Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 2. évfolyam 1926
TANULMÁNYOK - Ybl Ervin: Ybl Miklós Operaházának ismeretlen tanulmányi tervei
YBL MIKLÓS OPERAHÁZÁNAK ISMERETLEN TANULMÁNYTERVEI A Magyar Művészet I. évfolyamának 3-ik számában hosszabb tanulmányt szenteltünk Ybl Miklós mesterművének, a budapesti Operaháznak. E cikkben részletesen leírtuk azt az érdekes érési folyamatot, melyet Ybl Miklósnak az Operaház számára egymásután készült tervei összehasonlításából kiolvashatunk. Láttuk, hogy a végleges megoldási tervből eltűntek az előző tervek összes művészi gyengéi és ennek alapján a budapesti Operaház mint a XIX. századi neorenaissance stílus egyik legharmonikusabb remeke épülhetett föl. Tavaly óta azonban Ybl Miklósnak eddig ismeretlen tanulmánytervei jöttek ismét napfényre. Ezek a tervek, melyek nemrégen kerültek Hültl Dezső műegyetemi tanár úri birtokába, nagyfontosságú adalékokkal egészítik ki a tanulmányunkban leírt tervezés fejlődési menetét. Tulajdonképpen három megoldási tervről van itt szó. Mind a három a mester részéről a Közmunkák Tanácsához 1875. február hó 15-én benyújtott tervekkel egyidőben, talán valamivel előbb vagy utóbb, vagyis Tisza Kálmántól, az akkori miniszterelnöktől kívánt redukálás előtt készültek. Rajzuk finom kézre vall, valószínűleg УЫ Miklósnak sajátkezű munkája, viszont a klasszicisztikus megoldási terv távlati képe a mester kitűnő munkatársától, Schickedanz Alberttől származik. Schickedanz rajzolta Györgyi Géza műépítész úr szíves közlése szerint a királyi páholynak itt bemutatott tanulmányrajzát is. (1. ábra.) Az eddig ismeretlen három operaházi terv egyike (2. ábra) közeli rokonságban van a már említett, a Közmunkák Tanácsához benyújtott "tervvel. Az előbbin a főhomlokzat loggiáját könnyedebb, ritmikusabban tagolt, az első emeleten Palladioívekkel ékes megoldás váltja föl. Míg azonban Palladio vicenzai bazilikáján a kerek nyílások a félkörívek mellett törik át a falat, addig az Operaház-terven ezek a kerek nyílások a Palladio-ívek közötti falba kerültek. Természetesen e nyílásoknak nagyobbaknak kellett lenniök, ami azonban nem vált a főhomlokzat összhatásának előnyére. Bizonyos változások láthatók — a beadványtervhez viszonyítva — a loggia fölötti domború tető homlokfalának, a saroktornyocskáknak megoldásában és az attikaszerű, hátsó homlokfalnak kiképzésében is. Ez az alternatív terv egyszersmind közelebbi rokonságban van a pályatervvel is, melynek könnyedebb változata. Úgy a beadványt, mint a pályaterv képét az említett tanulmányunkban közöltük. A másik terv (5. ábra) különösen azért érdekes, mert itt a főhomlokzat renaissance loggiái helyébe klasszicizáló portikust tervezett a mester. Nyilvánvalóan a középső tető antik jellegű oromfalával keresett Ybl Miklós összefüggést, ennek klasszicizáló formáit kívánta a főhomlokzaton is hangsúlyozni. A klasszicizáló törekvésnek megfelelően a földszint is egyszerűbb lesz, a középen csak egy nyílás töri át a falat. A kapuk nagy része a rizalitok oldalaira kerül. Ezen a terven a földszint tulajdonképpen csak talapzata az első emelet architektúrájának. A renaissance és az antik motívumok összeolvasztása a középső homlokzatrészen jól sikerült, de már a rizalit oldalain, mint a vázlatosan odavetett távlati kép (4. ábra) bizonyítja, a megoldás nem kielégítő. Ez a terv Ybl Miklós működésének azon periódusára is jellemző, amelyben hellenisztikus törekvések is izgatták a mester tervezői képzeletét. Ismét a renaissance győzedelmeskedik a harmadik megoldási terven (5. ábra). Itt a rizalit szélesebb, mint az előző terveken. Magát az árkádos középrészt kétoldalt külön rizalitok foglalják össze, aminek következtében a mellső épületrész és a hátsó épülettömb közötti két sarok jelentéktelenné válik. Ez a terv nemcsak érez t E helyen is köszönetet mondunk a professzor úrnak azért, hogy a terveket közzététel céljából rendelkezésünkre bocsátotta.