Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

■ „Teleki Pál egész Európa jóindulatára tá­maszkodhatik”” Londonból jelenti a Magyar Távirati Iroda. Az angol parlament egyik csoportja, az úgynevezett Imperial Policy Group (Birodalmi Politikai­­ Csoport) a nemzetközi helyzetről hosszú emlékiratot adott ki, amelynek egyik fejezete Ma­gyarországgal foglalkozik. Az emlékirat kifejti, hogy a csoport két megfigyelője nemrég Budapesten volt, beszélt a mi­niszterelnökkel és több vezető po­litikussal. Magyarország helyzete nagyon bonyolult, óvatosságra van szüksége.­­ Magyarország a legked­vesebb európai országok egyike. Rokonszenves népe,­ magas kultú­rája van, hazaszeretete olyan izzó, hogy a legkegyetlenebb zsarnok sem irthatná ki, hagyományai a legnemesebbek, mindig barátságo­san fogadta az angolokat. Magyar­­ország a világháború után többet szenvedett, mint bármely más el­lenséges hadviselő. Elvesztette te­rülete 68,5 százalékát, lakossága 58,2 százalékát, természeti kin­cseinek túlnyomó részét, aminek következtében állandó békemódo­­sító propaganda folyt az elmúlt húsz esztendő alatt Magyarorszá­gon,­­ahol nincs olyan férfi, nő vagy­­gyermek, aki ne követelne revíziót. A mérsékelt elemek azon­ban nem hajlandók Európa béké­jét valamennyi törekvésük azon­­­nali teljesítéséért feláldozni. A jelenlegi kormány alatt jobb szel­lem észlelhető Magyarország és szomszédai között, ami még na­gyon fontos lehet. Gróf, Teleki Pál miniszterelnök bölcs és tudós férfiú, a legősibb , erdélyi család sarja. Gróf Teleki Pál kitűnően megállta a helyét a nyári válságos napokban és továbbra is erősen kezében tartja a helyzetet. Jó európai, aki továbbra is minden lehetőt el fog követni Magyar­­ország és szomszédainak jóviszonya érdekében. Szigorúan kell eljárnia a szélsőségekkel szemben, amihez sok bátorság kell, s ez megvan Telekiben. Gróf Teleki Pál egész Európa jóindulatára támaszkodha­­tik; sem nem angol—francia-barát, sem nem németbarát, hanem ma­­gyar, aki súlyos körülmények kö­zött minden lehetőt elkövet nehéz helyzetben lévő hazája érdekében. Magyarország buzgó katolikus állam, a hagyományok tisztelője. A megfigyelők látták, milyen buz­galommal és szeretettel ülte meg a nép Szent István ünnepét.. Horthy Miklós kormányzó köz­tiszteletnek és közszeretetnek ör­­vend és nagyon fontos tényező a politikában is. A régibb, kedvesebb Európában gyökerezik. Képes volna keményen harcolni meggyő­ződéséért. A nemzetek jogainak szilárd barátja. Nagyon fontos szolgálatokat teljesített Európának és fog még továbbra is teljesíteni a nemzetközi válság során.­ A Róma—Budapest—Belgrád-vi­­szony az európai helyzet egyik legfontosabb tényezője, amely Mussolini államférfias bölcsességé­nek próbaköve lesz. A jelentés a Magyarország és Németország közti jóviszonnyal is, a nyilaskeresztes mozgalommal, a Rongyos gárdával és a szovjet­­szomszédsággal is foglalkozik. Csáky külügyminis­zter beszédének olasz visszhangja A Magyar Távirati Iroda római jelentése szerint gróf Csáky István válasza Gafencu román külügymi­niszter kérdéseire igen nagy figyel­met keltett az olasz fővárosban. A Lavoro Fascista budapesti tu­dósítója, kiemeli, hogy Budapesten nagy megütközést keltettek a ro­mán külügyminiszter szavai. Még a román vezető körök is belátták, hogy Gafencu kijelentéseit némi­leg enyhíteni kellett. Mindamellett tarthatatlan, hogy a magyar—ro­mán kapcsolatok kérdése újból időszerűvé vált. A Gazzetta del Popolo budapesti tudósítója szerint Magyarországon úgy érzik, hogy Gafencu kijelenté­seivel ki akarta élezni a még le nem zárt magyar­-román ellen­tétet. A Corriere della Sera bukaresti tudósítója megjegyzi, hogy Gafencu beszéde Románia hajthatatlan re­­vízióellenes magatartásának meg­erősítését jelenti. , A hosto del Carpino „Igazságot Magyarországnak””, cím alatt a kö­vetkezőket írta:’ Pár úti szívvel osztozunk a magyar nép sajnála­tában a bukaresti kormány e vá­ratlan állásfoglalásai miatt. A ro­mán külügyminiszter részére rossz nap volt a tegnapi. Ebben a fel­fogásban Magyarországon kívül bizonyára osztoznak a többi bal­káni állam államférfiai, akik tud­ják, hogy Olaszország hű marad ahhoz a jelszóhoz, amelyet a Duce már sok évvel ezelőtt ki­adott és amely végül is győzni fog: Igazságot Magyarországnak! A francia tengerészeti miniszter a tengeralattjáró-háborúról Párizsból jelenti a Havas-iroda. Campinchi tengerészeti miniszter a sajtó képviselői előtt tett nyilatko­zatában azt mondotta, hogy a ten­geralattjáró-háború nem fenyeget súlyos következményekkel. Húsz év óta a tengeralattjárók nem fejlőd­tek lényegesen — a miniszter sze­rint. Fegyverzetük hatalmasabb, gépezetük erőteljesebb, de meg­őrizték két gyenge oldalukat: sebez­hetőségüket és víz alatti lassúságu­kat. Ezzel szemben a tengeralatt­járók ellen küzdő , eszközök nagy­mértékben fejlődtek. Az eredmé­nyek nagyon beszédesek: tíz nap alatt­ három tengeralattjárót süllyesz­tettünk el, közülük egyik vízirepü­lő­­gép áldozata lett. Az ellenség mint­egy ötven­-ötvenöt tengeralattjáróval kez­dte a háborút. Ebből közel har­mincat elvesztett, vagyis tengeralatt­járó-flottának mintegy ötven szá­zalékát­, 1918-ban a németeknek 150 tengeralattjárójuk volt körülbelül s abból a szövetségesek csak mintegy huszonegy­et tudtak elsüllyeszteni, tehát csak 14 százalékot. Figyelembe kell­­venni továbbá, hogy a tenger­alattjárók által most elsüllyesztett tonnamennyiség is kevesebb, mint 1917-ben. Az aknahá­borúval kapcsolatban Campinchi szintén a világháborúra emlékeztetett. Az akkor elsüllyesz­tett hatmillió tonnából csak négy­­százezer esett az aknákra. A jelen­legi mágneses aknákról szólva ki­jelentette, hogy az elhárításukra és kihalászásukra megindultak a mun­kálatok. A blokád­háborúval kap­csolatban kijelentette, hogy az első 68 nap alatt 223.697 tonna Német­országnak szánt árut foglaltak le. Az 500 hajóból álló német- tengeri kereskedelmi flottából még mindig mintegy 300 hajó vesztegel semle­ges kikötőkben. (MTI.) —­ Az ü­reg emberek betegségei­nél és a neurasztémiások bajainál. ki­vált kép­, ha azok renyhe bélimi költéssel és megzavart anyagcsere forgalommal állanak összefüggés­ben akkor reggelenként egy­-egy pohár term­észetes „Ferenc József" kesernyit sokszor igazi jótétemény! Kérdezze meg o­rvosait Angol és német püspökök megkezdik a béketárgyalást? Osló, november 28. (A „Magyar Nemzet" tudósítójától.) Jelentettük volt, hogy a skandi­náv egyházak főpapjai közös, érte­kezleten felszólították, a hadviselő államok egyházfőit, hogy üljenek össze Skandináviában­­a­­.béketár­gyalások lehetőségeinek megbeszé­lésére. Berggrav norvég püspök legújabb nyilatkozatában közli, hogy úgy a­ német, mint az angol püspökök szívesen fogadták,a gon­dolatot s hajlandók tennének egy nem kötelező előzetes megbeszélé­sen résztvenni. A francia­­ő egy­házak részéről még nem érkezett be nyilatkozat, de a norvég, egy­házfő bízik abban, hogy ez sem lesz elutasító. Magyar Nemzet PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1. Száznyolcvanezer pengőt szánt az Imrédy-kormány az esetleg nehéz helyzetbe kerülő színházak átvételére A Belvárosi Színház átszervezésé­nek érdekes részleteit tárta fel a per, amelyben most hozott ítéletet a köz­ponti járásbíróságon Spotarich Lajos dr. járásbírósági alelnök. A pert négy -­ színdarab — Comvay -család, Ragaszkodom a szerelemhez, örökké és Ahol unatkoznak — hátralékos szerzői jogdíjáért a Magyar Szín­padi Szerzők Egyesülete indította Patkós György, a Belvárosi Színház igazgatója ellen, azzal, hogy mint jogutód, az üzletátruházási törvény alapján felel jogelődjének mindazok­ért a tartozásaiért, amelyekről tudott vagy rendes kereskedői gondosság mellett tudhatott. Patkós György a kereset elutasítá­sát kérte. Előadta, hogy nincs jog­viszonyban a felperessel, mert nem ő, hanem a Színművészeti Kamara vette, át a színházat és ő csak a ka­mara megbízásából vezeti. A színház különben sem kereskedelmi üzlet és ,így arra az üzletátruházási törvény nem terjed ki. A felperes ezzel szem­ben rámutatott arra, hogy Patkós György kötött bérleti szerződést az Apponyi­ tér 4. számú ház tulajdono­sával, átvette a színház személyzetét, a ruhatárt, kelléktárt és díszleteket, továbbjátszotta az éppen műsoron lévő darabot és így kétségtelenül jog­utódja a színház régi tulajdonosá­nak. Ezért meg kell fizetnie a szín­ház régi tartozásait, annál is inkább, mert tudomása szerint 40.000 pengő államsegélyt is kapott, alkalmasint azért, hogy a tartozásokat kifizet­hesse. Ennek az utóbbi kérdésnek a tisztázása végett kérte Imrédy Béla akkori miniszterelnök és Teleki Pál gróf akkori kultuszminiszter kihall­gatását. Tanukra, még pedig túlnyomóan színészkamarai vezetőségi személyi­ségekre hivatkozott Patkós György is. Közülük többen nem kaptak felmen­tést a hivatali titoktartás alól — Kiss Ferenc elnök sem — és így a bíróság csak Cselle Lajos főtitkárt, Mihályf­y Béla szakosztályi elnököt, Boray Lajost, Bodor György dr.-t és az alperes Patkós Györgyöt hall­gatta, ki.. . •A tanúvallomások nagyjában egy­formán ismertették a Belvárosi Színház átvétezezték körülményeit, csak Mi­­hályffy Béla mondott náluknál vala­mivel többet. — A kamara megalakulása idején — mondta — rendkívül nehéz hely­zetben voltak a budapesti színházak és alapos volt az aggodalom, hogy egymásután szüntetik be előadásai­kat. Ennek nem volt szabad megtör­ténnie, mert a tájékozatlanság vagy rosszhiszeműség a színjátszás foly­tonosságában bekövetkezett törést vagy zökkenőt a kamarának, a ka­mara felállításának tulajdoníthatta volna, ami azután esetleg károsan befolyásolja a nemzeti és keresztény színházi kultúra megvalósítása érde­­kében tett és tervezett kamarai erő­feszítéseket. A kamara vezetősége felhívta erre a veszedelemre az ak­kori kormányelnök figyelmét. A Kiss Ferenc elnök úr őméltósága vezetésé­vel tisztelgő háromtagú kamarai kül­döttség eljárása sikeres volt. Imrédy kegyelmes úr kifejezte készségét arra, hogy 180 000 pengő segéllyel lehetővé tegye a kamara számára az üzemük folytatására képtelenné váló magán­színházak átvételét és kevéssel utóbb a pénznek a felmerülő szükséghez képest való kiutalására megtette in­tézkedéseit is. Az egész rendelkezésre bocsátott segélyösszeg felhasználására nem került sor, mert a Vígszínházat a Francia szobalány, a Magyar Szín­házat pedig az Erzsébet „egyenesbe hozta". Csak a Belvárosi Színház n­em talált kivezető utat a válságból és ezt aztán a kamara Herrmann Richard dr. igazgató kérelmére át is vette, hogy kevéssel később az üzem folytatását a Bodócsy Endre, Antal Dezső és Bodor György dr. tagokból megalakult Színpártoló kft.-re bízza. A társaság a színház vezetését a ka­mara kijelölése alapján Patkós Györgynek engedte át. A kultusz­­miniszter, akinek tárcáját terhelte az engedélyezett kormánysegély, 40.000 pengő folyósításával tette lehetővé a színház átvételét a kft. számára. A pénz egy részét a színház köztartozá­sainak kifizetésére fordították, ami­nek ellenében a régi igazgató áten­gedte a kft.-nek a ruhatárt, a kellék­tárt és a díszleteket, a többi a folyó kiadásokra és a tagok fizetésére kellett. A bizonyítás lefolytatása után a bíróság meghozta ítéletét. A N­-rculű alperes Herrmann Richard dr.-t ma­rasztalta a kereseti összeg megfizeté­sére, Patkós Györggyel szemben azonban elutasította a keresetet. Az ítélet megokolásában megálla­pította a bíróság, hogy a Belvárosi Színház üzemének folytatásában Pat­kós nem jogutódja a korábbi tulaj-­ donosnak, hanem a kamara ■­ kijeld-­­ lése alapján az újonnan alakult Szín­­pártoló kft. jogán folytatta és fejezte be az 1939 január 19-én félbesza­kadt előadásokat. Abból, hogy Pat­kós új bérleti szerződést kötött a színházhelyiség háztulajdonosával, nem vonható le következtetés az ü­z­­letátruházásra, mert ez az állandó bírói gyakorlat értelmében az üzlet­­átruházás tényét egymagában nem valósítja meg. Egyéb körülmények pedig nem szólnak mellette. Nem bi­zonyíték a jogutódlásra, hogy a régi tulajdonos ingóságai a színházban maradtak, mert azokat Herrmann dr. köztartozásai és közüzemi tartozásai kifizetése ellenében átengedte a ka­marának, ez pedig az új kft.-nek, így a bíróságnak el kellett utasítania a keresetet az I.­rendű alperessel szemben. De elutasító ítéletet kellett hoznia azért is, mert jogi álláspontja szerint a színházüzem nem tekint­hető olyan kereskedelmi üzletnek, amelyre az üzletátruházásról szóló törvény alkalmazható volna. Imrédy Béla dr. és Teleki Pál gróf tanúként való kihallgatását mellőzte a bíróság és elutasította a felperes­nek Harsányi Zsolt megidézésére és kihallgatására tett indítványát is. Megdrágulnak a svájci újságok Január 1-től kezdve felemelik az előfizetés díját Zürich, november 28. (A „Magyar Nemzet" tudósító­jától.) Dacára a svájci hatóságok minden erőfeszítésének, nem si­került a háború kitörése óta meg­indult drágasági folyamatot feltar­tóztatni. Csupán azt tudta a há­borús árellenőrző­ bizottság elérni, hogy az árak emelkedésének fo­lyamata meglassult. Az utóbbi he­tekben nagyon gyakran jelentek meg a hivatalos közlések a meg­engedett áremelésekről. Mint most értesülünk, az általános drágulás következtében kénytelenek lesznek a svájci újságok is felemelik árai­kat. Az áremelés 1940 január el­sejével fog életbe lépni és egyelőre csak az előfizetési árakra fog ki­terjedni. Minden olyan lap, amely­nek havi előfizetési ára a 20 fran­kot nem haladja meg, ezt az árat felemelheti 20 százalékkal, tehát 24 frankra, míg a 20 franknál magasabb előfizetési árakat csak 10 százalékkal szabad emelni. Hogy ez az áremelés mint fog kihatni később az egyes számok árára, azt még nem lehet tudni. A lapok legelsősorban arra hivat­koznak, hogy a háború kitörése óta a hirdetésekből folyó bevéte­lek igen nagy mértékben vissza­mentek és az egyéb jövedelmek­­is megcsökkentek. Már a mostani árak mellett kénytelenek voltak a legnagyobb lapok már eddig is restrikciókat keresztülvinni, így például a Neue Zürcher Zeitung már a háború kezdete óta be­szüntette a második vasárnapi ki­adást és így az előfizetők már he­tek óta egy vasárnapi számmal kevesebbet kaptak. A lapoknak a kívánt áremelést be kell jelente­niük az illetékes berni hatóságnál.­ ­. Szintetikus kávé Németországba A Kölnische Zeitung szerint a né­met feltalálók új, szintetikus kof­fein előállításán dolgoznak. Az ed­digi eredmények jó sikerrel biz­tatnak. Az új kávé ugyan aligha­nem nélkülözi majd az igazi kávé aromáját és ízét, élénkítő, stimuláló hatásában azonban körülbelül azo­nos lesz az igazi kávéval. Óvóhely London alatt harminc méternyire Londonból jelentik. Nemsokára elkészül az angol főváros leg­mélyebb légvédelmi óvóhelye, amely harminc méternyire épült a föld alatt. A légvédelmi óvóhely tulajdonképpen két nagy, régi, köralakú alagút s még negyven évvel ezelőtt , a földalatti vasút céljaira építették, de már hosszabb idő óta nem használják. Az alagutakat most lakható óvóhe­lyekké építették át és kijáratokkal látták el. „Kullervó hadba megy...66 Az északi történelem — mert ko­runk beteg szimultanizmusában, egyidejűleg más világtájakkal kap­csolatos történelmet is élünk-írunk — most fordul a Kalevala 36. éne­kébe, amelynek Vikár Béla fordí­tása ezt a címet adta: „Kullervó hadba megy..." A finn eposz tunóiban Hisz legendás szarvasa vágtat ugyan, szimbólumai mégis könnyen áttehetők mai frazeoló­giába. A legendás szarvast repülő­géppé kell silányítani, a mítoszi elemeket pedig a rádió-háború nyelvére lefordítani, és minden ne­hézség nélkül mai történelemnek olvashatjuk a Kalevalát. De hát ki ez a Kallervó, ez i ..Kalervó-magzat", ez a „Kék kapcás Ukkó-fiú? Sokkal több, mint amit a neve és származása elárul. Észak magára hagyott gyer­meke ő, egy árva nép szimbóluma, akit mindenki kijátszott, akit év­századokon át gyötörtek és a meg­semmisülésbe kergettek. Határtalan lelkesedés fűti, de soha nem találja meg a helyes utat. Nem mi jelle­mezzük így, hanem tulajdon mese­­óriása: a Kalevala. Mindig egyedül van, didergő társtalanságban és fé­lelmetes démonok közelségének fe­nyegető árnyékában. Reménytelen élete állandóan tele reménységgel, mintha öntü­zénél akarna melegedni Észak fagyos éjszakáiban. A történelem pedig ott tart most, a 36. éneknél, hogy Kullerva hadba megy... Jó édesanyja hasztalan inti. „Ne készülj, szegény fiacs­kám, ne készülj kemény csatába, kardok küszködése közé. Aki hadra kél hiába... azt a harcmezőn megölik, ütközetben agyonütik, kard élével aprítják szét, Szabiná­val szakítják végét." Csakhogy Kullervót nem lehet megállítani és visszatartani: megy a harcba muzsi­kálva, a hadba belehujázva. (Merje még valaki kétségbevonni a finn— magyar rokonságot!) Amíg odajár, harcol és verekszik, szegény jó édesanyja meghal. „Nagy hideg vala-e holta, vagy kenyérnek szű­kös volta?" — adja föl önmagának a kérdést, amelyre nem tud vála­szolni. De megfogadja, hogy nem tér vissza, míg Antaro nincs bosszulva, a garázda el nincs ejtve, a rosszmájú agyonverve. Most már nemcsak harci, hanem bosszúvágy is tüzeli. És Ukkó fölsőistentől kap kardot, kívánt­ fajtát, legislegjobb­­szerű szablyát, egész népet maga ver szét, elpusztítja Unto seregét. Így: az eposzban,­­ Kalevala 36. énekében. Az eposz azonban cso­dás motívumokból szövődik, ami­ket a nép fantáziája termel. Ha nem hangzanék anakronizmusnak, azt is mondhatnák: az eposz a nép „Wunschtraum“-jainak versbe költése. Kullervé tehát hadba megy és­­ győz. Ne bolygassuk a foly­tatást. Nem tudhatjuk: szemünk előtt hogyan alakul Kullerva törté­nete? Következnek a Kalevala további énekei, egészen 50-ig. Végén egy utóhang, amit Lönnrot írt, adhosta­­tiónak és reménységnek: „Innen megy az út ezentúl, az új ösvény innen indul dicsőbb dalok szerzői­nek, különb ének költőinek a tö­rekvő zsenge népben, a növekvő nemzedékben." Mai finn költők, kísértetiesen hozzátok szólnak ezek a száz év előtt írt sorok. Rajtatok keresztül pedig Finnország egész népéhez. A történelem a Kalevala 36. éne­két írja. Finn költők és minden finnek, kissé tőletek is függ, hogy milyen ének következik utána. Az epilógus szerinti „különb ének", mert h­ogy sikerül elpusztítani Unto seregét! Vagy a 36. ének utolsó so­rait, Vejnemöjnen búcsúztatóját vállaljátok? Erdődy Elek

Next