és egyre többen vannak olyan kiszolgáltatottak, akik helyzetüknél fogva nem merik szóvá tenni a velük történt jogsértéseket fotó: moller Judit INTERJÚ iKészgarázsok* 10 éves vagy sárgahelszínen összeszerelve ■ ;;lh| kaphatók. Sajátkezűleg is felépíthetők. | Díjtalan, részletes ismertetőt küldünk, a ha a szelvényt címünkre eljuttatja VI CAR.MEX 1029 Budapest, ^ Feketerigó u. 28. Tel./Fax.: 176-92-02 |£j| Szelvény 99 | H Sm J|u] &j| tv ■k^j 8 HJWiVJ kl II 811 A SlowVjLW a legegyszerűbb, legbiztonságosabb programozási rendszer. HOGYAN MÍÍKÖDIK? Gyerekjáték! 1. Programozza be a ShowView egységgel rendelkező video- készülékét a ShowView csatornakiosztásnak megfelelően. 2. Az Ön által kiválasztott műsor mellett található kódszámot üsse be a videokészülékébe. 3. A video felveszi a kiválasztott műsort. További részletek a pénteki műsorújságunkban. Miért maradna le a show-ról? .. ......■.• ... A NATUR LIFE EXPORT Kft. (Cg. 01-09-569531) az 1126 Budapest, Bartha utca 1 /C alatt található székhelyén 1998. január 16-án 9 órakor nyilvános árverést tart, melyen a társaság 330 000 Ft, azaz háromszázharmincezer forint névértékű üzletrésze kerül árverésre 330 000 Ft becsértéken a vételár egyidejű, egy összegben történő kifizetésével. Az üzletrész értékesítése licitálással, közjegyző jelenlétében történik. Aki az árverésen részt kivárt venni, az árverés napján a becsérték 10%-át köteles az árverés megkezdése előtt a közjegyző előtt letenni. Árverezni csak személyesen vagy meghatalmazott útján lehetséges. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Magyar Hírlap .