Magyar Nemzet, 1939. október (2. évfolyam, 224-248. szám)
1939-10-15 / 235. szám
8 Parragi György: Winston Churchill, a Marlborough-ivadék Winston Churchill életének és működésének legvitatottabb szakasza háborús működése. Egyike volt azoknak, akik mindenáron a Németországgal való leszámolás mellett szállottak síkra. A háború kitörésekor, amikor, mint megírtuk, az admiralitás első lordja volt, ugyanabba a hibába esett, mint Vilmos császár. Ő is rövid háborút jósolt. Egy kissé módosult ugyan nála a Kaisernak az az optimista felfogása, hogy mire a le-A világháború elején az ő kezdeményezésére angol csapatokat szállítottak partra Antwerpennél, hogy ezzel megakadályozzák a németek északitengeri előretörését és főleg azt, hogy a belga tengerparton, Angliával szemben, repülőtámpontokat szerezzenek. Az angoloknak ez a kísérlete kudarccal végződött, mert a németek 1914 október 19-én, tizenkét napi ostrom után, elfoglalták Antwerpent. A szövetségesek legnagyobb háborús tévedése, a Dardanellák ostroma is Churchill számláját terheli. Jellemző erre a felfogásra egy magasrangú angol katonatiszt világháborús visszaemlékezéseinek az a része amelyben azt írja, hogy Churchill fejét szét kellett volna verni a Dardanellák szikláin azért, mert ezt a vállalkozást kierőszakolta Kitchener tábornok és Jellicoe admirális tiltakozása ellenére. A Dardanellákat 1915 február közepén vették ostrom alá a szövetségesek. Eleinte értek is el bizonyos kezdeti sikereket. Azonban már márciusban siralmasan végződött a török erődítmények ellen intézett flottatámadás. A szövetséges flotta döntő vereséget és súlyos veszteségeket szenvedett. Augusztusban a török védők ismét visszaverték a Gallipoli-félszigeten megkísérelt partraszállást. Decemberben és januárban az angolok kénytelenek voltak kiüríteni Gallipolit. Mindez fölösleges emberveszteséggel és súlyos presztízsvereséggel végződött. .•Ami miatt azután Churchillnek el is kellett tűnnie a tengerészetügyi minisztérium éléről és később Lloyd George meghívására a háborús kabinetben vett részt, mint muníciós miniszter. A harmadik zátonyra futott világháborús vállalkozás, amely Churchill sugallatára jött létre, az archangelszki expedíció volt. Ezt az is. Két háború között velek lehullnak, vége lesz a háborúnak, ő ugyanis karácsonyra várta a békét és természetesen Anglia győzelmét. Mint híres munkájában, a Worlds Crisis-ben írja: „Mindenki azt várta, hogy a háború csak rövid ideig fog tartani.“ A háború három legnagyobb angol kudarcának: az antwerpeni expedíciónak, a Dardanellák ostromának és az archangelszki vállalkozásnak kudarcáért a felelősség javarésze őt terheli. Oroszországban bekövetkezett forradalmi események váltották ki. Angliában nagy ijedelmet okozott az a hír, hogy a világháború legkritikusabb korszakában a keleti front az orosz forradalom következtében összeomlik. Hogy megdöntsék Oroszországban a békebarát forradalmi rendszert, illetve, hogy ezt megnyerjék a háború folytatása számára, Churchill rávette az angol kormányt és hadvezetőséget a világháború egyik legmerészebb kalandjára. Churchill ugyanis visszaemlékezett arra, hogy a XVI. század közepén először szálltak partra angol hajósok Oroszország északi partján, a sarkkörön túl fekvő Dwina-torkolatnál Chancellor angol sarkutazó vezetése alatt hogy a Jeges-tengeren keresztül kereskedelmi kapcsolatokat teremtsenek Oroszországgal. Chancellor nyomán indult el az az angol, francia és szerb katonákból álló expedíciós hadsereg, amely Sir Maynard angol tábornok vezetése alatt részben a Murmanparton, részben Arhhangelszkben szállott partra. Ez az expedíciós hadsereg volt az első, amely hadműveleti szempontból használta fel az 1916-ban osztrák-magyar—német hadifoglyok által elkészített híres vagy inkább hírhedt Murmanvasutat, melynek minden egyes talpfája egy hadifogoly életébe került. Ez az expedíciós hadsereg egészen közel került Szentpétervárhoz, közben a karéliai finn felkelőkkel megállapodott Karéliának, amely ma a finn—orosz feszültség tárgyát alkotja, Finnországhoz való csatlakozásában. Hiábavaló volt azonban ennek az expedíciós hadseregnek előtörése az orosz főváros felé, a forradalom vérben gázoló gőzhengerét nem sikerült megállítani. Churchill három tévedése Magyar Nemzet VASÁRNAP, 1959 OKTÓBERE, in .. »— Amit Churchill javára írt Anglia Ez a három kudarc áll Churchill világháborús szereplésének tehernlapján. Azonban bizonyára a javára is írt egyes cselekedeteket és lényeket az angol közvélemény, mert enélkül alig tudott volna megmaradni Churchill továbbra is az angol politikai élet premier* planjában. Anglia szempontjából Churchill legnagyobb érdeme az volt, hogy az angol flotta az ő minisztersége alatt fejlődött igazán „great fleet‘‘-lé. Ő, aki még 1911 júniusában választókerületében a leghevesebben támadta az angol flottafejlesztési programot és hangosan hirdette: „Egy pennyt sem adni a haszontalan flottanövelésre", ugyanez év őszén, amikor az admiralitás first lordja lett, az angol történetem legszédítőbb arányú flottafejlesztésébe kezdett. Ettől kezdve makacs következetességgel készülődött a háborúra. Ő maga írja a Worlds Crisis-ben: „Angliának a háborúba való belépését tervszerűen vitték keresztül." A német Kriegsschuldfrage-irodalom kutatói Churchill eme őszinte vallomásával akarják bizonyítani, hogy Angliát is felelősség terheli a világháború kitöréséért. Churchill elmondhatta azt, amit az 1871-es francianémet háború kitörésekor a teljesen elvakult Eugénia császárné mondott nagyzási hóbortjában: „C’est ma guerrel“ „Ez az én háborúm!" Churchill valóban akarta a háborút, hogy Németország előtörését a világkereskedelemben visszaszorítsa. Bizonyítja ezt, hogy ő volt az, aki már 1914 július 29-én az angol parlament tudta nélkül mozgósította az angol flottát és a flottát háborús pozícióinak elfoglalására rendelte. Hogy az angol flotta a világháború alatt meg tudta akadályozni Anglia kiéheztetését, hogy bár súlyos veszteségek árén, de mégis sikeresen megküzdött a korlátlan német búvárhajó-harccal, ezt az angol közvélemény javarészt Churchill érdemének tudja be. Churchill azonban nemcsak szervező erejével tűnt ki, hanem, mint aki kora ifjúságától katonai hivatását összeegyeztette az újságírói hivatással és kitűnő újságíró volt és ma is az, egyik legtevékenyebb szelleme volt a háború alatti angol propagandának. A híres Crewe Huménak, lord Northclife mellett ő volt az egyik irányítója, aki tehát szintén közreműködött a központi hatalmak ellen indított pszichológiai és propagandaháború vezetésében. A magyar intelligencia hétfői lapja a Független Magyarország Főszerkesztő: Bajcsy-Zsilinszky Endre Ára© fillér Megjelenik vasárnap este ,1410 órakor Churchill „Ceterum censeo“-ja A világháború után Churchill ismét az angol kabinetek kimaradható illati tagja lett. 1919-ben ő követelte legerélyesebben az orosz kommunizmus leverését. Nem elégedett meg azonban azzal, hogy Anglia csak pénzzel és hadianyaggal támogassa az ellenforradalmi tábornokokat, hanem aktív beavatkozást követelt. Ha abban az időben hallgattak volna rá, valószínűleg nem volna ma bolsevista problémája a világnak. Churchill közben elérkezett karrierjének egyik legfontosabb állomásáig. budget-ügyi miniszter lett. Ezt a miniszterséget tudvalévően nemcsak a londoni Whiteall-ban választja el egy vékony fal az angol miniszterelnökség egyszerű, de történelmi jelentőségű épületétől, hanem Angliában a kincstári kancellár bizonyos mértékben már prezumptív miniszterelnöknek számít. A miniszterelnökség volt az, amire a becsvágyó Winston Churchill éppúgy, mint nem kevésbbé Zseniális atyja, Randolph Churchill is mindig vágyakozott és amit Churchill és a „Civeden set“ harca Amíg azonban Anglia erre és még sok más felismerésre rádöbbent, Churchill hiába játszotta a vészmadár szerepét. Hiába hirdette, hogy vége a „Britannia rule the waves“nak, mert a tengerek hullámai fölött egy új tenger keletkezett, mely Anglia fölé is hajlik: a levegő tengere. Ez a másik tenger Anglia legsebezhetőbb pontját jelenti, elérhetővé tette közvetlen ellenséges támadások számára. Angliában ebben az időben nem Churchillre hallgattak, mert a tékére vágyó angol közvélemény Neville Chamberlain hívéül szegődött, aki az appeasement-politikát, a megbékélés politikáját hirdette és követte elsősorban Németországgal szemben. Ez a politikai irányvonal vezetett el Godesbergig és Münchenig, amelyet ma Angliában keserű kiábrándulással egy második amiensi békének tartanak, amelyet Anglia az ifjabb Pitt ellenzése ellenére 1802-ben kötött Napóleonnal. Különösen rokonszenves visszhangra talált Anglia mértékadó és közgazdasági köreiben Hitler bolsevikiellenes politikája. Ezeket a köröket mély és őszinte hála és elismerés töltötte el a nemzeti szocialista Németországgal szemben, mint amely megakadályozta és meggátolja a bolsevizmus európai előtörését. Az angol politika és a City köreiben teljesen az úgynevezett „Clivedenset“ szerezte meg a befolyást. A dúsgazdag német származású Astor család vidéki kastélyáról így nevezték azt a németbarát, bolsevikiellenes kört, amely Chamberlain miniszterelnöksége óta az angol politikát irányította, amelyhez Astorékon és Chamberlainen kívül odaszámították Halifax, Londonderry, Rúnámon, Lothian lordokat, Neville Henderson volt berlini angol nagykövetet és egy sereg más konzervatív főárat, bankárt és sajtóvezért, mind lord Rothermere-t. Winston Churchill élesen szemben állt az appeasement-politikával, a Clivedensettel és a Foreign Office-nak azzal az új irányával, amelyet Sir John Simon, Hoare és lord Halifax rögzítenek le. „Celerum censeo“-ja azonban pusztába kiáltott szó maradt addig, amíg az európai külpolitika ökölcsapásszerűen ható tényei más irányba nem lökték az angol külpolitikát Ennek az új iránynak legmarkánsabb, legerélyesebb és legharciasabb képviselője Winston Churchill. Valószínű, hogy most, mikor visszavonhatatlanul ebben az új medrében hömpölyög ismeretlen partok felé Anglia sorsa, e veszélyes vizeken voltaképpen nem is Chamberlain irányítja a British Empire hatalmas hajóját, hanem Anglia új Pittje, Winston Churchill. Hogy biztos kikötőbe ér-e ez a hajó, vagy valahol zátonyra fut-e, esetleg megtorpedózzák-e, ez ma elsősorban Winston Churchill ügyességétől, kormányzói rutinjától, sok vihart látott tapasztalatától, merészségétől és bátorságától függ. A Marlborough-ivadék Winston Churchill most kapta meg az angol történelem legkényesebb, legfelelősségteljesebb megbízatását, nagyobbat, mint amilyet Anglia a XVII. században Marlborough hercegre, a nagy hadvezér ősre bízott. Az elkövetkező idők fogják megmutatni, hogy a Marlborough-vér nem változott-e vízzé a késő utódban. ______ ÉrS© BÉRAUTÓUnUai & .mmmsmi UMu T. 292-385* egyikük sem tudott sohasem elérni. 1928 óta az angliai Cato szerepét töltötte be Churchill. Éles szeme először látta meg, hogy Németország lázasan fegyverkezik. Ezóta élethivatása lett, hogy az állítólagos „német veszélyére figyelmeztesse honfitársait. Angol kormánykörökben azonban nem találtak meghallgatásra Churchill Cassandia jóslatai. Sőt az angol politikai élet homlokegyenest ellenkező irányban fejlődött. A Versailles- béke után Anglia megcsömörlött az európai politikától. Szeretett volna visszavonulni a kontinensről a British Empire keretei közé. Európában a régi klasszikus angol külpolitikai hagyományoknak megfelelően a „Balance of power", az európai egyensúly lehetőségeit és feltételeit igyekezett megteremteni. Nem szívesen látták a csatornán túl, hogy Franciaország, mint a kontinens legnagyobb katonai hatalma, megszerzi magának Európa felett a főuralmat és ezért, ha nyíltan nem is, de a diplomáciai kulisszák mögött annál inkább támogatta a Foreign Office Németország törekvéseit katonai szuverenitásának helyreállítására. Angilt úgy vélte, hogy az általános európai leszerelés a megbékélés és az európai konszolidáció felé vezet és ezért mindent elkövetett a leszerelés érdekében. A maga részéről jó példával járt elöl, azonban ez a példa a többi európai országnál nem talált követésre. A háború utáni angol külpolitika sehogyan sem akarta elismerni azt a francia tételt, hogy Németország felszerelését csak az esetben lehet megengedni, ha Franciaország és Anglia katonai szövetségre lépnek egymással. Anglia ugyanis szeretett volna ismét szigetté tenni s amenynyire lehetett, visszatérni a splandid isolalion politikájához. Amikor Hitler megszállta a demilitarizált Rajna-övet, proklamálta Németország katonai egyenjogúságát, kilépett a Népszövetségből, ébredt Anglia annak keserves tudatára, hogy már nem élvezheti többé a sziget adta geopolitikai és sztratégiai előnyöket és hogy Anglia határai voltaképpen a Rajnánál vannak, amint azt Baldwin egy rezignált pillanatában beismerte. A román kormány elismeri a nagyváradi református püspökséget Bukarestből jelentik. A nagyváradi református püspökség elismerése, hír szerint, küszöbön ál. Erre vonatkozólag a napokban rendelettörvény jelenik meg. Más hírek szerint a református papok kongruájának ügyét rendezték. A kultuszminisztérium külön hitelt nyitott erre a célra. özv. Jakabfy Jenőné a maga és gyermekei: Jakabfy István, Jakabfy László és felesége. Unokái: Éva, László és Péter, az elhúnyt testvérei: Jakabfy Sándor és Jakabfy Dezső, sógorok, sógornők, valamint az egész rokonság nevében fájdalommal teli szívvel jelentik, hogy páratlan jóságú férj, mélyen szerető apa és nagyapa, a legönzellenebb és legjobb ember, családunk feje, Jakabfy Jenő földbirtokos, Jász-Nagykun- Szolnok vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, életének 70., boldog házasságának 41. évében október3-án csendesen elhúnyt. Szeretelt halottunkat október 15-én, vasárnap d. u. 3 órakor temetjük a ref. egyház szertartása szerint a kerepesi úti temetőben. Nyugodjék békében! Minden kötőn értesítés helyett. özv. Várgedő Józsefné szül. Krusser Karola úgy a maga, mint egyetlen fia, Aladár és a gyászoló rokonság nevében mélyen megrendült szívvel tudatja, hogy forrón szeretett férje, Várpedr József a Fonciére Általános Biztosító Intézet igazgatója, életének 53., legboldogabb házasságának 28. évében október 14-én, a halotti szentségek felvétele után, az Úrban csendesen elhúnyt Drága halottunk földi maradványait október 1-án, hétfőn délután 3 órakor fogjuk a kerepesi úti temető halottasházában beszenteltetni és utolsó útjára kísérni. Budapest, 1833 október 14.