Magyar Hírlap, 2014. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-02 / 1. szám
www.mmyuhirup.hu Levélben szavazás: csaknem százezer regisztrációs kérelem Kilencvennégyezer regisztrációs kérelem érkezett tavaly a Nemzeti Választási Irodához (NVI) a tavaszi országgyűlési választásokra a határon túl élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgároktól. A regisztráció a levélben szavazáshoz szükséges. Az NVI hivatalos oldalán közzétett és folyamatosan frissülő tájékoztató szerint a legtöbben Romániából és Szerbiából kérték felvételüket a választási névjegyzékbe, előbbiek mintegy negyvenháromezren, utóbbiak pedig több mint tizenhét ezren. A köztársasági elnök január 6. és március 16. között tűzheti ki az immár egyfordulós választás időpontját, április 6., április 13., április 27., május 4., május 11., május 18. és május 25. jöhet szóba. (LMA) FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA ttt A HETEDIK SZABAD VÁLASZTÁSON ÍRHATJUK TOVÁBB SZABADSÁGUNK TÖRTÉNETÉT” Hazaszeretet és életöröm a 2014-es évre LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS „Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni. Egyetlen szót - a hazaszeretet szavát. Az életörömmel megélt hazaszeretetét, egyszerű kimondását annak, hogy szülőföldünk éppúgy a sajátunk, mint szüleink vére az ereinkben” - mondta Áder János január elsején sugárzott ünnepi beszédében. A köztársasági elnök külön köszöntötte az újdonsült édesanyákat és kisgyermekeiket. Szilveszter az új fogadalmak és az új remények éjszakája, megannyi semmi máshoz nem fogható pillanaté - kezdte január elsején sugárzott beszédét Áder János. Mint folytatta, soha máskor nem hangzik el ennyi jókívánság egy időben. Ahogy egyik év a másikba fordul, úgy adjuk át az élet fonalát nemzedékről nemzedékre, saját és közös életünkét, amelyet mindennél erősebb szálakból, szerelemből, szeretetből, gondoskodásból és felelősségből fonunk össze, s ebből áll közös történelmünk is. Az államfő hozzátette, az ünnep idején velünk vannak azok is, akikkel már csak lélekben lehetünk együtt. „Mint ahogy sokan, örömtelien sokan vannak velünk, akik egy új gyermek, egy új testvér, egy új unoka, egy új családtag érkezésének örömével vagy reményével vágnak neki az előttünk álló esztendőnek. Isten tartsa meg jó egészségben az életet adó édesanyákat és az első szilveszterüket megélő legifjabb honfitársainkat is” - hangoztatta. Történelmünk 2014-es esztendejének lapjára egy szót most én is szeretnék felírni - a hazaszeretet szavát - mondta Áder János. - A nagy szavak pátosza helyett az életörömmel megélt hazaszeretetét. Egyszerű kimondását annak, hogy szülőföldünk éppúgy a sajátunk, mint szüleink vére az ereinkben. A hazaszeretet egyszerre jelenti egymás tiszteletét és önmagunk elfogadását, mindannak megbecsülését, amit eleink ránk hagytak, amit közösen őriztünk meg, és amit az utánunk jövőknek szeretnénk továbbadni. Azt a pillanatot, amikor egymásra ismerünk önmagunkban, és önmagunkra ismerünk egymásban. Mert hazaszeretet nélkül nem volna hazánk, nem lenne Himnuszunk, nem lenne közös történetünk, akárcsak szabadságunk és függetlenségünk, kultúránk, tudományunk, megannyi világraszóló teljesítményünk - sorolta a köztársasági elnök. Áder János szerint az új év életünk egy újabb hófehér, még tiszta lapjaként áll előttünk. Új lapként, amit mi, magyarok a korábbi esztendőkhöz hasonlóan az idén is teleírunk saját szavainkkal, saját történeteinkkel. Huszonöt évvel ezelőtt az első szó, amelyet az új év tiszta lapjára közösen felírtunk, a szabadság volt. Annak ellenére, hogy huszonöt évvel ezelőtt még idegen katonák állomásoztak hazánkban, még szögesdrót választott el bennünket Európától, nem voltak szabad választások, és nem gyakorolhattuk szabadságjogainkat, mi, magyarok, mégis úgy döntöttünk, szabadon akarunk élni, szabadon akarunk lélegezni, szabadon akarunk dönteni arról, miként rendezzük közös dolgainkat - emlékeztetett az államfő. Áder János, beszéde zárásaként hozzátette, a 2014-es esztendőben immár a hetedik szabad választáson írhatjuk tovább szabadságunk legújabb kori történetét, hogy minden magyar számára igazzá válhasson a kívánság, a boldog, sikeres Magyarország. Az újévi köszöntőt immár második alkalommal a siket és nagyothalló nézőknek az államfő mellett álló Weisz Fanni fordította jelnyelvre. ■ Újévi koccintás - Áder János köztársasági elnök és Weisz Fanni jelnyelvi tolmács, hallássérült fotómodell FOTÓ: MTI/BELICZAY ASZLÓ LATORCAI CSABA SZERINT A SZERVEZETEK TÖBBSÉGE JOGKÖVETŐ MAGATARTÁST TANÚSÍT Új támogatási rend a civil szférában LMA A konszolidáció éve volt 2013 a civil szférában, a szervezetek többsége tisztában van az új szabályokkal, jogkövető magatartást tanúsítanak, az új támogatási mechanizmusok pedig már rendben működnek - mondta Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a távirati irodának adott év végi összegző interjújában. Beszélt arról is, hogy a civil törvényről tartott megyei rendezvényeken nagyjából kétezer szervezet mondta el véleményét, az igényelt változtatásokat pedig az ősszel el is végezték. A Nemzeti Együttműködési Alap forrása a jövő évtől a mindenkori személyi jövedelemadó fel nem ajánlott egy százalékával bővül. Latorcai kifejtette, a kormány megváltoztatta az egyszázalékos felajánlások rendszerét, mert visszaéléseket tapasztaltak, a változtatások fő célja az egyszerűsítés volt. ■ 2014. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Polgári jövő Az esztendő utolsó napján mit tehet az ember, ha valódi szilveszteri hangulatra vágyik: családostól elmegy az operaházba. Annál is inkább, mert Johann Strauss és a szilveszteri tárgyú A denevér van műsoron. Kellemes emlékeket őrzök Szinetár Miklós egykori tévéfilmjéről, most is ő rendezte a darabot, benne Gulyás Dénessel, Reviczky Gáborral és más kedvencekkel, irány tehát az operaház. 2013 utolsó napján kissé más a készülődés, bár látszólag csak annyi történik, mint máskor, kutakodik az ember a ruhatárában, a neje csinosítgatja magát, a gyerek pedig sürget, nehogy elkéssünk. De mégis, határozottan ünnepi a légkör otthon és az Operában egyaránt. Valósággal tolonganak a külföldiek, ahogyan máskor, az idősebb urak most is szmokingban, a fiatalok inkább farmerban, és hosszú a sor a ruhatárnál, nincs újdonság. Mégis kipirultabbak az arcok, és várakozásteljesebb a légkör: percekkel a kezdés előtt mindenki szeretne elcsenni valamit a másfél száz évvel ezelőtti Bécs vidám, önfeledt hangulatából. A békebeli varázst óhajtják az emberek, és mindenért hálásak: megtapsolják a második felvonás elején a színpompás báli díszletet, nevetnek a szerelmi félreértéseken, Frosch börtönőr magánszámán, és általában mindenen, mert a darab jó, és az év utolsó napján egyébként is annyira jó nevetni. Már a nyitány alatt - amelyet nyolcéves fiunk azonnal a Tom és Jerry egyik epizódjával azonosít! - arra gondolok, hogy jóllehet ez a muzsika egyetemes, de istenigazából csak Közép-Európában értik. Csehek, osztrákok, magyarok, szlovákok, a birodalom közép-európai népei hordozzák Strauss világát, mi tudjuk, mit veszítettünk a Monarchia kivégzésével. Persze nem a társadalmi igazságtalanságokat vagy - Németh Lászlót idézve - egy bukott birodalom végóráit sírja vissza az ember, hanem a különféle országokra és népekre kiáradó kulturális egybetartozást és polgári életformát, amely menthetetlenül elsüllyedt az időben. És amikor elsüllyedt, rendező elv és egyesítő eszme hiányában, a Monarchia romjain támadt régi és új országok jól összevesztek, és szétmarcangolták egymást. Pedig mindenünk, ami ebben a szép fővárosban akad, 1867 és 1914 között épült. Az Andrássy út palotái és maga az operaház is, de az egész belváros, közintézményeink, kórházaink, iskoláink, mindenünk. Kis túlzással az összes szellemi teljesítmény valamiképpen a dualizmus korába vezet vissza. Erényeivel és hibáival a Horthy-Magyarország is a Monarchia utódállama, ráadásul a csonka ország neve továbbra is Magyar Királyság, és véletlenül sem, mondjuk, Magyar Köztársaság. A kiegyezés utáni békés évtizedek fejlett városi kultúrát teremtettek, és ha Budapesten eredetileg magas is a német és zsidó elem, a magyarság hatalmas tömegei szintén városlakókká váltak az elmúlt évszázadban, életre keltve Európa egyik legszebb adottságú, legduzzadóbb fővárosát. Mindenünk, ami van és megmaradt, a polgári étosz. A magyar parasztság, amelyből e sorok írója is származik, mára eltűnt. A szervezett munkásságot a bolsevizmus elsőként törölte el a föld színéről 1945 után. Az arisztokráciát úgyszintén kivégezték, elüldözték. Meglehet, hogy a városi polgárság, a középosztály sem az, ami hajdan volt, de nyomaiban még mindig ez őrzi leginkább a régi Magyarországot. Amelyhez visszanyúlni, s használható dolgait kicsipegetni nem úri passzió, hanem a mai degenerált, értékek nélküli, feje tetejére állított korban az egyetlen lehetőség a hazáját szerető magyar számára. Az én nemzedékemtől ugyanis nemcsak a társadalmi csoporthoz tartozás jogát, de az egyéni kiválóság tiszteletét, a munkaszeretetet, a hazafias felfogást, egyszóval a polgári étoszhoz kapcsolódás lehetőségét is eltagadták. És ahogyan elnézem, műveletlenségben, modortalanságban, cinizmusban a liberálisok és a nácik hajszálpontosan olyanok, mint az egykori kommunisták. Már csak ezért is hasznosabb magyar polgárnak lenni, magyar csőcselék helyett. Jó volna, ha 2014-ben teljesülne néhány egyéni és közösségi kívánságunk. Ezek sorában a legfontosabb saját magunk teljes újratervezése. Képtelenség, hogy gubbasztva, tanácstalanul, megverve töltsük el az egész életünket, hiszen nagyságra, nem pedig vereségre születtünk. Ha nem látjuk Strauss szemével a világot, ha nem örülünk mások örömének, ha nem igyekszünk derűs és vidám életet élni, menthetetlenül elsüllyesztjük Magyarországot. Valamiképpen tehát nagyon kellene az a polgári étosz: dolgozni és küzdeni, egyensúlyt és harmóniát keresni, tisztelni a tekintélyt, a tudást és az erőt, és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segíteni a másik embernek. De csak annak, aki nem a markát tartja, hanem legalább egy lépéssel maga is hozzájárul a saját maga újratervezéséhez. SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ szentesi, zöldi. laszlo @ magyarhirlap. hu