Magyar Nemzet, 1945. július (1. évfolyam, 49-74. szám)

1945-07-04 / 51. szám

Gyöngyösi János külügyminiszter) "A kormány a szlovákiai magyarellenes cselekményekre felhívta a szövetséges hatalmak figyelmét Békéscsaba, július 3. A Független Kisgazdap­árt Bé­késcsabán vármegyei gyűlést tartott, amelyen megjelent Tildy Zoltán, a párt országos elnöke, Gyöngyösi János külügyminisz­ter, dr Balogh István miniszter­­elnökségi államtikár és B. Szabó István honvédelmi államtitkár­­a.A nagygyűlést B. Szabó Ist­ván honvédelmi államtitkár nyi­totta meg, majd Tildy Zoltán tartott nagy beszédet, visszate­kintve arra, hogy a Kisgazda­­párt annak idején Békésből in­dult el. Vázolta a mai idők nagy feladatait, sürgette a reakció el­leni harc fokozását és az értel­miségi rétegek bekapcsolódását az újjáépítés munkájába. A nagy tapssal fogadott be­széd után Gyöngyösi János kül­ügyminiszter szólalt fel. Beve­zető szavai után a hazai szlo­vákság kérdésével foglalkozott , a következőket mondta: — Most olyan ügyre térek rá, amely a magyar közvéleményt állandó izgalomban tartja, nem utolsósorban azért, mert magyar hivatalos oldalról ebben a kér­désben eddig megnyilatkozása nem történt Ez a szlovákiai ma­gyarok sorsa. Hogy a kérdést megfelelően megítélhessük és hogy önök is véleményt alkot­hassanak maguknak a kormány­­felelősségről ebben a vonatko­zásban, szükséges szemügyre venni, hogy a szlovákiai magya­rok sorsa és általában ez a probléma milyen változatokon ment keresztül, amíg a jelenlegi stádiumba jutott.­­ Mindjárt a felszabadulás után, már március végén, a szlovák nemzeti tanács meg­tette az intézkedéseket bizonyos magyar elemek kiutasítására. Ez alkalommal 1938 után Szlo­vákiába beköltözött magyarok­ról, továbbá a nyilas magyar vezetőkről volt szó. Az 1938 után odakerült magyar tisztvi­selők kiutasítását a magyar kormány is jogosnak kellett, hogy elismerje, mivel ezeknek visszavételét a kormány a fegy­verszüneti egyezményben vál­lalta.­­ A csehszlovák kormány visszatérésével április 2-án kor­mánynyilatkozat hangzott el, amelynek értelmében a cseh­szlovákiai németek és magya­rok elveszítik csehszlovák ál­lampolgárságukat. A csehszlo­vák állampolgárságot csupán azok nyerhetik el újra, akik tevőlegesen részt vettek Cseh­szlovákia helyreállításában vagy tevőlegesen támogatták a né­metek és nácik elleni harcot. Egyidejűleg sötét szenvedély­től fűtött uszító hadjárat indult meg a szlovák lapokban a ma­gyarok ellen, kollektíve vonva felelősségre a magyarságot és a magyarok kitelepítését köve­telve. A szlovákiai magyar kö­zépiskolákat bezárták, többhe­­lyütt a népiskolákat is s a föld­reformot úgy alkották meg, hogy a magyar állampolgárok földjét teljes egészében, a szlo­vákiai magyar nemzetiségű, de csehszlovák állampolgárok föld­jét pedig 50 hektáron felül min­den kártérítés nélkül kisa­játították. —1 Kormányrendelettel állami tulajdonba vették a magyar ipari vállalatok közül azokat, ame­lyek 1938 november 1-e után létesültek, míg az 1938 előttie­ket állami felügyelet alá helyez­ték. , — fennálló szükségletekre tud tá­maszkodni, fejleszthesse már meglévő iskoláit és hozzájusson még iskolákhoz, amilyenekre éppen szüksége van. Az csak természetes, hogy az új demo­kratikus magyar kormány már csak célszerűségi okokból is súlyt helyez a körülöttünk vagy velünk lakó népek nyelvének és kultúrájának ismeretére, úgy­hogy ezt a szempontot az új közoktatásban megfelelően al­kalmazni fogja. Szlovákjaink máris számottevő kulturális egyesülettel rendelkeznek, elő­adásokat tartanak, színielőadá­sokat rendeznek és zavartalanul folytathatják a szlovák nép művelését. De teljes egyenjogú­ságot élveznek gazdasági téren is. A Szlovenska Hoszpodarska Banka, a magyarországi szlo­vákság gazdasági szerve, magyar viszonylatban komoly és jelen­tős pénzintézet. Egyszóval és röviden: a demokratikus Ma­gyarország valóban a demokrá­ciát akarja, tehát az ittlakó népek között a szlovákságnak is teljes egyenjogúságot biztosít mind politikai, mind kulturális téren. Ha azonban mindezek ellenére akár a szlovákság tö­megei, akár egyesek mégis szí­vesebben választanák hazájukul Szlovákiát, ennek útjába a ma­gyar kormány semmi akadályt nem fog gördíteni, sőt a kitele­­pülőknek tulajdonukat, illetőleg megadja mindazokat a biztosí­tékokat, amiket csak a Szlová­kiából kiutasított magyaroknak Csehszlovákia megadott vagy meg fog adni. (Felkiálltások: Helyes! Jól van!) Ez világos és félre nem magyarázható beszéd Balogh államtitkár a­kl Ezután Balogh István dr. ál­lamtitkár beszélt. Rámutatott arra, hogy ma már mindenki­nek tartoznia kell valahová, tagjának kell lenni valamelyik nagy demokratikus pártnak. Aki máig sem talált magának olyan pártot, amely neki alkal­mas lenne, az joggal számít gyanús embernek. De a pártok közötti nemes versenynek nem szabad kiélesednie. Mindannyi­unknak meg kell becsülnie a többi pártot is, együtt kell dol­goznia tudni vele és így építeni fel romjaiból az országot. Az országos vezetők között ez az egyeértés megvan, a vezetők tudatában vannak a felelősség­nek. — Nem mindenütt tapasztal­hatjuk a pártoknak ezt a szük­séges összhangját a vidéki szervezetek és saját központjuk között. Többet kell dolgozni, mint bármikor A jóvátétel kérdéséről beszélt azután. Legyünk azzal tisztá­ban — mondotta —, hogy vét­keztünk és bűnhődnünk kell. A jóvátétel azonban nem akkora, hogy azt ne tudnók teljesíteni. Hat nehéz év jön, de el fogjuk viselni azzal a tudattal, hogy hat év múlva már teljes anyagi felszabadultságunk minden ere­jével dolgozhatunk. Addig azon­ban még többet kell dolgoz­nunk, mint bármikor eddig és szem előtt kell tartani a taka­rékosság követelményét is, mert nem pocsékolhatjuk el értékein­ket. Ezután az államtitkár az er­kölcs kérdéséről beszélt. Ki­fejtette, hogy a szégyenteljes zsidótörvények óta meglazult az emberekben az enyém és a tied fogalma. A gazdátlan dol­gok nem azéi, aki elviszi, aki hamarabb jött és kisebb az er­kölcsi gátlása, hanem minden gazdátlan dolog az államé. Vissza kell térnünk a rendhez, erkölcshöz, becsülethez, ahhoz, hogy ami az enyém, azt meg kell őriznem, a­mi a másé, ah­hoz semmi közöm nincs, legfel­jebb annyi, hogy vigyázzak rá, ne vigye el jogtalanul a cuki, és azt hiszem, demokratikus, sőt egyedül tisztességes állás­pont is. (Lelkes, nagy taps.)­­ Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is, mint a politika minden kérdésében, a demokrá­cián van a hangsúly. A demo­kratikus gondolat az, amelynek alapján minden problémát, le­gyen az az államon belül vagy legyen nemzetközi téren, igazsá­gosan, megnyugtatóan és a jövő szempontjából eredményesen le­het elintézni. Valamikor itt Csa­bán már Áchim L. András alatt, de azóta is a demokráciával ellentétes reakciós politikát vagy egyszerűbben a jogfosztást és el­nyomást úri politikának vagy ravaszabb formájában úri hun­cutságnak szoktuk nevezni. Én azt hiszem, hogy nemcsak bel­politikai téren, de nemzetközi­leg is van ilyen „úri politika", sőt „úri huncutság“ is. De én azt hiszem, hogy minden demokrá­ciaellenes törekvésen végül is diadalmaskodni fog a demokrá­cia ellenállhatatlan ereje. Ezen múlik nemcsak Magyarország jövője, de a Dunamedence egy­­másrautalt népeinek békéje és boldogulása is. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Csinki János gazda beszélt a szlovákság nevében. Hitet tett a magyarság mellett és kérte a külügyminisztert, hasson oda, hogy a tótság Magyarorszá­gon maradhasson. A külügyminiszter válaszában kérte: foglalja, a tótság memo­randumba kívánságait és azt juttassa el hozzá, ő pedig to­vábbítani fogja a magyar kor­mányon át a szövetségesekhez. Artok együttműködéséről Az állam minden jogtalan eltu­lajdonítást fel fog kutatni. Az új termésrendelettel fog­lalkozva kifejtette, hogy az új rendelet csak a bevetett terü­let után kötelezi a gazdát és csak búza és rozs beszolgálta­tására, míg egyebekben bizto­sítja a szabad kereskedelem lehetőségét. Ez is mutatja, hogy a kormánynak mekkora bizalma van a népben. A gyűlés után Gyöngyösi Já­nos külügyminiszter fogadta az­­alföldi tótság képviselőit és meghallgatta kívánságaikat. Araczky György a parasztság részéről, Resetár Mátyás a mun­kásság részéről, Mengyel György az értelmiség részéről kérte a külügyminisztert, hasson oda, hogy a szülőföldjüket szerető tótok ne legyenek kénytelenek Kárpát-Ukrajnának Szovjet- Ukrajnához történt csatlakozása alkalmából Gyöngyösi János külügyminiszter a következő nyilatkozatot tette: A közelmúlt napok legnagyobb eseménye Magyarország szem­pontjából kétségkívül Kárpát- Ukrajna csatlakozása Szovjet- Ukrajnához. Ez az esemény nem éri meglepetésszerűen a magyar közvéleményt, amely nagyon jól tudott a kárpátaljai ukránok egyesülési törekvéséről, aminek már évtizedekkel ezelőtt hangot adtak s amely a Vörös Hadsereg által történt felszabadulás után egyöntetűen és ellenállhatatla­nul nyilvánult meg. Magyar szempontból három körülményt tartok fontosnak kiemelni. A magyar nép örömmel fo­gadja az ukrán nép teljes fel­szabadulását és egyesülését a szovjetukrajnai nagy anyaállam­mal. Meggyőződésünk, hogy ez az egyesülés nemcsak a Kárpát­medence és a Dunavölgye né­peinek békés együttélését moz­dítja elő, de nagy léptekk­é fogja elősegíteni magának a kárpátukrajnai népnek gazda­sági és kulturális fejlődését is. Őszinte megelégedéssel tölt el bennünket, hogy ez az egye­sül­és békés úton, az érdekelt államok és népek teljes meg­egyezésével jött létre, annak a demokratikus elvnek az alkal­mazásával, hogy minden érde­kelt lakos szabad elhatározásá­ból dönti, el, hogy melyik állam polgárságát választja és melyik kivándorolni Magyarországról és nemzetközi döntés esetében is legyen meg a lehetősége a népnek arra, hogy népszava­zással döntsön sorsa felől. Ugyanilyen kérést terjesztet­tek elő a szarvasi, kondorosi és csabacsüdi tótok is. Délután a Kisgazdapárt Oros­házán tartott gyűlést, amelyen szintén felszólalt Tildy Zoltán, Gyöngyösi János külügyminisz­ter, dr Balogh István és B. Szabó István államtitkár. Az Orosháza-környéki tótság is megható megnyilvánulásait adta a magyar szülőföldhöz való ra­gaszkodásának, állam keretében óhajt élni. Ta­lán nem megyünk túl a reális mérlegelésen, ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy hasonló elvek fognak érvénye­sülni más államok nemzetiségi problémáinál is a lenini-sztá­lini nemzetiségi elvnek megfe­lelőn. Végül közvetlen és legna­gyobb jelentősége Magyarország­ra nézve annak van, hogy a Szovjetúnió több mint száz­­kilométeres közös határral köz­­vetlen szomszédságába jutott Ma­­gyarországnak. A régi magyar rezsimek rettegtek ettől a szom­szédságtól. Ezzel szemben az új népi Magyarország örömmel fogadja és sok reménységgel te­kint elébe. Magyarország népe nem fél az új idők haladó szel­lemétől, hanem ellenkezőleg ezeknek irányában és jegyében keresi jövőjét és boldogulását. Ez a szomszédság kétségkívül meg fogja erősíteni országunk­ban a népi gondolat. De nagy jelentősége van gazdasági szem­pontból is, mert a Szovjetunió most már közvetlen szomszé­dunk, az a nagyhatalom,­­­ame­lyiknek segítségével és támoga­tásával rombadőlt gazdasági életünket újból felépíthetjük és működésbe hozhatjuk. Végül óriási a jelentősége kulturális és szellemi téren, amely a szomszédságból folyó gyakori érintkezés következtében egyre sűrűbb szellemi kapcsolatokat és élénkebb kulturális hatást je­lent a Szovjetúnió részéről. Gyöngyösi külügyminiszter nyilatkozata Kárpát-Ukrajna csatlakozásáról Magyarellenes Intézkedések Szlovákiában­ ­ A magyar kormány a le­hető legnagyobb önuralommal figyelte ezeket a jelenségeket és ez az önmegtartóztatás a ma­gyar sajtó részéről is példásan megnyilvánult. Annál fájóbb megdöbbenést keltett Benes el­nök május 9-i pozsonyi beszéde, melyben kijelentette, hogy a csehek és szlovákok a németek­kel és magyarokkal nem tudnak, de nem is akarnak egy ország­­ban élni. Természetes, hogy ez a beszéd csak olaj volt a tűzre és a sajnálatos magyarellenes cselekmények méginkább meg­növekedtek. Megkezdődött a po­zsonyi magyar lakosságnak Li­get-Újfaluba való internálása. A magyar lakosság egy részét ugyanabba a pozsonyi patron­gyárba zárták, amelyet annak­idején a Hlinka-gárda gettóként jelölt ki a zsidók részére.­­ Egyes szlovák sajtóorgánu­mok már a magyarok külső megjelölését is követelték, né­hány helyen a magyaroknak bi­béréivel való megjelölését el is rendelték és általában a sajtó követelte, hogy a magyarok te­lepíttessenek ki s ezzel szemben a magyarországi szlovákok ho­zassanak vissza Szlovákiába. (Felkiáltások: Soha! Nem me­gyünk!) Ez volt a tényállás ak­kor, amikor már természetesen a magyar kormány sem marad­hatott tétlen és kénytelen volt felhívni az eseményekre a szö­vetséges hatalmak figyelmét. Ta­lán részben ennek a lépésnek tulajdonítható, hogy Benes el­nök június 14-i pilseni beszé­dében már nemzetközi kérdés­nek mondja a csehszlovákiai né­metek és magyarok ügyét és tü­relemre inti a cseheket és szlo­vákokat. Ugyancsak nemzetközi kérdésnek minősíti a szlovákiai magyar kisebbség ügyét a cseh­­szlovákai Kommunista Párt is, kétségtelenül nyugodt hangú és mérsékelt megfogalmazásban. De hogy ebből az ügyből nemzet­közi kérdés lett, tárgyilagosan meg kell állapítanom: nem a magyar kormányt, de a cseh­szlovák jogellenes intézkedéseket és az uszító szlovák sajtót illeti a legnagyobb érdem. Soha!) A magyar kormány nem kezdeményezne népcserét . Mivel már nemzetközi té­ren is felvetették a népcsere kérdését magyar-szlovák vi­szonylatban, időszerű, hogy a magyar kormány álláspontját ebben a kérdésben kinyilvánít­suk.­­• A magyar kormány min­­d­enekelőtt szükségesnek tartja megállapítani azt, hogy a maga részéről ilyen népcserét vagy áttelepítést soha nem kezdemé­nyezne és ahhoz csakis nem­zetközi megállapodás alapján járulna hozzá. (Nagy taps, lel­kes éljenzés.) Nem kezdemé­nyezne a magyar kormány ilyen elgondolást azért, mert nem tartja sem humánusnak, sem demokratikusnak kiszakí­tani népcsoportokat arról a helyről, ahol születtek, ahol már őseik is verejtékeztek s ahol munkás életükkel gyöke­ret vertek. (Nagy taps, lelkes felkiáltások: Úgy van, úgy van! Menjen haza, aki akar!) De nem zárkózhatna el a felvetett kérdés mérlegelésétől, ha a magyarországi szlovákság köré­ben nyilvánulna meg olyan irányzat, amely megtagadni akarná az évszázadok óta vele együtt élő magyarsággal a kap­csolatokat. (Felkiáltások: Sohal A szlovákok teljes egyenjogúsága Magyarországon .• A­ demokratikus magyar kormány a demokrácia elveinek teljes érvényt kíván szerezni, tehát semmi akadálya sincs an­nak, hogy a hazai szlovákság ahol és amilyen mértékben ezt kívánja és ha ez a kívánság tárgyi alapra, tehát tényleg Saját erőnkből felépített demokráciát akarunk — mondotta Rákosi Mátyás A Pázmány Péter Tudomány- Egyetem bölcsészeti karának „Demokrácia“ című előadássoro­zatában kedden délelőtt Rákosi Mátyás „A Kommunista Párt és a magyar demokrácia“ címmel előadást tartott. Előadásának célja — mondotta —, hogy a Kommunista Pártnak a magyar demokráciához való viszonyát néhány elméleti és gyakorlati kérdés tükrében tisztázza. —­ A Kommunista Párt hosszú éveken át hirdette, hogy a nem­zeti erők összefogása az egyet­len mód, amely a veszélyből ki­vezethet. A magyar demokrácia eddigi sikereinek túlnyomó több­sége valóban éppen ebből az összefogásból fakadt.­­ Meg vagyok róla győződve, hogy minél mélyebb ez az ösz­­szefogás és minél tartósabb, an­nál gyorsabban fog hazánk az újjászületés és felemelkedés út­jára lépni. A Kommunista Párt azonban önmagának és a nem­zetnek tartozik azzal az őszinte­séggel, hogy megállapítsa: ebben az összefogásban, különösen az utóbbi időben komoly rések ke­letkeztek.­­ Az első ilyen ellentét eb­ben a látszólag elméleti kérdés­ben mutatkozik: demokrácia-e, vagy nem, ami ma Magyarorszá­gon van? Vannak, akik a kér­désre lelkes igennel és vannak, akik elkeseredett tagadással vá­laszolnak. — Az utóbbi időben különö­sen foglalkozom az értelmiség kérdésével — mondotta —, nem­csak azért, mert ez a réteg a magyar nemzet legértékesebb ré­tege, hanem azért is, mert eb­ben végezte az elmúlt rendszer és különösen a nyilas terror mind politikai, mind anyagi szempontból a legsúlyosabb pusztítást. Négyszemközt és tár­saságban is megkérdeztem szi értelmű­ség kiváló tagjait: miért nem tartják demokráciának azt, ami ma Magyarországon van? A válasz így hangzik: Hogyha összehasonlítjuk azt, ami ma Magyarországon folyik, az angol­szász­i demokráciával, akkor bi­zony nehéz azt mondani, hogy ami ma Magyarországon van, demokrácia. Rákosi Mátyás ezután törté­nelmi párhuzamot vonva, meg­állapította, hogy a Cromwell és Jefferson korabeli angol, illetve amerikai demokrácia nem hogy jobb lett volna a mai magyar demokráciánál, hanem annál jó­val kezdetlegesebb volt. Demokráciánk tele van gyer­mekbetegségekkel, melyek kö­zül az egyik legsúlyosabb az, hogy hiányzik a politikai ta­pasztalata. Bár ezt a hiányt az idő pótolni fogja, ma mégis nagyjelentőségű, mert a de­mokrácia tapasztalatlanságával szemben öreg, kitanult, tapasz­talt reakció áll. Ez a reakció ma átért ugyan, de kezd életre­­kelni a demokrácia légkörében és alaposan ki is használja a demokrácia nyújtotta előnyö­ket. Egyik legnagyobb fegyve­re az, hogy rossz szándékait a jóhiszeműség örve alá rejti. Megbocsátás a megtévesztetteknek Rákosi Mátyás ezután ebből a szempontból vizsgálta végig a mai­­ politikai helyzetben je­lentkező legnagyobb súlyú kér­déseket. Először a földreform­ról beszélt. Megállapította, hogy a Kommunista Párt ismeretes álláspontja szerint a földre­form sikerével áll vagy bukik a fiatal demokrácia. A Kommu­­nista Párt álláspontja szerint a földreform végrehajtásának té­nyével a kérdán még nincs el­A második kérdés a válasz­tás kérdése. Bár az összes pár­tok megegyeznek a választás mikéntjének kérdésében, vagyis abban, hogy biztosíttassák az általános, titkos és nőkre is kiterjedő választójog, ma még­is kampány folyik a­­szabad választásért. Ebből viszont ki­derül, hogy a harc tulajdon­képpen nem a választások, ha­nem a választójog körül folyik és a kérdés ebből a szempont­­ból így hangzik: Meghagy­juk-e­­ a választójogot a régi reakciós és nyilas rendszer em­bereinek, vagy nem? — A Kommunista Párt szerint — hangsúlyozta Rákosi Mátyás — nem lehet beleszólást en­gedni a demokrácia ügyeibe, az új Magyarország felépítésébe azoknak, akik a nemzetet oda juttatták, ahol zna van. (Hosz­­szantartó taps.) Mi tehát azt követeljük, hogy meg kell fosz­tani aktív és passzív választó­joguktól mindazokat, akik a nyilas pártokban, vagy a Ma­gyar Élet Pártjában vagy a Magyar Megújulás Pártjában és a többi feloszlatott fasiszta szervezetben vezető állást töl­töttek be. Ez a mi választójogi p­rogrammunk alapja. Ugyan­akkor hozzátesszük: Nem akarjuk kizárni a választójog­ból azokat a megtévesztett, egyszerű, falusi vagy városi embereket, akik politikai já­ratlanságból, nyomás következ­tében vagy a fasiszta­ reakciós demagógia hatása alatt a nyi­laspártba, vagy valamilyen reakciós szervezetbe beléptek. Éles különbséget kell azonban vonni nyilas és nyilas között abból a szempontból, hogy ve­zető, avagy vezetett volt-e. A Magyar Kommunista Párt­­meg akarja könnyíteni a visz­­­ot­érést a politikai életbe .

Next