Magyar Nemzet, 1904. szeptember (23. évfolyam, 209-234. szám)
1904-09-01 / 209. szám
A MAGYAR NEMZET. 1904. szeptemberi olyamatban, úgy hogy a jegyzők a fizetésjavitási pótlékot még ebben az évben, az egész évre visszamenőleg megkapják. Ezzel a községi és körjegyzők évtizedes panasza orvosolva lesz. Herczeg Ferencz mandátuma. Tudvalevő, hogy a Vásárhelyi László halálával megüresedett pácskai választókerületben Herczeg Ferencz, a kitűnő író és hírlapíró mint szabadelvűpárti jelölt nem tudott abszolút többséget elérni augusztus 26-án az ellene föllépett Zlinszky függetlenségi és Pápa nemzetiségi jelöltekkel szemben. Ennek következtében Arad megye központi választmánya a pótválasztást szeptember 13-ára tűzte ki. Mint lapuknak Aradról írják, semmi kétség sincs benne, hogy Herczeget óriási többséggel fogja képviselőjévé választani a pécskai választókerület szabadelvű polgársága. A Szentesített törvények. A hivatalos lap mai száma a következő, az »Országos Törvénytár« I. évi augusztus 30-iki 9. számában kihirdetett következő szentesített törvényeket közli: XIX. törvényczikk: Sándor község közigazgatási és országgyűlési képviselő választókerületi átkebelezéséről; XX. törvényczikk: A cs. és kir. közös hadsereg katonai nevelő- és képzőintézeteinél magyar honos ifjak részére létesített 250 állami alapítványi helyről szóló 1897. évi XXII. törvényczikk módosításáról; XXI. törvényczikk: Az 1894. évi állami költségvetésről; XXII. törvényezikk: A szab. osztrák-magyar államvasuttársaságtól felvett 10.000.000 korona előleg törlesztetten részének visszafizetéséről; XXIII. törvényezikk: A mérsékelt áru marhasóról szóló 1897. évi I. törvényezikk módosításáról és XXIV. törvényezikk: Aző felsége a király védnöksége alatt álló szegénysorsú tüdőbetegek szanatórium-egyesülete Budapesten« czimű egyesület által felveendő nyereménykölcsön engedélyezéséről. A kelet-ázsiai háború, •— Távirati tudósítások, — Port-Arthur ostroma, Pétervár, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Fock tábornok, a port-arthuri tüzérség parancsnoka, levelet írt édesanyjának. A 28-án kelt levélben azt írja Fock, mint a Novoja Vremja jelenti, hogy Port-Arthur nem adja meg magát, [mert a várban túlontúl van élelmi- és lőszer. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Port Arthur napilapja, a »Novi Kraj«, amelyet Csifuba csempésztek, a vár ellen intézett ostromról sok érdekes részletet közöl, így elmondja, hogy az egyik erősségen Lebzejev csapatparancsnok a sánczon állva várta a japánokat, akik egymás vállain iparkodtak feljutni. Jobbjában kardját tartotta, míg baljával revolverét használta.Három revolver golyóit röpítette egymásután a felkuszó japánokra s kardjával is hevesen vagdalkozott, úgy hogy egymaga több mint 20 japánt ölt meg. A midőn aztán a támadók visszavonultak, kimerülten esett össze. Néhány percz múlva egy gránát pattant szét mellette, mely darabokra szakgatta. Augusztus 24-én a japánok elkeseredett támadást intéztek a Pakhoang-erőd ellen, de súlyos veszteségekkel visszavettettek. London, augusztus 31. (Saját tudditánk távirata) Csifuból táviratoztak a »Daily Telegraph «-nak. A japánok hatalmukba kerítették Tsuhlingnál a vízvezetéket s azt hiszik, hogy ez Stösselnek nagy gondot fog okozni. Stössel tábornok a port-arthuri helyőrséggel közölte a czár köszönetét. Évente a fényszórók világítása mellett összeszedik az elesetteket, akik között sok haldokló van. A japánok panaszolják, hogy az oroszok a kínaiakat álruhában a japán katonák közé küldözik. A liaojangi küzdelem, London, augusztus 31. A Liaojang körül folyó harczokról ma érkezett jelentésekből többnyire az tűnik ki, hogy Kuropatkin visszavonulni készül észak felé. Különösen egy pétervári jelentésből derül ez ki, amely szerint Liaojang nagyon alacsonyan fekszik arra, hogy védelmi helyül szolgáljon. Szombat óta a készleteket Mukdenbe szállítják s nagy hadoszlopok is vonulnak arra felé. A Liaojang melletti ütközet ilyen körülmények között az utócsapatok ütközete lenne. A Daily Telegraph sanghaji jelentése szerint ott az a hir van elterjedve, hogy a japánoknak sikerült Liaojangtól északra a vasutakat elpusztítani. A new-yorki katonai körök véleménye szerint Ancsancsan kiürítése egyértelmű azzal, hogy az oroszok Liaojangból is visszavonulnak Mukdenbe, esetleg Karbinba. Csak az kérdéses még, hogy vájjon Kuropatkinnak sikerül-e a japánok előrenyomulása mellett hadirendjének felbontása és csapatainak demoralizálása nélkül a visszavonulást végrehajtani. Liaojang körül négy nap óta szakadatlanul folyik a harcz. Keddről a »Lokalanzeiger« liaojangi tudósítója ezt jelenti: A döntő harcz ma reggel négy órakor megkezdődött. Az ágyuk bömbölése szakadatlan , közben rendkívül heves puskaropogást hallani. A tüzérségi harcz olyan borzadalmas, hogy messziről tűzokádó hegyeket vél az ember látni. A japánok Liaojangtól keletre kezdték meg a támadást és gyalogságuk szokott élénkségére nyomult előre a Taicseho mentén, de az oroszok visszaverték. A japán oszlopoknak itt fel kellett hagyniuk a támadással. Mind a két fél összes harczosainak száma meghaladja a fél millió embert. Bizvást előre mondható, hogy a harcz több napot fog igénybe venni. Rómán át igen érdekes részleteket jelentenek arról a harczról, amely most Liaojang körül folyik. A japánok az oroszokat Liaojang előtt 13 támadásban visszavetették, míg az oroszoknak csak 2 támadásban sikerült a japán csapatokat visszaverni. A japánok az utóbbi napokban az orosz sereget 10—20 km.-nyire szorították vissza és most minden erőfeszítésüket arra koncentrálják, hogy az oroszokat Liaojangnál körülzárják, hogy így Liaojang az oroszok Sedánjává legyen. Az oroszok a déli arctélen súlyos veszteségeket szenvedtek. Az orosz tüzérség Kuropatkin jelenlétében, aki az egyes ütegek számára maga választotta ki az állásokat, nagyon ügyesen operált. Az oroszok mégis 20 ágyút vesztettek a harcban. A visszavonulás e hó 26-án teljes rendben kezdődött, de heves záporeső a visszavonulást vad futássá változtatta át, miközben az oroszok hadsorai teljesen felbomlottak s az oroszok e közben legalább 3000 halottat és sebesültet vesztettek. Irtózatos harcz fejlődött ki egy orosz zászló miatt. Az oroszok a zászló köré csoportosultak s nagy elszántsággal védték a zászlót. A japánok azonban százszámra mészárolták le őket s végre el is hóditották a zászlót, de ez akkor már csak egy véres rongy volt, melyet egy elesett katona kezéből vettek ki. Az oroszok e római jelentések szerint a legutóbbi harcrokban legalább 10.000 embert vesztettek. Pétervár, augusztus 31. Az orosz távirati ügynökségnek jelentik Mukdenből mai kelettel. Hírek érkeztek, hogy ma reggel óta Liaojangban csökönyös küzdelem folyik. A japánok összes kísérleteit, hogy szárnyainkat megkerüljék, viszszaverték. Azt mondják, hogy az ellenség több mint tíz ágyút vesztett. Pétervár, augusztus 31. Saharov tábornok táviratozza a vezérkarnak tegnapról. A japánok ma reggel 5 órától este 9 óráig támadták előretolt állásainkat Liaojang mellett és a Haipsiho folyó partjának mentén. A tüzérségi és fegyvertüzelés időnként a legnagyobb hevességre fokozódott. A japánok legerősebb támadása a centrumban levő állásaink és jobboldal ellen irányult. Az ellenség számos támadását visszavertük és csapataink az égész arczvonalon ellentámadásokat intéztek ellenük Szuronyharczig jutott a dolog. Több állást, a odaadnám Frankfurt pályaudvaráért, az Eiffeltoronyért, de mindenekelőtt az új budapesti Erzsébet-hídért. Emez ízlésem alighanem megfoghatatlannak és tisztára egyéninek fog feltűnni legtöbb olvasóm előtt és tán indokolatlan sevénséggel is fognak vádolni, ám ez nem bánthatja tulajdon ízlésem örömét. S hallgatagon és szerényen örülnék akkor is, ha tényleg tisztára egyénileg vélekedném. Csakhogy éppen azért bocsátottam előre táj ízlésünk fejlődésének jelenségeit, hogy megvilágítsam az építési ízlés idevágó fejlődését is. Határozottan két párhuzamos fejlődést észlelhetünk, csakhogy a műépítéseknél nagyobb és kevésbé közvetlenebb szépérzékünk ugrása, mint a természeti szépségeknél. A kő- és vasépítészet között nincsen annyi emelkedő fokozat, mint a romantikus tájak és a homok-, víz- és hósivatagok között. Mindkét ízlésbeli fejlődésnél azonban megegyező az, hogy örömünk mindjobban elszokik az apró portékáktól s nagyszerű, konstruktív és művészileg geometrikus vonalak után vagyunk. Nem azt értem ezalatt, hogy ez a modern ízlésbeli örömünk és vágyódásunk magába foglalja az összes elképzelhető művészetet, hanem hogy ez kétségtelenül a mi új látványossági problémánk, a bekövetkező vaskorszak problémája. Nézzük csak meg a nagyvárost estenden, amikor a leboruló alkonyat minden látnivalót egyszerűbbé tesz. Mit látunk? Utczákat, villákat, templomokat, iskolákat látunk és a közelben valahol egy otromba kolosszust, a villanytelepét. Ettől az alkalmatlan, modern épületszörnytől nem tudok szabadulni. Egyesek azt mondják rá, hogy csúnya, mások meg, hogy túl van a szép és nem szép fogalmán; én se mondhatnám rá, hogy mai állapotában szép volna, de mindenesetre van egy pár olyan szépségi foka, melyek becsesebbek előttem, mint a régi renaissance-motívumok összes ismétlései s az új gótika legtöbb alkotása. Az, amit ezen a telepóziáson látok, még nem stílus, de vannak olyan vonásai, melyekkel egyetlen eddigi stílus sem rendelkezett. Leginkább hasonlít még e vonásokhoz a török mecsetek lapos kupolája, de az uj vonások mégis szabadabbak és terjedelmesebbek s a konstantinápolyi kupolákkal mindig úgy voltam, hogy a Caminile sorsától féltettem őket, ha az átmérőjűit két vagy három méterrel meg akarnák agyobbitani. Ezen aggódó érzésünk, mely minden kőépítménynél fölléphet bennünk, a villanytelep nézése közben egészen elmarad s a teherproblémák nem terhesek nekünk többé! A kőkupolának sokkal kisebb terjengő képessége van természetesen, mint az ives vastornáknak. Sejtjük hatalmas képességüket, ha a vasak kolosszusát nézzük s a konstruktiv építészet uj érzéket nyer, mely annyira uj, hogy idő kell hozzá, mig valósággal kifejlik. Vastechnikusaink maguk is sokszor aggódnak, mennyiben juttassák érvényre uj konstruktív érzéküket. És érdekes megfigyelni, mennyire félnek a közönségnek megmutatni támpontjaik kicsinységét. Azt, ami egyetlenül legjelentősebb előttük, a széles síkoknak és hosszú íveknek kevés, de geometrikus pontjaikra való lerakása sok mindennel beburkolják és leplezik minden konkstruktív becs híjján. Még nem tartják művész dolognak a vasat a maga teljes meztelenségében mutatni. Éppen ott, ahol művészi hatást keresnek, azt hiszik a technikusok hogy a közönség gyengéjével pietásosan kell bánni. Számtalan esettel találkozunk, ahol a hozzáértő azonnal észreveszi, hogy vassal kellett építkezni s mégis betartották a kőépitmény látszatát. Minthogy müvészarchitekturánk még tradicziókon csüng, éppen azok a műépítések hatnak legmüvésziesebben, melyeknek semmi czélja sincs stílust produkálni. Minél tisztábban jut érvényre a konstrukczió, annál több becse van esztétikai nevelésünk számára. Egy modern pályaudvar vasból való épülete nagy örömet ébreszt bennünk. Sejteti velünk, hogyan kellett kitalálni egykor a legrégibb, legszüziesebb gótikát. A formák életének egyetlen területén sincs annyi szerencsénk elsőszülött generácziónak vallani magunkat, mint épp ezen. Mert a budapesti Erzsébet-híd egyetlen régi stílust sem kopiroz, boltívével egyetlen hidat sem utánoz, mert szép ritkasága és műgondolata mellett a praktikus czélnak is megfelel, ezért lett korszakunknak legnemesebb műalkotása. Büszkék lehetünk rá, hogy hatalmas lendületet adtunk általa egy egészen új építési korszak problémájának. Mennél tovább fogja szolgálni czélját, annál nagyobb lesz az értéke s a mi büszkeségünk. A tenyésztelen pusztaságokra és a budapesti Erzsébet-hídra vetett tekinteteimet mondom világutamban a legszebbeknek. Alapjában Ízlés dolgáról szóltam, de a világhaladás két igen jelentős ízléséről: a sivatagok és a kohók vajúdó szépségeiről.