Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-01 / 273. szám
■ „Teleki Pál egész Európa jóindulatára támaszkodhatik”” Londonból jelenti a Magyar Távirati Iroda. Az angol parlament egyik csoportja, az úgynevezett Imperial Policy Group (Birodalmi Politikai Csoport) a nemzetközi helyzetről hosszú emlékiratot adott ki, amelynek egyik fejezete Magyarországgal foglalkozik. Az emlékirat kifejti, hogy a csoport két megfigyelője nemrég Budapesten volt, beszélt a miniszterelnökkel és több vezető politikussal. Magyarország helyzete nagyon bonyolult, óvatosságra van szüksége. Magyarország a legkedvesebb európai országok egyike. Rokonszenves népe, magas kultúrája van, hazaszeretete olyan izzó, hogy a legkegyetlenebb zsarnok sem irthatná ki, hagyományai a legnemesebbek, mindig barátságosan fogadta az angolokat. Magyarország a világháború után többet szenvedett, mint bármely más ellenséges hadviselő. Elvesztette területe 68,5 százalékát, lakossága 58,2 százalékát, természeti kincseinek túlnyomó részét, aminek következtében állandó békemódosító propaganda folyt az elmúlt húsz esztendő alatt Magyarországon,ahol nincs olyan férfi, nő vagygyermek, aki ne követelne revíziót. A mérsékelt elemek azonban nem hajlandók Európa békéjét valamennyi törekvésük azonnali teljesítéséért feláldozni. A jelenlegi kormány alatt jobb szellem észlelhető Magyarország és szomszédai között, ami még nagyon fontos lehet. Gróf, Teleki Pál miniszterelnök bölcs és tudós férfiú, a legősibb , erdélyi család sarja. Gróf Teleki Pál kitűnően megállta a helyét a nyári válságos napokban és továbbra is erősen kezében tartja a helyzetet. Jó európai, aki továbbra is minden lehetőt el fog követni Magyarország és szomszédainak jóviszonya érdekében. Szigorúan kell eljárnia a szélsőségekkel szemben, amihez sok bátorság kell, s ez megvan Telekiben. Gróf Teleki Pál egész Európa jóindulatára támaszkodhatik; sem nem angol—francia-barát, sem nem németbarát, hanem magyar, aki súlyos körülmények között minden lehetőt elkövet nehéz helyzetben lévő hazája érdekében. Magyarország buzgó katolikus állam, a hagyományok tisztelője. A megfigyelők látták, milyen buzgalommal és szeretettel ülte meg a nép Szent István ünnepét.. Horthy Miklós kormányzó köztiszteletnek és közszeretetnek örvend és nagyon fontos tényező a politikában is. A régibb, kedvesebb Európában gyökerezik. Képes volna keményen harcolni meggyőződéséért. A nemzetek jogainak szilárd barátja. Nagyon fontos szolgálatokat teljesített Európának és fog még továbbra is teljesíteni a nemzetközi válság során. A Róma—Budapest—Belgrád-viszony az európai helyzet egyik legfontosabb tényezője, amely Mussolini államférfias bölcsességének próbaköve lesz. A jelentés a Magyarország és Németország közti jóviszonnyal is, a nyilaskeresztes mozgalommal, a Rongyos gárdával és a szovjetszomszédsággal is foglalkozik. Csáky külügyminiszter beszédének olasz visszhangja A Magyar Távirati Iroda római jelentése szerint gróf Csáky István válasza Gafencu román külügyminiszter kérdéseire igen nagy figyelmet keltett az olasz fővárosban. A Lavoro Fascista budapesti tudósítója, kiemeli, hogy Budapesten nagy megütközést keltettek a román külügyminiszter szavai. Még a román vezető körök is belátták, hogy Gafencu kijelentéseit némileg enyhíteni kellett. Mindamellett tarthatatlan, hogy a magyar—román kapcsolatok kérdése újból időszerűvé vált. A Gazzetta del Popolo budapesti tudósítója szerint Magyarországon úgy érzik, hogy Gafencu kijelentéseivel ki akarta élezni a még le nem zárt magyar-román ellentétet. A Corriere della Sera bukaresti tudósítója megjegyzi, hogy Gafencu beszéde Románia hajthatatlan revízióellenes magatartásának megerősítését jelenti. , A hosto del Carpino „Igazságot Magyarországnak””, cím alatt a következőket írta:’ Pár úti szívvel osztozunk a magyar nép sajnálatában a bukaresti kormány e váratlan állásfoglalásai miatt. A román külügyminiszter részére rossz nap volt a tegnapi. Ebben a felfogásban Magyarországon kívül bizonyára osztoznak a többi balkáni állam államférfiai, akik tudják, hogy Olaszország hű marad ahhoz a jelszóhoz, amelyet a Duce már sok évvel ezelőtt kiadott és amely végül is győzni fog: Igazságot Magyarországnak! A francia tengerészeti miniszter a tengeralattjáró-háborúról Párizsból jelenti a Havas-iroda. Campinchi tengerészeti miniszter a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában azt mondotta, hogy a tengeralattjáró-háború nem fenyeget súlyos következményekkel. Húsz év óta a tengeralattjárók nem fejlődtek lényegesen — a miniszter szerint. Fegyverzetük hatalmasabb, gépezetük erőteljesebb, de megőrizték két gyenge oldalukat: sebezhetőségüket és víz alatti lassúságukat. Ezzel szemben a tengeralattjárók ellen küzdő , eszközök nagymértékben fejlődtek. Az eredmények nagyon beszédesek: tíz nap alatt három tengeralattjárót süllyesztettünk el, közülük egyik vízirepülőgép áldozata lett. Az ellenség mintegy ötven-ötvenöt tengeralattjáróval kezdte a háborút. Ebből közel harmincat elvesztett, vagyis tengeralattjáró-flottának mintegy ötven százalékát, 1918-ban a németeknek 150 tengeralattjárójuk volt körülbelül s abból a szövetségesek csak mintegy huszonegyet tudtak elsüllyeszteni, tehát csak 14 százalékot. Figyelembe kellvenni továbbá, hogy a tengeralattjárók által most elsüllyesztett tonnamennyiség is kevesebb, mint 1917-ben. Az aknaháborúval kapcsolatban Campinchi szintén a világháborúra emlékeztetett. Az akkor elsüllyesztett hatmillió tonnából csak négyszázezer esett az aknákra. A jelenlegi mágneses aknákról szólva kijelentette, hogy az elhárításukra és kihalászásukra megindultak a munkálatok. A blokádháborúval kapcsolatban kijelentette, hogy az első 68 nap alatt 223.697 tonna Németországnak szánt árut foglaltak le. Az 500 hajóból álló német- tengeri kereskedelmi flottából még mindig mintegy 300 hajó vesztegel semleges kikötőkben. (MTI.) — Az üreg emberek betegségeinél és a neurasztémiások bajainál. kivált kép, ha azok renyhe bélimi költéssel és megzavart anyagcsere forgalommal állanak összefüggésben akkor reggelenként egy-egy pohár természetes „Ferenc József" kesernyit sokszor igazi jótétemény! Kérdezze meg orvosait Angol és német püspökök megkezdik a béketárgyalást? Osló, november 28. (A „Magyar Nemzet" tudósítójától.) Jelentettük volt, hogy a skandináv egyházak főpapjai közös, értekezleten felszólították, a hadviselő államok egyházfőit, hogy üljenek össze Skandináviábana.béketárgyalások lehetőségeinek megbeszélésére. Berggrav norvég püspök legújabb nyilatkozatában közli, hogy úgy a német, mint az angol püspökök szívesen fogadták,a gondolatot s hajlandók tennének egy nem kötelező előzetes megbeszélésen résztvenni. A franciaő egyházak részéről még nem érkezett be nyilatkozat, de a norvég, egyházfő bízik abban, hogy ez sem lesz elutasító. Magyar Nemzet PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1. Száznyolcvanezer pengőt szánt az Imrédy-kormány az esetleg nehéz helyzetbe kerülő színházak átvételére A Belvárosi Színház átszervezésének érdekes részleteit tárta fel a per, amelyben most hozott ítéletet a központi járásbíróságon Spotarich Lajos dr. járásbírósági alelnök. A pert négy - színdarab — Comvay -család, Ragaszkodom a szerelemhez, örökké és Ahol unatkoznak — hátralékos szerzői jogdíjáért a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete indította Patkós György, a Belvárosi Színház igazgatója ellen, azzal, hogy mint jogutód, az üzletátruházási törvény alapján felel jogelődjének mindazokért a tartozásaiért, amelyekről tudott vagy rendes kereskedői gondosság mellett tudhatott. Patkós György a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nincs jogviszonyban a felperessel, mert nem ő, hanem a Színművészeti Kamara vette, át a színházat és ő csak a kamara megbízásából vezeti. A színház különben sem kereskedelmi üzlet és ,így arra az üzletátruházási törvény nem terjed ki. A felperes ezzel szemben rámutatott arra, hogy Patkós György kötött bérleti szerződést az Apponyi tér 4. számú ház tulajdonosával, átvette a színház személyzetét, a ruhatárt, kelléktárt és díszleteket, továbbjátszotta az éppen műsoron lévő darabot és így kétségtelenül jogutódja a színház régi tulajdonosának. Ezért meg kell fizetnie a színház régi tartozásait, annál is inkább, mert tudomása szerint 40.000 pengő államsegélyt is kapott, alkalmasint azért, hogy a tartozásokat kifizethesse. Ennek az utóbbi kérdésnek a tisztázása végett kérte Imrédy Béla akkori miniszterelnök és Teleki Pál gróf akkori kultuszminiszter kihallgatását. Tanukra, még pedig túlnyomóan színészkamarai vezetőségi személyiségekre hivatkozott Patkós György is. Közülük többen nem kaptak felmentést a hivatali titoktartás alól — Kiss Ferenc elnök sem — és így a bíróság csak Cselle Lajos főtitkárt, Mihályfy Béla szakosztályi elnököt, Boray Lajost, Bodor György dr.-t és az alperes Patkós Györgyöt hallgatta, ki.. . •A tanúvallomások nagyjában egyformán ismertették a Belvárosi Színház átvétezezték körülményeit, csak Mihályffy Béla mondott náluknál valamivel többet. — A kamara megalakulása idején — mondta — rendkívül nehéz helyzetben voltak a budapesti színházak és alapos volt az aggodalom, hogy egymásután szüntetik be előadásaikat. Ennek nem volt szabad megtörténnie, mert a tájékozatlanság vagy rosszhiszeműség a színjátszás folytonosságában bekövetkezett törést vagy zökkenőt a kamarának, a kamara felállításának tulajdoníthatta volna, ami azután esetleg károsan befolyásolja a nemzeti és keresztény színházi kultúra megvalósítása érdekében tett és tervezett kamarai erőfeszítéseket. A kamara vezetősége felhívta erre a veszedelemre az akkori kormányelnök figyelmét. A Kiss Ferenc elnök úr őméltósága vezetésével tisztelgő háromtagú kamarai küldöttség eljárása sikeres volt. Imrédy kegyelmes úr kifejezte készségét arra, hogy 180 000 pengő segéllyel lehetővé tegye a kamara számára az üzemük folytatására képtelenné váló magánszínházak átvételét és kevéssel utóbb a pénznek a felmerülő szükséghez képest való kiutalására megtette intézkedéseit is. Az egész rendelkezésre bocsátott segélyösszeg felhasználására nem került sor, mert a Vígszínházat a Francia szobalány, a Magyar Színházat pedig az Erzsébet „egyenesbe hozta". Csak a Belvárosi Színház nem talált kivezető utat a válságból és ezt aztán a kamara Herrmann Richard dr. igazgató kérelmére át is vette, hogy kevéssel később az üzem folytatását a Bodócsy Endre, Antal Dezső és Bodor György dr. tagokból megalakult Színpártoló kft.-re bízza. A társaság a színház vezetését a kamara kijelölése alapján Patkós Györgynek engedte át. A kultuszminiszter, akinek tárcáját terhelte az engedélyezett kormánysegély, 40.000 pengő folyósításával tette lehetővé a színház átvételét a kft. számára. A pénz egy részét a színház köztartozásainak kifizetésére fordították, aminek ellenében a régi igazgató átengedte a kft.-nek a ruhatárt, a kelléktárt és a díszleteket, a többi a folyó kiadásokra és a tagok fizetésére kellett. A bizonyítás lefolytatása után a bíróság meghozta ítéletét. A N-rculű alperes Herrmann Richard dr.-t marasztalta a kereseti összeg megfizetésére, Patkós Györggyel szemben azonban elutasította a keresetet. Az ítélet megokolásában megállapította a bíróság, hogy a Belvárosi Színház üzemének folytatásában Patkós nem jogutódja a korábbi tulaj- donosnak, hanem a kamara ■ kijeld- lése alapján az újonnan alakult Színpártoló kft. jogán folytatta és fejezte be az 1939 január 19-én félbeszakadt előadásokat. Abból, hogy Patkós új bérleti szerződést kötött a színházhelyiség háztulajdonosával, nem vonható le következtetés az üzletátruházásra, mert ez az állandó bírói gyakorlat értelmében az üzletátruházás tényét egymagában nem valósítja meg. Egyéb körülmények pedig nem szólnak mellette. Nem bizonyíték a jogutódlásra, hogy a régi tulajdonos ingóságai a színházban maradtak, mert azokat Herrmann dr. köztartozásai és közüzemi tartozásai kifizetése ellenében átengedte a kamarának, ez pedig az új kft.-nek, így a bíróságnak el kellett utasítania a keresetet az I.rendű alperessel szemben. De elutasító ítéletet kellett hoznia azért is, mert jogi álláspontja szerint a színházüzem nem tekinthető olyan kereskedelmi üzletnek, amelyre az üzletátruházásról szóló törvény alkalmazható volna. Imrédy Béla dr. és Teleki Pál gróf tanúként való kihallgatását mellőzte a bíróság és elutasította a felperesnek Harsányi Zsolt megidézésére és kihallgatására tett indítványát is. Megdrágulnak a svájci újságok Január 1-től kezdve felemelik az előfizetés díját Zürich, november 28. (A „Magyar Nemzet" tudósítójától.) Dacára a svájci hatóságok minden erőfeszítésének, nem sikerült a háború kitörése óta megindult drágasági folyamatot feltartóztatni. Csupán azt tudta a háborús árellenőrző bizottság elérni, hogy az árak emelkedésének folyamata meglassult. Az utóbbi hetekben nagyon gyakran jelentek meg a hivatalos közlések a megengedett áremelésekről. Mint most értesülünk, az általános drágulás következtében kénytelenek lesznek a svájci újságok is felemelik áraikat. Az áremelés 1940 január elsejével fog életbe lépni és egyelőre csak az előfizetési árakra fog kiterjedni. Minden olyan lap, amelynek havi előfizetési ára a 20 frankot nem haladja meg, ezt az árat felemelheti 20 százalékkal, tehát 24 frankra, míg a 20 franknál magasabb előfizetési árakat csak 10 százalékkal szabad emelni. Hogy ez az áremelés mint fog kihatni később az egyes számok árára, azt még nem lehet tudni. A lapok legelsősorban arra hivatkoznak, hogy a háború kitörése óta a hirdetésekből folyó bevételek igen nagy mértékben visszamentek és az egyéb jövedelmekis megcsökkentek. Már a mostani árak mellett kénytelenek voltak a legnagyobb lapok már eddig is restrikciókat keresztülvinni, így például a Neue Zürcher Zeitung már a háború kezdete óta beszüntette a második vasárnapi kiadást és így az előfizetők már hetek óta egy vasárnapi számmal kevesebbet kaptak. A lapoknak a kívánt áremelést be kell jelenteniük az illetékes berni hatóságnál. . Szintetikus kávé Németországba A Kölnische Zeitung szerint a német feltalálók új, szintetikus koffein előállításán dolgoznak. Az eddigi eredmények jó sikerrel biztatnak. Az új kávé ugyan alighanem nélkülözi majd az igazi kávé aromáját és ízét, élénkítő, stimuláló hatásában azonban körülbelül azonos lesz az igazi kávéval. Óvóhely London alatt harminc méternyire Londonból jelentik. Nemsokára elkészül az angol főváros legmélyebb légvédelmi óvóhelye, amely harminc méternyire épült a föld alatt. A légvédelmi óvóhely tulajdonképpen két nagy, régi, köralakú alagút s még negyven évvel ezelőtt , a földalatti vasút céljaira építették, de már hosszabb idő óta nem használják. Az alagutakat most lakható óvóhelyekké építették át és kijáratokkal látták el. „Kullervó hadba megy...66 Az északi történelem — mert korunk beteg szimultanizmusában, egyidejűleg más világtájakkal kapcsolatos történelmet is élünk-írunk — most fordul a Kalevala 36. énekébe, amelynek Vikár Béla fordítása ezt a címet adta: „Kullervó hadba megy..." A finn eposz tunóiban Hisz legendás szarvasa vágtat ugyan, szimbólumai mégis könnyen áttehetők mai frazeológiába. A legendás szarvast repülőgéppé kell silányítani, a mítoszi elemeket pedig a rádió-háború nyelvére lefordítani, és minden nehézség nélkül mai történelemnek olvashatjuk a Kalevalát. De hát ki ez a Kallervó, ez i ..Kalervó-magzat", ez a „Kék kapcás Ukkó-fiú? Sokkal több, mint amit a neve és származása elárul. Észak magára hagyott gyermeke ő, egy árva nép szimbóluma, akit mindenki kijátszott, akit évszázadokon át gyötörtek és a megsemmisülésbe kergettek. Határtalan lelkesedés fűti, de soha nem találja meg a helyes utat. Nem mi jellemezzük így, hanem tulajdon meseóriása: a Kalevala. Mindig egyedül van, didergő társtalanságban és félelmetes démonok közelségének fenyegető árnyékában. Reménytelen élete állandóan tele reménységgel, mintha öntüzénél akarna melegedni Észak fagyos éjszakáiban. A történelem pedig ott tart most, a 36. éneknél, hogy Kullerva hadba megy... Jó édesanyja hasztalan inti. „Ne készülj, szegény fiacskám, ne készülj kemény csatába, kardok küszködése közé. Aki hadra kél hiába... azt a harcmezőn megölik, ütközetben agyonütik, kard élével aprítják szét, Szabinával szakítják végét." Csakhogy Kullervót nem lehet megállítani és visszatartani: megy a harcba muzsikálva, a hadba belehujázva. (Merje még valaki kétségbevonni a finn— magyar rokonságot!) Amíg odajár, harcol és verekszik, szegény jó édesanyja meghal. „Nagy hideg vala-e holta, vagy kenyérnek szűkös volta?" — adja föl önmagának a kérdést, amelyre nem tud válaszolni. De megfogadja, hogy nem tér vissza, míg Antaro nincs bosszulva, a garázda el nincs ejtve, a rosszmájú agyonverve. Most már nemcsak harci, hanem bosszúvágy is tüzeli. És Ukkó fölsőistentől kap kardot, kívánt fajtát, legislegjobbszerű szablyát, egész népet maga ver szét, elpusztítja Unto seregét. Így: az eposzban, Kalevala 36. énekében. Az eposz azonban csodás motívumokból szövődik, amiket a nép fantáziája termel. Ha nem hangzanék anakronizmusnak, azt is mondhatnák: az eposz a nép „Wunschtraum“-jainak versbe költése. Kullervé tehát hadba megy és győz. Ne bolygassuk a folytatást. Nem tudhatjuk: szemünk előtt hogyan alakul Kullerva története? Következnek a Kalevala további énekei, egészen 50-ig. Végén egy utóhang, amit Lönnrot írt, adhostatiónak és reménységnek: „Innen megy az út ezentúl, az új ösvény innen indul dicsőbb dalok szerzőinek, különb ének költőinek a törekvő zsenge népben, a növekvő nemzedékben." Mai finn költők, kísértetiesen hozzátok szólnak ezek a száz év előtt írt sorok. Rajtatok keresztül pedig Finnország egész népéhez. A történelem a Kalevala 36. énekét írja. Finn költők és minden finnek, kissé tőletek is függ, hogy milyen ének következik utána. Az epilógus szerinti „különb ének", mert hogy sikerül elpusztítani Unto seregét! Vagy a 36. ének utolsó sorait, Vejnemöjnen búcsúztatóját vállaljátok? Erdődy Elek