Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)
1984-03-09 / 10. szám
hány éve a Pásztorinak még lakást béreltek Kelenfölden a testvérek, azóta a probléma megoldódott, kapott lakást. Van olyan gyülekezeti vezető, akinek Budán akkora ikenvillája van, hogy még az edzett lélek is megrezdül belé. Adakozásból. A másik pásztor vidékről került Pestre, hamarosan budai házra tett szert, felesége is, ő is külön kocsit tartanak fenn. A szóban forgó gyülekezet vezetőjének is nyugati márkájú kocsija van. Hogy honnan? örökölte — hangzik a válasz. Amikor az anyagiakról faggatom az egyik egyházi hivatalt viselőt, az kissé keserűen kifakad: — Drága hölgyem! Amerikában már régen rájöttek, hogy a huszadik század legnagyobb és legbiztosabb biznisze: a vallás. Vallás! Vallás kell a bizonytalanoknak, a kishitűeknek, az elesetteknek, a gyengéknek, a peremre szorultaknak. Aki viharos éltében és a szexben nem találja meg a kielégülést, annak lelki szexet kínál. Nincs ennek feltétlenül testi vonatkozása. Sőt, mivel a szex a házasságon kívül szigorúan tiltva van, hát a bűnös gondolat meggyónása, a nyilvános lelki pőreség, a paráznaság démonának ostorozása, s az utána való megtisztulás is tökéletesen elég. Az ön által megtapasztalt gyülekezet azonban, mint számtalan más társa, nem hivatalos, nem legális, nem engedélyezett. Nem is fogjuk részükre javasolni a legalitást, mert nem tudunk a gyülekezet cselekedeteiért felelősséget vállalni. De nem fogják üldözni sem őket, hiszen mindannyian éppen arra várnak, hogy üldözött mártírként léphessenek fel. Jelentős anyagi támogatást élveznek külföldről, természetesen azon a címen, hogy föld alatti, üldözött egyházaik. Persze erről szó sincs. A villák pincéjében, a garázsokban, a télikertekben vagy a másmilyen módon megszerzett családi házaikban, teljes nyugalomban élik a maguk gyülekezeti életét, önként és szeretettel elt élve... 11. A LÁNY: Jaj volt annak, aki megtagadta vagy elhagyta a gyülekezetét. Amikor megmondtam anyunak, hogy nem bírom tovább, mindennek elmondott, kurvának, parázna állatnak. Jellemző különben, hogy ilyen srófra járt a feje: nem bírta megérteni, hogy csak egy 18 éves lány vagyok, aki barátnőket szeretne, randevúzni szeretne, és nem bírom megverni azt a fiút, aki megbámul az utcán. Hányszor bőgtem, amikor az osztálytársaim betódultak hétfőn reggel a suliba és elmesélték, hogy itt voltak, ott voltak, telkeztek a szülőkkel, moziban voltak, uszodáztak. Én meg reszkettem a gyülekezetben és a napi bűneimért vezekeltem. Le kellett sütnöm a szemem és velük kellett mennemkirándulni, hogy ott is valami aktuális magyarázatott hallgassak a szent könyvekből. Amikor tüdőgyulladásom volt, nem hívtak orvost és nem adtak gyógyszert, csak amikor már nagyon komolyra fordult az állapotom. De a Pásztor eljött imádkozni értem. Szóval így vagy úgy, de vége lett a gyülekezeti tagságomnak. És ekkor az anyám, az édesanyám leírt engem. Ettől kezdve keresztülnézett rajtam, bátyámmal és húgommal együtt. Nem ették velem egy asztalnál, nem szóltak hozzám,kikerülték, mint a leprást. Rettenetes időszak volt. Megpróbáltak lelki terrort alkalmazni, mint apunál, éjjel felsírtam, az iskolában, megbuktam, elviselhetetlen lettem. Végül apu megfogta a kezemet és egy napon eljöttünk a házunkból, az otthonunkból. Anyu nem adta ki a bútoraimat, a személyes holmijaimat, nem adott velem semmit, a szobámba „testvérek” települtek. Apu is úgy jött el, húsz év után, hogy csak a ruháit hozta magával. „Távozik a Sátán!” — ez volt anyám búcsúja. 12. A FÉRFI: Elpattantbennem valami. A feleségem régen elfordult már tőlem és teljesen a gyülekezetnek adta magát. Beléjük kapaszkodott és én, a hitetlen, csak teher és kölönc voltam a nyakán, akit mindenképpen le kellett rázni. Utólag elcsodálkozom, hogy bírtam ki ezt három évig?! 13. HIVATALOS SZEMÉLY: Az eset tipikus. Gyerekek tagadják meg a szüleiket, férj a feleséget. Van olyan, aki a rokkant anyjáthagyta magára, mert megtért, és van, aki elszökik a szüléitől. Egyetemisták írják le a családjukat. Ha megnézi ezeket a gyülekezeteket, sokolyan embert talál, aki nincs a „helyén”: diplomáva lépcsőházat takarítanak vagy bedolgoznak, de ők seprik a metrót is. Addigem kell hitetlenekkel találkozniuk. Nemcsak a perifériára szorult embereket gyűjtik maguk köré: mérnök, tanár, művész, diák is akad közöttük. Maga döntse el,hogy milyen hiányérzetükre építve szervezik be őket ezek a gyülekezetek? 14. A GYEREKKORI BARÁTNŐ: Együtt gyerekeskedtem Szántó Annával. Mindig csodáltam tündöklő egyéniségét. Könnyen vette az akadályokat. Körülrajongott, agyonkényeztetett nő volt. A férje imádta. Néhány évvel ezelőtt örököltek, építkezni kezdtek és úgy tűnt, végre révbe érték és boldogok. Mint a villámcsapás ért a levele, amelyben megírta, hogy megtért és felszólított, hogy kövessem. Számoljam fel bűnös életemet, cserébe részesülhetek az Úr végtelen kegyelméből. Fodrász vagyok, két gyerek boldog anyja és húszévi hűség köt össze a párommal. Nem értettem, mit akar Anna? Azt írta, ha megtérek, a fiammal csoda történik: biceg az egyik lábára, de akkor meggyógyul. Megkerestem, már be sem akart engedni. Zárkózott én és sajnálkozva tárgyalt velem és mondta, örül hogy meghalt az édesanyám, mert rá már a túlvilági boldogság vár. Akkoriban vesztettem el az anyámat és majdnem belerokkantam a fájdalomba. Rábámultam erre az idegen Szántó Annára és megértettem, hogy az ő számára én már nem létezem. A távozásom után megkenték olajjal a széket, amin ültem, hogy a démonom távozzon róla. 15. A FÉRFI: Aház kettőnk nevén van. Nem fogom kérni, hogy kifizessen, nem kérek vagyonmegosztást, abban reménykedem, hogy társtulajdonosi mivoltom visszatartja a feleségemet egy esetleges esztelen döntéstől. A legnagyobbik gyerekem megtagadott, nem akar látni, anyjával oszlopos tagja a gyülekezetnek, a legkisebbet pedig nem engedi látni. A nulláról kezdek mindent újra és remélem, találok egy társat magamnak. 16. A LÁNY: Újra zongorázom. Az iskolában kijavítottam a matek bukást. A zeneiskolailbizonyítványom kitűnő volt. Sokszor még most sem hiszem el, hogy szabadon lélegezhetek. Ha visszanézek erre a három évre, egy dolog marad meg bennem: tizenháromszor olvastatták el velem az Újszövetséget. Hitvitába tehát velem ne szálljon egyhamar senki! A történtekért nem az anyámat hibáztatom! 17. AZ ASSZONY: A férjem házasságot tört és én ezt nem tudom megbocsátani. Pedig kértem, könyörögtem, hogy ne menjen el, ha nem akar megtérni, akkor is békén(!) megfértünk volna egymással. A lányom pedigbármikor visszatérhet hozzám, szeretettel várom. Nem lenne igazságos az olvasó képzeletére bízni a többit. Kértem találkozót a gyülekezet vezetőjétől. Nem egymaga fogadott. Hat tanú kellett hozzá, hogy körbeüljünk egy ebédlőasztalt. A Pásztor egyetlen kérdésemre sem volt hajlandó egyenes választ adni. Jegyzetelni nem engedett és amikor más véleményekre hivatkoztam, aljas rágalomként visszalőtte azokat. Egyoldalú hitvitát folytatott, az Apostolok cselekedeteiből és a Bibliából szőtt idézetek nyilait küldötte felém. Még ha emlékezetből is, de érdemes felidézni mondandójuk summáját. Gyülekezetük legalizálásra törekszik. Nincs kétségük afelől, hogy kérelmük pozitív elbírálást nyer. (Mi az ellenkezőjét szeretnénk remélni. — A Szerk.) Ez a gyülekezet önkéntes, kényszer nélküli (mondják), a szeretetből fakad és a kiapadhatatlan szeretetet közvetíti. Ha olyan elhatározásra jutnék, hogy megtérek, nyugodtan maradhatnék jelenlegi munkahelyemen, gyerekemet természetesen beviszem a gyülekezetbe. Ők nem rivalizálnak, nem versengenek, nem gyakorolnak nyomást a gyülekezet tagjaira. Mindent szabad, de nem minden válik a gyülekezeti tagok javára. Elvetik az erőszakot, soha nem hazudnak,tisztán és büntetlenül várják az időt, amikor Jézus eljön az 5 kiválasztottaiért. Minden este őszinte szívvel imádkoznak a Párt és az Állam vezetőinek lelki üdvéért, s a szocialista hazaboldogulásáért. — Magáért is imádkoztak, nyugodjon belé, de egyben igen boldogok is voltak, hogy alaposan átejtették a bűnös lelkét — mondja gyakorlatiasan egy gyári munkásnő, aki már rég otthagyta őket. Bár imát nem tudok, mivel nem akarok adós maradni, mégis megkísérlek egy könyörgést elmorzsolni Szántó Annáért. Úgy vélem, ő jobban rá van szorulva, mint én. Seszták Ágnes Zwolszky Zita rajza